Néhány mérfölddel arrébb közben Sigyn durcásan húzódott el a taxi hátsó ülésén, az ablakon kibámuló és egészen lelkesen tekintgető Dantől. A fiú igyekezett örömét csalódás mögé bújtatni, és alig várta, hogy kettesben maradjon Sigynnel. Még úgy is, hogy valami baromi unalmas múzeumba kell elmenniük.

– Hányan adták oda a mobilt? – kérdezte Sigyn, hogy mégis ne úgy üljenek egymás mellett, mint a kukák.

– Sif, meg Nick nem adta oda csak.

– És Loki – nézett a kiterített mobilokra Dan.

– Igen, nem értem miért, pedig...

– Lásd, kivel van dolgod, idenézz. – Dan a zsebébe nyúlt, és kikotorta Loki telefonját.

– Te elloptad? Ki fog nyírni – kapott érte Sigyn, és bár csóválta a fejét, akkor másra sem vágyott, csak hogy belenézzen. – Kódolt, úgyhogy semmi értelme nem volt.

– Pin kódos? – húzódott egészen közel a lányhoz. – Megoldom, nem ez az első.

– De ezt tilos! Dan, nem szabad.

– Igazad van. Akkor add vissza.

– Nem – húzta el Sigyn és Dan fülig érő szájától egészen kikelt magából. – Most mit vigyorogsz, te szerencsétlen? Komolyan mondom, bárki jobb lett volna, mint te. Inkább jöttem volna egyedül, mert elviselni sem bírlak.

– Tényleg? Este bezzeg...

– Mert azt hittem, Loki vagy.

– Persze, mert minket olyan könnyű összetéveszteni, ugye? Ő magas, meg vékony, és hosszú a haja, én meg – mutatott végig magán – , valld be Sigyn. Nagyon jól tudtad, hogy nem én vagyok.

– Pedig de, sötét volt, és feküdtél. Fekve meg mindenki egyforma magas.

Sigyn nagy levegőt vett, és a zsebébe dugta a mobilt. – Menj a francba – sóhajtott fásultan, aztán kinézett a kocsi ablakán. – Megjöttünk. Művészeti galéria.

– Ne már – nyafogott Dan – pont egy kicseszett galéria, legalább aktok lesznek? Vagy bámulhatok bogyókat meg fákat?

– Mit össze tudsz hisztizni – forgatta meg a szemét Sigyn, de aztán lecövekelt a galéria előtt. A papírra nézett, amit Thor a kezébe nyomott, aztán az ajtón a feliratra. – Na ne már, felújítás miatt zárva.

– Hurrá – öklözött Dan a levegőbe, mert mindenhol szívesebben lett volna, mint itt. Akár még Fandral óráján is. – Visszamegyünk?

– Nem – nézett rá Sigyn határozottan és intett a fejével. – Nézz körbe a mobilon, hol van legközelebb múzeum. Anélkül nem mehetünk vissza.

Néhány sarokkal arrébb volt egy, de Dan legnagyobb bánatára, az is művészettel kapcsolatos kiállítás volt, ráadásul absztrakt, amit nem is értett. Kelletlen vánszorgott Sigyn után, és még az sem vidította fel, hogy a lány közelében lehet.

– Lőj néhány képet – utasította és a fiú egészen elvörösödve osont el. Készített néhány képet, bejelentkezett a helyszínről, aztán ennyi. Visszament, és Sigynt ugyanott találta, Loki mobiljával a kezében. – Vajon ő melyik képet posztolná ki?

– Láttam ott a másik teremben egy egész sötétet, valami éjszakai csendélet, vagy mi a fene. Csendnek csend volt, mert senkit nem érdekel, de hogy abban egy fikarcnyi élet sem volt, az biztos. Szerintem tetszene Lokinak.

– Akkor nyisd fel – nyújtotta Dan-nek a telefont, és megremegett a keze.

– Akkor hogy is van az, hogy tilos? Mintha ezt mondtad volna nem is olyan rég.

– Fogd be, megcsinálod, vagy nem?

– Meg, de annak ára van húgom. – Sigyn a húgomra egészen vörössé változott, és már azon volt, hogy bokán rúgja Dant, amikor az ellépett előle. – Hogy is van ez? Négy szám, gyerekjáték – büszkén magára mutatott – nekem.

– Mit akarsz érte?

– Olcsón megszámítom, az első számért kérek, mondjuk – fejét oldalra biccentve csücsörített, mint aki nagyon gondolkodik. Az ujjhegyével dobolt a száján, és Sigyn most vette észre, milyen vastag ajkai vannak. Önkéntelenül is összehasonlította Lokival, és Dan-nek igaza volt; ég és föld ők ketten. – Az elsőért egy csók. De nem olyan szájra puszi, nem fogsz átverni. A második szám, nos, az olcsóbb, mint az első, egy fél csók. De én adom.

– Hülye vagy!

– Akkor nincs üzlet. Vagy oldd fel magad, ha olyan okos vagy.

– Jól van, és a harmadik szám? – Dan szeme felcsillant.

– A harmadikért annyit kérek, mint az elsőért.

– Akkor megegyeztünk – nyújtotta a lány a kezét, de Dan csak nézte. – Most mi van?

– És a negyedik szám?

– Az már menni fog nélküled is.

– Ja – fűzte karba a karját Dan. Sigynnek ez is szemet szúrt. Loki karja vékony, míg Dan-é vastag és izmos, majdnem olyan, mint Thoré. Meglátszik, hogy szinte a suli az otthona, és hogy bejárhat bármikor a konditerembe. – Tíz szám. biztosan eltalálod, de ha nem, a biztonsági kód feltöréséhez már én is kevés vagyok.

Nagyon csábította Sigynt a mobil, de főleg, ami benne volt. Bizonyítékot akart, és azon volt, hogy megszerezze. Nézte Dant, aztán a telefont, és bólintott.

– Rendben. Mit kérsz az utolsó számért.

– Amit tegnap este adtál?

– Soha, nem fekszem le veled többet az életben.

– Ne már, annyira szar volt? – kérdezte csalódott arccal Dan, és egy világ omlott össze benne. Sigyn figyelte az arcát, aztán el kellett ismernie magában, hogy bár az első menet túlságosan is gyors volt, Dan másodszorra összeszedte magát, és két orgazmussal is megjutalmazta.

– Legyen – sóhajtott, és remélte, legalább olyan jó lesz, mint az volt. – De a csókokat csak este kapod meg.

– És az előleg? Vagy a foglaló? Ha mondjuk, meggondolnád magad – fogta át Dan a lány derekát, és magához húzta. Sigyn tessék-lássék védekezett, de a csóktól, amit Dan adott, hamar kifogyott az erő a lábából, és hogy el ne essen, a fiú vastag nyaka köré fonta a karját. Dan nyelvét mély sóhajjal fogadta a szájába, és egészen felhúzta magát, pipiskedve állt meg.

– Akkor csináld – parancsolt Sigyn. Árgus szemmel figyelte, de Dan elhúzódott tőle. Nem fogja elmondani, hogy kileste Loki pin kódját, hagy képzelje azt Sigyn, hogy milyen okos.

– Tadáám – nyújtotta át az elképedt lánynak, aztán zsebredugott kézzel, lazán elsétált. Igyekezett nagyon magabiztos lenni, közben tiszta ideg volt az este miatt. Megint el kell kérni Lokitól a szobát. – Amúgy a kód 0666.

– Micsoda meglepetés – nézett Sigyn az előtte sötétlő képre. Megkereste a kamera alkalmazást, és elsütötte, de Dan pont abban a pillanatban ugrott át a kép előtt. – De barom vagy, most ez mire volt jó?

– Szerinted mi nem trollkodjuk szét a kirándulást? Olyannak ismersz minket?

– De akkor is. Loki biztos nem posztolna egy olyan képet, ahol az idióta osztálytársa belerondít.

Dan sértődötten oldalgott el, és néhány képpel arrébb megállt. Ez a kép legalább színes, gondolta, és egészen belemélyedt. Sigyn a fejét csóválva kereste meg a galériát, és azon volt, hogy kitöröli a fotót, amikor az albumok között egy szokatlanra bukkant. Egy nagy T betű volt a neve, és volt benne vagy kétszáz kép. Amikor megnyitotta, majdnem kiesett a telefon a kezéből. Vastag, eres farok volt lefotózva minden szögből. Egészen kimelegedve kezdett lapozgatni, és úgy érezte magát, mintha részeg lenne. Szédült, izzadt, kiszáradt a szája. Azt kutatta, vajon kihez tartozik a pénisz, de amikor meglátta, tényleg nem sok kellett hozzá, hogy leforduljon a székről. Osztályfőnöke vágytól fűtött arca fogadta a következő képen, a szeme egészen mélykéken nézett bele a kamerába, arca izzadt volt, a haja csatakos, és Sigyn sosem látta még ennyire vonzónak és romlottnak egyszerre. Ez a két dolog volt, amit keresett egy férfiban. Lapozott, és lapozott, aztán az izgalma vad féltékenységbe csapott át, és elővette a saját telefonját. Lefotózta a képeket, aztán átment a Messengerre. Szétnézett, látja-e valaki. A Chat-ek között az első Thor Odinson volt. Kinyitotta, és néma sikoly hagyta el a száját. Ha a képek felizgatták, akkor az üzenetektől egyenesen agyvérzést kapott. Buja, pajzán, obszcén szavak, ki mit csinál a másikkal majd, ha találkoznak. Kis videók, képek itt is, és Sigyn nem győzött videózni, fotózni és nyelni. Egészen felizgatták a látottak, a mobilt a füléhez érintette és úgy hallgatta Thor hogyan morog és nyög a videóban, amit Lokinak küldött. Loki elfojtott sóhajai is belehallatszottak, és ez csak olaj volt a tűzre. Egészen megbabonázta a hang és a látvány, és amikor meglátta Dan-t érkezni, megragadta a nyakánál fogva, és belemart az ajkába.

– Na mi van? Felizgatott a csendélet?

– Azonnal akarlak, menjünk a mosdóba – sziszegte, és a mobilt a zsebébe dugva húzta, cibálta a meglepett fiút a mellékhelyiség felé, ahol aztán nekiesett. Lenyomta a WC-re, kioldotta a nadrágot, és beleült. Kint csak a hosszan kitartott kielégült sikolyt hallották, és akik ott voltak, úgy gondolták, máskor is eljönnek dögunalmas képeket nézni, főleg, ha ilyen jó mellé a műsor.

Halkan nyílt a mosdó ajtaja, egy szőke, máskor világos rózsaszín, de most egészen kipirult arc nézett ki rajta, aztán mellette egy összekócolt hajú, zilált fiú letörölhetetlen vigyorral a képén. Többen feléjük fordultak, egy idősebb férfi még tapsolt is, mire a nyilvánvalóan prűd asszonya lepisszegte. Sigyn és Dan pánikszerűen menekültek a galériából, Dan az ajtónál még felmarkolt néhányat a prospektusokból, aztán Sigyn karon ragadva futnak ki a szabadba. Kint megállnak, de a lány jókedve egy pillanat alatt elszáll.

– Most meg mi van? – nézett rá Dan, és megsimogatta az arcát. Szereti a lányt már egy éve, epekedik utána, vágyódik és búsong, de most az övé lett, és igyekezni fog, hogy meg is tartsa. Sigyn a távolba merengett, tenyerében ott hevert a mobil, a titokkal, ami bár felizgatta, mégis gyilkos féltékenységgel kezdte emészteni. Sigyn arca merevvé vált, nem szólt, csak intett egy taxinak, és anélkül, hogy Dant hívta volna, bevágódott, bemondta a címet, és faképnél hagyta a fiút.