Bántóan süket csend telepedett a szobára, még az ágy sem nyikorgott. Mindketten visszatartották a lélegzetüket, csak Lokiból szakadt fel, nagyon mélyről fájdalmas nyikkantás. Hiába harapott az ajkába, hogy elfojtson minden hangot, ennek nem tudott gátat szabni. Olyan lassan süllyedt, ahogy csak tudott, a combjában az izom remegni kezdett és égni. A teste meg akar szabadulni Thortól, az idegen, kínzó feszítéstől, a fájdalomtól, de Loki ellenáll. Egy könnycsepp bukott ki a szeme sarkából, és lustán, fénylő nyomot hagyva a bőrön gördült le. Thor letörölné, de mozdulni sem mert, és egészen bánta, hogy belement ebbe az egészbe. Látni Loki arcán a szenvedést, neki is fájdalmat okoz.

– Loki... – suttogta, és már kérné, hagyják abba, amikor a fiú ránézett, és megremegett a szája.

– Csak... még egy kis időt... kérek – lehelte, aztán olyan erővel szorította össze az állkapcsát, hogy Thor elképedve hallgatta a fogak csikorgását. Tényleg egy másodperc, Loki elengedte magát, és teljesen beleült Thor ölébe. – Ne... mozdulj... – Hirtelen egy nyögés szakadt fel a torkából, ami egyszerre volt fájdalommal teli, de ugyanakkor kéjesen megkönnyebbült.

– Kicsim – érintette meg Thor a combját. Azon volt, hogy kiemeli a fiút, hogy megvédi attól, amitől annyira szenved, magától, de Loki felemelte a fejét, és nyoma sem volt arcán szenvedésnek. Egészen mást látott a szemeiben, vágyat és szenvedélyt. A fiú ajka kéjesen perverz mosolyra nyílt, fogait megvillantva nyalta meg az ajkát, aztán nyelt egy nagyot, és megmozdult. Csak aprót, alig pár centire emelkedett fel, de ezt Thornak olyan gyönyört adott, hogy beleremegett az egész teste.

– Milyen? – biccentette félre Loki a fejét, és a haja rásimult a vállára. Thor kifejezetten örült, amikor meglátta, hogy nem kötötte fel.

– Észvesztő... egészen különleges.

– Jobb, mint egy nővel? – támaszkodott meg Loki tenyérrel a széles mellkason, és magasabbra emelte a csípőjét, aztán egészen lassan ült vissza. A feszítő fájdalom szétáradt a testében, de már nem volt annyira zavaró, mint az első néhány másodpercben.

– Veled jobb – suttogta Thor, és megszólalt a vészcsengő a fejében. Jobb lenne, ha inkább nem mondana semmit, mert azzal csak visszahozná azt a régi emléket, amit évek alatt sikerült elrejtenie nagyon mélyre. Ezért inkább felült, hasizmait összerántva, levegőt kifújva egyenesedett ki, és hogy Loki ne tudjon tovább kérdezősködni, megcsókolta. Tenyere a fiú derekát fogta át, de aztán lejjebb vándorolt. Képtelen volt elhinni, hogy dugja, hogy benne van, ki kellett tapintania. – Azt a kurva életbe... – fújtatott, mikor ujjaival is megérezte. Igen. Egészen elmerült Lokiban. – Megkaptad, amit akartál te kis ördög.

– Mert jó fiú voltam? – jött egy újabb kérdés, de erre Thor azonnal vágta a választ.

– Nem, nagyon rossz kisfiú voltál...

– Szereti tanár úr, amikor rossz kisfiú vagyok? – nyögte, és hagyta, hogy Thor emelje meg a derekánál fogva, és azt is hagyta, hogy durván rántsa vissza. Fejét megemelte, szemét lecsukta, megtámaszkodott a széles vállakban, és egészen elengedte magát. Már alig érzett fájdalmat, inkább mást, mindennél jobbat, még annál is jobbat, mikor Thor ujjai benne voltak. Egy bizonyos ponton, amikor a kemény makk nem túl mélyen benne hozzányomódott, sikoltani tudott volna. Thor észrevette a változást, és bátrabbá vált, követelőzőbbé, erőszakosabbá.

– Imádom, amikor az vagy Loki – lihegte, és emelte, ejtette, húzta, cibálta a vékony testet, és Loki ernyedten hagyta, arra az egy pontra összpontosítva. Hogy minél jobban stimulálva legyen, a csípőjét előre döntötte, hátát homorította, és lehajtott fejjel nézte Thor arcát. Lecsaptak egymás szájára, pedig meg sem beszélték. Vágytak a másik nyelvének simogató becézésére. Thor izmai égtek a karjában, mintha órák óta súlyzózott volna, mikor nem bírta tovább, elengedte Lokit, és ernyedten dőlt hanyatt. Már nem volt csend a szobában, az ágy Loki mozdulataira keserves nyikorgással válaszolt, bőrük csapódása monoton ritmusú zenét játszott, és ők erre a zenére táncoltak. Thor néha megvonaglott, csípőjét önkéntelen emelte, Loki pedig hol kiegyenesedve, hol Thor hasán, mellkasán vagy combján támaszkodva lovagolt. Őrjítő tánc volt ez, és mindketten érezték, hogy túl hamar lesz vége. Thor karja lendült, megmarkolta Loki farkát, és felvette a ritmust, amit a fiú diktált. Mélyeket húzott, és pumpált, szorított és engedett, és pár perc múlva egészen egyszerre kiáltottak fel. Loki előtt felrobbant a világ, eltompultak a fények és a hangok, még Thor elfojtott mély hörgése is, arcának vonásai összeolvadtak, pedig annyira akarta látni, milyen lesz, mikor először élvez a testébe. Mélyről indult, és kirobbant a kéj, Thor ujjai között átszivárogva csordogál végig annak karján. Thor izmai összerándultak a hasa legmélyén, elöntötte a forróság, a légzése megszakadt, aztán mintha minden idegsejtje egyetlen helyre száguldott volna, kiáramlott belőle. Ámulva nézte Lokit, ilyen szépnek még soha nem látta, de a szépsége mellett meglátta a törékenységét, a sebezhetőségét, és óvni akarta. Az ernyedt testet a karjába véve, átfordult vele, és még egyek maradtak néhány percig, míg ki nem csusszant belőle. Máris hiányzott, ahogy Lokinak is. Ürességet érzett, a másik hiányát, és sírva fakadt.

– Ne haragudj – nyelte a könnyeit, és Thor alkarjára támaszkodva nézte, arcát tenyerébe fogta, és csókolta. Lassan nyugodtak le, lihegésük alábbhagyott, és Thorra olyan jóleső fáradtság borult, hogy úgy érezte, azonnal el tudna aludni. Aztán ahogy a gyönyör érzése kiürült, azonnal megérezte a lüktető fájdalmat, ami belehasított a talpába. Nyögve fordult le Lokiról, és felszisszent. – Mi baj?

– A talpam. Eddig nem éreztem, de most... Istenem, ez borzasztó. – Lerántotta magáról az óvszert, és hanyagul eldobta. Loki óvón bújt hozzá, és aggódva nézte az arcát. Kiment az érzéstelenítő hatása, és nem kaptak másik gyógyszert.

– Lemegyek az orvosiba – ugrott fel, és felkiáltott. – A francba!

– Mi baj? – ült fel Thor és elfelejtkezett a saját fájdalmáról.

– Fáj... vajon meddig fog fájni?

– Gyere ide, majd meggyógyítom... na gyere, felejtsd el az orvost, nekem csak rád van szükségem. – Loki tétován állt még néhány másodpercig, aztán szinte repült Thor karjába, és hosszú sóhajjal bújt hozzá.

– Ahogy nekem rád. Thor, tényleg megtennél értem bármit?

– Miért kérdezed ezt mindig, persze hogy igen.

Egymásba kapaszkodva feküdtek, és Loki a távolba révedt, messze Miami tengerpartjától, a homokot lágyan simogató hullámoktól, a hajóktól, amikről a zene elhallatszik a szállodákig. Térben és időben is messze volt, mégis egyetlen biztos pontként Thorba kapaszkodott.

– Van a múltadban valami, amit el akarsz mondani? – Thor megremegett, karja enyhén szorosabban fogták körül a karcsú testet, de hamar ellazultak az izmok. Loki tudta, érezte a titkot, amit egyszer Thor már említett, de még nem mondott el. Nem bízik bennem, gondolta, és közel állt hozzá, hogy elsírja magát. Arcát Thor mellkasára tette, hallgatta a szívverését, erős légzését, és már azon volt, hogy elmondja, mi is történt vele a múltban, amikor a szomszéd szobából velőtrázó sikoltás hasított át a falakon. Nem sokkal utána ajtó csapódott, és valaki hangosan dörömbölni kezdett. – Megnézem ki az...

Thor szólt volna utána, hogy hagyja, de Loki már nyitotta is az ajtót, és amint meglátta, hogy ki az, felkiáltott.

– Sigyn!

– Loki...te...te mit keresel itt? – nézett rá a lány döbbenten, és végigmérte. Loki dermedten állt, egy szem alsónadrágban. Hiába volt csak résnyire az ajtó, Sigyn betámasztotta a lábát, és minden erejét latba vetve nyomakodott be. Aztán vörösre vált arccal, egészen kikelve magából rontott be, Lokit félrelökve, és Thornak éppen annyi ideje volt, hogy betakarja az ágyékát. – Tanár úr – darálta tovább, alig véve levegőt –, tanár úr engem megerőszakoltak!

Alig fejezte be a mondatot, az ajtó újra kinyílt, ezúttal Dan csörtetett be, lepedőt tekerve a dereka köré. Észre sem vette Lokit, aki meghúzódott az ajtó mögött, aztán észrevétlen beosont a fürdőszobába, és a sötétben hallgatózott.

– Tanár úr, hallgasson meg – kiáltozott Dan, igyekezve túlharsogni Sigynt, aki csak azt hajtotta újra és újra, hogy Dan megerőszakolta. – Fogd már be a szád, te némber! – ordított rá, mire Sigyn felháborodottságában valóban elhallgatott. – Tanár úr, én gyanútlanul feküdtem az ágyamba, és Sigyn meg egyszerűen csak letepert. Nem is egyszer, hanem háromszor, háromszor esett nekem...

– Fenéket háromszor, te barom! Csak kétszer dugtunk – kapta a szája elé Sigyn a kezét, és a füle hegyéig elborította a pír. – De bárhogy is volt, én nem hozzád mentem, érted?

– Én meg nem téged vártalak. Bárkit csak nem téged – vágta Sigynhez Dan, és amilyen gyorsan jött, olyan sietősen távozott. Az ajtóban még visszafordult, és megvetőn nézett végig a lányon. – Hallgatok erről az egészről, ha te is. Isten mentsen, hogy kérkedjek vele, inkább letagadom, ha kérdik. Tanár úr, jó éjszakát.

Döbbent csenddel néztek utána, és Loki is visszatartotta a lélegzetét. Nagyon jól tudta, hogy Dan hazudik, hogy legszívesebben világgá kürtölné, hogy megvolt neki Sigyn, de valamiért most nagyon dühös volt. Talán a gyanúsítás, vagy az, hogy Sigyn egyből Thorhoz rohant válthatta ki belőle az agressziót. De nem számított, nem úgy, mint Sigyn, akit az ajtórésen át figyelt. A lány haja kócos volt, a hálóing pántja lecsúszott a válláról, és látszott rajta, hogy sietősen kapkodta magára. Pufogott egy sort, és bámulta hosszan az ajtót, miközben Thor zavartan igyekezett magát takargatni.

– Még jó, hogy védekeztél te szemét – sírta el magát Sigyn, aztán az arca megmerevedett, mintha egy fényképpé vált volna, és körbenézett. – Hol van Loki? Hol vagy te rohadék? Azt mondtad, hogy engem vársz, és helyetted a másik faszkalap feküdt az ágyban. – Lépett néhányat, kinézett az erkélyre, aztán benézett a szekrénybe is. – Tudom, hogy itt vagy gyere elő!

– Sigyn – szólt rá szelíden Thor. Nyugtatni szerette volna, kiküldeni, menteni a helyzetet, de a lány ahelyett, hogy enyhült volna, toporzékolva nyitott be a fürdőszobába.

– Hát itt vagy... mi a jó fenét csinálsz te itt?

– Nem volt hol aludnom – vonta meg a vállát Loki, és Sigyn képébe bámult.

– Azt mondtad, hogy te meg én...

– Máshogy alakult Sig. Dan jobban akart nálam.

– Fogd be, bazd meg! Azonnal fogd be, vagy betöröm azt a csinos pofádat! Tanár úr, látja, összeesküvés áldozata vagyok. Azonnal intézkedjen – futott az ágyhoz a lány, de néhány lépésre onnan megállt, megdermedt, lenézett a lábára, és először undor, aztán döbbenet ült az arcára. Hol Thorra, hol Lokira nézett, aztán elsápadtan lépett hátra tétován, és végül belerogyott a fotelbe. Thor döbbenten pillantott Lokira, aki a szőnyeget nézte, sápadtabb arcszínt felvéve, mint amilyet Thor valaha is látott.

– Sigyn... ez nem az...

– Nem az, aminek látszik – suttogta a lány, meredten bámulta a szőnyeget, és az azon heverő használt óvszert. Elfintorította az arcát, aztán a szája elé kapta a tenyerét, de mögüle olyan gyilkos dühvel villogott a szeme, hogy Thor a nyakáig húzta a takarót. – Úgy tudtam, hiába tagadtad, hiába akartad eltitkolni előlem. Láttalak titeket, és én hülye, mégis elhittem, hogy engem akarsz.

– Kérlek – lépett felé Sigyn, de Thor megelőzte.

– Nem kell neked magyarázkodnom Sigyn – Thor hangja egészen olyan volt, mint mikor tanított, vagy feleltetett, higgadt és hivatalos. – Az az óvszer az enyém, igen. Nem volt időm kidobni, mikor Loki megérkezett, éppen végeztem. A nőt meg inkább elküldtem. Még csak az hiányzott volna, hogy egy diákom elhintse, hogy a tanára az osztálykiránduláson kurvázott. Loki megesküdött, hogy hallgat, és most erre kérlek téged is. Ezer dollárom bánja, hogy Dan nem tudott aludni a szobatársa horkolása miatt.

– Hogy micsoda? – kapta fel a fejét Sigyn, és nem igazán tudta, hogy elhiggye-e amit a tanára mond, vagy sem, hiszen annyira hihetetlen volt mindkettő, mégis jobban hajlott rá, hogy a saját szemébe bízzon. Mosolyt erőltetett az arcára, de a féltékenység olyan erővel kezdte mardosni, amilyet még nem érzett előtte soha. – Oh, hogyne. Bocsánat, nem is tudom, hogy gondolhattam, hogy ön és egy diákja... Megyek is inkább aludni, jó éjszakát.

Becsukta maga mögött az ajtót, mint egy holdkóros,úgy vánszorgott vissza a szobájába, és mikor az ágyába lefeküdt, már kész is volt a terve, hogy bosszút álljon. Mert ezt nem úszhatja meg szárazon egyik sem, abban biztos volt. – A férfiak mind szemétládák – öklözött a párnájába –, de kettőn bosszút állok.