A napok gyorsan teltek és Thor izgalommal várt minden egyes órát az osztályával. Óvatosan kérdezősködött a többi tanártól, mi a véleményük az új diákjáról, de mind elégedettek voltak, talán egyedül a fizikatanára, Fandral volt, aki nem illette szép szavakkal Lokit, de tőle már megszokták, hogy képes mindenkit szapulni. Fiatal kora ellenére - egy évvel volt idősebb Thornál - szinte minden gyerekkel szemben túl szigorú volt, sőt, mondhatni ellenséges. A diákok nem csináltak titkot belőle, még Thor előtt sem, hogy mennyire gyűlölik. Fandral egy tanévvel előbb kezdett, és amikor Thor év közben tanársegédjeként kezdett dolgozni, azonnal megkedvelték a diákok és a többi tanár is, míg Fandral ellenszenves volta miatt a tanárok körében is nem kedvelt kollégának számított.

Loki kezdett beilleszkedni, és semmi meglepő nem volt benne, hogy mindenkivel megtalálta a közös hangot. Talán egyedül a méhkirálynő, Sigyn volt az, akivel alig beszélt, és ha mégis, akkor is csak pár mondatot. Thor ezért úgy gondolta, közös feladatot ad nekik, hagy kerüljenek kicsit közelebb egymáshoz. Aztán amikor látta, hogy mind több időt töltenek együtt, hogy Loki szünetben is a lány mellé ül, és együtt nevetnek, valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Kezdett féltékeny lenni, és ez dühítette. Órákon valahányszor a szemük véletlenül összevillant, Loki megnyalta rózsaszín ajkait, tette ezt minden alkalommal úgy, hogy nem szakította meg a szemkontaktust. Máskor fekete hajtincsével játszott, vagy a fogával az alsó ajkába harapott, Thor pedig úgy érezte, még soha nem volt ennyire nehéz az órára összpontosítania. Este kimerülten zuhant ágyba, mert komoly erőfeszítésbe került, hogy ugyanazzal a lendülettel és precizitással végezze el a munkáját, mint az elmúlt tíz évben.

A kínzása nem ért véget a csengőszóval, nem. Loki gondoskodott róla, hogy úgy intézze, ő lépjen ki utoljára a teremből, és néha odament a tanári asztalhoz, és tett fel olyan kérdéseket, hogy Thor ezer százaléknyi bizonyossággal állította, a fiú tudja a választ. Egyszerű kérdései után, amikor türelmesen végighallgatta a választ, hízelkedve, színlelt ártatlansággal köszönte meg a választ.

- Ó, köszönöm a kedvességét, tanár úr. Ön annyira jól elmagyaráz mindent, hogy azonnal megértem. Biztos vagyok benne - mondta, miközben hosszú sötét szempilláival nagyokat pislogva űzte Thort az őrületbe -, hogy sok mindenre meg tudna engem tanítani.

Loki maga is élvezte a játékot, aminek kezdetben egy célja volt. Thortól megtudni, ki lehetett az a kollégája, aki a halálba hajszolta a nővérét, idővel azonban ez a játék egyre veszélyesebb irányt vett, mert azt vette észre, hogy Thornak kezdett tetszeni a kis játéka, és már direkt kereste a tekintetét, és elégedett mosollyal jutalmazta, amikor Loki nyelve megnedvesítette az ajkát. A kacérkodás, amit a fiú művelt, valamit fellobbantott benne, és még akart belőle, ahogy Loki is forrongó vérrel eszelt ki új és újabb gesztust. Akár azt, hogy végigsimította az alsó ajkát, az ujjával, vagy a nyakával kezdett játszani, de néha elég volt egyetlen halk sóhaj, ami eljutott a tanári asztalig.

Mondhatnánk, hogy Thor élete a zöld szemű ördög mesterkedései miatt pokollá változott, de fogalmuk sem volt róla, hogy a másik ezt mennyire élvezi, hogy a kínzás nem okozott szenvedést, inkább titkos gyönyört. Hogy mindketten úgy feküdtek este az ágyukba, hogy arra gondoltak, vajon mit csinál most a másik. Thor gondolatait a zöld smaragdszemek, a tökéletes halvány bőr, a hosszú lábak, keskeny csípő kísértette, és már behunyt szemmel is látta maga előtt, fel tudta idézni még az apró anyajegyet is a füle belsejében. De nem volt ezzel Loki sem másként, tudta, ha Thor a táblára ír, akkor karján hol dagad ki az izom, hogy olyankor a szűk nadrágba bújtatott vádlija megvastagszik, feneke formája más alakot vesz fel. Ha feleltet és a diák elakad, akkor milyen halvány mosollyal a szája szegletében veszi le a szemüveget, hogy segítséget kérhessen és kapjon diákja. Thor sokszor azon kapta magát, hogy csak neki magyaráz, és Loki mindenkin túltenni akarva figyel és válaszol. Szinte könyörög az extra feladatokért, hogy kicsivel többet maradhasson négyszemközt Thorral.

Talán azt hitték, nem tűnik fel senkinek, de tévedtek. Sigyn, akinek ehhez kifejezetten érzékenyek voltak az antennái először véletlenül kapta el kettejük egymásra villantott mosolyát, aztán már szántszándékkal figyelte őket, és amikor gyanúja beigazolódni látszott, nem kezdett el pletykálni, nem tette azt, amit sok lány tett volna a helyében, nem. Magában elraktározta a dolgokat, és várt a kedvező alkalomra, hogy előnyt csiholjon a titokból. Közben ette a méreg, mert a közös munka, amit Thor erőltetett rá Lokival, egyre vonzóbbá tette a szemében a különös fiút. Lassan beleszeretett, és ezért dühös volt Thorra, Lokira, de legjobban magára.

- Már megint pluszfeladat matekra? - hajolt szünetben Lokihoz, aki elmélyülten tanulmányozta a füzetét. - Nem lesz ez egy kicsit sok? Már így is tuti megvan Thornál az ötösöd.

- Azt nem lehet tudni, nem lehet tudni - motyogott Loki, és a lány szavainak alig fele jutott el a tudatáig. Thor nagyon nehéz feladatot adott neki, és ő bizonyítani akart, de legfőképp megjátszani, hogy túltesz rajta, és ezért kénytelen lesz óra után korrepetálást kérni.

- Csak nem kifog rajtad? Loki, ne csináld már, átrendezed az egyenletet, és ennyi.

- Hallgass már! Nem kell a segítséged - förmedt a lányra, aki hirtelen kiegyenesedett.

- Azt hiszed, nem veszem észre, mi folyik kettőtök között? Az lehet, hogy idősebb vagy nálunk, de ő akkor is a tanárod! - Loki letette a tollat, és a lány arcába bámult, elég közelről.

- Neked fogalmad sincs semmiről, és ajánlom, hogy fogd be a szád. Ha pletykálni mersz, vagy ha a hátam mögött beszélsz rólunk, összevarrom a szád.

Sigyn kacéran felnevetett, és hosszúra épített körmével végig csikarta Loki alkarját. Fehér bőrén azonnal meglátszódott a vörös csík, ami csak sokára tűnt el.

- Inkább segíts nekem, ha már annyira szíveden viseled a dolgaimat.

- Jobb matekos vagy nálam, és azt mondtad...

- Nem a feladatban - csittelte le Loki és körbenézett, hallja-e őket valaki, de mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. - Szeretnék kérdezni valamit a tanárokról.

- Szóval Loki Laufeyson a segítségemet kéri, rendben van - bólintott a lány, és megrázta szőke haját, amiből bódítóan édes illatfelhő csapott le Lokira. - Meglesz az ára.

- Milyen ára?

- Este buli lesz Sifnél.

Felerősödött a ricsaj a teremben, hátul a két birkózózseni szkanderezni kezdett, és ez úgy hatott a tesztoszteron túltengésben szenvedő fiúkra, mintha bomba robbant volna a teremben. Egymást lökdösve rohantak nézni a küzdelmet.

- Ő melyik, a vörös, vagy a fekete? - csinált úgy Loki, mintha érdekelte volna a dolog. Kénytelen volt azonban tényleg figyelni, mert a nyomozása eddig nem vezetett eredményre. A tanárok, Thor kivételével nem nagyon beszélgettek a diákokkal órán kívül, de őt meg nem merte direktben megkérdezni, mert hiába rajongott a férfiért, ő is benne volt azok körében, akiket Loki gyanúsított.

- A fekete, de nem ez a fontos. Eljössz velem a buliba, és ott megbeszéljük a dolgot, és a fizetséget is.

- Azt hittem - kapta fel a fejét Loki -, hogy ez a fizetség.

Harsány kurjongatás jelezte, hogy az egyik izomagy legyőzte a másikat, és Sigynnek sietnie kell. A következő óra, a fizika, amit a mindannyiuk által gyűlölt Fandral tartott, percek múlva elkezdődik. Loki gyűlölte ezt a heti három órát, mert úgy érezte, a tanár őt még a többi diáknál is jobban utálja. Nem tudhatta, hogy Fandralnak az lett ellenszenves, ahogy Thor állandóan róla beszél, dicséri az eszét, a kitartását, azt, hogy a nehéz körülmények ellenére is képes befejezni az iskolát, és nem is akármilyen eredménnyel. Fandral legújabb szórakozás az lett, hogy Lokit folyamatosan cikizni kezdte, kérdéseivel olyan szintű tudást akart kicsikarni a fiúból, ami már egyetemi szintű, és kénytelen volt tudomásul venni, hogy Loki egymás után képes felelni. A többiek már egy szót sem értettek abból, amiről ők ketten beszéltek, és az órák első tíz perce már másról sem szóltak, csak Loki feleltetéséről. Az, hogy nap nap után alázta meg Loki Fandralt, a fiút az osztály, sőt lassan az iskola hősévé tette, népszerűsége pedig sosem látott csúcsokat döngetett. Fandral tajtékozott az órák után, és bár a következő órán felelők itták meg a levét, mégsem haragudott senki Lokira. Minden pénzt megért ugyanis a közutálatnak örvendő tanár vörös képe, ahogy tehetetlen dühében a bajuszát rágja.

- Te kis buta - lehelt csókot Sigyn Loki homlokára, miközben nem látták, hogy Thor a negyedikesekhez igyekszik órát adni. Megtorpant, és nézte, ahogy a két fiatal összebújva sutyorog. Belépett a terembe, és azt vette észre, hogy a gyomra remeg a dühtől.

- Miért nem az órára készülnek? - kiáltotta el magát, és a diákjai, de még ő sem hitte el, hogy ez belőle jött. A többiek mind azt hitték, nekik szól a kérdés, de Loki nagyon jól tudta, hogy Sigyn és a csók miatt fakadt ki Thor, aki fülig elvörösödve hátrált ki a teremből, és rohant tovább a folyosón.

- Hát ezzel meg mi történt? - nézett szét Dan, de mindenki csak állt tanácstalanul.

Fandral közben megérkezett, bevágta maga mögött az ajtót, amibe az üveg beleremegett, és egyenesen Lokira nézett. Fújtatva nyitogatta a naplót, aztán mást gondolt, és elkezdte leadni az anyagot. Loki elgondolkodva nézett a folyosó felé, és csak akkor ocsúdott fel, amikor hátulról megbökték. A mögötte ülő egy levelet dugott a markába, és széthajtogatva elolvasta a hurkoltan írt üzenetet, ami csupán egyetlen szó volt: Tudtam!

Thor eközben teljesen kivetkőzve magából dolgozatot íratott a szomszéd teremben, és a negyedikesek megszeppenve igyekeztek a lehető legjobban válaszolni a kérdésekre, amiket Thor kemény hangon diktált le. Sosem látták még ilyennek, és egyik másik néha lopva rá pillantott, de csak annyit láttak, hogy mereven ül, bámul maga elé, és idegesen nyomkodja a golyóstollát. Más nem is hallatszott a teremben, csak az ütemes, és egyre idegesítőbb kattogás. Egy valami lebegett a szeme előtt, ahogy a lány, az a méhkirálynő, odahajol Lokihoz, és megcsókolja a homlokát. Lehet, hogy legközelebb a száját fogja megcsókolni. Azt az édesen rózsaszín száját, amit legszívesebben ő csókolna, vagy ami egy ideje izgatta, és nem hagyta nyugodni, betömné, elhallgattatná, azonban erre természetesen csak gondolni mert, vagy azt is alig, hiszen nem akar börtönbe kerülni. A következő órája velük lesz, amit reggel még alig várt, de ezek után... legszívesebben elcserélné, vagy felmondana.