Azon a héten az osztály nem bírt magával. Sosem volt velük fegyelmezési probléma, de az osztálykirándulás hetében kibírhatatlanak voltak. Zajosak, pimaszok, nem figyeltek órán, és ezt Thor megkapta az összes tanárkollégájától, akiknek órájuk volt a diákjaival. Főleg Fandral dörgölte folyamatosan az orra alá, hogy nem érdemlik meg, és ha ő lenne az igazgató, biztos, hogy már visszavonta volna az engedélyt. Thor elővette a legkedvesebb mosolyát, és azzal hárított, védte a srácokat, közben meg maga is pontosan úgy be volt zsongva, mint ők. Loki elpanaszolta mi történt, azon az órán, amiről Fandral valamiért hallgatott. Sőt, amikor Thor rákérdezett – persze óvatosan, kerülve azt, hogy Loki feleltetése és indokolatlan leosztályozása volna a téma – Fandral inkább kihátrált a beszélgetésből, és onnantól egész héten feltűnően csendes és magába zárkózott volt. Thor lopva figyelte, és annyira haragudott rá, hogy még véletlenül sem kérdezett volna semmit. Lokival kibeszélték, és Thor neki adott igazat, sőt megígérte, beszélni fog Fandrallal, bár Loki ezt határozottan elutasította.

Az esti beszélgetések nem maradtak el, sőt, olyannyira szokásukká vált, hogy Thor nem tudott, nem is akarta abbahagyni. Egészen ügyesen tudott már fél kézzel üzeneteket írni, rutinossá vált, a kezdeti ügyetlen, elgépelt szövegek egy hét után már tökéletesen olvashatóvá váltak. Általában írtak egymásnak, eltekintve attól a pár alkalomtól, amikor Thor úgy döntött, inkább felhívja Lokit. Ezek voltak a legizgalmasabbak. Kihangosították mindketten a készüléket, és már az is a mennyekbe repítette őket, hogy hallhatták a másik gyönyörtől fátyolos hangját. Aztán ott voltak a képek. Már nem kellett aggódni, hogy Jane elárulja őket, eléggé megszeppentnek tűnt, és legfőképp hálásnak.

Úgy tűnt, Loki egészen belelendült, örömmel küldött képeket magáról, egyre kompromittálóbb helyzetben, testének minden porcikáját, minden meghitt részét feltárta Thor előtt, aki a képeket nagy kincsben tartotta, és mind le is mentette. Más volt ez, mint élőben látni, érezni a másikat. Izgalmasabb és megvolt a varázsa, mint az ajándéknak karácsonykor. Thor minden alkalommal ódákat zengett a tökéletes bőrről, Loki testének íveiről, és a dicséret tovább ösztönözte, a fotók ettől váltak egyre kitárulkozóbbá, és nem volt olyan centiméter a testén, ami Thor nem láthatott meg és nem csodálhatott volna.

Fotók arról, ahogy a bársonyos bőrű farkát kényezteti, fotók a seggéről, amit fekete csipkébe rejtett, a rózsaszínű, feszes lyukról – valószínűleg síkosítótól csillogva –, aminek már a látványától is elöntötte Thort a forróság. Nem kellett őt sem sokat győzködni, küldött képet cserébe, magáról, és Loki dicséretei sem maradtak el. Úgy tűnt, nem tud betelni Thor farkának látványától, minden kép után tudatta vele, egyre választékosabban és merészebben, hogy mennyire szereti, hogy ilyen nagy, és hosszú és vastag. A napok unalmasan teltek az iskolában, tartották a tanár-diák viszonynak megfelelő távolságot, de este lehullott ez az álca és Thor elismerte, egyetemista korában nem volt olyan izgalmas az élete, mint most. Egy dologra azonban mindketten vágytak, hogy megérinthessék a másikat. A csókok, a másik bőrének forrósága, verejtékének illata, őrülten hiányzott, és Thorban még mindig ott volt a félelem, és ha arra terelődött a szó – többnyire Loki hozta fel a maga laza módján –, hogy mikor történik meg kettejük között az a bizonyos, akkor Thor hárított, pedig tudta, hogy meg fog történni, hiába késlelteti az elkerülhetetlent.

„Ne gyere nekem azzal, hogy tökéletesnek kell majd lennie." – zárta le a vitát Loki, amikor Thor megint hárítani igyekezett. „Te magad vagy a tökéletes... akarlak, belehalok, ha elutasítasz"

Thor halkan mordult fel, és ledobta a törlőkendőt. A második orgazmust csikarták ki azon az estén egymásból és magukból. Loki telhetetlennek bizonyult, és ahogy közeledett az osztálykirándulás, egyre erőszakosabban igyekezett kicsikarni Thorból egy igent.

– Szeretlek, de ezért még mindig börtönbe kerülhetek, azt akarod?

Sokára jött a válasz. „Persze, hogy nem"

– Én is akarlak, Loki, nagyon jól tudod, de félek. Az a dolog Jane-nel megoldódott, de mi van, ha más rájön? – Ez valóban így volt, nem beszélt mellé. – Birtokolni akarlak... de megbeszéltük. Ez lesz az ajándék a huszonegyedik születésnapodon.

Loki amikor ezt látta, egyszerre érzett izgalmat és csalódást. Nem tud addig várni, és nem csak Thor miatt. Addigra bosszút akar állni, de Sigyn sem mondott semmit, és ő sem jutott előbbre. Egyre jobban csábította az a napló a fiúk mélyén, pedig megfogadta, hogy soha nem nyitja fel. Ez a távszex pedig nem lesz elég ahhoz, hogyha megvan a név, akkor Thor ne tegye meg érte. Neki kell lépnie, és lépni is fog.

„Pedig a kirándulás tökéletes alkalom lenne."

– Igen, az lenne – nevetett fel Thor, miközben írta a választ. – De ott lesz még rajtunk kívül harminc osztálytársad. Szerinted egyiknek se tűnik majd fel? Sigyn már így is gyanakszik.

„Akkor kinyalom még párszor... :D" – jött a válasz, de Thor nem tudott Lokival együtt nevetni. A gondolattól is ökölbe szorult a keze, és az ujjai önként mozdultak.

– Ha még egyszer hozzád ér, kicsinálom a kis ribancot! – Úgy küldte vissza az üzenetet, hogy el sem olvasta. Fújtatva nézte a kijelzőt, és nem tudott lenyugodni. – Loki... kérdezhetek?

„Kérdezz"

– Jó volt? Élvezted?

Lélegzet visszafojtva várta a választ, de nem jött. Loki ezzel az őrületbe tudta kergetni, hogy a fontos kérdések után direkt késleltette a választ.

„Végig rád gondoltam... De Thor, én döntöttem. Akarlak, és oda fogom adni magam a kiránduláson, és kibaszottul ajánlom, hogy elfogadd..."

Nem nyugtatta meg Thort a válasz, sőt. Egyik része sem.

– Aludj jól kicsim...

Erre már nem jött semmi, pedig legalább tíz percig várt rá, és Loki aktív volt. Thornak zümmögött az agya, annyira elgondolkodott, hogy nem vette észre, hogy olyan erővel harapott az ajkába, hogy a foga nyomán kifröccsent a vére. A fémes íz és a fájdalom volt az, ami visszarángatta a valóságba, csak ez után hagyta maga mögött a gondolatait. Mi lesz, ha Sigyn elkürtöli, mi lesz, ha kitudódik, és ezért meghurcolják, ha elítélik és börtönbe kerül? Nem bírna azzal a tudattal élni tovább, hogy ezért megvetik, és hogy évekig nem találkozhatnak. Talán ez lenne az egyedüli, amivel nem bírna megbirkózni. Loki hiánya megölné. Ezt el fogja neki mondani, de szóban. Az osztálykiránduláson, és igen. Erős lesz, és ellen fog állni, bármilyen nehéz is lesz. De még addig van ideje átgondolni, és meggyőzni a fiút.

A következő pár nap gyorsabban eltelt, minthogy gondolta, és azon kapta magát, hogy harmincegy izgatott fiatallal áll a Miami reptéren, hogy a transzferrel a szállodába menjenek. Sigyn természetesen le sem szállt Lokiról, aki olyan mosolyt villantott többször is a lányra, hogy Thor kivágta volna a repülő aprócska ablakán, és onnan nézte volna, milyen kecsesen zuhan alá. Hiába voltak felpörögve, azért az út miatt – és főleg, hogy előző éjszaka szinte kivétel nélkül egyikük sem tudott aludni – mind alig várták, hogy ledobhassák egy fél órára magukat.

– Akkor megvannak a párok, ugye? – kérdezte Sif, és mindenki hevesen bólogatott. Lokinak nem maradt pár, ő egymaga foglalhatott el egy kétágyas szobát, és mivel Fandral nem tudott eljönni, így Thor is egyedül maradt. Sigyn el sem engedte Loki kezét, de Thor szépen elkülönítette a lányokat, és felküldte őket a szobájukba. Addig a fiúkat Dan-re bízta, hogy ne engedjen senkit elcsászkálni. Loki büszkén nézte Thort, milyen profin terelgeti a többieket, mennyire magabiztos és látszott rajta, hogy élvezi a szerepét.

Miután megbizonyosodott arról, hogy mindenkinek megvan a kártyája, mindenki a szobájában van, Thor csak akkor indult a sajátjába. A berendezés ugyanolyan volt, mint pár héttel ezelőtt, csak nem voltak olyan magasan. Gyorsan átöltözött, fürdőnadrágot vett fel, és törölközőt akasztott a nyakába, majd felkereste egyenként a fiúk szobáját, és lezavarta őket a medence mellé.

– Nem akarok senki kezében sem mobilt látni, megértettétek? Pihenni jöttünk, aki nyomkodni akarja azt a szart, az menjen haza, és otthon nyomkodja. Naptejet vigyetek, főleg a fehér bőrűek – nézett sokat sejtően Lokira. – Lent találkozunk, mindjárt megyek én is.

Loki nem ment a többiekkel, úgy intézte, hogy Dan-nel kettesben lemaradjanak.

– Te Dan, várj már, beszélni akarok veled. – A fiú csalódottan húzta el a száját, de maradt.

– Mit akarsz Loki?

– Sigynről akarok veled beszélni. Szakítottunk.

– Tényleg? – csillant fel Dan szeme, de aztán gyorsan olyan savanyú képet vágott, amilyet csak ki tudott örömében sajtolni magából.

– Miattad.

– Miattam? – esett le a fiú álla és az amúgy is vöröses arca egészen fellángolt. – De én nem..., úgy értem, sosem... vagyis.

– Nyugi Dan, hallod? Erről senki nem tehet, se te, se ő – veregette meg Loki Dan vállát. – Nincs harag, sőt, segíteni szeretnék. Én egyedül vagyok a szobába, úgyhogy ma estére átengedem nektek, de ha lebuktattok, véged. Tíz közül kopogj be hozzám, beengedlek. A többit gondolom, már tudod – kacsintott rá, és szinte belökte a liftbe, ami akkor érkezett meg. Dan hebegve állt tovább, és megszólalni sem tudott, csak mikor becsukódott a lift ajtaja, akkor kiáltott ki Lokinak, hogy köszöni. Thor közben terelgetni kezdte ki a lányokat, és Loki észrevétlen osont Sigyn mögé.

– Beszélhetünk?

– Loki... persze – a lány egészen elnémult, látva Loki mennyire komoly. Behúzta a lépcsőházba, és mikor becsukódott maguk mögött az ajtó, Loki egészen egyszerűen a falhoz nyomta a lányt, és vadul belecsókolt a nyakába. Sigyn halkan felsikoltott és kiejtette a kezéből a törölközőt.

– Nem akarok várni tovább Sig. Este gyere át a szobámba, de nagyon óvatosnak kell lennünk, menni fog?

– Igen – nyelte a lány a szavakat, és ha Loki nem tartja, összeesik. A fiú olyan hatással volt rá, mint még senki.

– Sig, ugye én vagyok az első, mond, hogy nekem tartogattad magad... – Loki forró lehelete Sigyn nyakáról a vállára tévedt, onnan fel a füle alá. –, mert én neked... igen... még nem volt senkim.

Kintről Thor kiáltása hallatszott, és Loki összerezzent. Ha most benyitna, akkor vége lenne mindennek. Várt, ajka a lány száján mozdulatlanul pihent, és dobogó szívvel figyelt. Csend lett, csak Sigyn szapora légzését erősítette fel a lépcsőház. Loki elengedte és kissé eltávolodott tőle.

– Nem tudom, mit mondjak Loki... lehet, csalódsz most bennem, de nekem volt már valakim előtted, és hát...

– Nem számít, legalább tudsz engem tanítani. Sigyn, én... legszívesebben most itt... – Belesúgott a lány fülébe, aki lehunyta a szemét és a feje koppant a falon. Loki kaján vigyorral a képén nézte, és végigsimított Sigyn mellén, alig érve a keményre duzzadt aprócska mellbimbóhoz. – Negyed tízre várlak, nyitva hagyom az ajtót résnyire, de Sig. Nem szólhatsz egy szót se, mert ha lebukunk, hazazavarnak, és az mennyire gáz lenne már.

– Meg sem szólalok, esküszöm. – Loki lábát a lány combja közé nyomta, és egyet lökött a csípőjével. Sigyn felnyögött, hangosan, de Loki azonnal befogta a száját.

– Ilyet sem csinálhatsz, hallod? – Sigyn bólintott, és már olyan hevesen zihált, hogy Loki attól félt, még egyet mozdul a lábával, és a lány elélvez. Tartotta még néhány másodpercig, lassan elhátrált tőle, aztán intett a fejével, hogy menjen. – Én lépcsőn megyek, vennem kell óvszert.

– Hozz nekem mentolos rágót Loki – kiáltott utána a lány, de nem volt benne biztos, hogy Loki bármit is hallott. – Odavan értem, ez tuti.