Thor ébredt először, hosszan nyújtózkodott, kidörzsölte a csipát a szeméből, és lassan oldalra fordult. Idegen volt a szoba, a festett falak, a függönyön átszűrődő napfény. Hosszan nézte Loki arcát, aki mélyen aludt. Bal térdét kissé felhúzva, az oldalán feküdt, és jobb keze a párna alatt nyugodott. Mosolyra késztette a látvány, és átmelengette szívét lelkét. Vad éjszaka volt, az már biztos. Ha most valaki itt UV lámpával körbe nézne, gondolta, igencsak meglepődne. Nem akarta felébreszteni, hagy aludjon, inkább felült, és körbepillantott. Milyen rend van, és tisztaság, gondolta, és ahogy felállt, tekintete újra a komód feletti képre tévedt. Bosszantotta, hogy nem jött rá, honnan ismeri a nőt. Megállt a kép előtt, és a zölden fénylő szemekbe nézett.

– Ki vagy te? – tűnődött, és összeráncolta a szemöldökét. Visszanézett az ágyra, ahol Loki halkan sóhajtva, egészen összegörnyedt a takaró alatt. – Nem vagyok mellette, megérezte.

A konyhában egészen könnyen eligazodott, és gőzölgő kávéval ébresztette a még alvót. A csészéből felcsapó aromás gőzt az arca felé hessegetve, mosolyogva figyelte, hogyan rezzen meg Loki orrcimpája, kezd el verdesni a sűrű sötét szempillája.

– Jó reggelt kicsim – tette le Thor a két csészét az éjjeliszekrényre, és bújt az ölelésre tárt karok közé.

– Neked is. Maradsz egész nap? Maradj, kérlek... – kezdte, de a csók, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan fojtotta belé a szót.

– Tudod, hogy nagyon telhetetlen vagy? Idd meg a kávét.

Lassan, néha egymásra nézve kortyolgatva ittak. Mikor végeztek, Thor gyorsan elmosta a két csészét. Megszokta már, hogy nem hagy mosatlant, mert felhalmozódik, és aztán csak több baja lesz vele. Loki zokniban és fehér boxerben jött utána, hátához bújva simult, és együtt mozgott vele. Nagyokat sóhajtozott, aztán a hűtőhöz ment, és sajtot vett elő.

– Nem reggelizel, mielőtt elmész?

– Nem, de te egyél nyugodtan. – Élvezettel nézte, ahogy Loki térdét felhúzva a széken, elgondolkodva majszolta a vékonyra szeletelt lyukakkal telehintett sajtot. Feltekerte, ahogy a palacsintát, és az egyik végénél kezdve, aprókat harapva tolta a szájába. Thornak a látványra kiszáradt a szája. Tegnap éjjel ő is így merült el a rózsaszín ajkak között. – Indulok...

Tétován lépett Loki felé, aki az utolsó néhány centimétert, ami még a sajtból maradt, az ujjával betolta a szájába úgy, hogy egészen a második ujjpercig eltűnt a szájában. Thor nagyot mordult, Loki pedig ártatlan arccal nézett rá.

– Akkor menj – nyalta végig az ujjai hegyét, és nagyot sóhajtott. Thor szorult helyzetben volt, érezte, hogy melege lesz, hogy legszívesebben indulna, de közben a vére dübörögve indult egyetlen pontja felé a testének. Nagyot nyelt, és kivett egy szelet sajtot a tálból, és begyömöszölte a szájába.

– Te ezt direkt csinálod, ugye?

– Fogalmam sincs miről beszélsz – nevette el magát Loki, és intett Thornak, hogy menjen.

– Nyolcra itt vagyok érted, mert velem jössz, rendben?

Újabb adag feltekert sajt tűnt el félig Loki szájában, és Thor lélegzetét visszafojtva nézte, ahogy pár pillanat múlva nagyokat sóhajtva kihúzta a sajtot, aztán végig nyalta. – Én ugyan nem megyek sehová, még megzavarnám a randidat. Csak menj, és kápráztasd el az igazgatónő unokahúgát. Amúgy, ha már itt tartunk...miért is vállaltad el? – kérdezte, és elfeküdt a kanapén. Csábítás volt ez a javából, és kezdte elérni a célját.

– Volt egy olyan szerencsétlen álmom, hogy talán – ült le Loki mellé, és végig cirógatta a fiú hófehér combját. –, én lehettem volna az igazgató szeptembertől.

– Thor... kezdte volna Loki, de amikor megérezte Thor ajkát, ahogy a kulcscsontja alatti sápadt bőrt kezdte lassan csókolni, elnémult, és szemét lehunyva élvezte az érintést.

– Te ezért egyszer nagyon kikapsz tőlem.

– Miért is? – sóhajtott Loki, és nem tudta elnyomni azt az elégedett mosolyt, ami már akkor ott vibrált az ajka sarkában, amikor Thor leült mellé.

– Hogy így zsarolsz...

– Mit szándékozik velem tenni tanár úr, talán elfenekel, mert engedetlen fiú voltam?

– Élveznéd? – suttogta Thor a fülébe, és ráharapott a fülcimpájára.

– Lehet... igen... nagyon is. – Karja Thor nyaka köré fonódott, és szaggatott lélegzete olyan volt a férfi fülének, mint valami dal, amit az angyalok kórusa énekel. A józanság utolsó szikrája kihunyt benne, és Lokit egyetlen emeléssel fordította a hasára, aki sóhajtva emelte meg a fejét, és törzsét félig megfordítva pillantott hátra. Thor kissé perverz mosollyal húzta le az alsónadrágot, egészen a fiú combja közepéig, de amint rápillantott a tökéletesen kerek, mégis férfiasan izmos fenékre, kipukkadt a buborék. Mennie kell, már így is túl sokat időzött. Kezét meglendítette, aztán ahelyett, hogy csattant volna a bőrön, megmarkolta, és nevetve felugrott. Belemarkolt a sajtba, és betömte a szájába. Vette a kabátját, és még a lifttől is hallani lehetett önfeledt kacagását. Loki arcát ellepte a pír, és csalódottan rogyott a párnára.

Még a kocsiban is a sajtot majszolta, és közben rápillantott a mobilra. Jöttek az üzenetek, de nem vette a kezébe a telefont. Inkább lenémította, és zenét kapcsolt. Látta maga előtt Loki durcás arcát, ahogy dühösen írja az üzeneteket és még dühösebben várja a választ. Nem hagyom magam zsarolni, bólintott Thor, mire vezetne az. Egyszer engedek, akkor utána mindig elérne vele mindent nálam. A sokadik lámpa utána azért mégiscsak megnézte az utolsót, és jeges marokkal szorította meg valami a torkát, mikor végigfutott rajta a szeme.

„Gyűlöllek"

Ennyi volt. Kitette az indexet, és félrehúzódott. Az elakadásjelző ütemes kattogásánál lapozott vissza. Loki tényleg mérges volt.

„Képes voltál így itt hagyni,"

„Nem is szeretsz... vagy mégis? Miért nem válaszolsz?"

„Thor, látom, hogy ott vagy..."

Tudod mit... Akkor én is így... Nem szeretlek... nem... inkább...", és az utolsó üzenet ismét: „Gyűlöllek"

Húsba vágó szó, félelemet és kétségbeesést gerjesztő. Egyetlen szó, amit Lokitól soha nem akart volna sem látni, sem hallani. Bámult maga elé, nézte, ahogy az autók elsuhannak mellette, érezte, ahogy a menetszél megbökdösi a kocsiját, de lassan minden homályba veszett.

„Gyűlöllek..."

Remegett a keze, amikor válaszolni akart, az ujjai nem akartak engedelmeskedni az akaratának. Nagy levegőt vett, beszívta, kifújta, egészen elsötétedett a világ, mikor levegőért kapkodó tüdeje akaratának végül engedett.

– Én akkor is imádlak – írta, és ki is mondta a szavakat. Bármit megtenne ezért a fiúért, csak ezt még neki nem mondta el. Hát itt az ideje. – Bármit megtennék érted, csak egy kicsit szeress még.

Több mérfölddel arrébb, Loki ijedten ült a kanapén, és sírt. Átkozta magát, amiért leírta azokat a mondatokat. Remélte, hogy Thor, ha látja, akkor visszajön, de ezidáig nem jött. Nem kopogtatott az ajtón, és nem zárta a karjába, ahogy tegnap este. Sózsákként dőlt oldalra és egészen összekuporodva várt. Teltek a percek, fél óra, és elaludt. A múlt éjszaka gyönyörei és boldogsága eltűnt, csak a kimerültség maradt. Több, mint két órát aludt, és ahogy a szemét nyitotta, azonnal a telefonért nyúlt.

– Istenem, lenémítottam – remegett meg a hangja, és aztán sírva nevetett fel. – Bármit megtenne értem... bármit... – Nagyot sóhajtva szorította magához a telefont, aztán elkomorodott az arca, és fogait összeszorítva állt fel. Megtámaszkodott a komódon, ereje egy pillanatra elhagyta, de aztán kihúzta a derekát, és hosszan nézte az arcokat. – Minden rendben lesz, bárki is volt, megbántja azt, amit velünk tett. Azt is megbánja, hogy megszületett.

Thor zenét kapcsolt, az órára nézett, és beállította. Másfél óra kemény edzés, utána egy könnyed ebéd, fürdés, és indulhat. Bemelegítéssel kezdte, aztán mikor azzal végzett, bekapcsolta a sütőt, aminek fénye a két pácolt csirkemell vígan kezdett sercegni. Súlyzózott, felülést és fekvőtámaszt csinált, csak ez után ment a futópadra, és ott a zene ütemére a beállított távolságot lefutotta. Ivott, törölközött, és közben igyekezett kiüríteni az agyát, de minduntalan bevillant egy arc. A nő arca Loki hálószobájában. A szeme, a fénylőn aláhulló sötét haj, a porcelán fehér, tökéletes bőr.

– Honnan ismerlek? – motyogta maga elé, és megtörölte a homlokát. Ivott, meghúzta az izotóniás italt, és bámult előre, ki a szomszédos házak tetejére. – Honnan ismerhetlek?

Mikor is készült a kép? Loki most tizennyolc és fél, vagyis több, mint tíz éve. Ki vagy te? – zakatolt a fejében, és nem tudott a futásra figyelni. Felugrott két oldalt a lábát megtámasztotta, és hangosan zihálva kapaszkodott a futógépbe. Elgondolkodva csapott a gombra, és a szalag lassan megállt alatta. Levezetésként meditálni ült le, de ahhoz le kellett volna csendesednie a gondolatainak, amik viszont nem engedelmeskedtek, csak cikáztak oda-vissza. Emlékeiben keresett valamit, egy aprócska képet, villanást, de semmit nem talált. Szemét lehunyva igyekezett lenyugodni, és nagyokat, mélyeket lélegezve csitítani a testét és a lelkét. A nő arca lassan elhalványodott, és helyét átadta egy másiknak. A szem, a haj, a száj formája maradt, és Thor egészen megnyugodva mosolygott.

Ebéd után lezuhanyozott, és az órára nézett. Még bő két óra, de az igazgatónő háza a város másik vége, úgyhogy inkább elindult hamarabb. Ráadásul Lokit is fel kell venni, úgyhogy ideje indulni. Passzos farmert, és sötét hosszú ujjú pólót vett, sálat, és vastag szövetkabátot. Az előszobában előkotorta a szekrényből a bokacsizmát, haját ujjaival fellazította, és indult. A liftben üzenetet dobott Lokinak, hogy készüljön, mert fél óra, és ott van érte.

A fiú egész nap kábultan bolyongott, és hol nevetett, boldogan, felszabadultan, hol sírva fakadt. Thor mit szólt vajon, annak, amit írtam, elhitte? – tűnődött, és lezuhanyozott. Nyolcra várta, ehelyett hét után jött az üzenet, hogy hamarabb jön. Ennyi. Szárazon, kurtán ennyi. Loki fekete nadrágot vett, hozzá fekete inget, és hosszú, bélelt bőrkabátot. Ha nem lett volna ősz vége, akkor felvesz egy napszemüveget, a haját egészen lelapítja. Szeretett így öltözni, főleg, amióta látta a Martix-ot a TV-ben. Úgy érezte, az, amit ott mutattak, valóság lehet. Neki nem is volt családja, nem halt meg senkije, és ez az egész átkozott élet csak gépek által sugárzott hamis valóság. Aztán mikor megismerte Thort, és beleszeretett, azt akarta, ne is derüljön ki, tényleg álom-e az egész, mert annyira jó. Belenézett a tükörbe, és megvonta a vállát, és feltette az orrára a sötét lencsés szemüveget.