A következő reggel is eljött, és Thor megint kialvatlanul ment iskolába. Két csésze kávé után csak a szíve pörgött fel, hevesen dobogva áramoltatta a vérét a testében, az agya azonban tompa volt, és gondolatai sötétek. Loki nem válaszolt, hiába írt rá éjjel többször is Messengeren, látta, hogy nincs fent. Aggódott és a kávétól, meg a félelemtől remegő végtagokkal várta az osztályt. Első óra velük, és ha Loki nem jön, akkor indul is hozzá, eldöntötte. De kár volt aggódnia, hiszen Loki másodikként érkezett. Köszönt, mosolygott, de máshogy, mint eddig. Örömmel látta, hogy viselkedése ugyanaz volt, mint korábban, mint eleinte; kacér volt, bámulta, ahogy beszélt, de nem lépett át semmilyen vonalat, ami jelezte volna, hogy bármi is megváltozott volna, vagy, hogy van köztük valami. Thor remélte, hogy még van, de Loki egész nap nem adott rá biztos választ. Elköszönt tőle óra végén, de Loki még véletlenül sem ment hozzá közel, nem érinthették meg egymást, jelezve, itt vagyok, szeretlek, hiányzol. Aztán utolsó óra előtt jött egy üzenet tőle:

„Este..."

Nagy kő esett le a szívéről. Megbocsájtott, olvasta az üzeneteit, fújt egyet megkönnyebbülten, mire Fandral felkapta a fejét.

– Megvan, hogy hová mentek?

– Meg. Döntöttem. Miami – nézett elrévedezve és Fandral legyintett. Ő aztán biztos nem vinné az osztályát ilyen helyre, még bulizni támadna kedvük. A csajok kacérak lennének, a fiúk meg kanosak.

– Csak a baj van a kölykökkel, csak a baj. Főleg a lányokkal, nagyon vigyázz rájuk Thor. Azt kell mondjam, bár nem vagy az ízlésem, de jóképűnek vagy mondható, és ha befigyel néhány koktél, akkor drága barátom...

– Tudom, mire gondolsz Fandral, és köszönöm, hogy aggódsz – szólt vissza Thor udvariasan, pedig a háta közepére sem kívánta most a másikat. Szerette volna már, ha este lenne, és ő a kanapén várná Loki üzenetét. Hirtelen ötlettől vezérelve kifutott a tanáriból, és benézett a termükbe. Senki nem volt bent, a diákok mind kint voltak az óraközi szünetben.

Kioldotta az övét, és magában kuncogva kitette a farkát a tanári asztalra, és lefotózta: fentől, oldalról és aztán kifakadt belőle a nevetés. Gyorsan felöltözött, és ránézett a Netre. Loki fent volt, de nem most akarta neki elküldeni a képeket. Majd az utolsó óráján meglepi velük, ami Fandrallal volt.

Már csak néhány perc volt hátra, kiosztotta a házit, a diákok már pakoltak össze, amikor rányomott a küldés gombra. El sem tudta képzelni, Loki hogy fogadja majd a képet, és ettől kaján vigyor ült ki az arcára. Ezt még vissza fogom kapni, mulatott magában.

„Megölsz!" jött a válasz pontosan csengőszókor. Thor gyorsan elköszönt, és rohant ki a folyósra. Ott várta, hogy Fandral kiengedje az osztályt. A szekrényeknek dőlt, lazán, karba tett kézzel és amikor meglátta Lokit, komolyságot erőltetett az arcára. Loki szeme villant, és észrevétlen megnyalta a száját. Thor intett neki, hogy menjen oda hozzá.

– Igen tanár úr – lépett elé, és úgy nézték egymást, hogy mindkettő azt érezte, elég lenne a másiktól egyetlen jelzés, és vége lenne a titoknak.

– Szólj Sifnek, gyertek be a tanáriba.

Thor ülve várta őket, és intett, hozzanak széket maguknak.

– Ígérem, gyors leszek, nem rabolom az időtöket. Nem szeretném, ha a későbbi programotokat kellene lemondanotok miattam.

– Semmi sem akadályozhat meg benne – nézett rá sokatmondóan Loki, de ezt csak ők értették ketten. – Izgalmas estének nézek elébe, vagyis úgy terveztem.

– Nagyon helyes fiam, azt hiszem, az enyém is az lesz, de hogy a lényegre térjek... Azért hívtalak ide kettőtöket, mert döntöttem. Megvan, hová megyünk kirándulni. Miamiba.

Loki elégedetten dőlt hátra, és mintha véletlenül tenné, megsimogatta a nyakát, hosszan, az állától egészen a póló kivágásáig, de még ott sem állt meg. Thor szája nyitva maradt, úgy bámulta, meddig siklik a fiú keze, ami csak a köldökénél állt meg.

– Ez jó választás tanár úr – súgta mosolyogva.

– Siffel dolgozzátok ki a részleteket. Pénteken mennénk, és vasárnap jövünk haza. Átküldöm levélben a keretet, az összeget, amivel gazdálkodhatunk, és Sif, legalább egy múzeumot kalkulálj bele, aztán azt kitaláljuk, hogy bekkeljük ki nélküle. Legfeljebb néhányotokkal elmegyek, amíg a többiek strandolnak. Rendben?

Mindkettő bólintott, és Loki már tudta is, ki lesz az egyik, aki múzeumba megy Thorral.

Hamar eljött a hétvége, és Thor már kezdett örülni, hogy talán az igazgatónő elfelejtette, mire is kérte, de a nő péntek utolsó óra közben benyitott, és kihívta a folyosóról.

– Ugye kedves kolléga, nem felejtette el, mit ígért?

– Nem – morogta kedvetlenül és már azon agyalt, hogy adja be az egészet Lokinak. Aztán arra gondolt, hogy ez szép riposzt lesz Sigyn miatt. Talán lehet ő is túl kedves lesz majd a lánnyal, az igazgatónő unokahúgával és akkor egálban lesznek Lokival. De aztán azonnal el is hessegette az ötletet, mi értelme lenne, ami történt megtörtént, túllépett rajta.

Este írt Lokira, hogy másnap nem lesz elérhető, mert valami hálózati karbantartás miatt nem lesz Internet, ami persze nem volt igaz.

„Nem tudom, hogy bírom ki nélküled. Felhívhatlak?"

Tudta, hogy nem lesz egyszerű eset, és ez amennyire boldoggá tette, annyira nyugtalanította is.

– Fárasztó hetem volt kicsim, mi lenne, ha kihagynánk?

„Felőlem..." – Jött a válasz, és Thor nagyon jól tudta, Loki most durcásan ül a kanapén, és magában dühöng. Befutott a hálószobába, levetkőzött, és úgy pózolt a tükör előtt, hogy közben készített egy képet.

– Ne haragudj... tudod, hogy mennyire szeretlek, ugye?

Várta a választ, és remegett a gyomra az izgalomtól. Szinte látta maga előtt, ahogy Loki puffogva nézi az üzenetet és már csak azért sem válaszol. Rányomott a küldés gombra, és várt. A fénykép kézbesítve, és szinte azonnal jött a válasz.

„Miért nem mondod el az igazat? Hogy már rám untál?" Néhány másodperc csend jött, után pedig: „Amúgy jó a kép."

Thor hangosan felnevetett. A kis mocsok, gondolta magában, és nagy levegőt vett.

– Elmondom az igazságot. Randim lesz. – Megkönnyebbült a tehertől, de tartott a választól.

„Jó szórakozást"

Annyira tudta, hogy valami ilyen reakciója lesz Lokinak, hogy meg sem lepődött.

– Meg sem kérdezed, hogy kivel? Na jó, akkor elmondom. Az igazgatónő megkért, hogy legyek az unokahúga testőre, ennyi. Elviszem valahová, kirakom, és a kocsiban megvárom. Ha nagyon benyakalna a csaj, akkor meg hazaviszem.

„Azt csinálsz, amit akarsz"

Ha itt lennél – gondolta Thor – gerincre vágnálak, az tuti.

– Miért nem jössz velem? – lőtte el az üzenetet, és várt. Addig kint a kocsiban beszélgethetnénk, többek között.

„Nem akarok zavarni" – kérette magát Loki.

– Felveszlek nyolckor, jössz velem. Sajnálom, hogy hazudtam – írta, és kezdte mardosni a bűntudat. Loki annyiszor elmondta, hogy gyűlöli a hazugságot, és mégis képes lett volna ilyen hülye kifogással jönni. – Haragszol?

„Nem..."

Már egészen rosszul érezte magát, zsibbadni kezdett a keze, a karjai erőtlenül pihentek az ölébe, és olyan heves szívdobogás fogta el, hogy fel kellett, hogy álljon és ki kellett nyitnia az ablakot. Bámult ki az utcára, nézte a távolban a felhőkarcolók vibráló fényeit, és nagyot sóhajtott. Rápillantott a mobilra, és teljesen tanácstalan volt. Aztán gondolt egyet, felkapta a kabátját, és leszaladt a kocsihoz. Bevágta magát, és még egyszer belenézett az üzenetekbe. Semmi. Gázt adott, és meg sem állt Loki lakásáig. Ott várt néhány percet a kapuban, aztán találomra elkezdett gombokat nyomogatni, és a levegőbe öklözött, amikor megszólalt az ajtónyitó csengő. Rohant fel a lépcsőn, és bekopogott. Hallotta bent a mocorgást, hogy léptek közelednek, és nem gondolt semmire, nem számított más, csak az, aki az ajtó másik oldalán van, és szomorú, miatta.

– Thor... hát te? – suttogott Loki, mikor meglátta. A szeme vörös volt a sírástól, a hangja remegett.

Nem válaszolt semmit, belépett, a karjába zárta, és úgy csókolta, mint akinek elment az esze. Felkapta, körbeforgott vele, el-elkapkodta az ajkát, fejét hol jobbra, hol balra fordította, és Loki könnyei befolytak a szájukba. Aztán ahogy Thor kezdett lenyugodni, lerakta a fiút a földre, de a csókot nem hagyta abba, lassan csókolt, kiélvezve minden pillanatot. A keze becsúszott a póló alá, és Loki érezte, mennyire reszket. Feljebb húzta Loki pólóját, kibújtatta belőle, aztán kezét becsúsztatta a pizsama nadrágba, és marokra fogta a fenekét. Kíméletlenül vonta magához, kemény férfiasságuk egymásnak préselték, és Thor csókolta és csókolta.

– Loki... – suttogott végül a szájába, és ráharapva a fiú alsó ajkára kissé meghúzta.

– Hmmm? – Loki végre kinyitotta a szemét.

– Haragszol?

– Írtam, hogy nem.

– Itt aludhatok? – suttogta Thor Loki fülébe, akinek erre valami egész különleges bizsergés futott végig a testén. A szemei szikrákat szórtak, és Thornak hatalmas önuralomra volt szüksége, hogy ne ott a szőnyegen tegye magáévá. Abban a pillanatban érzékei felélénkültek, érezte Loki meleg leheletét az arcán, a parfüm illatát a bőrén, a samponét a haján, látta lüktetni az ütőeret Loki nyakán, és ráhajolva beszívta. Egészen megvadult, letérdelt, és nadrágon keresztül csókolta Loki farkát, aki csak állt, kezeit maga mellé ejtve, és lenézett.

A gyomrában tűz égett, és ez a tűz kezdett szétáradni az egész testében. Belemarkolt Thor sűrű hajába, kényszerítve, hogy hagyja abba, amit csinál, aztán a másik kezével kiszabadította a farkát, és durván Thor szájába nyomta. Minél mélyebbre hatolt, annál nagyobbakat nyögött. Nadrágja lassan lecsúszott a bokájára, és egészen meztelenül állt, míg Thoron még a cipő is rajta volt. Thor erővel markolt Loki csípőjébe, és felnézett rá. A fiú arcára különös érzelem vetített árnyékot, egyszerre volt kegyelten és szenvedélyes.

– Bassz meg Thor! – kiáltott rá. – Most azonnal...

– Nem – húzta ki a lüktető farkat Thor a szájából, felállt, és megcsókolta. – Tudod, hogy nem lehet, hogy nem szabad.

– Őt bezzeg megdugnád ugye? Akivel találkozol?

– Te mocskos kis rohadék, te kis ördög, hát mégis haragszol? – nézett rá mosolyogva, és felemelte, karjában vitte be a hálószobába, ahol egészen sötét volt. Csak az előszobában égve maradt kis lámpa mutatott fényt, és irányt, merre van az ágy. Thor lerakta Lokit, aki vágyakozva nyújtotta felé a karját.

– Thor... kérlek... – sóhajtozott, és élvezettel nézte, ahogy a másik rángatja le magáról a ruháit. Tekintetük egymásba fonódott, pillantásuk egészen ködös volt a vágytól. Thor súlyától megnyikkantak a rugók, ahogy négykézláb mászott Loki felé, aki lélegzet visszafojtva várt. Nem most akarta, de ha kell, megteszi. Thor elkapta a bokáját, és egyetlen rántással fordította a hasára. Egész súlyával nehezedett rá, és harapta, marta ahol érte.

– Azt akarod? – morgott Loki fülébe, és térdével feszítette szét Loki lábát, aki magánkívül nyöszörgött. – Benned akarok elélvezni.

Thor egészen kivetkőzött magából, és Loki bár erre vágyott, amióta szerette a férfit, most mégis megrettent. Izgalma félelemmé korcsosult, izmai megfeszültek, és vergődni kezdett.

– Thor...

– Mindjárt kicsim... mindjárt – dörmögte, és már nem volt önmaga. Eldobta minden józanságát, félelmét, és kemény farka már csak bebocsátásra várt. – Engedj be...

– Nem... kérlek... Thor – kezdett el Loki sírni, és vékonyka panaszkodó hangja pofonütésként érte Thort. Leugrott róla, és elhúzódva nézte, egészen az ágy végéből. Ha még pár centivel arrébb ült volna, akkor hanyatt esik a padlóra. – Bocsáss meg... ne haragudj, úgy látszik, még nem állok rá készen.

– Te ne haragudj, átölelhetlek? – nézett a fiúra, és a szíve szakadt meg. Loki hevesen bólogatott, és úgy bújt a hatalmas karok közé, mintha az a világ minden fájdalmától és félelmétől megóvná. – Istenem, én... majdnem... Loki annyira szeretlek.

– Én is, de igazad van – szipogott – várjunk még.

Thor ringatta, csitította, és nem nézett rá, egészen más kapta meg a szemét, ami hozzászokott a sötéthez. A fénykép, a komód felett, amin egy fiú ült boldogan a torta előtt, egy idősebb lány ölében, mögöttük pedig egy férfi és egy nő állt, mosolygósan. Ismerősnek tűntek, főleg a nő. Loki felzokogott, és Thor figyelme néhány pillanatra elfordult a képről, felé.

– Ha elaludtál, hazamegyek.

– Azt mondtad... azt ígérted – hüppögött Loki, és meg szorosabban kapaszkodott Thorba. – Maradj velem ma éjjel.

– Maradok – ringatta tovább Thor, és rápillantott újra a fényképre. Szinte vonzotta az arc, amit már látott valahol. Aztán elhessegette a gondolatot, hiszen lehet, csak Loki vonásai miatt ismerős az arc. – Ők a szüleid?

– Igen – szólt már sokkal csendesebben a fiú –, és a nővérem. Róluk írtam az esszét.

– Annyira sajnálom.

– Mit?

– Mindent. Azt, amit át kellett élned.

– Van benne jó is – nézett fel rá Loki, a szeme könnytől csillogott, de már nem kapkodta olyan kétségbeesetten a levegőt.

– Mi jó lehet egy ilyen tragédiában kicsim? – simította ki a könnytől ázott arcba ragadt kósza tincseket. Loki szerette, mikor ilyen, mikor gondoskodó, gyengéd, de azt is szerette, mikor átváltozik olyanná, mint az előbb. Szerette, de húzta az időt. Nem most akarta, vagyis akarta, de akkor elveszett volna az a tökéletes alkalom, ami része volt a tervének. Eljátszotta, mennyire kétségbeesett, közben belül ujjongott. Képes Thort úgy felhevíteni, hogy az végre elfelejtse, ki is igazán.

– Te... – suttogta, és megcsókolta Thor mellkasát. – Te... ha nem történt volna meg... akkor nem lennél itt.

A csókok szaporodtak, és amikor Thor megérezte a nedvesen forró ajkak között a mellbimbóját, egészen beleborzongott.

– Ne... kérlek.

– Thor, dőlj hátra – lökött rajta egy kicsit, és a férfi halkan sóhajtva feküdt végig az ágyon. Loki feltérdelt, és két párnát tömött a másik tarkója alá. – Látni akarom a gyönyört az arcodon.

Hangjából furcsa perverzitás sejlett ki, mélyebbé vált, és a légzése akadozóvá. Thor leplezetlen vággyal nézett végig rajta, és mindkét kezével a feje alá nyúlva várt.

– Szerintem ki kell, hogy kötözz, ha nem akarod...

– Fogja már be tanár úr – zárta le a beszélgetést Loki, és szenvedélyes csókkal zárta le Thor száját és rámarkolt a magától lüktető vastag farokra. Kezét hevesen mozgatta fel-le a merev húson, és Thor egyre többször nyögött bele a csókba, amit egy idő után képtelen volt viszonozni. A nyelve lemerevedett, és figyelte, mit csinál Loki.

Lovaglóülésben helyezkedett el Thor combján, lassan csúszott feljebb, míg a farkaik összeértek. Akkor elengedte Thorét, és a kettőt fogta marokra, úgy kezdte mozgatni, egyszerre. Thor keze megmozdult, de inkább ujjait összefonva kényszerítette a karjait, hogy maradjanak. Mereven bámulta a vékony kart, ahogy megduzzadtak a bőr alatt az izmok, minden mozdulatra. Loki hosszú, karcsú ujjai erős kalitkába zárták a két farkat, amik egymáshoz nyomódva, lüktetve táncoltak. Thor felnézett, érdeklődve figyelte Loki arcát, ahogy az elbűvölten bámulta magukat. Néha megrándult, feneke izmai merevedtek, lazultak, Thor minden apró rezdülését érezte a combján.

– Jövök Thor – nézett rá hirtelen olyan arccal, mintha megijedt volna valamitől, de Thor tudta, Loki pillanatokkal orgazmus előtt ilyen. Hörgő nyögések szakadtak fel belőle, szeme felakadt, aztán a szemhéja félig leereszkedett zölden ragyogó írisze előtt, és akár a vulkán, úgy tört belőle elő az opálosan fénylő, sűrű sperma. Elengedte mindkettőjüket, a combjára támaszkodva lihegett, és figyelte, hogy folyik végig a magja Thor farkán, egészen a sűrű szőrzetéig.

– Ugye itt maradsz?

– Miért is ne – simogatta meg Loki arcát, felülve. – Még nem végeztünk – kacsintott rá, és gyengéd csókot lehelt az ajkára.