Azt álmodta, hogy simogatja a szél, kint fekszik a tengerparton, de nincs egyedül. Hogy ki ül mellette, a távolba nézve, azt nem látta, mert nem volt arca. Ahogy teste sem, de tudta, hogy ott van. Hirtelen felé fordult, és a szürke masszának arca lett, és az arctól kirázta a hideg, a gyomra pedig görcsbe ugrott. Kéz nyúlt felé, mert a masszának lassan kezei is lettek, és bármennyire kapálózott, leszorították. Az arc csak szájból állt, és ez a száj minduntalan csókolni akarta, és azt suttogta, hagyd magad, és akkor minden rendben lesz.

- Thor, Thor - rázta meg Loki riadtan, de Thor csak csapkodott és nyögött, a hangja pedig tele volt félelemmel. - Ébredj már fel!

Végre kinyitotta a szemét, és még ott volt a rettegés benne, de már lassan felfogta, hol is van.

- Mi történ?

- Álmodtál. Minden rendben, csak egy rossz álom volt.

- Csak álom - motyogta maga elé, és megtörölte a száját. Még érezte az undorító csókot, az erőszakos fogak harapását és a nyelv előretörését a szájába. Felpillantott, és azonnal fel is ugrott. - Loki... hogy érzed magad?

- Egészen jól, csak éhes vagyok.

A homloka, a nyaka nem volt meleg, a szája nem volt cserepes, és a vörössége is szépen enyhült. Nem hólyagozott fel, nem égett és húzódott a bőr.

- Hála Istennek - nevette el Thor magát, és felkapott egy köntöst. - Hozok neked valamit.

- Menjünk együtt - kérlelte Loki szelíd hangon, és olyan szomorúan nézett, hogy Thor beadta a derekát. Loki tapsikolt örömében és Thorba kapaszkodva óvatosan felkelt.

- Mennyi az idő? - kérdezte, de a gyomra korgása elárulta, hogy pontosan annyi, hogy egyen.

Fél nyolc volt, reggel. Az étterem nyolckor nyit, úgyhogy még van fél órájuk.

- Sétáljunk egyet előtte. Van kedved? - nézett Thor sóvárogva a függönyön túlra, aztán vissza Lokira.

Néhány perc múlva már a kihalt sétányon lépkedtek. Itt úgy látszik nem kelnek korán a nyaralók. Akik futottak, kocogtak, azok külön nekik kiépített pályán tették. Thor nagyokat szippantott a levegőből, és egy pillanatra megállt, karját kitárva, egészen az utolsó cseppig kipréselte a levegőt a tüdejéből, majd egy nagy levegővétellel teljesen megtelítette. Loki figyelte, nézte, hogyan tágul szét a mellkas, megfeszülnek az izmok a nyakon, és ő is utána csinálta, de amikor kifújta a levegőt, az köhögésre ingerelte.

- A sok cigaretta - viccelődött Thor.

- Nem is cigizek.

- Tudom. Menjünk.

Némán lépkedtek egymás mellett, aztán Loki keze megmozdult, és óvatosan belecsúsztatta a markát Thor kezébe. Jó volt így sétálniuk, egymást érintve, kéz a kézben andalogni. Nem hallatszott más, mint a hullámok halk morajlása és a lépteik néma nesze. Szemben velük idős házaspár közeledett, és Loki izmai megrándultak, hogy elhúzódjon, de Thor nem engedte, nem szólt, csak erősebben szorította Loki markát, aki így már nem tudta elengedni. Thor biccentett, ahogy az idős férfi is, és Loki a nyakát behúzva bámulta a járdát. Néhány lépés után utánuk fordult, de azok nem néztek vissza. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle, és ezt hallván Thor megállt. Loki fejét az állánál fogva visszafordította, olyan gyengéden csókolta meg, amennyire csak lehetett.

- Forduljunk vissza - súgta, és kezét Loki derekára vezetve megfordította a fiút, rajta felejtette a karját, és úgy indultak vissza.

- Miért? - kérdezte Loki de nem mert Thorra nézni, aki elmosolyodott. Egyszerre léptek, azonos távolságot, Thor továbbra is szorította Loki derekát, ölelte, óvta.

- Azt mondtad éhes vagy, már kinyitott az étterem. - Thor nagyon jól tudta, hogy Loki nem arra gondolt, miért fordultak vissza, hanem az ölelésre. Jó volt, hogy így nyíltan felvállalhatták egymást, de mégis elbizonytalanodott.

Kellemes tea és kávé aromában úszott az étterem, az asztalok roskadoztak, és Loki akkor érezte csak igazán, mennyire éhes, amikor belépett. Tányérral a kezében tanácstalanul álldogált, míg Thor magabiztosan pakolta magának a tojásrántottát, a paradicsomot, puha rozsos kenyeret - mert az volt a kedvence -, aztán teát öntött, másik csészébe pedig erős feketét, cukor nélkül.

- Nem vagy éhes? - nézett rá Thor mögé kanyarodva, mire Loki tanácstalanul ingatni kezdte a fejét.

- Majd elcseppen a nyálam.

- De nem tudod, mit egyél, ugye? Mit szoktál reggelizni?

- Szinte semmit, csak kávét iszom.

- Mostantól más lesz, édes. - Thor kacsintott, és sovány sonkát, vajat, és zsömlét tett Loki tányérjára. - Majd én figyelek rád. Túl sovány vagy.

- Sovány? Nem tetszem? - nézett fel rá Loki, mikor leült. Megvárta, hogy mellette Thor is leüljön, és szétnézett. A leghátsó asztalt választották, bent a sarokban. Mindketten ide indultak, anélkül, hogy összebeszéltek volna.

- Megőrülök érted - hajolt egészen a füléhez Thor, mintha csak a másik terítékről venné el a szalvétát. A szavakra Lokit újra elöntötte a forróság, pedig a bőre épp, hogy kicsit volt melegebb, mint máskor. - Ha nem hiszed, akkor bebizonyítom.

- Mikor? - harapott Loki a zsömlébe és szinte rágás nélkül nyelte le. Ha nem lett volna annyira éhes, kérlelte volna Thort, hogy menjenek fel, és azonnal bizonyítson, de a gyomra követelte az ételt. Thor nem evett, őt nézte, még közelebb húzódott hozzá, és észrevétlenül - közben a többi reggelizőt figyelve - cirógatta végig Loki combját, egészen a csípőjéig. Alig lézengtek az étteremben, aki ott volt, mind az ételekhez közel ült le, hogy ne kelljen sokat gyalogolnia. Loki szájában megállt a falat, és elképedve nézett Thorra, amikor az lassan becsúsztatta a kezét a nadrágjába. - Mit csinálsz? Megőrültél?

- Meg - fújtatott Thor és nyögve markolt Lokira, aki megugrott, és majdnem felborította a gyömölcslevet, amit Thor hozott neki. - Azt kérdezted, mikor. Hát most...

Sosem volt még ennyire nehéz enni. Loki nem gondolkodott rajta előtte, hogy az étkezésre figyelni kellene, most mégis minden falat megrágásához és lenyelésére rá kellett koncentrálni, mert különben a gyönyör nem hagyja. Thor lassan, alig láthatóan mozgatta a kezét az asztal alatt, könyökén megtámasztva figyelte Lokit, úgy, hogy ha valaki messzebbről rájuk nézett, csak azt látta, hogy beszélgetnek, és az idősebb férfi figyelmesen hallgatja a fiatalabbat, aki néha apró falatokat vesz a szájába, és annyira ízlik neki az étel, hogy nagyokat sóhajt. Thor közben azért figyelt, szét-szétnézett, látja-e őket valaki, és kissé gyorsított, markával szorosabbra fogta Loki lüktető farkát, és olyanokat súgott neki, hogy a fiú alig tudta nyitva tartani a szemét. Nagyokat pislogott, és némán nyögött, fogát összeszorítva ült mereven.

- Nem bírom tartani - suttogta, szeme elkerekedett. - Thor, kérlek...

Thor két szalvétát csúsztatott le szabad kezével az asztal alá, de nem hagyta abba a kényeztetést. Loki fejét egy pillanatra hátraszegve, legszívesebben beleordított volna az ebédlőben szóló lágy jazz zenébe, amikor kilövellt. Marokra szorította az abroszt, megmozdult az asztalon minden tányér, és halk hangon nyüszítve élvezett el.

- Eléggé meggyőző voltam? - nevetett halkan Thor, és megtörölgette az asztal alatt Lokit, aki felszisszent az érintésre. Annyira érzékeny volt még, és a durva szalvéta megkarcolta a puha bőrt.

- Ezt még visszakapja tanár úr - suttogta Thor fülébe, aki a hallottakra hangosan felnevetett. Már nem volt baj, ha rájuk figyelnek, de senki még csak pillantásra sem méltatta őket.

Csendben ettek tovább, néha egymásra néztek, és ilyenkor Loki arca a füléig elpirult. Hamar elfogyott minden a tányérokról, és mindketten azon gondolkodtak, hogy mennyivel jobban esik az étel, ha nem egyedül esznek, hanem társaságban, főleg olyannal, akit szeretnek. Loki felnézett, arca egy pillanata elkomorodott, és összeszorította a száját. Thor követte a pillantását, és meg is látta Jane-t, aki a kopaszodó fickóba karolva lépett be az étterembe. Virágos, elöl gombos ruha volt rajta, nem túlságosan kivágott nyakkal. Haját feltűzte a feje tetejére, így még karcsúbbnak és hosszabbnak tűnt a nyaka. Mondott valamit a férfinek, mosolyogva csókolta meg a homlokát, de ahogy elfordult tőle, lehervadt a mosoly, és Loki elégedetten figyelhette meg az undort a szája sarkában.

- Ott a barátnőd.

- Látom - villant Thor szeme, és belekortyolt a feketébe, ami keserű ízt varázsolt a szájába. - Nem valami vidám, úgy látom.

- Az ő baja, nem jól választott - puffogott Loki, mint egy durcás kisfiú. Mert az is volt. Egy féltékenységtől szenvedő gyerek, és ezt a gyereket is úgy szerette Thor, mint még senkit soha.

- Gyere, menjünk, vagy ennél még? - Loki a fejét rázta, és igyekezett volna felállni, de Jane meglátta őket, és újfent szívélyes mosoly terült el az arcán. Az asztalokat megkerülve lépett hozzájuk, magából könnyed virágillatot árasztva.

- Jó reggelt Thor - köszönt, Lokira pillantott, de őt szóra sem méltatta. Miért is tette volna, hiszen csak egy gyerek, egy nagyon szerencsés gyerek, aki ezzel az igazán jóképű tanárral szállt meg. - Maga tartozik nekem.

- Ugyan mivel? - horkant fel Thor, és szemével igyekezett megnyugtatni Lokit, akinek már kezdett vörösödni a feje. Jane ráadásul végighúzta lilára festett körmént Thor alkarján, és meg sem állt volna a válláig, ha Loki nem kezd el suttogni, vékony, egészen sírós hangon, legörbült szájjal kérlelte Thort, hogy menjenek, mert még nem érzi jól magát.

- Csak nem rontotta el a hasikáját a kisfiú? - hajolt Jane közelebb, és beletúrt Loki sötét fürtjeibe.

- Tegnap elaludt a napon, ha nem emlékeznél, és hát napszúrást kapott. Megyünk fiam, mindjárt.

- Fel tud már menni egyedül, nem? - bosszankodott Jane, mert ráadásul a férfi, akivel az éjszakát töltötte meglátta, és széles vigyorral a ráncos arcán elindult feléjük.

- Úgy látom, várnak magára Jane - biccentett Thor a férfi felé, aki lepakolt egy közeli asztalra, és szemét résnyire préselve őket nézte.

Elköszönt Thor a nőtől, és magában mosolygott, hiszen Loki egészen a liftig játszotta a nyűgös gyereket, hogy fáj a feje, és hogy lehet túl gyorsan evett, és most forog a gyomra, de amint becsukódott a liftajtó mögöttük, olyan erővel és szenvedéllyel nyomta Thort a falnak, hogy az csak nyekkenni tudott. Még sosem csókolóztak ennyi vággyal, ilyen őrülten. Loki megragadta Thor pólóját és egyetlen durva mozdulattal húzta ki a nadrágból és markolt rá.

- Ha még egyszer meglátom, hogy ez a nő hozzád ér, én kinyírom - sziszegte a szájába, aztán beleharapott Thor alsó ajkába, aki elégedett mordult fel. Ő jött, Loki feneke alá nyúl, felkapta és megemelve nyomta neki a lift tükrének. Csípője mozdult, egymáshoz lökve már keményen álló farkukat. Önkívület határán marták egymást, de Thornak bevillant egy kép, ami tíz éve kísértette, és megmérgezte minden ölelését, és csókját. Riadtan dobta le Lokit, aki értetlenül nézett fel rá. - Most mi van?

- Semmi - mordult fel, és visszatűrte a pólóját. -, még nem vagy készen rá.

- De igen! Miért mondogatod ezt, amikor tudod, hogy igen? Akarlak Thor, akár itt is, most, de te... - bújt hozzá, és csókolni kezdte a nyakát. Már nem volt vad, alázattal könyörgött az érintéseivel. - Ne kínozz tovább!

- Nem - vágott vissza Thor, és a hangja olyan érzelemmentesen csattant, hogy Loki elhúzódott tőle.

- Nem... talán te nem vagy kész. Talán nem is akarod ezt az egészet. Csak szórakoztál velem, aztán jött egy másik, egy kedvezőbb ajánlat. Ugye igazam van?

Megállt a lift, és kinyílt az ajtó. Thor Lokira nézett, a csókjuktól kivörösödött ajkára, a nyakára, amin ott virított a fogak nyoma, és nagyot sóhajtott. Hazudni kell, hazudni, mert ennek nem lesz, nem lehet jó vége. Szerette Lokit, őrülten kívánta, de annyi minden volt, ami miatt tudta, hogy nem teljesedhet ki a szerelmük, hogy bármennyire is fájt, kimondta:

- Igen.