- Szabad ez a hely? - Thor kénytelen volt elfordulni, hogy a nő ne lássa azt az elégedett mosolyt, ami majdnem kibukott belőle.

Természetesen, ez egy szabad ország, oda ül le, ahová csak tetszik, szerette volna ezt mondani, de az túl elutasító lenne, túl beképzelt. Inkább felállt, és kissé kijjebb húzta a nőnek a széket.

- Megtisztelne vele, ha csatlakozna hozzám. Kér valamit inni?

- Köszönöm. Egy jeges vizet citrommal. Jane vagyok - nyújtotta a kezét, és Thornak feltűntek a hegyesre reszelt hosszú körmök. - Jane Foster.

- Thor Odinson. Nagyon örülök Jane.

Kérte a jeges vizet, magának egy kellemesen erős koktélt, és Lokinak egy üdítőt, szívószállal. Remélte, hogy hamarosan megjelenik, de bárhogy is tekintgetett, nem látta jönni. Nem tudta, hogy a fiú néhány perce már őket figyeli egy napernyő mögül.

- Ez kié? - mutatott Jane a kólára.

- Egy diákomnak rendeltem, tudja, jövőre érettségizik az osztály, és ha mindenki jó, vagy az feletti osztályzatot ér el, akkor az lesz az ajándékom, hogy elhozom őket ide, két éjszakára. Ők az első osztályom és nagyon szeretem mindet.

Figyelte a nőt, hogy beveszi-e a hazugságot, de Jane arca nem árult el semmit, hogy kételkedne egy szavában is. - Van egy új diákom, idén kezdett az osztállyal, és őt hoztam magammal.

- Egy ifjú hölgy az illető? - nézett Jane az itala felett Thor szemébe, és úgy kapta be a szívószálat, hogy a férfit ledöntötte a lábáról a forróság. Zavartan köszörülte a torkát, és szinte egy húzásra megitta a koktélját.

- Nem, egy fiatalember, tudja hátrányos helyzetű. A szülei meghaltak, egyedül igyekszik boldogulni, és úgy gondoltam, hogy... - Loki a másik irányból megjelent, és fülig érő mosollyal az arcán huppant le Thor mellé.

- Köszönöm tanár úr az üdítőt. Nem hittem, hogy ilyen meleg van novemberben.

- Mert biztosan nem figyeltél oda, amikor az éghajlatokat tanultátok.

Óriásit csobbant valaki a medencébe, és a felcsapódó vízcseppekből még a bárpult előtt ülők is kaptak. Thor idegesen pillantott hátra és Jane is dühösen villantott a pillantásából, de Loki helyettük is nevetett. Zavartan, gyerekesen.

- Jane, bocsásson meg, ő a tanítványom, mutatkozz be, fiam! - Thor hirtelen kioktató lett, és ez Lokinak nem tetszett. Bezzeg egy órája fent a hotelszobában, amikor becézte, egészen más volt.

- Csókolom - bólintott -, Loki Laufeyson.

- Jane Foster, nincs kedved inkább úszni menni? - kérdezte a nő, és szívószálát vastag ajkai közé kapva Thorra nézett. - Addig mi a tanár úrral még iszunk néhány koktélt.

Loki hol egyikük, hol másikuk arcát nézte, és elöntötte a féltékenység. A kólához hozzá sem nyúlt.

- A játszótéren leszek a homokozóban, ha hiányoznék - vágott vissza durcás hangon, és amikor elfordult, érezte, hogy elhomályosodik a látása. Látta Thort, hogy méri végig a nőt, akár a húst szokás a hentesnél, és összeszorult a torka. Dehogy ment játszótérre, azt sem tudta, hol van, vagy, hogy van-e egyáltalán. Elbújt a napernyő mögött, ahogy tette azt néhány perce is, és őket figyelte. Thor egész testével Jane felé fordult, aki a hajával babrált és nevetgélt, mintha Thor annyira vicces dolgokat tudna mondani. Néha megérintette a kezét a pulton, aztán már a karját is, és Thor nem húzta el. Loki még hosszú percekig kínozta magát, aztán kifeküdt a Napra, és keserű gondolatokkal bámulta az óceánt.

Thor úgy érezte, hogy repülnek a percek. A sokadik koktélt kortyolgatta már, és Jane egyre jobban tetszett neki. Amikor a nő elfordult, vagy ivott, le sem vette róla a szemét. Izmos testén csillogott a naptej, a bőre tökéletes volt, és feszes. A melle hegyesen állt, és nem a vékony pántú bikini tartotta fent. Kerek volt és Thor azon gondolkodott, vajon szilikon-e, vagy Isten ajándéka? Meg akarta érinteni, buja mellbimbóit a szájába venni, de aztán eszébe villant Loki, az ő aprócska bimbói, és a nő már nem volt más, csak kirakatbábu, üres fejű tyúk, aki talán egy éjszakás kalandot lát benne, semmi mást. Felugrott, és Jane a hirtelen mozdulattól megriadva öntötte le magát a vörös sziruppal színezett koktéllal.

- Meg kell keresnem Lokit.

- Tud ő vigyázni magára, már nem kisfiú - húzta el Jane a száját, és igyekezett aprócska szalvétákkal leitatni a melléről a vöröses árnyalatú, sűrű löttyöt. Thor figyelte a mozdulatait, hogy mellén a hidegtől összehúzódik a bőr, és a mellbimbója szinte átdöfte a bikini felsőt. Néhány másodpercig a látvány odaszögezte. Ha most nem lenne Loki, tuti hagyná magát, még egy egy éjszakás kalandra is elcsábítani. Tíz éve nem volt nővel, tíz éve csak a kézimunka jutott, ami után mindig bűntudattal telve aludt el. Akkor tíz éve történt valami, amiről senki sem tud, de annyira mély nyomot hagyott benne, hogy képtelen volt kapcsolatra. Elköszönt, és Jane hiába akart még vele találkozni, szemével már Lokit kereste, és amikor meglátta, kurtán köszönt el.

Megkerülte a medencét, és az alvóhoz lépett. Loki mellkasa vörösen izzott, és láthatóan aludt.

- De fog ez holnap fájni kicsim - suttogta Thor, és óvatosan érintette meg a kezét. Tudta, hogy a nő még figyeli, és nem akart semmi olyat tenni, ami gyanús lett volna. Loki nem ébredt fel, és ez ijedtséggel töltötte el. - Nem szabad lett volna elaludnod a napon.

- Valami baj van? - Jane utána jött, és megérintette a vállát.

- Nem tudom felébreszteni.

- Akkor hagyd.

- Felégett, lehet napszúrást kapott, mi van, ha komolyabb baja lesz? - suttogott fojtott hangon Thor és a nő közönye egészen felbosszantotta.

- Felnőtt, a tanára vagy, nem az apja.

- Pont ez az, én felelek érte, és ha figyeltél volna, mikor róla beszéltem, tudnád, nincs apja. Loki - emelte meg a hangját, és megrázta a fiút, a vállánál fogva. - Menj fel a szobádban.

Végre megrebegtek a szempillák, és a fiú lassan kinyitotta a szemét. A zöld csillogás láttán Thort ismét, mint már annyiszor elárasztotta a vágy, hogy itt, mindenki előtt csókolja meg.

- Mi történt? - kérdezte Loki és kábán pislogott körbe.

- Elaludtál a napon. Bocsáss meg Jane, de felviszem, mielőtt még nagyobb baj lesz. - Loki térde alá nyúlt, és a hátát megtámasztva, felemelte. Loki pirosra sült arcát Thor vállára rakta, és lecsukta a szemét.

Jane hosszan nézte őket, és azon bosszankodott, hogy a legszebb férfiak vagy foglaltak, vagy melegek. Látott ő már sok mindent, és ahogy Thor a fiút megemelte, és az, amilyen bizalommal Loki bújt hozzá, túlmutatott egy egyszerű tanár diák kapcsolaton. A nő lebiggyesztette az ajkát, nem ítélkezett, hanem körbenézett, és amikor meglátott egy magányos idősödő férfit a medence szélén, peckesen kihúzta magát, melleit kidüllesztve indult el felé. Sosem búsult egy férfi után sem, mi értelme lenne? Olyanok, mint a busz, ha egyet lekésel, jön a másik. De Thor után mégis sóvárogva nézett, és életében először érezte azt, hogy irigy, hogy féltékeny, és hogy a pokolba kívánja azt a sovány kamaszt, akit a férfi a karjában tart.

- Orvoshoz viszlek - szusszant Thor, mikor azzal a kézzel, ami Loki térdét tartotta, megnyomta a lift gombját. - Micsoda hülyeség volt ez? Nem tudtad, hogy érzékeny a bőröd? Nagyon fog fájni.

- Nem akarok orvoshoz menni. - Loki nagyot nyelt, és kissé megemelte a fejét. - Haza akarok menni.

- Haza? De miért?

- Miért? - suttogta és lebukott a feje Thor vállára. A csontjaik koppantak egymáson, és Thor majdnem kiejtette a kezéből. Letette az ágyra, és elhúzta a vastag függönyt, hogy sötét legyen. Aztán a fürdőszobába szaladt, és a kis kéztörlőket megnedvesítette. Azzal fedte be Loki mellkasát. A lábszára és a lábfeje is kezdett vörösödni, és a homloka is fénylett.

- Mindjárt jövök. Ne mozdulj.

- Hová mész? - kapott utána Loki, de Thor nem válaszolt, hanem kiszaladt a szobából. Loki hallott a lift csengőjét, és az jutott eszébe, biztos a nőhöz megy. - Magamra hagytál... - fakadt sírva.

Futott, egészen a recepciós pultig, ahonnan a szálloda orvosához küldték. Fiatal, kissé telt nő nyitott Thornak ajtót, és mosolyogva hívta be, de Thor nem akart időt pazarolni.

- Leégett a társam, érzékeny bőrű, tud adni valamit? - hadarta, és fel sem tűnt neki, hogy társat mondott. A nő arcán elhalványodott a mosoly, és eltűnt néhány percre a rendelőben. Fehér tubussal tért vissza, és bezárta maga mögött az ajtót.

- Meg kell néznem, mert egy egyszerűnek tűnő leégés is lehet veszélyes.

Fent a sötét szobában, csak Loki halk szipogása hallatszott. Amikor nyílt az ajtó, ketten jöttek be.

- Jó napot - nézett rá az ágyon fekvőre a doktornő, aztán Thorra villant a szeme. Az arcán ott volt a döbbenet, hogy hiszen ez csak egy gyerek, de megtanulta, hogy itt a szállodában voltak arcpirító és még undort keltőbb dolgok is. Felkapcsolta a kislámpát, de aztán kérte Thort, hogy engedjen be még több fényt. A fekvő homlokára tette a kezét, ami persze forró volt, de nem érezte, hogy lázas lenne. Megmérte a pulzusát, kicsit szapora volt, de még az elfogadható tartományban. - Ügyes, hűteni igyekezett.

- Tanár vagyok, tanultam ezeket a dolgokat.

- Tanár?

- Igen, és ő az egyik diákom, kérem, segítsen. Vigyem kórházba?

- Nem szükséges - tette Loki homlokára a tenyerét a nő, és Lokihoz fordult. Egy tanár sosem aggódik ennyire, gondolta. - Hogy érzed magad fiam?

- Fáj a fejem - nyögte Loki és félve nézett át a nő válla felett Thorra, aki az ablakhoz ment és visszahúzta a függönyöket.

- Igyál sokat.

- Áthozom a cuccom, jó? Itt maradok vele - bólintott Thor, és kiment.

- Kedves tanárod van, és nagyon aggódik érted - mondta meleg hangon a doktornő, és egyenként megforgatta a kéztörlőket. - Te aztán jól leégtél. De mi történt?

- Elaludtam a napon - csukta le Loki a szemét.

- Nem lesz semmi baj, fiam. De amúgy minden rendben?

- Ezt hogy érti? - Loki felszisszent, amikor az utolsó hideg kendőt is megérezte.

- A tanárod? Nem kényszerít, ugye semmire? - nézett rá a nő félénken, de amit a fiú arcán látott, az teljesen megnyugtatta. Loki arca egészen megváltozott, kisimult a bőre, a szeme ábrándozóvá vált, és mosolyogva csillant.

- Dehogy is. - Thor bőröndjével a kezében berobbant, aztán két fotelt egymással szembe tolt, jelezve, ő ott fog aludni.

- Akkor mentem is. Itt ez a kenőcs, kenjék az égett részt, és hűtsék továbbra is. Igyon a fiatalember sokat és a lehet, ma ne egyen. Ha bármi van, egész nap, és éjjel is ügyeletben vagyok.

Miután elment sokáig csend volt a szobában, csak Loki sóhajait lehetett hallani, mert a fejfájása csak nem akart szűnni.

- Sajnálom, hogy tönkretettem a randidat - nyögött, mert mindennél élesebben szúrtak kést a halántékába. Odakapott, és rászorította a tenyerét, mintha ez segített volna. Thor csendben maradt, a félhomályban bámulta a sötétellő függöny apró résein át beszűrődő napfény táncát. Hallotta, mint mondott Loki, de nem akart rá válaszolni.

- Lemegyek a medence mellé - ugrott fel, és Loki csak a hangosan becsapódó ajtót hallotta, majd a saját zaklatottan dübörgő szívverését.