Ebben a fejezetben kizárólag felnőtteknek szóló tartalom van, kérek ezért mindenkit, ennek tudatában kezdjen neki az olvasásnak!

A következő csókot már Loki kezdeményezte, egyre bátrabban, vadabbul csapott le újra és újra, és Thor képtelen volt követni ajkának, nyelvének mozdulatait. Loki meglökte a mellkasánál, Thor elhagyva magát terült ki a puha szőnyegen. Szemét becsukta, képtelen volt nyitva tartani, és hagyta, hogy Loki megszabadítsa a nadrágjától, lecibálja a lábáról, ahogy az alsónadrágot is. Mi volt ebben a borban, tűnődött, de gondolatai szétrobbantak, ahogy Loki forró nyelve körbeölelte és eltűnt a puha szájban. Felszisszent Loki fogának karcolására, de most még ez is izgatóan hatott rá, és fejét megemelve nézett végig magán. Kapkodó mozdulattal felhúzza a hasáról a pólóját egészen a nyakáig. Annyit nélkülözött az elmúlt években, hogy tudta, már, nem sok van hátra.

- Jó fiú vagy, abba ne hagyd - követelte, és önkéntelenül mozdítva a csípőjét nagyot lökött felfelé. Egészen el akart merülni Loki szájában, és a fiú nem húzódott el. A vöröslő ajkak forró szoros gyűrűként tartották. Aztán olyan gyorsan futottak körbe a farka rózsaszín bőre körül, hogy az erek vastagon kidudorodva lüktettek. Loki orrán keresztül élesen kapkodta a levegőt, és szemét lecsukva élvezettel hagyta, hogy Thor már egyre sűrűbben dobja meg a csípőjét. Fejét úgy fordította, hogy egyre mélyebben, le a torkába is jusson Thorból, és a férfi arra gondolt, hogy gyorsan tanul. Előjött belőle a tanár, pedig most ez volt az utolsó, amit akart. - Még mélyebbre! Tudod te ezt még jobban is!

Keményebben nyomult, ujjaival marokra fogta a fiú haját, és megszorította. Folyamatosan beszélt hozzá, még ő sem tudta, igazán mit, dicsérte, biztatta, hol kedves szavakkal, hol trágár kifejezésekkel illetve, vágyakozva hagyta, hogy a belső nyomás, ami a köldöke mélyéről lassan kezdett szétterjedni benne, lassan kéjes feszítéssé erősödjön. Thorból félig nevetés, félig nyögés szakadt fel, és egyelten durva mozdulattal rántotta meg Loki haját, és a következő pillanatban hasát és mellkasát beterítette sűrű édeskésen sós illatú nedvével. - Bassza meg! - markolt szabad kezével a szőnyeg rostjaiba, és tolta el magától Lokit.

Önmagával együtt úgy érezte, az egész világ atomokra szakadt, és egyetlen biztos pont volt, Loki, akinek a keze után kapkodva csak akkor nyugodott le, mikor elérte, és ujját összefonhatta a sajátjával. Tarkója fájdalmasan nyomódott a nyakához, hiszen a kirobbanó orgazmus gerincét egyetlen pillanat alatt rántotta össze. Nyelve szárazzá vált, erőtlenül tapadt a szájpadlásához, és fájdalmasan sajdult bele abba, hogy mondani akart valamit. Többszöri próbálkozásra is csak reszelő sóhajtást tudott magából kicsikarni, és szemét kinyitva annyit látott, hogy Loki mellette ül, és arcán angyali békével őt figyeli.

- Mi az? - nézett Thor a szemébe.

- Semmi - súgta Loki, és könnybe lábadt a szeme. Rápillantott az összegabalyodott ujjaikra, aztán újra Thorra és keserűn elmosolyodott. Annyi szomorúság és gyász volt a pillantásában, hogy Thor előbbi felszabadult gyönyöre azonnal mély letargiára váltott. - Nekem még senki nem mondta, hogy szeret. Kiskoromban biztosan mondták, de arra már nem emlékszem. Komolyan is mondtad?

- A legkomolyabban - mosolyodott el halványan, és szétnézett. - Hoznál nekem egy törölközőt?

- Persze - ugrott fel a fiú, és már sokkal vidámabban csengett a hangja. Kiszaladt a fürdőszobába, és aprócska kéztörlővel sietett vissza. Amikor Thor érte nyúlt, akkor gyengéden eltolta a kezét, jelezve, majd ő megteszi helyette. Lassú, puha mozdulatokkal törölte szárazra Thor hasát és mellkasát, de közben egyikük sem szólt a másikhoz, annyira intim és bensőséges volt ez a néhány pillanat, nem akarták megzavarni. - Most mi lesz velünk? - kérdezte mégis.

Ezt már Thor is feltette magának. Óvatosan felült, lehúzta a pólóját, felállt, és beletűrte a nadrágja derekába. A borosüveget felvette, és az asztalra rakta az üres poharak közé. Loki nézte az üveget, és a torkát lassan jeges marokkal kezdte szorítani a félelem. A két pohár ők, az üveg pedig valami, ami közéjük áll. Érezte ő is, hogy itt vége, és sírni tudott volna. A kanapé alá dobta a törlőkendőt, és a poharakat összeszedve a konyhába vonult vissza. Megtámaszkodott a mosogatóba, és nem látott a könnyeitől. Hangtalan zokogott, és egész testében összerezzent, ahogy erős karok ölelték magukhoz és Thor izmos teste hozzásimult.

- Loki - lehelte forrón a hajába -, még én sem tudom mi lesz, de minden percemet veled akarom tölteni.

- Miért? - szakadt ki belőle.

- Már mondtam. Mert szeretlek.

Loki hálásan simult a hatalmas karok közé, amik védőn fonódtak rá. Fejét Thor mellkasán nyugtatva állt és lehunyt szemmel élvezte a másik egyenletes légzését, ami zene volt zaklatott lelkének. Nyugalmat érzett, olyat, amit tíz éve még egyszer sem. Szerette volna ő is kimondani, ott volt a nyelve hegyén, de félt. Remélte, hogy az érintése, az, hogy szavak nélkül remegett a másik karjában, elmond helyette mindent. Thor ringatni kezdte, puha csókjai simogatás volt a bőrének.

Érezte Thor is, hogy megváltozott Loki; a zabolátlan, sokszor pimasz fiú, aki eleinte az őrületbe kergette, itt piheg a karjai között, mint egy madárka, aki kiesett a fészekből, és most a tenyerében melengeti, hogy aztán, ha felnőtt, szárnyra kapva elhagyja őt. Mert ez lesz, akármennyire is fog fájni.

Percekig álltak így, és egyiknek sem volt kedve mozdulni, de Thor tekintete véletlenül az órára siklott és elengedte Lokit, akibe azonnal belenyilallt a hiánya.

- Mennem kell.

- Nem maradsz?

- Tudod a választ - simogatta meg szeretettel Loki arcát, aki szemét lehunyva simult a tenyerébe. - Reggel érted jövök, mit szólsz?

- Elmegyünk valahová?

- El, de hogy hová, az titok. Reggel hatra itt vagyok érted. Előttünk az egész hétvége.

Úgy szerette volna mondani, hogy az egész élet, de Loki megfordult, és csókja még Thor gondolatait is elnémította. Nyelvét nem szavak kimondására használta, hanem hogy együtt táncoljon a másik nyelvvel, tökéletes összhangban.

Nehezére esett elbúcsúzni, mégis a kapualjban hosszan ácsingózott, nézve a nevet a kapucsengőn: Loki Laufeyson. Ez a név már annyira máshogy csengett, mint a dolgozatokon, vagy a teszteken. Ez a név már az élet, a boldogság, a szerelem.

Majdnem éjfélt ütött az óra, mikor hazaért, mégsem érezte magát fáradtnak. Feldobott és izgatott volt. A tenyerén még érezte Loki illatát, amit már ezer közül is felismerne. Párnát a feje alá téve bámulta a sötét mennyezetet és képtelen volt a mosolyt eltüntetni az arcáról. A hétvégén kitesz magáért, és úgy fogja intézni, hogy ott kelljen aludniuk valahol. Vissza kell adnia a fiúnak az ajándékot, amit ma tőle kapott, kamatostól.

Nem csak Thor nem tudott aludni, Loki szemére sem jött álom. Összepakolt bőröndje ott várta az előszobában, amiben Thor kérésre úszónadrág, napszemüveg és sapka volt, meg egy váltás fehérnemű. Vajon hová viszi?

Ágya közepén összegömbölyödve feküdt, ábrándokat kergetett, és úgy hiányzott Thor meleg bőre, és az illata, hogy kimászott az ágyból, és négykézláb kotorta elő a kéztörlőt a kanapé alól, és azzal feküdt le. Gondosan összehajtogatta, kincsét belülre rejtve, és mélyen szippantva a puha rostok közé, elmosolyodva telt meg mindene forrósággal, ahogy megérezte Thor illatát. Vajon merre utaznak majd? Bármerre, csak együtt legyenek. Hétvégén nem tanár és diák lesznek, hanem Thor és Loki, Loki és Thor, akik szeretik egymást, korlátok és félelem nélkül. El is felejtett mindent, a másik, a Thor nélküli életet, a bosszút, ami eddig hajtotta, és elfelejtette Sigyn-t meg a neki tett ígéretét is. Thort maga elé képzelve - ahogy fekszik mellette az ágyon, és őt nézi - aludt el.

Reggel már készen várt, az ablak előtt ülve nézte az utcát, a gyér forgalomból minden autónak azt hitte, az övé érkezik. Hat előtt pár perccel aztán szép lassan az út mellé állt egy furgon, és Thor lépett ki belőle. Kabátját fázósan húzta össze magán, és a hideg kihalt utcán egészen furcsán nézett ki napszemüvegben, és a homloka közepéig lehúzott baseball sapkában, de még így is Lokit kiverte tőle a veríték, annyira melege lett. Ami tegnap történt közöttük, azt el sem hitte. Thor felnézett, és Loki félrehúzta a függönyt jelezve, hogy indul.

Felkapta a bőröndöt, és a szemüveget ő is az orrára biggyesztette. Beült Thor mellé a kocsiba, és meg sem mert szólalni.

- Olyanok vagyunk, mint két titkos ügynök - nevetett fel Thor, és benyomta az indítót.

- Nem semmi ez a kocsi.

- Apám vette nekem, mielőtt meghalt - szomorodott el, és összeszorította a száját. - Nincs senkim, ő volt az utolsó rokonom.

Kigurultak az utcából, és Thor zenét kapcsolt. „Nincs senkim" ez a két szó visszhangzott a fiú fejében, és inkább kinézett az ablakon, hogy Thor ne lássa a könnyeket a szemében. Nem kérdezte, hogy hová mennek, de volt egy sejtése. Az autópályán, amikor a reptéri lehajtó felé tekerte a kormányt, már tudta. Nem a környéken töltik el a mai napot.

- Elmondod hová megyünk? - kérdezett rá mégis, mikor begurultak a parkolóba és Thor leállította a motort.

- Majd megtudod, hamarosan - kacsintott rá Thor, és ettől Lokin átfutott a forróság. - De előtte még valami - suttogta, és puhán megcsókolta, Loki övét egy mozdulattal kapcsolta ki, és így már szabadon tudott hozzá simulni. Olyan személytelennek indult minden reggel, mintha csak két ismerős utazna el együtt valahová, de Thor csókjától felujjongott a lelke. A tegnap este nem csak álom volt, és ez a nap sem az lesz. - Itt még találkozhatunk ismerőssel, érted ugye miért mondom ezt?

- Értem - mosolygott rá Loki, és most ő csókolt, Thor arcát a kezébe véve, ajkát alig mozdítva, felszabadultan. - Csak ismerősök vagyunk, igaz, tanár úr?

- Igen fiam. De ezt ne szokd meg. Terveim vannak veled.

- Olyanok, mint tegnap este? - villantott mosolyt, és Thor felnevetett. Ezt a Lokit szereti, igen. Ezt a huncut, magabiztos srácot.

- Még vadabbak. De ezt majd ott beszéljük meg, különben be kell, hogy rángassalak a mosdóba.

Loki Thor hátát nézte, és figyelte, hogy kapkodja a levegőt. Az ő pulzusa is felszaladt az egekbe, és fellüktetett a gondolatra. Már van valakid Thor, gondolta magában, és ugyanezt érezte ő is. Nincs már egyedül.