Ebben a fejezetben kizárólag felnőtteknek szóló tartalom van, kérek ezért mindenkit, ennek tudatában kezdjen neki az olvasásnak!

Nagyot koppant a pohár talpa az asztalon, Thor olyan erővel vágta oda, hogy csoda volt, hogy egyáltalán egyben maradt. Az arca lángba borult, nyelése robajként hangzott a csendben, aztán lezárta a telefont, és visszarakta az asztalra, ahonnan elmarkolta a bort. Nem a pohárral, az üveggel. Felállt, és meghúzta. Loki egészen kicsinek érezte magát, és rettegett. Thor felindultságát még ő is érezte. A férfi megállt, leemelte a szájáról az üveget, megtörölte az alkarjával, ami most hatalmasnak tűnt a megfeszült izmok miatt.

- Mire jó ez? - bökött a mobil felé, anélkül, hogy a fiúra nézett volna. - Van valami célod vele?

- Én csak...

- Mit mondtam neked. Veszélyes játék ez, és ha nem hagyod abba, akkor kénytelen leszek jelenteni az igazgatónak. Az állásommal játszol fiam, az életemmel, hát nem fogod fel? A rohadt kurva életbe! - kiáltott fel, és Loki összerezzent.

- Büntessen meg érte, ha akarja - súgta a fiú, és kiegyenesítette a gerincét. Ugrásra készen ült, egyik lábát maga alá húzva. - Büntess meg!

A hangja bármennyire is halk volt, úgy csattant, akár egy parancs. Letegezett egy tanárt, letegezte Thort.

- Bezárathatlak, vagy büntetőmunkára ítélhetlek este hétig - Thor még mindig nem fordult felé, és a forróság, ami a képre pillantva átsuhant rajta, újra és újra visszatért, bőrét és a száját perzselve kínozta. Farka keményen fellüktetett, arra figyelmeztetve, hogy a fiút úgy kívánja, mint még soha senkit.

- Én valami egészen másra gondoltam - állt fel Loki, és Thort megkerülve egy macska puhaságával lépett elé, és bújt hozzá, miközben kivette a kezéből a bort, hogy a még benne lévő néhány kortyot leengedje a torkán, de úgy, hogy az üveg nyakát egészen bekapta a szájába. Thor vére már lángra kapott, és hiába igyekezett kemény maradni, ellenállni, érezte, esélytelen a kapaszkodása és a vergődése.

- Azt hiszem nem volt jó ötlet, hogy idejöttem. - Hangosan felnyögött, mikor Loki kihúzta a szájából az üveget és az jókorát cuppant. A fiú kezéből kiesett az üveg, néhány centit gurult a szőnyegen és nekikoppant a kanapé lábának. A hangra mindketten összerezzentek, és Loki arra gondolt, hogy mit tegyen, ha Thor el akar menni, hogy tartsa vissza, mert nem akarta, hogy elmenjen, abban biztos volt.

- Ne menj! - kérlelte, és egészen hozzá simult. - Tanár úr kérem, ne menjen el, ígérem, jó leszek, olyan jó, mint még soha - dorombolt, és Thor tudta, most tört meg az ellenállása.

Valami kitört belőle, lelkének egy olyan darabja tört a felszínre, amit eddig igyekezett nagyon mélyen elrejteni. Kitört, és azt a Thort, akit a világnak mutatott tíz évig, egy pillanat alatt nyomta a föld alá. Izzó szenvedélye megvillant a szemében, és Loki arcának színeváltozására egy röpke másodpercre megijedt, de aztán őt is magával ragadta valami. Érezte ő, hogy a jó tanár álca valami mást takart.

- Térdre - utasította Thor éles és mély hangon, mire Loki megjátszott döbbenettel nézett rá, de belül szórakoztatta az egész és felkorbácsolta a vágyát. Most indult be csak a játék igazán, és elfelejtett mindent, ami idáig hozta. A bosszút, a gyanút, nem maradt más, csak a vágy, hogy azt tegye, amit a férfi mond. - Most Loki, mielőtt meggondolom magam! - morgott Thor és józansága elillant, hogy utat engedjen a vadságnak.

Végre, a kis ördög aláveti magát az akaratomnak, gondolta és elégedetten mosolygott, mikor Loki térdre rogyott előtte.

- Tudtam, hogy előbb-utóbb megadja magát - suttogta Loki, felnézett rá, és villantott a pimasz mosolyt.

- Fogd be - parancsolt rá, és szemét le sem véve róla az övét cibálva igyekezett levenni magáról a nadrágot. Loki nem mozdult, nem segített neki, hangosan zihálva nézte Thor mélykékké vált szemét, és megnyalta a száját. Már egyikük sem volt ura saját testének, amit tettek, mindent ösztönből tettek. Loki sápadtan is gyönyörű arca csak néhány centire volt Thor farkától, az pedig nem tudta eldönteni, csodálkozást vagy rémületet lát a fiú szemében, de azt boldogan látta, hogy Lokinak mindenképpen tetszik a látvány. - Fogalmas sincs, mióta akarom letörölni az arcodról ez a mosolyt.

Markát végig csúsztatta saját farkán, hogy egészen kemény legyen. Nem sok időre volt szüksége, alig néhány másodperc, és tétován lassú mozdulat után vastagon lüktetett fel. Lehet, hogy Loki mindig kacér volt, és túlságosan is nyomulós, de e pillanatban már nem volt annyira magabiztos. Thor tisztán látta rajta az idegességet, és ez nehezítette a dolgot. Loki egy szót sem szólt, pedig az elmúlt hónapokban, amikor kettesben voltak, be nem állt a szája.

- Megijesztettelek? - kérdezte kissé nevetve, de inkább volt zavarban, mint hogy könnyedén vegye ezt az egészet, de amint Loki megmozdult, a torkára fagyott a kuncogás, ugyanis Loki áhítattal a szemében megrázta a fejét. - Ugye bevallanád, ha igen? Nem kényszerítelek semmire, ha azt mondod, menjek, akkor megyek, és elfelejtjük ezt az egészet.

Loki néhány centit előbbre csúszott, a térdei alatt felgyűrődött a szőnyeg, és zöld szemét le sem vette Thor szeméről. A levegőt tűzforrón lehelte Thor férfiasságára, amitől az megvonaglott, bár Thor egy izmát sem mozdította. Úgy tűnt, önálló életre kelt, és amikor Loki kíváncsian ránézett, ficánkolni kezdett. Thor szerette volna megmarkolni, és leszorítani, megakadályozni, hogy abbahagyja ezt a nevetséges vergődést, de Loki újra és újra ráfújt, és a levegő mind forróbbnak tűnt. Thor féltőn a homlokához érintette a kézfejét, de a fiú nem volt lázas.

- Nem akarom elfelejteni - lehelte Loki, és rózsaszín nyelvét kissé kidugva megérintette a néhány centire előtte meredező farkat. Kissé tétova és ügyetlen volt a mozdulat, de Thornak elég volt hozzá, hogy a mennyországban érezze magát. Keze a homlokról a tarkóra siklott, és belemarkolt a sűrű éjfekete hajba. Pontosan olyan volt a tapintása, amilyennek képzelte. Selymes és lágy, frissen mosva siklott ki az ujjai közül. - Ki taníthatna jobban, mint ön, igaz?

Száját megnyalta, és még olyan élvezettel sóhajtott is hozzá, mintha a világ legfinomabb fagylaltját ízlelte volna. Thor lepillantott, pont abban a pillanatban, amikor az első csepp megcsillant a nedvéből. Loki lekéste, vagy túl gyors volt, de nem hibáztatta érte. A fiú még ártatlan és romlatlan, de ő most meg fogja rontani, abban már egészen biztos volt. A száját nézve Loki a szeméből megértette mit kell tennie. Nyelvét már sokkal jobban kidugta, és lenyalta a fénylőn kibuggyanó előnedvet. Thor félt, hogy majd elhúzza a száját, hogy ízét undorítónak tartja, és felállva inkább arra kéri, mégiscsak hagyják abba, és legyen az este elfelejtve, de félelme alaptalannak bizonyult. Alázattal és bizalommal engedte meg Thornak, hogy az magát marokra fogva végighúzza a keményre duzzadt makkját a száján.

- Nyisd meg nekem - kérlelte remegő hangon, és Loki azonnal megtette. - Igen... így jó lesz, nagyon jó - mordult fel Thor, mihelyt a nedves nyelv újra megnyalta, de most egész hegyét bejárta, többször egymás után saját nyálával megnedvesítve. - Ügyes vagy, legyen jó nedves.

Loki engedett egy kis nyögést, és Thor szemeitől elszakadva minden figyelmét már a farkára összpontosította. Akár egy kiscica, úgy lefetyelt, minden érintéssel újabb és újabb sóhajtást csikarva ki Thorból, aki csak azért nem hunyta le a szemét, hogy egy pillantásnyi időt se szalasszon el. Az idő lelassult, miközben a szíve hevesen kezdett dübörögni a fülében. A térde megrogyott, pedig sosem érezte még ennyire erősnek a lábait. Csak egyet sajnált, hogy még nem csókolta meg Loki száját. Ennek nem így kellett volna megtörténnie, ez így annyira mocskos és aljas, de már nem tudott megálljt parancsolni magának. Saját hangján kívül semmi mást nem hallott, még Loki légzése is túl csendes volt. - Ha ezt tudtam volna... - szuszogta félig önkívületben -, hogy ennyi elég, hogy el tudjalak némítani, talán már sokkal korábban megtettem volna.

Tenyerét a sötét hajra tette, de már meg sem kísérelte, hogy ujjait beletúrja a hajszálak közé. Légzése egyre nehezebbé vált, és néhány másodperce ki is hagyott, ahogy Loki a makkot a szájába véve erősen szívni kezdte. - Jó diák vagy Loki, a legjobb, akit eddig tanítottam. De az órának még messze nincs vége.

Végre hangot adott a fiú, és mélyről, egészen úgy tűnt, gyomorból, beleegyezés nyögése szakadt ki belőle, és annyit engedett a férfi farkából a szájába, amennyit csak bírt. A bor ott dübörgött a vérében, felgyorsítva a föld forgását. Félig lehunyt szemhéja alól figyelte Thort, és eddig csak azért tartott vissza magában minden sóhajtást, hogy őt hallja, hiszen még nem hallott ennél izgatóbbat, mint Thor mély nyögéseit és morgásait. Nyakizmát mozdítva egészen mélyre elnyelte, aztán ahogy a torkáig ért, lassan, egészen lassan kezdte kiengedni a szájából. Még ott volt a sós íze a nyelvén, és bár elsőre szokatlan volt, mégsem kellemetlen. Szerette Thort, így a méznél is ízesebbnek érezte őt. Ráadásul az, hogy minden mozdulatára ilyen hevesen reagál, boldogsággal töltötte el. Akárhogy is tűnt, ő uralkodott a férfi felett. Felpillantott rá, és az hirtelen nagy kezébe fogta az arcát, és lehúzta a farkáról.

- Ez így nem jó, nem helyes - suttogta Thor, miközben Lokihoz hasonlóan térdre ereszkedett. Loki csalódottan nézett fel rá, és majdnem sírva fakadt.

- Ügyetlen voltam, ugye?

- Nem kicsim, ez egyszerűen mennyei volt, de... - A könnyes szemekbe nézve elveszett egészen. A tenyerével megcirógatta a bársonyos bőrű arcot, és nagyot sóhajtva hajolt rá, egy gyengéd, féltő csókra. Mindketten megremegtek, Loki puha ajka megnyílt, és Thor megkóstolhatta a száját, amiben még ott volt a saját íze is. Kezdeti tapogatódzó csókjuk egészen gyorsan csapott át szenvedélyesbe, és Loki nyelvét áttolva Thor szájába, addig kutatott, míg rá nem talált a másik nyelvre, és azonnal hosszan simogatni kezdték egymást. Nyáluk keveredett, nyögéseik egymással szinkronban egyre hangosabbá váltak. Thor összefüggéstelen motyogására Loki édesen suttogott választ, bár érteni nem értették egymást, mégis mindent tudtak.

- Szeretlek - lehelte végül Thor, és Loki vörösre csókolt száját érzékin megsimította hüvelykujjával. - Te kis ördög. Próbáltam küzdeni ellened, Isten lássa lelkemet, hogy mennyire igyekeztem. Legyőztél engem!