- Loki, kérlek, figyelj rám - mozdult, és megérintette a fiú karját. Felgyűrt ingujja szabaddá tette alkarját, és Thor alig várta, hogy alkalmat találjon a beszélgetésben, hogy hozzá érhessen. Loki bőre puha és selymes volt, pontosan amilyennek elképzelte. Bőrén megcsillant rövid, világos szőre, a fehérségen átsejlő kék erek hálózatát Thor szerette volna ujjhegyével végig követni, egészen a szívéig. De tudnia kellett, Loki miért játssza vele ezt a játékot. Miért incselkedik? - Hajlandó vagyok szemet hunyni a múltkori felett, de abba kell hagynod ezt.

- Nem egészen értem, hogy mire gondol Mr. Odinson - sütötte le Loki a szemét. Hát mégis szóba kerül a dolog. Thor keze még mindig az alkarján nyugodott, és azt akarta, soha ne vegye le róla, sőt, csúsztassa feljebb, át az ingen, aztán gombolja ki azt, a nadrágot is, érintse meg mindenhol, de tényleg mindenhol. Figyelte a kerekre reszelt körmöket, a holdat a bőrhöz közel, a vastag, ritkás szőrzetet a kézfején, aminek színe pontosan olyan volt, mint a férfi haja.

- Nagyon is jól tudod, hogy mire gondolok Loki. Veszélyes terepre tévedtél - köszörülte meg a torkát, mert a hangja már olyan mély volt, hogy annál mélyebb már nem is lehet. Minden mozdulatát, sóhajtását figyelte Lokinak, aki nem nézett rá, de ahogy hozzá ért, megérezte a bőre alatti izmok akaratlan rándulását. Nem húzta el a kezét, és még most is állja az érintésem, ujjongott Thor magában, és örült neki, hogy Loki nem nézett rá. Igyekezett komoly lenni, hangját határozottabbra változtatta, közben úgy érezte, annak örülne a legjobban, ha Loki közölné, hanyagul, félrefordított fejjel, hogy ő élvezi és folytatni is akarja ezt a játékot. - Ha gondolod, beszéljük ezt meg nyugodtabb körülmények között.

- Mire gondol - nézett fel Loki végre, és nem is igyekezett, hogy elrejtse a mosolyát.

- Mondjuk az igazgatói irodában - vágta rá Thor, és a fejét lehajtotta. Ökölbe szorult a keze, és azt kívánta, bárcsak szakadna rá az ég. Loki nagy levegőt vett, és mindent egy lapra tett fel. Tudta, érezte, hogy Thor nem komolyan gondolta azt, amit mondott.

Lassan elhúzódtak egymástól és Thor elfordulva - hogy zavarát és dühét leplezze - a holmiját kezdte rendezgetni, aztán elpakolni. Loki nem mozdult, figyelte a széles vállat, a derekát, a keskeny csípőjét, egészen elmélázott a fenekén, ami a férfi testének minden mozdulatára izmainak játékával ajándékozta meg.

- Én arra gondoltam - nyögte ki, és elkapta a pillantását Thor fenekéről. - Meghívnám magamhoz ma este.

- Ez nem lenne ildomos Loki. A tanárod vagyok.

- És a tanárok nem szoktak családlátogatásra menni?

Valaki elrohant az ajtó előtt, és valamit elejtve akkora zajt csapott, mintha bomba robbant volna az épületben. Valóban robbant valami, de az Thor bensőjében. A szíve felugrott a torkába, és aztán a gyomra is követte. Megfordult, és ismét szembe találta magát a rózsaszín ajakkal, a tózöld szemmel, és a bársonyosan fehér bőrrel, ami most lassan kezdett kipirulni.

- Igen, szoktak, és én még nem is voltam nálatok.

- Egyedül élek - suttogta Loki és alig jött ki hang a torkán.

- Igen - sóhajtotta Thor és a levegő, ami kiáramlott a tüdejéből, a torkán és szájában még forróbbá válva a fiú arcát simogatta. -, tudom. Este hétkor találkozom Fandrallal, és amint végzek...

- Várom tanár úr - mosolyodott el Loki, de ez a mosoly egészen más volt, mint amilyet eddig mutatott. Nem volt benne semmi huncutság, vagy pimaszság. Egyszerű, meleg mosoly volt, kedves, és kissé izgatott. Elköszönt, és igyekezett ki a szabadba, a hideg levegőre, mert még egy perc Thor közelében, és elevenen elég.

Kint már csak néhányan lézengtek, három fiú kosarazott, és harsányan káromkodtak, amikor mellé dobták a labdát. Loki lassan közeledett a lányhoz, aki könyvet olvasva várta, az udvar egyetlen, sima kérgű bükkfájának dőlve. Levél már csak mutatóban volt az ágak végén, és a novemberi nap még adott annyi meleget, hogy Sigyn nem fázott. Loki közeledtére felnézett, és összeszorította a száját.

- Jó sokáig tartott - csapta össze Sigyn a könyvet, és bedugta a hátizsákjában. A mozdulatai mind dühről árulkodtak, és a hangja is idegenen csengett. - Este nem megyünk el moziba?

- Ma nem érek rá - mentegetőzött előre a fiú és fejében már a lehetséges válaszokat kereste. - Holnap jönnek a nagybátyámék, és...

- Akkor holnap?

- Holnap jó, mikorra menjek érted?

Kiléptek az iskola kapuján, és a széles járdán egymástól egy karnyújtásnyira sétáltak. Öt óra elmúlt, és Loki már sietett volna haza, de Sigyn mintha direkt lassította volna az utat. Minden kirakat előtt megállt és az üvegből figyelte Lokit, aki türelmetlenül az óráját nézte. Sigyn hirtelen megfordult, olyan gyorsan, hogy Lokinak ideje sem volt reagálni rá, Loki nyaka köré fonta a karjait, és megcsókolta. Loki mereven állt, ajkai mozdulatlanul tűrték, hogy Sigyn szája erőszakosan járja körbe, és hogy a nyelve utat vájjon a fogai között. Amikor végre elváltak egymástól a lány mosolyogva simította hátra a füle mögé a haját, és megragadta Loki kezét, ujjait összefonta a sajátjával, és a füléhez hajolt.

- Dave és Sif az előbb ment be a szemközti kávézóba.

- És? - húzta el a száját Loki, és igyekezett elengedni a lány kezét, de annak ujjai nem eresztették.

- Tudod, mi együtt járunk. Megegyeztünk Loki, vagy már elfelejtetted?

- Sigyn, éppen ezzel kapcsolatban akartam mondani neked valamit.

- Pedig már nyomon vagyok - füllentett édes kis kacajjal, amitől Lokit kirázta a hideg.

Megbeszélték, hogy másnap este Loki érte megy, és a lány a kapu előtt még egy csókot lopott Lokitól, pedig most senki nem volt az osztálytársai közül a közelben. Sigyn belesóhajtott a csókba, és egészen a fiúhoz simult, aki viszont alig várta, hogy vége legyen. Sietett haza, és bár patika rend volt nála mindig, heves takarításba kezdett, amibe bele is izzadt, úgyhogy az órára nézve hangosan elkáromkodva magát, futott zuhanyozni. Hajat is mosott, de már megszárítani nem volt ideje. Törölközővel a fején éppen a hajszárítót dugta a konnektorba, amikor csengettek. A hangra összerezzent, és törölközőt kötött a derekára, úgy szaladt ki ajtót nyitni. Még csak nyolc óra volt, és kizártnak tartotta, hogy máris Thor érkezett meg. Talán a szomszéd akar kérni valamit, szívességet, vagy egy kiló lisztet, de az ajtó mögött mégis Thor állt.

- Szia, korán jöttem? Vagy elfelejtetted? - nézett végig Lokin akinek a bőre még csillogott a fürdéstől.

- Nem, csak elszartam az időt, már bocsánat. - Kitárta tanára előtt az ajtót, és meglepődött rajta, hogy a folyosóról beáramló levegő, nem hogy lehűtötte volna, inkább még jobban melege lett. - Jöjjön beljebb tanár úr, kérem, adja ide a kabátját, üljön le...

- Nyugi Loki, ne nyüzsögj már, inkább törölközz meg, mert még megfázol és kimaradsz egy egész hetet - nevetett fel könnyedén Thor, és ahogy Loki beszaladt a fürdőszobába, vágyakozva nézett utána. Szétnézett a nappaliban, ami nem volt nagy, de ízléses berendezése Lokira vallott.

Kevés bútor, semmi felesleges holmi. Puha szőnyeg, pasztellszínű falak, sűrű szövésű függönyök. A kanapé pedig - a kávézó kényelmetlenül kemény és hideg bőrpadja után - hívogatóan kényelmesnek tűnt. Táskájából elővette a bort, amit hozott, és a konyhába találomra kihúzott egy fiókot, aztán még egyet, de dugóhúzót nem talált. Aztán bevillant neki, hogy nem is találhat, hiszen Loki még kiskorú, italt nem vásárolhat magának. Felbúgott a hajszárító az ajtó mögött, és Thor elképzelte, ahogy Loki nedvesen csillogó haja lassan felszáradva megadja magát a mesterséges szélnek. Leült a kanapéra, a bort a dohányzóasztalra tette, és a belső zsebéből kivetette Loki esszéjét, amit idefelé jövet még kétszer elolvasott, pedig már szinte kívülről fújta az egészet. A mobilját kirakta az esszé mellé, és hátradőlve várt. Karját összefűzte a tarkója mögött és a gondolatait lecsendesítette. Hogy mi lesz ma este, elképzelni sem tudta. De nem is akart vele foglalkozni. Lokira bízta. Magát is rá bízta. Amikor a hajszárító hangja elhalt, csend zuhant a kis lakásra, és Thor torka összeszorult. Néhány perc múlta megjelent a fiú, egy laza pólóban és rövidnadrágban, és Thornak az jutott eszébe, hogy meleg van. Iszonyú meleg.

- Üdítőt, Mr. Odinson? - kiáltott ki a konyhából. - Mással nem tudom megkínálni, még talán vízzel.

- Dugóhúzód nincs?

Kint az utcán elhúzott valaki egy őrült hangos autóval, aztán nem sokra rá egy sziréna is felharsant. Loki fiókokat húzott ki, aztán diadalittasan magasba emelve hozta azt, amit Thor nem talált.

- Hoztam bort, ha nem baj. Gondoltam még nem vagy nagykorú, elmúltál tizennyolc, de felnőtt felügyelet mellett megihatsz egy fél pohárral - kacsintott rá, és Loki éhesen nyelt egyet a palack láttán. Valóban jól esett volna egy pohár bor.

- Mit egyeztettek Fandrallal? - nyújtotta a poharát, miután Thor magának már öntött.

- Fandral tanár úrral, ne felejtsd el, ő a tanárod, Loki. - Thor letette a palackot, és Loki felé emelte a poharat. Csengő hanggal érintették össze, és mélyen egymás szemébe néztek, ahogy illik, ahogy jól esett nekik. - Minden rendben. Sif ügyes volt, nem volt nehéz választani az úticélok közül, de még nem árulom el. Majd az osztály együtt tudja meg. Ugye nem baj?

- Nem - bólintott a fiú, és egyszerre lehúzta a bort. Thor felnevetett, és saját poharát letéve, kivette Loki kezéből az övét.

- Ez így nem jó fiam. A bort nem isszuk meg úgy, mint a vizet. A bort élvezni kell. Szagolni, nyalogatni, a szádba véve egy kicsit bent tartani, és kiélvezni minden cseppjét.

Mondta ezt olyan hangon, hogy Lokinak a testét elárasztotta a forróság, és heves szívdobogása mellett a lélegzete is felgyorsult. Mintha Thor nem is a borról beszélt volna, hanem valami egészen másról. Egy újabb adagnyit öntött a pohárba, és megint koccintottak. Loki kissé közelebb húzódott, egészen addig, hogy a térde Thor combjához ért. A második pohárral már lassabban itta meg. Figyelte Thort, aki még most is tanár volt, és magyarázott. Utánozta, itt a szavait, és jobban estek neki a szavak, mint a bor. Thor felállt, és levette a pulóverét, miközben a pólója beleakadt valahol a pulcsiba, és egészen a mellkasáig követte azt, szabaddá téve a hasát. Loki nagyot nyelt. A has, mint ahogy elképzelte, tökéletesen kidolgozott volt. Thor közben magyarázott valamit a borról, meg a somelier-ékről, de Loki már rég nem a szavak értelmét figyelte. Amíg a másik vetkőzött, és a pulóvert a szék háttámlájára terítette, ő lopva öntött magának még egy fél pohárral.

A francba a somelierekkel, gondolta, és nyelés nélkül küldte le a gyomrába az italt, ami most már ütött. Thor észre vehette az egészet, mert Lokira mosolygott és hang nélküli nevetés futott végig rajta.

- Jó meleg van nálad - nézett körbe. - Kedves kis lakás.

- A nagybátyám vette, de az enyém.

- Nem is tudok semmit a nagybátyádról, Loki. Mivel foglalkozik?

- Ügyvéd, San Francisco-ban. Amikor hozzá kerültem, befogadott, úgy nevelt, mintha a fia lennék. Foglalkozott velem, megkaptam tőle majdnem mindent.

- Mégsem voltál boldog ugye? - kérdezte Thor, és Loki felé fordult. Lábát lazán tartva csak rá figyelt, könyökét a kanapé háttámlájára téve megtámasztotta a halántékánál a fejét. Loki rápillantott, és észrevette, hogy megborotválkozott. Pedig annyira jól állt neki a borosta, gondolta szomorúan. Thor a veséjébe látott. Tényleg nem volt boldog. Évekig goromba volt mindenkivel, elutasító, szemtelen. Megrázta a fejét, és Thor megérintette a vállát. - Mert mindent megkaptál, egy dolgot kivéve. A szeretetet.

- Igen - helyeselt Loki, és könnybe lábadt a szeme. Nagybátyja tényleg megtett mindent, ami tőle telt, talán eleinte sajnálta, aztán szerette is, de ő a viselkedésével kiölte ezt belőle.

- Sajnálom fiam - sóhajtott Thor, és rájuk telepedett a csend. Loki feje kóválygott, Thor pedig öntött magának. Lassan kortyolgatva itta, és ahogy Loki figyelte a száját, hogy simul a pohár széléhez, az ujjait, ahogy körbe fonják a pohár nyakát, a nyelésére mozduló ádámcsutkát, nagyot nyelt, aztán a bortól kissé megittasulva bocsánatot kért, és kiment a mosdóban. A mobilját előkapta a zsebéből, és kaján vigyorral előkereste azt a képet, amit pár napja elküldött Thornak, de amiről azóta sem ejtett szót a tanára egyszer sem. Most kénytelen lesz, gondolta, de még nem küldte el újra, csak az ujját a küldésen tartott, és így ment vissza, ült Thor mellé, egészen ártatlan arccal, hogy közben a gyomra apróra zsugorodott az izgalomtól.

Megteszem, gondolta, megpróbálom. Lehet, pofon üt, és elmegy, de az is lehet, hogy ő is akar engem. Délután egészen úgy tűnt, de tudnom kell, biztosra kell mennem, erősködött és győzködte magát, a józan énjét, ami kétségbeesetten igyekezett lefejtenie ujját a küldés gombról.

- Na és hogy vagytok Sigynnel? - érdeklődött Thor, és ahogy beleivott a pohárba, ami a lélegzetétől elhomályosult egy pillanatra.

- Igazából nincs közöttünk semmi.

- Semmi? Én azért ezt nem nevezném semminek. Olyan aranyosak vagytok, ahogy szünetben duruzsoltok egymásnak. Én szurkolok nektek - hajolt ismét a pohár fölé, és közben arra gondolt, hogy azt a lányt legszívesebben az ország másik végébe küldené, minél messzebb Lokitól. A lehelete forrósága megint elpárásította a poharat, és Loki meredten bámulta a száját. Észrevétlen mozdult, és miután elküldte a képet, a zsebébe süllyesztette a mobilt.

- Nem szeretem őt, csak hülyülünk együtt.

- Szóval nem szereted. És ezt ő is tudja? - kérdezett rá Thor, de a mobilja megrezzent az üveglapon, és Loki úgy érezte, most hal szörnyet.

- Mást szeretek - nyögte, és úgy figyelte tanárát, mint aki ajándékot ad valakinek, és izgul, tetszik-e, eltalálta-e, hogy mit szeretne, hogy minek örülne.