Az eséstől eltört az egyik szemfoga, és a rendőrségen ki kellett húzni. Nem kért fájdalomcsillapítást, nem érzett semmit, csak fásultságot. Felvették a jegyzőkönyvet, amiben nyilatkozott, az okozott sérüléseket nem a rendőrök okozták az intézkedés során. A nyomozáshoz lefoglalták a mobiltelefonját, leltárba vették mindenét. Mintha testen kívüli élményként élt volna át mindent. Felfogta, mi zajlik körülötte, de nem reagált. Kirendelt ügyvédet kapott, aki mellette ült a kihallgatáson, de Thor nem tagadott semmit. A mobilján úgyis ott volt minden.

– Mr. Odinson, ez az ön mobilja? Kérem, nézze meg jól, és csak utána válaszoljon, ha biztos a válaszban.

– Nem kell megnéznem, tudom, hogy az enyém.

– A képeket ön mentette le a memóriakártyára?

– Igen – meredt előre, és nem nézett a nyomozó szemébe.

– A széfben lévő képekhez kénytelenek voltunk feltörni a kódot, de ehhez a nyomozás miatt szükség volt. Az ott tárolt képeket is ön mentette le?

– Igen.

– Tagadja a vádakat?

– Nem.

– Van kérdése?

– Volna. Ki jelentett fel? Szeretném tudni... ha lehet.

– Természetesen. A feljelentés tegnap éjjel érkezett – Thor szeme megvillant, és a nyomozó meglátta benne, hogy visszatér belé az élet. Látta már elégszer, hogy bűnözők, akiket szembesítettek, hogyan veszítették el önmagukat, volt, aki fásultan tűrt, de volt olyan is, aki vérszomjassá válva tombolt, és félő volt, hogy közben magában és másokban is kárt tesz. Eddig azt hitte, ez a fickó az előbbiek táborába tartozik, és bár nagydarab, és csupa izom, mégis szelíd. Azonban, ahogy most a szeme villant, inkább hátradőlt a székben, és lapozgatni kezdte az ügyiratot. – A feljelentő pedig nem más, mint az áldozat. Loki Laufeyson.

– Hogy... hogy kicsoda? – jajdult fel fájdalmasan Thor, és attól tartott, a nyomozó hiába öltözött át, közel áll hozzá, hogy szemből is lehányja. – Loki? Az képtelenség!

– Itt a vallomása, az aláírása? Megismeri?

– Igen, a tanára vagyok. – Felé fordították a gépelt oldalt, az első sorokat futotta csak át, amiben az volt, mikor és hogyan találkoztak először, és a végén, ott volt a dátum, és Loki aláírása. Könny szökött a szemébe, és belehasított az állkapcsa. A kihúzott foga helye fellüktetett, úgy érezte, mintha egy éles késsel átszúrták volna a halántékát.

– Ugye tudomása volt róla, hogy a diákjával folytatott szexuális kapcsolat bűntetendő cselekmény, és húsz évig terjedő szabadságvesztéssel jár?

– Megkértem a kezét.

– Ez irreleváns. Törvénytelen, börtön jár érte.

– Szerettük egymást.

– Szóval azt mondja, hogy nem kényszerítette szexuális aktusra?

– Miért, ő mást mondott?

– Erre nem tért ki. Kéri, hogy jegyzőkönyvbe vegyük?

Thor lassan, nagyokat lélegzett, és felvillantak előtte a képek, amiket együtt éltek át. Miami, az első csók, az első ügyetlen együttlét, és képtelen volt feldolgozni az agya. Ránézett a kezére, és reszkettek az ujjai. Ez álom, egy rémálom, amiből fel fog ébredni, sőt, Loki fogja felébreszteni, csókkal, simogatással nyugtatja, aztán egymást átölelve alszanak majd reggelig.

– Nem, nem kérem. Befejeztük végre, szeretnék hazamenni?

Az ügyvéd, aki végig egy szót sem szólt, csak jegyzetelt, felnézett, aztán a nyomozóra, és belemélyedt inkább a jegyzőkönyvbe, amit szó nélkül kért el.

– Hazamenni? Beismert mindent Mr. Odinson, a tárgyalásig előzetesben lesz, és azt hiszem, jó sokáig nem látja az otthonát. Így is kellően megalapozott volt a gyanú, de a vallomása ezt alá is támasztotta. Javaslom az ügyésznek, hogy rendelje el az azonnali őrizetbe vételt, és a vádemelést.

– Én ezt nem értem – pislogott Thor, és bár tanult jogot a főiskolán, sosem volt a kedvenc tantárgya. – Mikor mehetek haza?

– Az a bíróságtól függ. A legrosszabb esetben húsz év múlva.

– Húsz év? – Talán abban a pillanatban esett le neki, hogy ez nem álom. Nem lehet az, túl hosszú, túl fájdalmas.

– Az ügyvédjével megbeszélhetik, milyen bizonyítékokat tárjanak fel a tárgyaláson a védelemhez.

– Elismertem mindent, mi értelme van akkor az egésznek?

Nagyot csattant az akta, mikor a nyomozó lecsapta az asztalra, és átcsúsztatta az asztalon. Thor megugrott a hangra, az állkapcsába éles fájdalom nyilallott bele, nem volt olyan porcikája, ami nem sajgott volna. Még a haja is fájt, pedig tudta, hogy az képtelenség. Zsibbadt a keze és a lába, és azt sem bánta volna, ha ott helyben meghal. Úgysincs már miért élnie. Kérték, olvassa át a jegyzőkönyvet, és ha egyetért vele, írja alá. Egy betű nem érdekelte, aláírta, és hátradőlt a széken. Nyilvántartásba vették, készült róla kép, DNS mintát vettek, aztán bekerült néhány rosszarcú fickó közé. Nem bántották, senki nem foglalkozott vele. Ennivalót nem vett magához, inni néhány kortyot ivott csak. A következő kihallgatásokon és meghallgatásokon bűnösnek vallotta magát, csak hogy legyen túl az egészen. Hiába volt jogában, nem élt vele, és elzárkózott tőle, hogy találkozhasson az ügyvédjével. Halni készült és csak egyszer próbálkozott azzal, hogy felhívjon valakit.

– Nem tudom, mit vétettem ellened, nem akartalak bántani – mondta bele az üzenetrögíztőbe –, inkább megvédeni szerettelek volna mindenkitől. Szeretlek Loki, még ha te gyűlölsz is. Tudom, hogy le sem hallgatod az üzeneteimet, de ha mégis... bocsáss meg nekem.

Kiesett a kagyló a kezéből, ereje sem volt már megtartani. Amikor megtudta, hogy kitűzték a tárgyalás időpontját, az egy kis reménysugár volt. Nem abban reménykedett, hogy felmentik, hanem, hogy néhány pillanatra láthatja őt. De addig még várnia kellett, hiszen a nyári szünet miatt csak szeptemberben nyitottak ki a bíróságok.

Mindeközben Loki a lelkiismeretével harcolt, hogy vajon helyesen cselekedett-e, főleg, mert az arcok és a szemek a képen, a hálószobájában vádlón néztek rá, ezért inkább levette és megfordítva támasztotta neki a falnak. Meg sem hallgatta Thort, és ez minden egyes perccel jobban rágta bele magát a lelkébe. Minduntalan felvillant a kép, ahogy vérző arccal kiált neki, de ő szívtelenül elnéz felette. Leengedett redőny mellett kuksolt nap nap után, és – bár nem tudott róla – Thorhoz hasonlóan meg akart halni.

– Loki, tudom, hogy itthon vagy, csak beszélni szeretnék veled. – Valaki, nem túl gyengén, de nem is túlontúl erősen kopogtatta meg az ajtaját. Fogalma nem volt róla, hogy reggel van-e, vagy délután? Elvesztette az időérzékét. Gépiesen feltápászkodott a földről, és ajtót nyitott. Sif arcára kiült a döbbenet, amikor meglátta, és megszólalni sem tudott.

– Mit akarsz?

– Ezen a héten nem jöttél iskolába, és... gyűlik az igazolatlanod.

– Nem érdekel. Menj el.

– Tudok segíteni? – Loki bágyadtan ráemelte a tekintetét, és nagyot sóhajtott, aztán megrázta a fejét, de ez a mozdulat fájdalmat hozott. Újra megrázta, várta, hogy belenyilall az agyába, és élvezte. Fájjon csak.

– Hallottad, ugye? Thort letartóztatták. Állítólag valami pedofil ügybe keveredett. Te elhiszed ezt? Ott volt velünk minden nap, elvitt Miamiba, sosem gondoltam volna róla. Behívtak ráadásul tanúnak a bíróságra, téged is? Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, és remélem az egész valami átkozott félreértés, és egy hónap múlva csak nevetünk az egészen. Thor a legjobb tanár, a legjobb ember, akit ismertem. Semmi rosszat nem tudok rá mondani.

– Menj el Sif – sóhajtotta Loki szelíden, és azon volt, hogy becsukja az ajtót, de a lány végre megmozdult. Gyengéden félretolta Loki kezét, és belépett. Elfintorodott a szagtól, és az ablakhoz sietett. – Ne! – kiáltott Loki, de elkésett. Dőlt a fény a szobába, és Sif ablakot is nyitott. Fellebbent a függöny, ahogy a huzat megemelte. Kiseperte hamar az állott szagot, és megtelt a szoba levegője karcosan tiszta levegővel.

– Most pedig elmész lezuhanyozni, én meg főzök neked egy gyors levest. Mióta nem ettél?

– Mióta? – motyogta Loki maga elé, és akárhogy is erőltette az agyát, nem tudta megmondani. Sif lökött rajta egy kicsit, terelgette a fürdőszoba felé, megengedte neki a vizet, aztán magára hagyta. Hamar kiigazodott a konyhában, talált is zacskós levest, és feltette főni. Az ínycsiklandó illat, a túlfűszerezett és ízfokozókkal teleszórt por olyan illatot pöfékelt a levegőbe, hogy Lokinak a zuhany alatt hangosan megkordult a gyomra. Nem érezte a meleg vizet, ahogy végigpereg a testén, sem a szivacs érintését, még a tusfürdő illatát sem. Ürességet érzett, remegősen felsóhajtott, kifújva az utolsó korty lélegzetet is magából. Aztán bevillant egy kék szempár, egy mosolyra húzódó száj, és önkéntelenül ellágyult az arca, és érezni kezdett. A szivacs durva oldalának karistolását a bőrén, a forró víz szurkálódását, és az illattól, ami körbevette a kabinban, eleredtek a könnyei. Thor tusfürdőjével mosakodott. Úgy lökte el magától, mintha valami undorító dolog lett volna, aztán felzokogva kapott utána, és magához szorítva motyogott. Köntösbe burkolózva támolygott konyhába, és nekiesett a gőzölgő levesnek.

– Lassabban Loki, hallod? – Sif mérhetetlen gyengédséggel a hangjában fogta le Loki remegő kezét. – Rosszul leszel, ha így falsz. Elmondod mi a baj?

– Nem.

– Nem lehet, vagy nem akarod?

– Köszönöm a levest, de egyedül szeretnék maradni.

– Loki – állt fel Sif, és a fiú mögé lépett. Hátulról átölelte a nyakát, és hozzá bújt. – Eleget voltál egyedül. Segíteni szeretnék.

– De nem tudsz – nyögött fel Loki, és lehunyta a szemét. A nyakát körbeölelő meleg karok megnyugvást hoztak. Hallotta Sif szuszogását a fülében, és arra gondolt, vajon mit szólna a lány, ha tudná, hogy kedvenc tanára miatta van sitten? Ott volt a nyelve hegyén, de nem volt bátorsága kimondani. A leves leért, eltelítette a gyomrát, és kellemesen felmelegítette az ujja hegyéig. – Sif, köszönöm.

– Holnap is eljövök jó?

– Jó...

– Anyukámmal főzetek igazi levest, attól majd erőre kapsz, meglátod. – Loki legnagyobb meglepetésére Sif egy puszit nyomott a homlokára, aztán ahogy jött, olyan gyorsan el is ment, ott hagyva maga helyett a kétséget és a marcangoló önvádat. Loki unottan bedobta a mosogatóba az üres tányért, és elhevert a kanapén. Napok óta először volt valami a gyomrába a véletlenül lenyelt fogkrém után. Elaludt, elnyomta az álom és álmodott. Thorral, és a szüleivel. Együtt kávéztak egy teraszon, Thor egyre izgatottabb lett, keverte, keverte a kávét, a kiskanál csikorogva súrlódott a csésze falához, aztán felállt, és Loki apjához lépve meg akarta kérni a fia kezét. A gyűrű ott csillogott a tenyerében, de hirtelen bilinccsé változott, és Loki izzadtságban fürödve riadt fel. Első öntudatlan mozdulatával a mobiljáért nyúlt, és bekapcsolta. Értesítések hangja csattant élesen a szoba csendjébe, amitől idegesen kiáltott fel, és mintha csak égette volna a mobil a tenyerét, eldobta, amilyen messze csak tudta. Kerülte azt a sarkot, ahol a mobil hevert, felöltözött, és lement a postaládájához. Eszébe jutott, amit Sif mondott, hogy beidézték tanúnak. Az egész osztály meg fog tudni mindent. Kellett a mobil, telefonálni a nagybátyjának.

– Én vagyok. Igen megkaptam. Bácsikám... feltétlen szükséges hogy az osztály is ott legyen? Most beszéltem az egyikükkel, és beidézték tanúnak. Ugye nem te? Szóval a védelem hívta be őket? Az ügyvéd... értem, és... és ő hogy van? – kérdezte erőtlenül. Aztán a válaszra lehajtotta a fejét, és könnyei némán eredtek meg. – Nem mutatok részvétet, én csak egy áldozat vagyok... megértettem.

Azt mondta, amit a bácsikája hallani akart, és nem azt, amit érzett. Amikor akkor éjjel elviharzott, egyenesen a rendőrségre ment, a haragja egészen addig tartott, amíg a vallomását alá nem írta. Ahogy meglátta a nevét a feljelentés alján, megfordult a gyomra, és ujjai görcsösen kapaszkodtak a papírlapba, ráfonódtak, gyűrték, de a nyomozó végül mégis elvette tőle. Félt hazamenni, félt attól, ami utána jönni fog, órákig bolyongott a környéken, hol vissza akarta vonni a vallomását, hol megkeményedett szívvel úgy érezte, elégtételt vett. Azt hitte, jobb lesz, hogy végre a lelkének az a része megpihen, meggyógyul, de tévedett. Másnap a nyomozó és két rendőr jelent meg nála, bizonyítékként elkérték a telefonját, várakoztatták, és velük kellett menni, szembesíteni Thort. Amikor a folyosón, véres arccal, megbilincselve meglátta, megbánt mindent, de nem volt visszaút. Miatta halt meg a nővére, a szülei, és kezdte elhinni, hogy őt sem szerette. Közben a szemében látta, látta, ahogy tőle vár enyhülést, védelmet, biztonságot. A mobiljáról mindent leszedtek, képeket, videókat, mindent. Ha ezeket be fogják mutatni a tárgyaláson, az osztály szeme láttára, el fog süllyedni szégyenében. De amitől jobban félt, az a többiek haragja volt. Mert, hogy nem fogják megköszönni neki, abban biztos volt.