Mindenről mit nem tudva Thor és Loki kihasználtak minden másodpercet. Hihetetlenül jó érzés volt együtt lenni, először, csak heverve csókolóztak, ujjaikat összefonták, és már ez az érintés is elég volt ahhoz, hogy többet akarjanak. Még többet, egymásból. Ahogy Loki lekapta magáról a pólót, és Thor tenyerével megérintette a helyet, ami mögött a szív dübörgött, elnyomott minden más hangot. Thor a tenyerén át érezte a szívverést, Loki csuklóját megragadva mutatta a fiúnak, mindkettejük szíve hevesen és erőteljesen zakatol. Thor pólóját és nadrágját már együttes erővel cibálták le. Ahogy meztelenül elfeküdt, és leplezetlen vággyal nézett végig Lokin, az felállt, bokái közé fogta Thor csípőjét, és egyensúlyozva levette a nadrágját, ami alatt természetesen nem volt semmi.

– Ez az – suttogott Thor, és ez a hang elég volt – persze a látvány mellett –, hogy Loki farka lüktetve megemelkedjen. Nem térdelt le, állta Thor tekintetét, hagyta, hagy csodálja meg, hagy lobbanjon fel a szemében a tűz, csak akkor ült a csípőjére, amikor Thor már szavak nélkül könyörgött. – Várj, fiók...

– Nem kell – mosolygott Loki, és lefogta Thor két csuklóját, a feje fölé emelte a párnára, és leszorította. – Téged akarlak érezni, nem a latexet.

– De ha az nem is, síkosító kell – ellenkezett Thor, de az ajkak, amik az övére forrtak, nem hagyták. Megadta magát, nem tiltakozott, ő is vágyott erre. Nem volt szükség irányításra, a testük tudta, hol kell megtalálniuk egymást. A tégely előkerült, Loki Thor markába nyomta és már az is majdnem elég volt a gyönyörhöz, ahogy óvatosan bekente a hűs zselével. Thor hasizmát megfeszítette, és Loki nagyot sóhajtva engedte magába. Nem annyira lassan, mint legelőször, de az óvatosság megmaradt. Időre volt még szüksége, alkalmazkodnia kellett, de mindez már fájdalom nélkül volt az övé. Egészen más volt, mint óvszerrel. Thor érezte a forróságot, a szorító érzést, a semmihez sem fogható bizsergést, és Loki is lehunyt szemmel igyekezett minden pillanatot megőrizni, mert hiszen ez volt az első, amit igazán élvezett.

– Teszik, hogy a farkadon ülök? – Loki hangja gúnyos volt, mégsem bántó, és Thor érezte, ebben az aktusban játék is lesz. Szerepjáték. Loki kuncogott egy sort, kiemelkedett, egészen magasra, de Thor elkapta, és ujjait Loki derekába mélyesztve megragadta és magára rántva beléfojtotta a kuncogást. – Imádom elnyelni a hatalmas faszát tanár úr – nyögte, és fejét hátrahajtva nevetett fel. – Ugye jól mutatok rajta?

– Tökéletesen passzol beléd, mintha rá teremtettek volna – mondta neki Thor kissé félénken. Nézte, hogy Loki combjában megfeszülnek az izmok amikor ismét kitartotta magát, de most már nem kellett Thornak magára húzni, vadul és gyorsan kezdett lovagolni. Az arcába fekete hajszálak hulltak, vékony izzadságrétegtől kezdett csillogni arcának és mellkasának sápadt bőre. Kissé előrehajolva erősen karcolva húzta végig feketére festett körmeit Thor mellkasán, halvány vörös csíkot rajzolva a bőrébe. Thor felszisszent, és elkapta Loki kezét, hogy ne hagyhasson több félreérthetetlen jegyet. – Ez az, ugrálj a farkamon fiam. Tanulj, tanuld a gyönyört, mint egy jó fiú.

Izgalmas volt így, eljátszani azt a szerepet, még jobban elmélyedni benne, ahogy Lokiban is. A fiú apró nyögései, arcának ellágyult vonásai, a mozdulatai, amik annyira elegánsak voltak, mintha nem is dugnának, hanem valami kosztümös filmben látna egy herceget lovon ülni, olyanok voltak. Rohadtul tökéletes, gondolta magában, de ez volt az utolsó józan gondolat. Szeme éhesen vándorolt a ritmusban mozduló testen, a karcsú alak minden rezdülését látni akarta, de még inkább érezni. Loki teste ívbe feszült, egészen hátraengedve a felsőtestét, megtámaszkodott Thor két combján, és már csak derékból és csípőből mozdult.

– Bassza meg – hördült fel –, így túl nagy vagy.

Visszaült, de Thor is felült hozzá, kényszerítette az előző pozícióba. Loki ernyedten, akár egy rongybaba hagyta, hogy Thor mozdítsa, és csak szemeivel jelezte, mehet gyorsabban is. Fogát összeszorítva feküdt el Thor combján és lábszárán, szemét becsukta, és igyekezett megszokni ezt az állapotot, hiszen mozdulatlanságra volt kényszerítve. – Szeretem a vastag farkát tanár úr – motyogta szégyentelenül, miközben saját magát kezdte kényeztetni.

– Imádom, mikor így beszélsz.

– Igen... tudom, hogy szereted. Felizgat, ugye?

– Aha.

– Rohadtul szereted – erősítette meg Loki, önelégülten és büszkén csengett minden szava, és ahogy Thorra nézett is, bár jóval alatta volt, mégis úgy tűnt, mintha fentről nézne le rá, fölénnyel és Thor nagyot rántott rajta. A mozdulat lassú volt, de erőteljes, izmait megfeszítve tolta ki magától, hogy aztán megint erőteljesen húzza közel. Ajka eltorzult, fogait megvillantva nézett le a fiúra, a hosszú farkára, aminek vége egyre sűrűbben bukkant fel a tenyeréből. Loki feje Thor bokája közé csúszott, csak a nyakának ívét, és az álla csúcsát látta, és a következő mozdulatnál a torkából erőteljes nyögés szakadt fel.

– Szeretem azt is... amikor értem nyögsz kicsim... te vagy az én kis ... a legjobb tanítványom... ugye – morogta, és olyan tempót diktált, amilyet csak ki tudott fáradó izmaiból erőltetni. Elengedte Loki derekát, elégedetten morogva látta, hogy ujjai nyomot hagytak a bőrön, és durva kézzel fejtette le Loki ujjait, felhúzta magához, és azzal a lendülettel hátra is dőlt. Keményen meg markolta Loki farkát, ugyanabban a brutális ütemben kezdte húzni, ahogy az előbb ő mozdult. Loki szemei elnyíltak, eltátott szájjal nézett le az ágyékára, és mozdult. Azonnal felvette a ritmust, haja beleragadt az izzadt homlokába, a vállára, és a mellkasára. – Akarom, hogy együtt... gyere... gyere... – hörögte, és a szavainak ereje volt. Loki kezei lazán és ernyedten lógtak maga mellett, de akkor hirtelen a saját hajába túrtak, végigsiklottak az arcán, nyakán, mintha látta volna Thor gondolatait, magát simogatta, miközben szemét lecsukva nyögött. – Olyan engedelmes kisfiú vagy... gyere!

Csendes lett egy pillanatra minden, Loki teste megremegett, szeme kitárult, a pupillája óriásira nőtt, és a lélegzetelállító látványra Thor felkiáltott. Érezte, hogy kiáramlik belőle, forróan égető lávafolyamként lövell ki, betöltve Loki bensőjét, aki ugyanabban a pillanatban néhány könyörtelen lökéssel magába engedte, és kirobbanva elélvezett, halkan nyöszörög, aztán mintha a gerince folyékonnyá válna, egész egyszerűen Thor testére rogyva hangosan pihegve nézett maga elé. Egész végig csak Thor szavaira figyelt, és hogy mennyire fantasztikus, hogy ők ketten valóban egyek. Az orgazmusa akkora erővel tört ki, olyan váratlanul, hogy kivett belőle minden erőt. A szeme előtti ezernyi csillagszóró elkápráztatta, Thor testének melege megnyugtatta, a simogatás a hátán pedig ellazította. Békére lelt végre.

– Jól vagy? – kérdezte Thor aggódva, holott ő sem volt még teljesen észnél, mégis azonnal Lokiért aggódott.

– Jól – motyogott Loki, ujját a fogai közé véve mosolygott. Ha el tudná mondani milyen jól van, hogy mit érez, talán Thor el sem hinné. – Ugye nem baj?

– Micsoda – simogatta meg Thor az izzadtan csillogó fekete hollóhajat.

– Hogy nem adtam óvszert? Azt akartam, hogy semmi ne legyen közöttünk, hogy tényleg érezzük egymást, azt akartam, hogy bennem élvezz el – morogta lustán, minden szó után kis szüntet tartva.

– Loki – sóhajtott Thor, és felszisszent, mert Loki nagy sóhajtására ernyedten csusszant ki belőle. – Én is akartam.

– Nem akarok bosszút állni – emelte fel a fiú a szemét, és olyan béke áradt belőle, hogy Thor közel állt a síráshoz. Hosszasan nézték egymást, szótlanul, és tudták, a másik fejében fénysebességgel cikáznak a gondolatok.

– Ennek örülök. Megfogadtad a tanácsomat?

– Nem. Egyszerűen belédszerettem, és már nem fontos semmi más. Csak te.

Lemászott Thorról, az ágyról, elindult a fürdőszoba felé, és Thor nézte, ahogy néhány csepp gördül végig a combján. Feje alá téve a kezét hallgatta, hogy a másik halkan dúdolva zuhanyozni kezd, aztán a vállába és a mellkasába belenyilallt a fájdalom. Felszisszent, kiszállt az ágyból és a fali tükörhöz lépett. Vörös folt éktelenkedett a vállán, éles csíkok a mellkasán, és fogak helye rajzolódott ki a mellbimbója körül is. – Jézusom – érintett meg a piros gyöngysort –, ezek a foga nyomai?

– Pólóba kell lemennem a partra, te kis ördög. Szétrágtad a mellbimbómat – nevetett be, de nem jött válasz. Benyitott, és az ajtónak támaszkodva gyönyörködött Loki testében, ahogy a zuhanyzó üvegfalán lecsapódó pára mögött mozgott. Táncolt és énekelt hozzá, és a látvány egészen megőrjítette Thort. Belépett mellé, és Loki megjátszott ijedtséggel fordult felé, ráirányítva a zuhanyfejet. Thor elkapta egy csókra, és már éppen kezdtek belemelegedni, amikor hangosan megzörgették az ajtót. – Zárd el, és bújj az ajtó mögé – utasította, és felkapta a köntösét. – Hogy menne a pokolba, aki ilyenkor zavar.

Visszalépett, és még egy rövid csókot lopott. Nem csukta be a fürdőszoba ajtót, nem árt, ha Loki hallja, ki jött.

– Tanár úr! – zörgette meg az ajtót újra valaki – Tanár úr, én vagyok az, Sigyn. Azonnal nyissa ki!

Résnyire nyílt csak az ajtó, de Thor ismerte Sigynt, ha be akar jönni, úgyis be fog, és talán jobb, ha beengedi.

– Mi baj? Miért vagy ennyire zaklatott?

– Elvesztettem Dan-t! A múzeumban még mögöttem volt – Thor látta, hogy a lány szemével körbejárta a szobát, de nem mozdult. Most nem volt semmi árulkodó nyom, és Thor áldotta a szerencséjüket, hogy Loki nadrágja az ágy másik oldalánál hever a földön.

– Mindjárt átöltözöm, és megkeressük. Ne aggódj. Ülj le addig.

– Loki? – szegezte a kérdést a lány, és megváltozott az arca. Eltűnt az aggódás, és a vonásai megkeményedtek. A száját összeszorítva nézett a tanára arcába.

– Nem tudom, szerintem lent van a parton a többiekkel. Miért kérdezed?

– Akkor megkeresem – ugrott hátra Sigyn, és egyszerűen kirohant. Loki már az ajtóban állt, és futott az ágy másik oldalán heverő ruhájáért. Felkapkodta magára, nem szólt semmit, félelem csillant a szemében. Thor kinézett, elsántikált a liftig, aztán intett Lokinak, hogy szabad a levegő. Csókot sem váltottak, és ahogy becsapódott Loki után a lépcsőház ajtaja, Thort egészen rossz érzés kerítette hatalmába, amit megmagyarázni sem tudott.