Vékony sugárban folyt a tej a kávéba, és lassan egyé vált vele, sötét színét bársonyos barnára változtatva. Thor elgondolkodva nézte a csészéjét, és halkan felkuncogott. A tegnap estén gondolkodott, és azon, hogy soha előtte nem használt ilyen szavakat, mint az üzenetében. Felnőtt férfi, mégis annyira gátlásos az ilyenben. Aztán a mosoly lefagyott, és megremegett a kezében a tejkiöntő. Egy arc jelent meg előtte, egy kaján és kegyetlen vigyor, és a gyűlölt száj kimondta azt a b-betűs szót. Kirázta tőle a hideg.

– Remélem rég megdöglöttél már te patkány – sziszegte elhessegetve az arcot, és dühből lehajtotta a kávét. Loki állapota inaktív volt, ébredés után ez volt az első, amit lecsekkolt. Küldött neki egy: „Szép jó reggelt, szerelmemet", de még nem jött válasz.

Az első óra már majdnem véget ért, amikor Lokitól is jött valami.

„Jó reggelt, kifacsartál az este" 

Az üzenet végén ráadásként ott díszelgett egy kacsintó smiley.

Csengetéskor Thor alig várta, hogy egyedül maradjon. A terem ajtaját becsukta, és az ablakhoz ment. Van öt perce, és ki fogja használni. Megnyomta a hívás gombot, és máris légiesen könnyűnek érezte magát, hiszen pillanatokon belül hallani fogja a hangját.

– Tudtam, hogy felhívsz – hallatszott Loki melegen simogató hangja.

– Ki sem bírtam volna. Hogy vagy?

– Holnap megyek iskolába. Megőrülök itthon, hogy nem láthatlak.

– Én is... – suttogta. – Este?

– Akarom – jött a gyors válasz. – De most te is küldj magadról képet!

– Te kis ördög, ha tudnád, hogy szeretlek.

Néhány másodperc csend támadt, Thor hallani vélte, ahogy Loki elmosolyodik. – Én is. Akkor este.

Egészen biztos a pokolra kerülök, gondolta, és lenémította a készüléket. Leült a székbe, és várt. Képet kell készítenie magáról. Soha nem fényképezte magát, még szelfit se lőtt soha. Úristen, olyan vagyok, mint a srácok, visszamentem kamaszkorba, nevetett fel saját magán.

– Két jó hírem van – állt fel, amikor mindenki megérkezett. – Az egyik, hogy Loki holnap már jön. Most hívott. A másik, hogy sajnos egyedül kísérlek titeket az osztálykirándulásra. Fandral tanár úr, ugyanis nem ér rá.

A gyereken megjátszott szomorúsággal óbégattak, és Thor olyan jót nevetett rajtuk, hogy még a könnye is kicsordult. – Nem tudom, hallottátok-e, de jövő tanévtől Fandral tanár úr lesz az intézmény igazgatója.

Erre már döbbent csend zuhant a teremre, és aki állt, az lehuppant a székére.

– Ez nem igazság! – kiáltott fel Sif. – Miért nem tanár urat nevezték ki?!

– Jó ez így, higgyétek el. Én tanár vagyok, ezt szeretem csinálni, ha igazgató lennék, akkor pont ettől fosztanám meg magam, meg tőletek. Pont az utolsó évben hagyjam el az osztályomat? Ezt nem tudnám megtenni, önszántamból biztosan nem.

Megváltoztak az arcok, és ahogy Thor körbehordozta a tekintetét, össze kellett szorítania a száját. Megindulva nézett végig rajtuk, és ez volt az, amiért tanár lett. Hogy van, aki tiszteli és szereti, ráadásul nem is akárhányan. Senki nem volt, szülei meghaltak, rokonait gyerekkora óta nem látta, így ez az osztály lett a családja. A fiai és a lányai, és Loki. Loki pedig a szerelem, amire olyan régen vágyott, és talán az a testiség is, amit soha nem tapasztalt meg.

– Na de az órát nem ússzátok meg, fogjunk neki, mert érettségi tétel lesz.

Az estére úgy készült, akár egy randira. Tizenkét éve volt utoljára randin, és az is balul sült el. A lány túlságosan is tetszett neki, ő tapasztalatlan volt, ami meglátszott a csókon a kapualjban. Ennek ellenére mégis összejöttek, és az egész egy hónapig tartott. A szüzessége elvesztése is ugyanilyen esetlen volt, és nem tartott tovább három percnél. Olyan gyorsan sült el, hogy a lány nem bírta ki nevetés nélkül. Azóta nem volt senkivel, vagyis, úgy senkivel, hogy akarta volna. Bámulta magát a tükörben, hideg vízzel arcot mosott, de nem segített.

– Takarodj már ki a fejemből te átkozott – kiáltott fel, és tenyérrel a tükörre csapott. Reszketve zihált, és fájdalom cikázott át a gerincén.

A pszichológus szerint ez már csak az elméje által okozott képzelet. De ezt sem akarta. Fuldokolva kapott a mobiljáért, és megnyitotta a titkos mappát, ahol a Lokiról készült képeket tartotta. Gyógyír volt, igazi áldás bármennyire is perverz és tiltott volt. Szeme végigsiklott a vékony bokán, a lábszáron, elidőzött a térdhajlaton, elképzelte ott mennyire puha lehet a bőr, és érzékeny. A hosszú karcsú combon, de a legtöbb időt a kerek fenék bámulása vette el. Azonnal megkeményedett a farka, de direkt nem ért hozzá. Levetkőzött meztelenre és szemérmetlenül nézte magát a tükörben. Forgott, feszített és aztán könnyedén elnevette magát. Loki egészen csupasznak tűnt, pedig nem volt az, csak szőrzete, a haja és a szeméremszőrök kivételével egészen világos és puha volt. Az ágyékán sűrű, de ott is lágyan selymes, mintha valamivel ápolná. Thor sem volt túl szőrős, de a lábán azért látszódott, hogy a majomtól származik, és az ágyékán is durva, sűrű növésű sötét szőr díszelgett. A mellkasa széles volt, a válla is, a kemény edzés hatására izmos lett, a hasa kockás, a combjai vastagabbak és a lábszárára is tekintélyes izommennyiséget sikerült összehoznia. Arányosan lett nagyobb. Nem volt oka panaszra, és ahogy végignézett magán, egészen megjött az önbizalma. Beállította időzítőre a mobilt, és készített egyet szemből, egyet oldalról, sőt, még hátulról is, amin fejét visszafordítva néz a kamerába. Ezt azért kitörölte, mert bár a kép tökéletesre sikeredett, mégis nevetségesnek érezte magát.

Elhelyezkedett a kanapén, és így is lőtt egy képet, sőt olyat is, amin saját magát simogatja. Egészen belelendült, és tucatnyi képet készített, végül úgy kellett visszafognia magát, mert már nem sok kellett hozzá, hogy elélvezzen. Kilenckor aztán ráírt Lokira.

– Szép estét.

„Azt hittem nem jössz, hogy elfelejtetted."

– Dehogy is. Készültem valamivel... neked. – Egy piruló smiley a végére, amin kívül más nem is nagyon tudta volna valóban átadni azt, amit akkor érzett. Rettenetesen zavarba volt, még a keze is remegett.

„Látni akarom, most"

Elmosolyodott, amikor az üzenet után pár másodperccel tucatnyi felkiáltójel jött. Nagy levegőt vett, és mindet elküldte. Percekig nem jött válasz, és az izgalma pánikba ment át. Hiba volt, gondolta, de aztán megcsörrent a mobil.

– Azt tudod, hogy majdnem meghaltam? – Loki hangja elképesztően mély volt, zihált, morgott és Thor érezte, ahogy elönti a forróság.

– Tetszenek? – kérdezte bátortalanul.

– Hogy tetszenek-e? Legszívesebben kiplakátolnám velük a szobámat.

– Persze, hogy Sigyn meglássa. Loki... – Ott volt a kérdés a száján, de félt kimondani.

– Igen Thor...

– Tegnap lefeküdtetek?

Síri csend volt a másik oldalon, aztán egy hosszú mély sóhajtás. – Mondtam, hogy gyűlölöm a hazugságot, ugye?

– Azért kérdezem. Nem fogok haragudni, jobban szeretlek annál, hogy...

– Hogy megbocsáss, ha megcsaltalak – fejezte be a mondatot Loki. – Rákérdezett van-e közöttünk valami. Hazudnom kellett, hogy nincs, hogy a tanárom vagy, és szeretem húzni az agyad, mert élvezem.

– És ez igaz?

– Hogy szeretem húzni az agyad? Végül is, igen.

Thor elmosolyodott. – Nem, hogy élvezed?

– De még mennyire. Sosem élveztem semmit életemben ennyire. Hogy tudom, megőrülsz értem, hogy másra sem tudsz gondolni egész nap csak rám. – A hangja kezdett elváltozni. Mélyült és simulékonnyá vált. – Nem hitt nekem. Azt mondta, hogy rajtad is látja, hogy több ez. Bizonyítanom kellett.

Élesen belenyilallt a fájdalom Thor testébe. Tenyerével végigsimított a mellkasán, elnyomni igyekezett a kínt és egy káromkodást.

– Megdugtad?

– Thor, én még soha senkit. Az én életemben nem volt még senki... elhiszed nekem?

– Akkor mit tettél, ami nyomja a szíved? Ne tagadd, érzem.

– Kinyaltam...

Úgy csattant be közéjük a szó, hogy mindketten döbbenten hallgattak hosszú percekig.

– Értem – nyögte Thor, és megfeszült a torka. Fejét hátrahajtotta a kanapén, és könny futott le két oldalt a szeme sarkából. Belecsorgott a fülébe, és dühösen rázta ki. – Nem lett volna elég, ha, nem is tudom...?

– Bocsáss meg Thor. Megértem, ha ezek után szóba se akarsz velem állni...

– Loki... nem tudom, mit mondjak. Egy kis időre van szükségem. Jó éjszakát.

– Thor, várj! Most az őszinteségemért büntetsz?

– Nem, nem... köszönöm, hogy elmondtad, de ezt meg kell, hogy emésszem. Sigyn a tanítványom, és most ki tudnám nyírni, felvágni a hasát, és a saját belével fojtanám meg.

Thor... – sírta el magát a fiú, de Thor kinyomta amobilt, és ki is kapcsolta. Hidegzuhanyként érte a vallomás, és felfordult agyomra. Pedig hogy várta ezt az estét. Dühében lerugdosta az összes párnát,őrjöngve esett nekik a földön is, tépte, szaggatta mindet, és mikor mármindennek voltak nevezhetők, csak párnának nem, kidobálta az ablakon. Képtelenvolt lenyugodnia, innia kellett. Pohár nélkül, kortyolva itta a whiskey-t,közben sírt. Ahogy Loki is, mérföldekre tőle. Bámulta a mobilt, egymás utánnyomta a hívás gombot, de hiába. Könnybe lábadt szemmel írta az üzenetet, bárlátta, hogy Thor nincs fent a Messengeren, mégis új és új könyörgő szavakatküldött neki.