Kilépett a liftből, és magára hagyta Lokit. Nem mert a szemébe nézni, félt a haragjától, és félt attól, hogy elgyengülne, a következményekkel nem törődve tovább folytatná ezt a viszonyt. Nyitva hagyta a szobaajtót, és csendben pakolni kezdett.

- Akkor ennyi? - hallotta Loki gyenge sóhajtását az ajtóból.

- Loki - állt meg a keze a mozdulatban, de nem fordult felé. -, mi lenne, ha várnánk addig, amíg nagykorú nem leszel?

- Két és fél év.

- Én tudok várni, és te? - A válaszra visszafordult, és már lépett volna, hogy a karjába zárja a fiút, aki tényleg olyannak tűnt, akár egy kisgyerek. Pityergett, könnyei gurultak végig az arcán, az ajka remegett, és az, ahogy állt, védtelennek és gyengének mutatta. Aztán sóhajtott, és alig észrevehetőn bólintott. Thor nem véglegesen gondolta, nem akarja ellökni magától, csak időt kér. De a két és fél év annyira hosszú idő, annyi minden történhet közben. Mi lesz, ha Thor becsajozik? Önmagában biztos volt, hogy megvárja, de Thorban nem. Vagyis nem benne nem bízott, hanem másokban; az ilyen Jane félékben, akik megkörnyékezik. Thor fejében hasonló gondolatok jártak, hiszen Loki fiatal, jóképű, nem fogja tudni kivárni a két és fél évet.

Egyszerre mozdultak, elindultak a másik felé, és fél úton találkoztak. Thor megemelte Loki állát, és a homlokukat összeérintették. Kerülték a csókot, kerültek minden olyant, ami fellobbantotta volna a tüzüket.

- Mi lesz a suliban? - nézett fel rá Loki. - Azt hiszem az lesz a legjobb, ha átiratkozom egy másik osztályba.

- Nem kell, meg tudjuk oldani. Ugye meg tudjuk?

- Igen, tanár úr.

- Köszönöm Loki, jó fiú vagy. - Loki megrándult. Mennyire máshogy szólt most ez a jó fiú vagy, mint mikor este kielégítette. Akkor vágytól fűtötten, mélyről tüdőből jött, szívből, most viszont torokból, közelebb az agyhoz.

Külön ültek a repülőn is, és Loki borzongott Thor nélkül, takarót kért, és kapott. Továbbra sem érezte jól magát, a hullámokban rátörő fejfájás és rosszullét elől alvásba menekült volna, három óra elég is lenne, gondolta, de csak nem bírt elaludni. Minduntalan Thor jutott eszébe, és a szakítás. Mert akárhogy szépítené a másik, szakított vele. Térdét felhúzta, és fásultan bámult ki az apró ablakon. Este volt, mikor hazaértek, és anélkül szállt ki Thor kocsijából, hogy ránézett volna. Elköszönt, felvánszorgott a lakásába, és ágyba bújt. Ruhástól. Éjjel ébredt, nyakig takarózva, mégis reszketve. Bekapcsolta a mobilt, hogy Thort hívja, aztán rájött, hogy már nem hívhatja. Felnézett a Messengerre. Rengeteg üzenet jött Sigyntől. Elfelejtette a szombat esti randit.

„Sigyn, kérlek, ne haragudj, de lázas voltam, most sem érzem jól magam. Szinte egész hétvégén aludtam, nem akartalak megijeszteni. Nem megyek suliba. Majd dumálunk. Csövi"

Thor aktív volt, a zöld pötty a neve mellett hívogatóan világított, és Loki úgy írt volna valamit, vagy megajándékozta volna egy képpel, de inkább kikapcsolta a mobilt, keresett még egy takarót, és begubózott. Zaklatott álma volt, néha megriadt, percekig pislogott maga elé, aztán visszaaludt. később felébredt, kiment a mosdóba, teljesen leengedte a redőny, és álomtalan álomba zuhant.

Reggel ugyanúgy kezdődött a nap az iskolában, mint máskor. Thor két kávéval a kezében érkezett meg a tanáriba, ahol Fandral, mint mindig dolgozatokat javított, miközben a többi tanár órára készült.

- Jó reggelt, kávét? - lépett Thor Fandral asztala mellé, és lerakta a papírpoharat.

- Köszönöm, el sem hiszed, mennyire jól fog esni. Hat óta bent vagyok, és javítom ezt a...

- Segítsek?

- Megköszönném. Te hogy bírod?

- Nem íratok ennyi dolgozatot - vonta meg a vállát Thor. - A srácok úgyis jeleznek, ha valamit nem értettek.

Fandral a pohárra markolt, letépte a tetejét, és nagy kortyokban nyelte a feketét, pedig az még gőzölgött. Hálásan bólintott, és egy maroknyit a dolgozatokból Thor elé tolt.

- Itt vannak a megoldókulcsok. Ha az eredmény egyezik, akkor pipa.

- És ha nem, de addig mindent jól csinált?

- Akkor nem jár érte pont.

- Egy fél sem? - nézett kollégájára értetlenül, és a középiskolai tanára jutott eszébe, aztán egy másik is, de ettől önkéntelenül felfordult a gyomrában a kávé. - Te tudod, a te módszered.

- Az - vágott vissza kissé gorombán Fandral. Nem szerette, ha kritizálták a módszerét. Szigorú igen, ahogy az élet is. Ott sincs félmegoldás, tanulják meg. Hamar végeztek, pont akkor nyújtotta át az utolsót is Thor, amikor az igazgató belépett. Nyugdíj előtt álló, alacsony, kerek asszony volt, aki mindig mosolygott, akkor is, ha nem volt rá oka. Mindenki tudta a tanáriban, hogy a következő tanévet már valaki más viszi helyette, de hogy ki, még nem hallott róla senki, semmit. Hétpecsétes titok volt.

- Jó reggelt kollégák. Szeretném, ha ma délután mindenki itt maradna egy kicsit. Óriási megtiszteltetés ért, de mindent majd később. Órák után, kinek is van legkésőbb? Thor Odinson igen, tizenöt harminc. Ez igen tanár úr - nézett rá -, nem lehetne az utolsó órát áttenni máskorra, úgyis az osztályával lesz. Ne tartsuk fel a kollégákat.

- Tőlem rendben.

- Majd ön lesz az utolsó, és akkor mindenki időben hazamehet.

Utolsó, Thor nem értette, de más sem. Fandral megvakarta a bajuszát, ami idegesítően sercegett.

- De most még tanítás van, mindenkinek irány az osztálya, töltsék meg tudással azokat a szomjazó agyakat.

Tapsolt, és sorban mindenki elhagyta a tanárit, már csak Thor volt hátra, de őt az igazgatónő még marasztalta. - Egy pillanatra Thor. Kérnék öntől egy szívességet. Az unokahúgom a hét végén érkezik meg hozzám, és meghívnám önt magamhoz.

- Engem? - Thor majdnem kiejtette a jegyzeteit a kezéből.

- A tantestületből maga a legfiatalabb, és az unokahúgom tudja, szeret szórakozni, de én biztos nem fogok vele menni semmilyen bárba.

- Azt akarja, hogy kísérgessem? Nem vagyok testőr asszonyom.

- Egyetlen estéről lenne szó. Magával el merem engedni, tudja, egy kicsit kicsapongó a lelkem. Egyetlen estéről lenne szó - ismételte meg, és Thor végül beadta a derekát.

- Rendben. Elkísérem, figyelem, de ennyi. Ugye nem akar nekem barátnőt keríteni Emma?

Az asszony kedvesen rámosolygott, és megérintette a karját. - Nem, pedig úgy megtenném. Maga annyira jólelkű fiatalember, és olyan rossz látni, hogy egyedül van.

- Fandral is egyedül van - vágott vissza, mire az igazgatónő arca elkomorodott.

- Őt hagyjuk ki ebből - mondta, és pillanat múlva már megint ragyogott. - Köszönöm szépen ezt a szívességet, és ha bármiben segíthetek az ajtóm mindig nyitva, kolléga.

Egészen az osztályig azon gondolkodott, hogy minek is ment bele, de már késő bánat, eb gondolat, egy este, és kész. Belépett, az osztály elcsendesedett, és köszönt. Azonnal a jobb első padra nézett, ha akarta volna, sem tud máshová, de az asztal üres volt.

- Jó reggelt, hogy telt a hétvége srácok? - kérdezett, de közben elöntötte az aggódás. - Loki?

- Beteg - vágta rá Sigyn, és Thor arcát nézte. A múlt héten az ablakon benézve egészen közel állva látta őket, de aztán ahogy Loki megcsókolta őt a kapualjban, elhessegette a gondolatot, hogy a tanára és Loki között van valami. - Nem tudta?

Thor felkapta a fejét a pikírt válaszra, és a lányra nézett. - Honnan tudtam volna?

- Azt hittem - vonta meg a lány a vállát, és elborította szabadon hagyott vállát a vörösség. Érezte, hogy túlment a célon, de a féltékenysége erősebb volt nála.

- Te vagy a barátnője, neked kell tudni róla, én csak a tanára vagyok. Köszönöm, hogy jelezted, majd mindjárt le is adom a jelentést.

Elővette az esszéket, és intett, ki lehet osztani. Az asztal alatt belenézett az üzeneteibe, de semmi. Rosszul esett neki, hogy Loki Sigynnek szólt, hogy beteg, és nem neki.

„Hallom beteg vagy. Mi a baj? Menj orvoshoz!"

Elküldte az üzenetet, és nézte azt az esszét, amit visszahoztak az asztalára, amit Loki írt. Tele volt szenvedéllyel, és dühvel. Amikor először olvasta, tényleg elhitte, hogy ez a fiú képes lenne megölni azt, aki árt neki, de ahogy megismerte, már tudta, szeretni is tud ugyanilyen szenvedéllyel. Nem jött válasz, ezért Thor újra írt.

„Nagyon rosszul vagy? Alszol?"

Ránézett az üres padra, és bevillant, amit mondott Loki, hogy átkéri magát egy másik osztályba. Mi van, ha megteszi, vagy ha másik iskolába megy? Még belegondolni is fájdalmas volt. Nem vagyunk együtt, a rohandt életbe, átkozódott magában. Pontosan ezért kértem időt!

Lassan telt az óra, gondolatai minduntalan Lokihoz kanyarodtak vissza, és hogy még egyetlen betűt sem válaszolt. Rémeket kezdett látni, Loki felvágott erekkel a kádban, saját alvadt vérében fekszik, üveges szemekkel vádlón nézve rá, aztán az ágyában, mellette számtalan üres gyógyszeres doboz. Alig várta a szünetet, és még ki sem mentek a diákok, ő már hívta. Ki sem csengett.

- Sigyn - kiáltott a lány után -, nem mondta, hogy mi baja? Mikor beszéltél vele?

- Nem beszéltem vele tanár úr. Szombat este randira hívott, moziba mentünk volna, de nem jött el, és nem is válaszolt az üzeneteimre. Ma reggel, vagyis inkább hajnalban írt, kettő felé, hogy beteg, hogy egész hétvégén feküdt meg aludt, mert nem érezte jól magát.

Ez így is volt, gondolta Thor, és újra tárcsázta.

- Nem veszi fel - nézett Sigynre, és látta, a lány is aggódik.

- Mi a következő órátok?

- Fizika Fandrallal, miért?

- Elkérlek tőle, és elmegyünk megnézni, mi van vele.

Megfogta a lány kezét, és húzta egészen a tanáriig, ahol kihívta Fandralt. A férfi egészen megijedt, hogy Thor izgatottan áll, és egy diákjával őrá várnak. Kiverte a verejték, és a rémülettől összeszorult a gyomra.

- Kolléga, elkérhetném Sigynt a következő óráról?

- Megtudhatom, hogy miért? Ugye semmi olyan...

- Nem dehogy - Thor lassan értette meg, mire is célzott a másik, és kissé övön alulinak is érezte. - Hová gondol kolléga? Csak egy másik diákom, Loki Laufeyson, beteg lett, de nem tudjuk, mi van vele. Nem veszi fel a telefont, nem reagál, és aggódunk érte.

- Témazáró dolgozat lesz, ezt a kisasszony nagyon jól tudja, ugye? - Sigyn bólintott, ezt akarta Thornak mondani, hogy erről nem hiányozhat, különben szóban kell felelni, és az maga a pokol Fandralnál. - Nagyon sajnálom Thor, de nem engedhetem el. És most ha megbocsátjanak, megyek mert becsöngetnek pár perc múlva. De utána nemsokára ebédszünet, akkor oda megy a diák, ahová akar, vagyis ahová a tanára küldi, persze.

Az még három óra, gondolta Thor, és legszívesebben ment volna Lokihoz, de ha megteszi, akkor ki is rúghatják. Talán az lenne a legjobb - mérlegelte - akkor együtt lehetnénk. Először melege lett, aztán a félelem hideg fuvallatával azonnal lehűtötte. A mobil ezúttal kicsengett, de Loki nem vette fel, a csenddel együtt a rémképek visszatértek, és egészen sok módon látta őt holtan, pedig egy is sok volt.