"Száját a számra tapasztja, de nem csukja be a szemét, hanem továbbra is engem néz.

-Steven ! -nem figyel rám. Mintha nem is hallana engem-Steven ! - erre végre felnéz, és kíváncsian méregeti az arcom.

-Igen?- kérdezi, mire megvillantja az édes kis mosolyát

-Hány óra van?

-Nem tudom, de nem is nagyon érdekel.-erre újabb csókot nyom a számra"

-Tinaa! Kelj már fel, elkésünk a munkából! - ohh igen, ő álmaim egyik megrontója,Ruby.

-Adj még tíz percet, mindig elrontod a pillanatot, mikor Stevennel álmodok- kezdek el duzzogni.

Hogy ki is az a Steven? Ő álmaim pasija. És miért csak az álmaimé? Mert nem létezik. Én találtam ki őt. Már évek óta nem volt normális kapcsolatom, ezért kitaláltam valakit akivel az álmomban lehetek. 

-Hahóó! Tina!- ránt vissza Ruby hangja a gondolataimból.

-Jó, nyugi. Már ébren is vagyok.Látod?-kimászok az ágyból a fürdőszoba felé.

-Ahha, látom. A fürdő foglalt. - nevet fel egy kis gúnnyal Ruby.

-Már megint? Chiara mindig tök sokáig van bent. Én mondtam, egy évvel ezelőtt mikor a költözést terveztük, hogy két fürdőszobás lakást keressünk!- ezt minden nap elmondom,de senki sem foglalkozik ezzel az ötlettel, mondván, hogy az túl sok pénz.

1 órával később. 

Hárman egymás mellett sétálunk London utcáján a kávézó fele ahol dolgozunk.Nagyon szeretem ezt a várost. Imádom a borús,esős időt. 

-Chiara, ha megint a te hibádból késünk el, esküszöm, hogy kirakunk a lakásból.-mondom szemüveges barátnőmnek komolyan, de nem tudok megállni,hogy el nem mosolyogjak.

Chiarának gyönyörű hosszú sötétbarna haja van és barna szeme. Szemüveget nem azért hord mert kell neki, csupán azért mert jól néz ki rajta. És ez igaz is.

-Nyugi, még van 20 percünk- mosolyog nyugodtan.Na igen. Őt nagyon nehezen lehet felidegesíteni.Mindenkivel kedves aki megérdemli, és nagyon okos is. Rengeteget olvas.

Mikor belépünk a kávézó ajtaján rögtön megpillantjuk a főnökünket, Tomot.

Tom 26 éves, és Ruby teljesen oda van érte. Tudom, hogy igazából nem is azért sürgetett minket reggel mert nem akar elkésni.Hanem csak látni akarta Tomot. Meg is értem miért. A főnökünk tényleg nem ronda, sőt..

-Végre már,hogy itt vagytok lányok. Most kinek köszönhető,hogy nem jöttetek korábban.-néz ránk komolyan Tom,de látjuk,hogy mosolyog.

-Chiara hibája- vágjuk rá egyszerre a választ Rubyval, mire a főnökünk felnevet.

-Azt gondoltam. Na, menjetek dolgozni.

Egy óra múlva a kávézó egyik eldugottabb asztalánál ülünk hárman. Szünetet tartunk. Csendben iszom a kávémat, közben hallgatom a körülöttem zajló eseményeket. Chiara és Ruby egy koncertről beszélnek amire el akarnak menni, de nincs annyi pénzünk. A vendégek jó kedvűen beszélgetnek, nevetgélnek az asztaloknál. Egy kislány sír, mert a süti amit kért, nem csokis hanem vaníllás. A pultnál épp kiszolgálnak valakit,majd a vendég meg is szólal.

-Köszönöm. Szép napot. - hallok meg egy nagyon is ismerős hangot, mire megdermedek, és felnézek. Egy fiatal srácot látok aki háttal áll nekem,aztán mintha meghallotta volna a gondolataimat, megfordul és rám mosolyog. Nekem meg ebben a pillanatban el áll a lélegzetem. Steven!

-Hahóó Tina! Miért nézed azt az üres asztalt? Miért vágsz ilyen ijedt fejet?- nevet fel Ruby

-Micsoda? Én nem az asztalt néztem. Ti nem láttátok? - kérdezem a levegő után kapkodva, de már tényleg nincs ott senki,

-Kit?- kérdezik teljesen egyszerre a barátnőim

-Stevent- suttogom alig hallhatóan.

-Az álompasidat?

-Hát,most nagyon nem volt álomszerű.-mondom visszanyerve a saját hangomat.-De....Ez lehetetlen.Őt csak kitaláltam- értetlenkedek tovább, mire a két barátnőm összenéz.

Ez lett volna az első rész, tudom rövid lett, de próbálkozok jót írni. Légyszi írjatok véleményt, és jelezzetek vissza ha eddig tetszik. Sziasztok!!