Nagyjából tizenéves korom óta szarom le magasról a dolgokat. Ezt a hozzáállásomat többnyire zokon vették az egyetemen, így amikor Mrs. Davis úgy érezte, hogy kötelessége megmondani, hogy nekem hol van a helyem fogtam a táskámat és azonnali hatájjal kisétáltam a teremből. Ó várj, nem is – Bemutattam a némbernek, majd fogtam a táskámat és kisétáltam a teremből. Azt hiszem ez így hitelesebb. Az e-maileket ezután hónapokig kaptam, hogy járjak be órára vagy különben ki toloncolnak onnan, de egyszerűen hagytam, hogy ki hiányozzak. Imádtam tanulni, nem erről volt szó, sőt még a szakot is szerettem amin voltam. Média szak, aminek volt valami tudományosabb neve is, talán audio média-technikus vagy valami ennél is komplikáltabb baromság. Eredetileg nem is ide akartam menni, csak mivel egyedül ide vettek fel ezért nem halaszthattam el a lehetőséget, így már másnap kopogtattam az MOGDVRU (Media oriented graphic-designer and video-recording University) ajtaján. Csak az évek után észreveszi az ember az egyértelműt, mi szerint nem minden arany, ami fénylik. A nagy nevek, nagyobb faszkalapokkal járnak. Azt hiszik, hogy amiért övék a legnagyobb média szakos intézmény az ő szavuk szent. Nem én mondtam ezt, hanem egy tanárom, akit tiszteltem. Ő is javasolta, hogy hagyjam el ezt az egyetemet és költözzek ki valahova külföldre egy ennél sokkal nagyobb és értelmesebb helyre, mert bennem lát valami média csillagot, vagy mit. Megfogadtam? Részben. Nem vagyok média zseni, egyszerűen csak szerettem hallgatni mindenféle rádiós műsort és mindig is érdekelt a technológia ezek mögött. Anno, volt egy férfi aki egy orvos volt, és neki volt egy podcastja "Believe it or not" címmel. Világéletemben nem vallottam magam ennyire távol egy beszédtémától sem mint az orvostudománytól. Ha egy barátnőm valaha leülne mellém, kinyitná a száját és kiejtene a száján valami latin tudományos megnevezést akkor felpattannék és azt mondanám: "Maradjál már magadnak, csak kávézni jöttem!" Mert a kávé rosszabbul esik miután tele beszélik a fejed mindenféle tudományos szarsággal. Viszont ez a podcast más volt és rá vett arra, hogy kitöltsem az egyetemi űrlapot is, mert a "Believe it or not", nem pusztán egy orvoslásról szóló műsor volt. Egy pszichológiában és pszichiátriában szakosodott orvos különböző beteg emberek mentális problémáit tette közzé megoldásokkal együtt. Érintette a múltjukat, a kiváltó okokat és még megoldásokat is a problémájukra. Ezt pedig én kicseszettül érdekesnek találtam. Én, aki bármilyen dokumentum filmen képes lenne bealudni. Viszont, ez a podcast úgy éreztem hozzám szólt. Emlékszem hogy a 2. évad utolsó mondata kattogott a fejemben újra, meg újra és, hogy hiány érzettel töltött el, mivel az orvos bejelentette, hogy nem lesz több epizód, az okát viszont nem tette közzé. Csak később derült ki, hogy a csávó feltehetően nem is volt orvos, csak egy mentálisan beteg személy aki magát kúrálta a 70 rész alatt, a betegek meg akikről beszélt az alteregói vagy beteg agyszüleményei voltak. Egyesek szerint ez kamu, viszont szerintem a 2. évad utolsó 30 része tökéletesen alátámasztja ezt a teóriát, mert kellemetlenül érezte magát az ember, de nem úgy, hogy megrémisztik az emberek esetei, hanem mintha a személyes dolgait tárná fel a nyíltvilágnak, így nem is csoda, hogy abba hagyta, mert talán már nem érezte magát kényelmesen. Akármennyire is betegen hangzik ez, védtelenül érdekes egy adás volt, amit bárkinek tudnék ajánlani.

Talán épp, hogy ez adta meg nekem a kezdő löketet ahhoz, hogy figyelembe vegyem egy saját podcast indítását, vagy pedig, hogy mivel idegesített apám állandó óbégatása, meg vitatkozása, mert ott hagytam se szó, se beszéd az egyetemet, de jobban belegondolva a szakkal amúgy se tudnék nekem való munkát találni, mert nem lennék se riporter, se valami videóvágó, hangmérnök még hagyján, de az lenne szerintem az egyetlen munka amire azt a nyavalyás A4-es lapot használni tudnám és az sem lenne az álommunkám.
Mert az álom munkám jelenleg itt van előttem, a mikrofon, a keverő pult, és egy whiskey amit a studióban találtam, amikor apám nekem adta azt. Talán még iható. Lejárhat egyáltalán egy Whiskey? Ki tudja, B tervnek megfelelő lesz.

Egy nagy levegőt vettem mielőtt meg nyomtam volna a piros felvétel gombot. Mit mondjak egyáltalán? Miről beszéljen ez a lány, aki annyira érdekes, hogy még magát is képes sokszor untatni?
Vagy egyszerűen kezdjem el és kész?

Ja. Így kezdődött. Egyszerűen elkezdtem és kész.