Az emberek olyan dolgokat írtak a második adás után azt hiszem amelyek közel úgy szóltak, hogy "Azt a kurva ez az őrült csaj ki fog robbantani egy internetes világháborút!" ezen pedig az agyam kezdetben tervezett felnevetni, de aztán bele gondoltam és... nem lehetetlen, hogy igen, én tényleg képes lennék erre. Viszont én helyesebben úgy fogalmaznám át, hogy ez nem rajtam múlik. Rengeteg ember volt a listámon, és a hárommillió átlag hallgató ellenére sem ígérhettem biztosan, hogy megtalálom őket. Nem vagyok én se kicseszett Sherlock Holmes, sem a kicseszett True detektív egyik karaktere, én egy átlagos nő voltam aki válaszokat akart, és nem csak azt, többet. Én lelketlen embereket akartam látni magam előttm, olyanokat, akik rá eszmélnek arra, hogy mit tettek. Tudjátok, mi a legszomorúbb az egészben? Hogy voltak utálkozó kommentek, igen. Voltak olyan emberek akik azt írták, hogy "Megérdemelte az a Linda vagy ki a halál" Ezek felidegesítettek, a profilommal válaszoltam nekik egy "Kérlek mond el miért?"-el, és tudom, hogy a hírességek, meg ezek a profilok nem nagyon szoktak ilyeneket csinálni, de én megtettem. Nem érkezett válasz, azok akik ezt leírták csak úgy, se szó, se beszéd... eltűntek. Hova? Nem tudom, de ha már elüldöztem őket akkor legalább nem kell többet látnom.
Sokan azt hitték, azt akarom hallani, hogy "Sajnálom" bármelyik szülőtől, de az igazság az, hogy nem. Én kurvára leszartam azt, hogy ki mit sajnált, én azt akartam, miért tették ezt szegény lánnyal az ég szerelmére! Van az a mennyiségű faszság amit az élet ad, ami egyszerűen nem fair, olyan mértékben, hogy gyakorlatilag nincs értelem a dolgok történése mögött. Egy lány megszületik, a szülei nem akarják, azok akik örökbe fogadják se, az iskola társai is és arra a következtetésre jut, hogy ő maga se. Persze nevezhetjük az öngyilkosságot saját döntésnek, de mibe kapaszkodhatott volna szegény lány? 
Sokan azt mondták, hogy be kellett volna fogadnom, hogy meg kellett volna óvnom, és igen. Igazatok van. Amint meghallom a hangfelvételt, ez lett volna az első javaslatom, de nem tudtam, hogy erre készül. Azt ígértem neki, hogy mi együtt erős csajszik vagyunk, együtt átvészeljük ezt, és kisegítjük egymást, de nem... én erre keltem. Egyszer játszottam le a hangfelvételt. Azt is részletekben. Nem akartam a teljes egészét hallani, mert nem bírtam idegekkel. Haragudtam rá? Nem, sajnáltam őt. Én inkább magamra haragudtam, hogy aznap én nem voltam éjjeli bagoly, és bújtam a telefonomat. Minden egyes nap ezt teszem, de aznap? Aznap hamarabb kidőltem. Pont aznap. Talán ez is ezért volt? A világ azt akarta, hogy ez történjen? Ezért történt az Lindával, ami? Erről beszélek, amikor azt mondom, hogy ennek a sorsnak itt már olyannyira hatalmasra nőtt a keze, hogy már nem fér el az igazság tengerében, mert nincs olyan tenger. Kiszáradt. Mind azért száradt ki, mert egy ilyen lányt, egy ilyen csodálatos elméjű lányt szekáltak éveken át.

Érdekes módon nem írt senki egy emberen kívűl, Linda első családjának a nevelőanyja. Nézőpont kérdése, de ő a sztori legártalmatlanabb kulcsfontosságú személye, de a hangsúly a kulcsfontosságún van. Egy E-mailt írt, ami nem volt túlzottan bíztató, de nem is volt teljesen tragikus.

"Beszélek veled, de csak is akkor ha nem kérdőjelezed meg az igazamat, és hagyod hogy úgy meséljem ahogy akarom"

Ez már egyből gyanúsnak hangzott, eleinte hazudni fog? Mert máskülönben miért emelné ezt ki?

"Nem kérdőjelezek meg semmit sem, ha alá tudod támasztani azt amit tudsz és átéltél."

"Megegyeztünk."

Ezt akarta Alicia Shelby látni azon a fránya kijelzőn.