"I've come to find that time
can be a thing with teeth
But you know I'll run
when it comes for me"

[ Heuse & Anica - Time - A Learn to Accept, Learn to Live, Learn to Will Podcast 1. évadának intro zenéje elhalványul ]

LEARN TO ACCEPT, LEARN TO LIVE, LEARN TO WILL

1. Évad 2. Rész: The tragic story of Linda Nilson

Alicia Shelby: Üdvözlök mindenkit, a továbbra is sufni podcastként jelzővel ellátott sufni podcastemben. A podcastet habár én átlagosnak tartom, a mai téma... a mai téma nem lesz átlagos. Vagyis, de... a téma sajnos kibaszottul átlagos ebben a világban, de az ember aki a témát felfolgozza nektek az egyáltalán nem az, és a legbátrabb ember akit valaha ismertem. Ez a bátor ember, Linda Nilson. 2001-ben született és három családnál tartózkodott ez alatt a kevés idő alatt, és a legszomorúbb az egészben nem az, hogy egyik család sem tisztelte, hanem az, hogy senki sem. Miért? Nem volt okuk rá. Ő sem tudta ezt. Olvasott, embereknek segített, a zsebpénzét pedig sok esetben ha nem volt mire költenie éhező embereknek adta egy adomány keretében. Így köszönöm, hogy betehettem a "B" felvételt miattatok, ami lejátsza nektek a 2. ADÁST. Az "A" felvétel ugyanakkor egy "Én megmondtam!" történet lett volna, de Linda Nilson történetét az esetben nem hallanátok, mert egy ismeretlen világba kiküldeni valaki lelkét nemhogy embertelen, de egyenest gusztustalan húzás lenne. Köszönöm, hogy hallgatjátok a Podcastemet, és alig várom, hogy megismerjétek Linda Nilson történetét. Előre szeretném jelezni, hogy a hangfelvétel nekem irányult, így azt halljátok, mert Lindának ez, az utolsó üzenete.

*zörejek a mikrofonnál, erős levegő vétel hallatszik a túloldalról*

Linda Nilson: Nem találom a kapaszkodókat... én mindig kerestem, életem során többször is kerestem, de... nem találtam őket. Ha találtam is akkor azok lekoptak, nem tudtam csinálni semmit sem csak hagyni, hátha eljön az én időm is... de az egyetlen dolog ami eljön értem... az a halál. Tudom, hogy alszol Alicia és, hogy te megpróbáltál mindent megtenni, és sajnálom, hogy ezt teszem veled, de én... én nem bírom. Gyerekkoromban amikor a szüleim megszültek... nem terveztek gyereket, és beadtak egy árvaházba. Mai napig nem tudom, kik voltak a szüleim, talán aznap váltak is... mit tudom én. Az árvaházban bántak velem a legjobban. Szerettem ott lenni, mert ott olyanok voltak amilyen én is voltam Alicia... árvák, akik senkinek nem kellettek, de egynap jött egy család és elvitt. Kedvesnek mutatkoztak be, de aztán kialakult köztük egy veszekedés, és nekem behazudták, hogy elvisznek megismerni a nagymamát. Az is egy árvaház volt... valahol a semmi közepén. Az kevésbé volt kedvesebb, tisztább, mint az előző, de sosem kaptam az árvaházakon kívűl nagyobb szeretet az életben... a második családnál volt egy testvérem is, akit nagyon szerettem, de az apa sokat drogozott... és egy balesetként beállítva megölte őt... amikor... *könnyek visszafojtása* A kurva életbe... amikor a felesége... bejött... rám fogta... azt mondta, én rá támadtam és elkezdtem püfölni őt... és hitt neki... érted? HITT NEKI! és ezért... az árva házba mentem vissza. A mostani szüleim pedig... a legrosszabbak... az "apám" kezdetben leordított, majd megütött... majd lekurvázott, és amikor úgy szottyant kedve... megerőszakolt. Amikor előszőr csinálta ezt... 13 éves voltam... lehet morbidan hangzik, de akkor reménykedtem benne, hogy tönkretesz... belső vérzést ad, hogy orvoshoz forduljon velem kapcsolatban, azt hazudja, hogy valami mentruációs görcsökkel azonos problémám lehet, és az orvosok megmentenek azzal, hogy észre veszik, hogy nincs meg a szűzhártyám ennyi évesen, de ez nem következett be. Nem érdekelte azt, hogy milyen kárt tesz bennem, hogy mennyire szenvedek, ő csak... ő csak egy tárgyat látott. Próbáltam halottat tettetni egy nap, de őt nem érdekelte... és hiába nem adtam ki hangot, lehettem volna halott is, lehettem volna egy kibaszott bomló fos, akkor is egy tárgy lettem volna neki. A felesége pedig elhagyta, nem menekített ki... nem is ő akart gyereket, hanem a csávó. Nem mehettem iskolába, nehogy szóljak erről bárkinek is... de egynap megszöktem míg ő aludt. A legközelebbi rendőrségre mentem és hálistennek letartóztatták őt életfogytiglannal engem pedig beadtak ismét egy árvaházba. Onnan jártam iskolába, de akkor megkértem az ott dolgozó nővért, hogy utoljára ajánljon fel engem családoknak, én itt akarok örökre maradni és a "Kérem" szót egy milliószór a szoknyájába sírva bömböltem ki magamból. Az iskolában jelzőkkel illettek... a hátsó padban voltam, féltem, rettegtem mindenkitől. Nem érdekeltek a jegyek, nem érdekelt semmi sem csak az, hogy éppen át menjek. Voltak szekálóim... akik megvertek és... egyszer köptem és utána? Utána nem engedtek haza és megdobtak kővel. Szószerint, kővel. A mai napon pedig? Majdnem... megint megerőszakoltak Alicia... én nem bírom ezt. Nem akarok csak egy zsebkendő lenni a világnak, nem akarok csak egy boxzsák lenni, én meg akarom tanulni ELFOGADNI magam, meg akarok tanulni ÉLNI és meg akarok tanulni AKARNI FOLYTATNI EZT AZ EGÉSZ FASZSÁGOT! *csend* Azt akarom... hogy csend legyen... hogy ne halljam a saját lélegzetemet Alicia... hogy a világnak ne kelljen hallania ezt... a legrosszabb nem az, hogy meg kell halnom... hanem az, hogy nem fogom megtudni az okát, hogy miért kell ezt tennem... amikor... megismertelek téged amikor az árvaházban dolgoztál diákmunkásként... én... sosem éreztem annyi szeretetet hirtelen és bárcsak... ismétlem, bárcsak elég lenne az a szeretet ahhoz, hogy folytassam, sajnálom, hogy fájdalmat okozok neked, de én nem sajnálok semmit... mert nem tudom mit jelent a "Sajnálom" szó. Sosem hallottam ezt... se az árvaházban, se a szüleimtől, sem a tanároktól, se senkitől... mások családokról álmodnak, gyerekekről, karrierről, vagy akár arról, hogy lássák nevetni magukat a tükörben, vagy hogy társasozzanak a testvérükkel... senkit sem érdeklek... miért kapom ezt? Legalább a választ... a választ tudjam meg... *csend*  

Alicia Shelby: Ez Linda és a podcast címének a története. Tudom sokat kérek a világtól, de hagyjatok fel a szekálásokkal, ne ártsatok másoknak, ne legyen utálat ezen a Földön. Linda, egy csodálatos lány volt. Az árvaházban megtanult gitározni, és dalokat írt a testvérének, mert ő jelentette számára a legtöbbet és elvették őt tőle, valamint rá fogták a halálát is, és most akkor elmondom mi a lényege ennek a podcastnek. Embereket húzunk ki hasonló helyzetekből. Embereket pusztítunk el, olyanokat, akik megérdemlik azt, és az árvaházba amikor vissza tértem a papírokat és azok másolatait Linda korábbi szüleiről megkaptam. Meg szereztem az összes aktát, az összes közösségi média linküket, mindent. Amit közzé is tehetnék itt és most. De helyette... meghívom őket a podcastomba, hogy kitálaljuk szerintük miért érdemelte meg Linda azt, amit kapott. Szóval egy hetük van válaszolni ezeknek a személyeknek, akik ismerték Linda Nilson-t. Ha nem kapok választ egyik féltől sem, akkor élvezzétek a gyönyörű utóízét az internetnek, és a hírnév földrengését, amit egy sikeres podcast tud tenni egy emberrel. Szerencsések vagytok, mert magamat ismerve ki leakelném az életetekből a szart is, de helyette adok egy lehetőséget, mi több... hangtorzítót kaptok a hangotokra ha vállaljátok a műsort, teljesen megmarad a személy azonosságotok a fejemben. Ez az A) opció. A B) opció? Nem válaszoltok, és az életeteket fel fogja emészteni az internet. Búvár cikk lesz belőletek, vagy körözött személy, nem tudom. Azt is tudom, hogy némelyikőtök a börtönben ül, onnan pedig nehéz válaszolni, azoknak az embereknek a nevét és pontos tartózkodási helyét tudom. Velük később foglalkozunk. Azokhoz beszélek akik, most ananászból szürcsölgetik a Martini-t miközben egy multimiliárdos bige élvezkedik rajtuk: Végetek. Alicia Shelby a lelketekbe ásik, mert aki azokkal baszakszik, akik fontosak neki, azok elveszítik azt ami számukra fontos. A kis buborékjukat amiben élnek azzal a tudattal, hogy miket tettek, hogy hova sodortak egy gyermeket, egy tinédzsert, egy EMBERT! Ember vagyok, fekete vagyok, nő vagyok, és mind három vonulatomra kaptam obszcén megjegyzéseket az életben, én pedig lehetőséget kaptam arra, hogy ez ne legyen így senki mással se, úgyhogy a segítségetekre és empátiátokra van szükségem azok felé akik a B opciót választják, és tudom, nagyon jól tudom, hogy sokan azt mondjátok, most a képernyő előtt, hogy "Ne keljen választaniuk, nyomjad önszántadból a B opciót! GYERÜNK! és oké, de miért? Tönkreteszek egy olyan embert, aki a szemünkbe tönkre van téve. Számukra ez sokat fog jelenteni, de nekem nem, meg nekünk sem, mert mit akarunk? Válaszokat arra, hogy miért érdemelte meg ezt Linda! Miért kellett ezt átélnie? Ő ezt akarta megtudni, és én is ennek akarok utána járni. Én tudom a választ, én tudom, hogy ő nem érdemelte meg, ti is valószínűleg tudjátok, de ők? Ők nem. Ők nem érzik annak a súlyát, nem látják át, hogy mit tettek. Én pedig segítek nekik átlátni és addig meg nem állok a faggatásokkal, amíg a hanglejtésükön meg nem halljátok azt a hangot, amit Linda adott a hangfelvételen keresztül.