_________♤_________

Fejfájásom szinte úgy gyilkolta agysejtjeimet, mintha az alkohol tette volna. Olyan volt mintha semmit nem aludtam volna, pedig elvileg az egész éjszakát, s ahogy az órára nézve realizáltam, hogy már jócskán a nap közepét súroljuk, megráztam fejem. Ez sok alvás volt még sem vagyok kipihent, sőt nagyon is tespedt. 

Magam elé meredve, vagyis sokkal inkább az ablakban sokszorozódott tűző napra ragadt tekintetem. Nem volt jó ötlet hiszen sápadt szemeimet szabályosan égette, az amúgy normális esetben kellemesen meleg nap. És most még is idegesített, és az elém terülő hatalmas beton város felhőkarcolói és nyüzsgése a másutt kellemes káosz helyett, volt inkább téboly, s frusztrációt váltott ki idegrendszeremből. 

-Alig bírok mozogni.. -sóhajom tova is szállhatott volna, de csak a mellettem ülő barna hajú férfihez jutott el, ki együttérzően bólintott egyet. 

A tegnapi nap segítettek a többiek kicsit rendbe szedni magam, és szerencsére el is láttak, sőt még közölték is, hogy nem volt olyan vészes mint amire számítottak. Azonban Seokjin aggodalma nem sokat segített, vele már csak a tényleges ágyam mellett találkoztam, -esti elköszönés képpen közölte velem, hogy akármennyire vagyok bátor, és képes vagyok ekkora, őrült áldozatot hozni, se nem büszke, se nem nyugodt. Még sem ez volt a baj, hanem, hogy alig bírtam elhinni, hogy tényleg megtettem. Nos tényleg megtettem, s a kínos tizenhét órányi incidenst leszámítva, ha úgy vesszük halott voltam. 

Halott vagyok. 

-Szépen lassan fognak begyógyulni teljesen. Tartsd mindig kíhúzva a hátad és ügyelj, hogy a vállöved is egy síkban legyen. -Hoseok halkan válaszolt, még mindig  mosolyogva. Talán az ő arca volt az egyetlen dolog amin nem hatott idegesítően a vakító nap. -Tegnap rosszabb volt. 

-Kérlek ne említsd többet a tegnapot. A múltat lezárni szokás... -kínosan nevettem el magam. Persze, hiszen kellemetlen volt. S úgy gondoltam, azzal fogom megoldani az egészet, hogy úgy teszek mintha nem emlékeznék semmire. Mintha a tegnap esti kiakadásom, csak egy amnéziás játék lett volna, holott igen is nagyon rosszul érzetem magam miatta, főleg mert mindenki abban a tudatban él, hogy gyenge pillanatomban olyan vagyok akár egy raplizó. 

-Nem, dehogy. -megvakarta tarkóját. Hátrébb támaszkodott ágyam fehér, tiszta takarójának habjaiba, majd megköszörülte torkát, s úgy kezdett bele. -Csak gondoltam, izé... szóval beszélgethetnénk kicsit. Megismerhetnél mindannyiunkat. Tudod hogy vele beszélgetni a legjobb. -lágyan boxolt a vállamba, mire én is elmosolyodtam, s ugyan abszolut meg sem éreztem a mozdulatot de muszáj voltam drámaian feljajdulni kicsit. 

-Mit akarsz te beszélgetni velem Hyung? -felé fordítottam teljes tekintetemet, s akkor éreztem először, hogy a fáradtság már annyira nem is zavar, ha Hoseok napfény fejével kell szembenéznem. 

-Nos, kérdezz. Akármit. -hangja lágyan csengett, amolyan kitárulkozó módon. Mint egy kedves dallam, amit az ember bármikor elhallgatna, mert bármilyen helyzetben lenyugtatja az. -Mit akarsz tudni, és kiről?

Elgondolkodtam. 

-Ezt most csak azért mondod, mert halott vagyok. -cinikusan kérdeztem vissza, s közben még jobban belefurkáltam agyam okosabbik részébe. -Halott ember nem ad tovább semmit, ugye? -felkacagott. 

-Nem erről van szó Jungkook. Csak sok mindent tudsz a mostani énünkről, de a régebiekről szinte semmit. Mondjuk nem is kérdeztél. 

-Azért nem kérdeztem soha, mert nem tartottam etikusnak. -forgattam meg szemeimet, hiszen jogosnak feltételeztem indokom, amolyan életmentő alibinek. -Nem tudtam mennyire lehet kíváncsi a szám, tudod Yoongi megfenyegetett, hogy kilövi a golyóimat. 

-Na igen, Yoongi Hyung ilyen, sötét és ijesztő, de vajból van a szíve. Nekem elhiheted, szinte egyszerre kerültünk ide. -válaszolta, s teljesen hátra vetődött ágyamba, majd mesélni kezdett. -De tudod Jimin, ő még érdekesebb. Vagy az ikrek. Mondjuk Namjoon se egyszerű eset, de ennyi erővel senki se az. Mindenkiben van valami, ami kiveri a biztosítékot, amire azt mondod, hogy megrázóan nincsen ennél durvább, aztán rájössz, hogy de. Csak más perspektívából kell látnod. De Taehyung... 

Furán pillantott rám, miközben kimondta nevét. Lehet a fura pillantás csak amiatt volt, hogy a kékség neve hallatán villámsebességgel kaptam oda a fejem. 

-Taehyung? Mi van vele... -kérdeztem, s nagyon nagyon óvatosan hasra fordulva lefeküdtem mellé, ügyelve a friss kötésre. 

-Taehyung közülünk az egyetlen akinek mindent tudsz a múltjáról, nem titkolja azt. De az ő jelenlegi tetteit és a gondolatait senki nem képes megfejteni. Mintha törekednél arra, hogy egy homokórában visszafele szálljanak a szemek, az idő múlásával egyre kevesebbet tudsz valójában ki is ő, s csak az marad meg, amit addig megélt. -elgondolkodva beszélt, nagyon is komolyan, arca még sem rándult grimaszba, vagy nem láttam volna, hogy megterhelő eszmefuttatás volt. Még kezével is végzett egy két hadonászó mozdulatot, hogy demonstrálja, de nem agysebészetként tekintett rá.
Taehyung még is néha felért vele. 

-Mindenkinek vannak titkai Hyung. Nekem is... -mélyen temettem arcom bal oldalát a planban. 

-Neked már előttünk nincsen. Tudod, örülök hogy a részünk lettél, éppen ezért mostmár nem kertelünk, s mindenben ugyanannyi részed lesz. -kellemesen hatottak szavai, nagyon is jól estek, hiszen az elmúlt időben úgy is csak az jött le, hogy semmibe vesznek, vagy hogy a saját helyzetem miatt nem értek valamit. 

Kérdezni akartam. 

-Kérdezhetek? -és kérdeztem is, amolyan gyermeki kíváncsisággal. 

-Persze, amit csak akarsz. -biztosan azért volt ennyire kedves, vagy ennyire meleg tekintetű, -történetesen Hoseok mindig meleg tekintetű volt, de most sokkal inkább látszott rajta, hogy akarta a kíváncsiságomat, mint a cukrot. 

-Ti hogyan kerültetek ide?

Ezt már nagyon régóta meg akartam tudni, hiszen mikor ide kerültem, az első dolog az volt mi eszembe ötlött, vajon honnan jöhet össze ennyi ember, ilyen színes háttérskálával, s hogyan férhetnek meg egymás mellett, hogy aztán egy színt keverjenek ki, egy életet és egy családot képezve.

Együtt. 

-Nos mindenki máshogy, talán Namjoon a legegyszerűbb eset. Ő csak az az apa, az a jó, de szigorú ember, aki mindenkinek segíteni akart, akiben látott potenciált, hogy értékesíthető a benne lévő fájdalom, és az a sok seb. -válasza irodalmi volt, mégis érthető, s őszintén egyre jobban érdekelt, s egyre jobban akartam, hogy meséljen. -Semmi különös nincsen benne, tanult ember, és az érzelmi inteligenciája nagyon jól van elbújtatva a szellemi inteligenciája mögött. Sajnálat amit tanításba fordított át, és mindannyiunkat az összeomlás széléről szedett össze. 

-Engem nem ő. -nem hiszen anno a kékség bátya volt aki rám talált, s ugyan nem a halál torkából de azért közel álltam hozzá. -Taehyungot tudom, meg Yoongit is. Seokjin pedig velem jött a képbe. -összeszorítottam egy kicsit ajkaimat, hiszen magánélet szempontjából intim kérdéseket akartam feltenni. -Téged? 

-Áhh ez egészen egyszereű. -nevetett, s jó volt látni, hogy emlékként kezd el mesélni az egészről, ahelyett, hogy traumaként kezelné kellemetlenül. -Engem kirúgtak az iskolámból, mert rajtakaptak, hogy drogot és hamis okiratokat adok el. Ami nem lett volna baj, csak bemártottak, és mivel nem csak egy-két velem egyidőssel üzleteltem, hanem belecsúsztak külsős személyek, mint például lecsúszott diákok szülei, vagy alsóbbrendű ott dolgozók, a rendőrök nevelő intéztebe akartak küldeni, és fel akartak függeszteni. Anyám összeomlott, a nővéremmel együtt, apám pedig tajtékozva egyezett bele. Egészen egyszerűen megszöktem, s mivel akkori "főnököm" nem kapta meg a részesedést, s bemártottam a kiskorúságom és a bepánikolásom  miatt, ezért üldöztek is. Megfenyegettek, hogy megölnek, közben keresett a hatóság és az őseim is. Menekültem mint a szar. -beleéléssel regélt. -Nos aztán Namjoon egy boltba szedett össze, ahol éppen loptam. Éhes voltam, minden maradél díleres pénzem elfogyott és több napja nem aludtam, nyílván nem voltam tiszta se, szóval akkor már köztisztviselőként ő rángatott ki onnan, én pedig reménnyel, de tinédzser fejjel megtörtem neki. Aztán hazahozott. 

-Ez azért durva. Én is majdnem ilyet csináltam. -egy pillantra elgondolkodtam. Hiszen Hoseokkal legalább hasonlított a szökésünk alapja, de neki nehezebb körülményei voltak, hiszen ha azt nézzük én a pompából szabadultam, s akkor még semmilyen illegásil tevékenységben nem voltam benne, ráadálus nem menekültem, csupán fellázadtam. -Ahj, sajnálom, nem akartam ilyen tapintatlan lenni. 

-Ugyan, ne viccelj. Nem tudok rá kudarcként tekinteni. Akkor fogadalmat kötöttem vele, és aztán együtt folytattuk. Tanított és fel is nevelt valamilyen szinten, pedig nem volt sokkal idősebb mint én. De akkor már Yoongi és Taehyung itt voltak. 

-És az ikrek? -következő családtagokra estek gondolataim, hiszen a két szeszélyes lány múltjára is nagyon kíváncsi voltam. -Ők még mindig kiskorúak. 

-Ahj, igen. Nos az Azusa lányok, bajosak a mai napig. -úgy beszélt róluk mint azokról az idegesítő, de nélkülözhetetlen kuzinokról, akik ugyan ahogyan mondta is bajosak, de szerethetőek. -Ők a mai napig keverednek bajba, mivel az apjuk él, és vele is laknak, Hyung nem tudja őket teljes gyámsága alá vonni. Hise felgyújtotta az előző iskolájukat, Hisa pedig egy inkognítós weboldalt futatott, ahol bemártotta az össze iskolatársát és az ott tanítókat. Mindent terítékre tett a magánéletükről, mindent tudott mindenkiről, s névtelen maradt. Ez éltette őket, a bosszú az iránt, hogy az anyjuk öngyilkos lett, az apjuk pedig verte és molesztálta őket, aminek nyílván híre ment. Közröhej tárgyai lettek, s ez ki tudódva annyi forró fejű gyerek között megerőltető elviselni. Bosszúból és haragból csinálnak mindent, mindenhol. Nem egy iskolából  lettek már eltávolítva, de mindenhova bedugja őket Namjoon, még van idejük, aztán ha betöltik  a nagykorúságot jönnek ide véglegesen. Addig meg a sok megróvást viselik ők is, és mi is. 

-Sok büntetést kapnak? -kérdeztem, hiszen emlékszem mikor már mesélte korábban, hogy Namjoon sokat igyekszik annak érdekében, hogy nevelje őket. 

-Igen, azért ők tényleg sokat gondolkodnak még gyerek fejjel. -hátra tette két kezét feje alá, s úgy folytatta. -De igazából ennyi. Ők a húgaink, tanítani és védeni kell őket. 

És akkor bebizonyosodott. Kettő darab tizenhét éves lány valóban tud frusztráló lenni, főleg mert tényleg ők voltak az csapat egyetlen női tagjai ennyi férfi között, ez is nehéséget okozva. Na meg aztán, ha az ember tényleg úgy viselkedik, mint ahogyan azt megkívánja a nemi, és életkori sajátossága, akkor a környezet vagy elviseli és alkalmazkodik, vagy próbálja a lehető legalaposabb módon formálgatni, -ez minden bizonnyal a nehezebb, de hosszútávon pozitívabb dolog. 

-Na de aztán Jimin. Talán a legvisszataszítóbb mindannyiunk közül. -szemeim csukva voltak hiszen sokkal jobban el tudtam merülni a mesélésbe, sokkal jobban el tudtam képzelni a szituációkat, de amint meghallottam a pink nevét, kipattantak szemeim. 

-Mármint? Hogy érted ezt? -kérdeztem, hiszen nem a "visszataszító" szó hallatán lepődtem meg, hanem a hangsúlyon ahogy mondta. 

Cinizmus.

Szimbolizmus.

Szarkazmus. 

Impresszió. 

Volt abban minden, s nagyon is kíváncsi lettem -sokadjára-, hogy miért így mondta. Ha ebben a házban valami visszataszító, a sok mocsok és vér ellenére, akkor érdekes, nem hétköznapi perspektívából kellet Jiminnek ezt alátámasztania. 

-Jimin árva gyerek volt. Mármint ez kicsit szívszaggató is. -elfacsarodott a ferde mosoly ajkain, s úgy folytatta. -Olyan gyerekek, aki születésük után ott lesznek hagyva a kórházba, mind erre a sorsa jutnak. Nos Jimin is ilyen volt, s azonnal ment is a fővárosi, nagy árvaházba. Arról nem tudunk sokat, de elvileg átlagos visszahúzódó gyerek volt, egészen tizenegyéves koráig. Azt hitte megváltás lett, mert örökbe fogadta egy gazdag házaspár, és volt egy mostoha báttya is. Aztán hatalmas csavart vett az élete, mert kerek egy hét után, mikor Jimin lement a nagy ház pincéjébe, rátalált egy kis szobára, ahol rengeteg vele egykorú lány és fiú volt ott. Mindannyian eladásra várva. 

Éppen vettem egy mélyebb levegőt, amikor is meghallva a kegyetlen kereskedő szót, azt az egy adag oxigént is félrenyeltem. 

-Tessék? 

-Igen, kiderült, hogy Jimin nevelő szülei, valójában rendszeresen fogadtak örökbe gyereketet, akiket aztán eladtak a prostitúció piacán, s ugyan Jiminre nem ez várt volna, mivel egészen kedvelt lett az anyja által, de sajnos rosszkor volt rossz helyen, a mostoha báttya pedig hátbaszúrva, lebuktatta és ugyan arra a sorsa jutott. Egy évig volt ott a többiekkel, aztán eladták prostituáltnak tizenhárom évesen,  és egy szintén vastag számlás férfi megvette. Nem részletezném, mert kihasználta minen szexuális téren ahogy csak tudta, Jimin pedig idő közben, ahogy felnőtt, elhatározta, hogy megjátsza a szimpátiát. És akkor mikor a férfi úgy tartotta, hogy játszadozik vele egy kicsit, Jimin minden egyes alkalommal, egyre jobban színészkedve, a kegyeibe ferkőzött, szeretővé vált szexrabszolgából, annyira, hogy nem tartotta a férfi már fogsában. Elengedte néha, kapott normális ellátást, szobát, amolyan feleségként volt kezelve, aztán az egyik adódó alkalommal megölte. Klisé, de Jimin ezt azóta tervezte, mióta tudta, hogy mi az a szex. És profitált belőle, imidzset és a személyiséget váltott, elhatározta, hogy azzal fog továbbélni, amivel őt tették tönkre. Aztán az ügyet nyílván Namjoon kapta, a pink pechére el is fogta, s akkor csatlakozott ő is. Körülbelül egy évvel utánam. -plakátra festve láttam magam előtt, ahogy a pink szinte élvezi a múltbéli procedúráit, csak nem éppen úgy, ahogy kell. De ezek szerint Namjoonnak itt is csak a szíve esett meg rajta. -Volt egy macskája az embernek, aki aztán meghalt, az volt az utolsó dolog ami miatt Jimin mélységesen szomorú volt, és megfogadta, hogyha Namjoon a szárnyai alá veszi, minden szempontból szolgálni fogja. Furcsa egy eset, azóta Namjoon kihasználja a pink adottságait, ami amúgy irigylésreméltó, de még is szomorú. Jiminbe sajnos beleivódott ez a picsás személyiség és nem hinném, hogy le fogja valaha vetkőzni, inkább profitál belőle. 

-Furcsa mód csinálja. -megforgattam szemeimet, hiszen ha belegondoltam, hogy hányszor flörtölt és mennyi emberrel, többek között velem is, azért értelmet nyert, hogy miért olyan amilyen. Már csak azt nem értettem, hogy a fehér hajú miért tudott vele mégis olyan szerelmi viszonyt folytatni, amivel ezt az egészet elviseli. -Yoongi? 

-Mármint mit szól ehhez? -felkacagott. -Elfogadta, sőt nekem anno említette, hogy Jiminnek bejön ez a kurvás viselkedése, és nem ítélkezik. Azt mondta, hogy az ő életébe éppen annyi pezsgést hoz, amiennyit maga sose tudna. Na meg aztán Jimin azért vonzó valljuk be. Az ilyen magabiztos emberek, nem tűnnek megbízhatónak, mert senki se tudja eldönteni róluk, hogy valódiak-e. Nem látják bennük a kételyt, és olyanok akarnak lenni mint ők, de mivel nem tudnak ezért csak vonzódnak hozzájuk. -mindenesetre igaza volt, bár én nem vonzódtam a pinkhez, még is megfordult a fejembe, Jimin jól nézett ki. Szép férfi volt, és az a fajta önmagába vetett bizalom ami belőle áradt, tényleg irigylésreméltó volt, de valamiért sose ment át egoba. -Jimin ilyen, szerethető egyébként. Yoongi halálosan szereti, mindezek ellenére. 

-Érthető. 

Valójában nem értettem, de amíg az idősebbnek nem volt vele problémája, valamint bármilyen köze hozzám vagy Taehyunghoz, hidegen hagyott. 

Egy valami azonban megmaradt bennem, aminek Hoseok azonnal hangot is adott, mielőtt én kimondhattam volna. 

-Egy valamit nagyon jól jegyezz meg Jungkook. Ebben a  házban és ebben a világban, tilos ítélkezni. Nem teheted meg, nem is érezhetsz rá jogosultságot, mert sose tudhatod, hogy kinek mi a tetteinek indítéka. Nem tudhatsz semmit, éppen ezért nem írhatsz erkölcsi szabályokat senkinek az élete fölé. -felém fordulva közölte szavait. Komolyra váltottak arcának piciny ráncai, s úgy beszélt hozzám. Nem volt sem gonosz, sem szigorú, azonban igaza volt. 

Egyet értettem. 

Ezek előtt se volt bennem ítélet, vagy a magasztos neveltetés vagy a saját józaneszem miatt, de ezek után végkép nem lesz. 

Minden ember okkal olyan személy, amilyen. 

Szóval az ítélet bizonytalanságból alapszik meg, s ha biztos voltam mindenben, akkor az ítélkezés egy fel sem merülő tényező. 

-------------------------------------------------------

sziasztok im here

megérkeztem egy kicsit hosszabb párbeszédes résszel, úgy gondoltam, hogy az előző lélekromboló epizód után jól esne egy kis dumcsi szektok, na meg reménykedem, hogy kíváncsiak voltatok háttérsztorikra

kicsit csúsztam is, csak elkezdtem újra megrendeléseket is csinálni, mert megint javult az állapotom, NA MEG VÉGE E TÉLI DEPINEK

szóval remélem tetszett nektek ez a rész, és kíváncsi vagyok, írjátok meg kommentben hogy kinek a backsztorija tetszett a legjobban 

pusszancs!!! 

(Btw egy Doja x Hobi collabért élnék halnék)