_________♤_________

Csontig hatoló a bűnbeesés lehetőségének tapintása. Szexelni nem bűn, pláne nem ha mind a ketten -vagy többen- elvezik. És én annyira, de annyira élveztem azt a felfűtött helyzetet Taehyunggal, mint még soha semmit.

-Nem félek nyúl fejű. Fojtogattak már meg. -motyogta, majd feloldalasan elmosolyodott és egyik kezét felvezette nyakamra, s erősen megmarkolta az ott lévő nyakláncot, hogy arcom közelebb legyen elsötétedett tekintetéhez. -Nem rezelek be, sem ha fenyegetsz, sem ha játszod előttem a MOB főnököt. Tudom mit akarsz, de nem kapod meg egy könnyen. -ahogy ujjaival megcsavarta az ezüst, egymásba akasztott szemeket, felkellett, hogy sóhajtsak.

Persze jó érzés is volt, hiszen nem nagyon váltott ki senki ilyeneket belőlem. Nem voltam szenilis, tudatlan ezzel kapcsolatban. Taehyung értett ahhoz, hogy hol tálalja bennem azt a fajta gyenge pontot, ami leginkább egy érett férfiben a faj fenntartást indítja el. Legszívesebben itt helyben dugtam volna addig, míg nem könyörög, hogy hagyjam abba. Teljesen beindított, s ahogy emlékeim közé kúszott, milyen mozdulatokkal táncolt percekkel ezelőtt, megspékelve a látványt és hatást, a helyszínnel, a zenével, na és persze az öltözékével, egyszerűen nem bírtam már.

Hirtelen kaptam derekához, hogy a nyakánál levő lánc szépen leessen vállára, bár megfordult a fejemben, hogy kikötöm, és fojtogatósdit játszok vele, de kényelmetlen lett volna mindkettőnknek.

-Meglátjuk. -suttogtam, s azonnal ajkaira martam. Nem kímélve tépkedtem párnáit, egy perce sem juttatva levegőhöz. Úgy marcangoltam száját, hogy fogaink összekoccantak, mintha egy vadállat lettem volna, aki csak arra vár, hogy széttépje az áldozatot. Megegye, hogy aztán jól megeméssze. Bár megfordult a fejemben, hogy Taehyung valójában meddig menne el, de nem voltam hajlandó megkérdezni tőle.

Nem szűz kislány volt, minden jel arra utalt, hogy gyakorlott a dologban. Ahogy ő is átvezette nyelvét számba, s szabályosan kikanalazta nyálamat, csak még jobban markoltam testét.

Valamiért nagyon bejött a helyzet. Nem tudtam, hogy az öltözéke miatt, vagy mert látványos volt, hogy talán férfihoz képest kicsit soványka, még is hívogatóak combjai, feneke, gond nélkül íves dereka és háta, nem beszélve kerek vállairól, s kecses nyakáról.

De ami legjobban tetszett, azok ujjai voltak. Mindig azokat néztem meg először. Elgondolkodtam rajtuk, hogy miért ilyen szépek, hosszúak, elképzeltem ahogy ír vele, hogy megfogdos dolgokat, ahogy a késeit dobálja és forgatja közöttük. Mégis talán a jelenlegi helyzetben csak azt kívántam, hogy valami egészen mást tartsanak a csontos végződések maguk között. Valami egészen nagyobbat, ami evidens módon az enyém, s ahogy ezt jól el is döntöttem magamban, egy pillanat alatt benyúltam feneke alá, s azonnal felemelve -továbbra sem szakítva meg a nyálcserét- indulatosan ledobtam a vörös, bőr kanapéra, majd szinte letéptem róla felsőjét.

-Drága mulatság lesz ez neked. -suttogta egy pillanatra elválva tőlem, mire csak megforgattam szemeimet. Leszartam, ha akartam volna a tudtára adom, hogy kicseszettül nem érdekel, az se ha a kibaszott magassarkúját dugom fel neki, hogy befogja a száját.

-El vagyok kényeztetve bogárkám, bármit megveszek. -morogtam válaszul, s fölényességet  színlelve pillantottam szemeibe. Láttam rajta,  hogy mondana nekem valamit, de azonnal ajkaira hajoltam ugyanolyan intenzíven tépve párnáit, de egy pillanatra gondolatban megálltam.

Nem szeretkezni akartam, hanem baszni, durván, indulatosan, hogy zokogjon alattam. És cseppet sem az volt bennem, hogy bántsam csak nem tudtam mire vélni a bennem lévő állatot. Ugyan megfordult a fejemben, hogy ez szerelmesek vagy szeretők szokták egymással csinálni, -mi abszolút nem voltunk egyik se, sőt még talán barátoknak sem mondhattam el magunkat, de nem érdekelt. Minden mozdulatommal fejeztem, hogy mennyire beindított, akármilyen hülyén hangzik, akármilyen hülyén nézhet ki, nem foglalkoztam abban a pillanatban semmivel, csak a hívogató testével, az izzadt kék tincsekkel, a vágytól  túlfűtött szemekkel, a gyorsan emelkedő és süllyedő mellkassal, és persze kecses kezeivel.

Valójában legszívesebben mindent letéptem volna róla, egyedül azokat a kesztyűket hagytam rajta, -hagytam hiszen nem akartam még nagyobb bántódást Taehyungnak, és ugyan néha zavart, ahogy torkomat markolja és a hideg bőr, libabőrt kölcsönöz izzadt testemnek, de nem érdekelt. Ez is amolyan varázslatos, erotikus következményeket hozott maga után, melyeknek semmilyen ember nem tudott volna ellenállni.

Hosszas érintések, csókok és sóhajok után, a másodperc törtrésze alatt le kapkodtam magamról ruháimat és lomhán dobtam azt a kicsiny szoba különböző pontjára. Tudtam, hogy nem nyitnak ránk és hogy nincs itt senki, de farkam már olyan intenzitással emelkedett a magasba, hogy semmi mást nem kívántam csak a kielégülést, azt a fajta kielégülést, amit a Taehyungban való mozgás okoz.

És meg is kaptam.

Persze, nem mintha hagyta volna magát. Amint róla is lekerültek a fölösleges ruhadarabok, egy pillanat alatt maga alá fordított és úgy lovagolt meg mintha egész életében ezt csinálta volna. Bár ha nem is egész életében, le merem fogadni, hogy nem én voltam az egyetlen, akinek így elcsavarta a fejét. Életemben nem gondoltam volna, hogy majd valaha egy beteg, pszichopata emberrel, mélyebb érzelmek nélkül egy ilyen helyen, egy ilyen élethelyzetben fogok szexelni.

Bár néha eszembe jutott, hogy egyáltalán nem helyes mégsem törődtem vele. Rá kellett jönnöm, hogy az utóbbi időben pont az ilyen szituációk voltak azok, az ilyen meggondolatlan döntések, amikor a felelősség mércémm kiakadt, elromlott, mintha csak szétszedtem volna saját magamnak, hogy utána nagyobb következmények miatt fájjon a fejem. Bár ha jobban belegondolunk, ez mind csak akkor történt mikor a kékség volt velem.

Akárhányszor egy légtérben kerültem vele. Akárhányszor kommunikáltunk, agyamnak az a része mely a bölcs döntéseket hozta vagy óvott a hülyeség elől, kikapcsolt.

Ahogy egy pillanat alatt Taehyung két kesztyűbe bújtatott kezével közre fogta arcomat, semmi mást nem csinált csak pattogott rajtam, akár egy kecses gumibaba és izzadt homlokát enyémnek döntötte, úgyhogy orraink hegye összeérjen, olyan érzés került a mellkasomba, melyet utoljára akkor éreztem, mikor kisgyermekként édesanyám lázas testemet -akkor még kedveskedő, gondoskodó,talán megjátszott szeretetteljes- csókokkal illette.

Nem akartam én gyengéd lenni, hiszen messze állt tőlem jelenleg az a poszt. De amint realizáltam, hogy Taehyung nem csak a saját kielégülésére fordít igényt, és végül is nem csak a baszhatnék hatalmas hullámoa söpör végig testemen és övén is, egy pillanatra megijedtem.

Nyilván nem akartam foglalkozni ezekkel az emóciókkal, főleg mert kezdtem magam úgy érezni mint egy elcseszett romantikus filmben, ahol a főszereplő egy pillanat alatt esik szerelembe.

Nem tehettem ezt, nem tehettük ezt, és nem láttam fejébe, hogy valójában mit vált ez ki belőle, de tudtam hogy ez az eset sorsdöntő volt.

Vagy ha neki nem is, nekem biztosan.

Éreztem, ahogy alhasamban megjelenik az a bizonyos, kellemes, szorongató érzés- főleg, mert tényleg alig kellett megerőltetnem magam, hiszen a kék hajú, hangosan nyögdécsleve, szemöldökeit érősen összeráncolva, már lassan könnyes szemekkel emelgette csípőjét. Annyira nem értettem magam, hiszen szépnek láttam. Csapzott haja a királylepkék szárnyaira emlékeztettek, hangos sóhajai a meleg szellőre, s izzadt teste, egy ginzeng kert csodálatos tavának, gyöngyöző felszínére. Szexuális elérzékenyülés, az volt bennem, s annyira, de annyira nem értettem az okát, hogy felhúzva saját magamat, ráfogtam két medence csontjára, s egy lejjebb ereszkedésénél úgy tövestől magamra rántottam, hogy szemei fennakadtak, s hirtelenjébe kapott tincseim közé.

-T-te idióta, a gyo-gyomromat döföd.. ahh! -kiáltott fel hangosan, s úgy feszítette hátra hajamat, közben nagy levegőkkel megállt mozgásában. Tudtam, hogy fáj neki. De büntetni akartam, amiért ezt teszi velem. Megbolondít, megőrjít, az őrületbe kerget, és még élvezi is. Gyönyörű volt, komolyan, és annyira nem akartam felfogni ezt a gyönyörűséget, hogy nem bírtam magammal. Nem volt képes sem pszichém, sem lelkem feldolgozni a látványt, sem a történéseket, s emiatt voltam ennyire állatias.

Nem akartam, hogy megálljon, de beszélni nem tudtam volna hozzá, mert lehet csak artikulálatlan üvöltés lett volna a vége, újra megfogtam kerekséget, majd ütemesen ösztönöztem, hogy mozogjon tovább. Nem szólt semmi többet, csak metronóm-szerűen nyögött, hol hajamat tépte, hol arcomat karmolászta, vagy éppen vállamat, és mellkasomat ütögette, amiért ennyire durva voltam.

Nekem ugyan iszonyatosan jó volt. Szűk volt Taehyung, persze hiszen felbaszott még a legelején, és a tágítás vagy romantikus előjáték szóba se jöhetett. Forróságát éreztem minden egyes eremen, annyira mennyei érzés volt ahogy végigsöpör gerincemen a villámcsapás-szerű érzés, majd kitöltve alhasam, nagyot robban az, hogy megtöltse Taehyungot.

-Auhh, mi a franc.. -még jobban megtépte tincseimet, miközben szinte arcomat nyakhajlatába húzta, s én nem gondolkodva tovább, ahogy testem az orgazmus remegéseit próbálta legyőzni, indulatosan haraptam a kékség kulcscsontjára. Még meg is szívtam a területet, s ahogy elhajoltam tőle, csak akkor láttam, hogy ő még nem ment el.

Mocskos dolog jutott eszembe, s ahogy a kékség egyre jobban eltorzuló arcát néztem, ördögi vigyorral ajkaimon, összeszedtem minden erőmet, majd egy hirtelen mozdulattal, leemeltem magamról, s újra alám gyűrve testét, azonnal feltoltam neki három ujjamat, közben másik kezével péniszére fogtam. Láttam tekintetében, hogy szenved, hiszen nem voltak végtagjaim olyan nagyok, mint ami jelenleg neki kellett volna, s ahogy hímvesszője végét még le is fogtam, csak hátravetette fejét.

-Fe-fejezd beh... mert ki-kicsinállak, te seggfej. -morogta, de szavaiban folyamatosan megakadt, ahogy ki-be húzkodtam ujjaimat, s közben egyre jobban szorítottam tagjára. Fájdalmasan nyögött fel, s megpróbálta saját kezeivel rendezni a helyzetet, de hülye lettem volna hagyni.

Élveztem minden percet, hiszen agyamat már nem borította akkora köd, innentől kezdve csak az volt bennem, hogy Taehyungot kínzom, amíg nem fog könyörögni, hogy csináljak valamit. Nem akartam újabb menetet, hiszen akkorát élveztem, hogy egy újabb merevedés már lehet fájdalmas lett volna, s én önző módon, ennyit akarva, kellő nyugalomba kerültem már.

-Ju-Jungkookh... csi-csinálj valamith.... -lehelte, s ahogy egy bizonyos szöget vettem fel ujjaimmal, szinte felsikkantott, s szemei fennakadtak, miközben még nagyobb terpeszbe tette lábait. Annyira élvezték szemeim a látványt, hogy azt kívántam bár csak az enyém lehetne, noha nem érdekelt különösebben mi van benne, csak egy nagyon, nagyon kicsit, ezt a testet, ezeket a vehemens reakciókat csak magamnak akartam tudni. Nem csak abban a percben, nem csak most.

Örökre.

-Csak nem megvagy? Eltaláltam? -kérdeztem kacéran közben közelebb hajoltam arcához, mire rám kapta könnyektől csillogó tekintetét, s erősen mart arcomra ujjaival, hogy aztán egy csókba hívhasson. Követelt mindent, amit meg is adtam neki, hiszen azon kívül, hogy csak agyát akartam húzni, az sem volt utolsó, hogy én váltottam ezt ki belőle. Olyan élvezetet és szenvedést akartam nyújtani neki, amit csak tőlem kaphat meg, senki mástól, hogy aztán könyörögjön értem, kérleljen, s függjön tőlem.

-Kérlekh... -motyogta elválva tőlem, mire meguntam a hisztériát, eleget láttam már. Kecsegtető, erotikusan túlfűtött kétségbe ejtő hangja pont elég volt nekem, így tovább ujjazva, nyomogatva prosztatáját, elengedtem makkja tetejét is, s pár pillanat múlva elérte a beteljesülés.

Zene füleimnek, vagy inkább ordítás, de lényegtelen volt, hiszen elélvezett, s nekem is megadta fejben a kegyelemdöfést. Elöntötte mellkasomat saját egoizmusom, a vágy, hogy én juttattam oda, hogy jelenleg reszket, izzad, hangosan liheg, közben pedig kezeivel tépi meztelen bőröm minden pontját, valahol még véresre is karmolgatva azt. Gyönyörnevde szétfolyt hasfalán, le egészen hátáig, hogy aztán a vörös huzatra csöppenjen. Kihúztam ujjaimat, amit egy utolsó nyögéssel díjazott, majd felkelve előle, azonnal az asztalon levő Martiniért nyúltam, s színpadiasan meghúztam azt. Végig csak szemeit figyeltem, azokat a nagy fekete szemeket, melyek most pattogtak a szemüregében, s az élvezettől lecsorduló könnycseppek, arcára szemfestéktől csillogó vonalakat képeztek.

Mondtam volna, hogy varázslatos a látvány, hiszen tényleg az volt, de nem tettem. Nem én lettem volna, s ha kijelentém, a kékség jelenleg is kábult fejét, valószínűleg nem érintette volna meg, vagy csak szokásához híven beszólt volna, minek vagyok ilyen érzelgős.

-Kapd be. -morogta kis idő után ahogy felnézett rám, majd nagyot nyögve zárta össze hosszú lábait, s sóhajtozva ült fel, hogy kicsit megfeszült izmai a helyére álljanak. Persze neki lehet fárasztóbb és durvább volt, de erős kijelentése mellett nem tudtam elmenni. Biztos voltam benne, hogy élvezte ugyanúgy, így hangosan letéve az üres poharat, megfogtam farmerom majd magamra ráncigálva azt, felhorkantottam.

-Majd máskor, aranyom. -válaszoltam, s közben féloldalas mosolyom levakarhatatlan volt arcomról. Annyira imádtam, hogy megint én irányítottam, minden egyes köpködő kijelentése, vagy nem éppen egyetértő szemforgatása csak egy újabb jel volt felülkerekedésem szimbólumaként.

Egy valami azonban végig nyomott belülről. Egy szex után az emberek összebújnak, megbeszélik mi volt jó, vagy legalább méltatják egymást annyira, hogy közlik jó volt. Ha párkapcsolatban vannak, még amolyan nyálas babusgatásban is részesítik egymást, ha azonban egyéjszakás után történik ugyan az, akkor sem ilyen kínzóan néma minden.
Taehyung sem beszélt, én sem. Összeszedtem magam és csak lustán leültem a kicsi színpadra, s néztem, ahogy a kékség megpróbálja rendezni magát. Visszavette a szűk nadrágot, s cipőit is megigazította, azonban amint tudatosult benne, hogy én széttéptem felsőjét, csak egy nagy sóhajjal emelte fel azt, majd felem fordulva, egyik szemöldökét a magasba emelte, s csípőjét oldalra döntve szólalt meg.

-Ez egy Gucci volt. -mondta flegmán, közben pedig karba tette kezeit.

-És?

-Mi a fasz? -lett hangosabb egy pillanat alatt, majd hozzám vágta a széttépett anyagot. -Nem fogok szinte pucéran visszamenni a többiekhez. -hisztizett, majd kicsit idegesen túrt bele élénk hajába. -Idióta..

-Ne rinyálj már. -álltam fel, majd a magamon levő pulóvert levettem, s odanyújtottam neki. -Tessék hisztérika, de egy köszönöm is elég lett volna.

-Te dugtál meg engem. Neked kéne hálálkodnod. -mondta, majd rám sem nézve magára kapta a felsőt, s meg is igazította azt. Jól állt neki, másképp volt szexi, ahogy pont eltakarta a fekete anya egész felsőtestet, karjaira is hosszabb volt, és aprócska nadrágját is eltakarta, amolyan bájos látványt keltve. Ha nem lettunk volna ennyire durák, vagy bunkóak egymással, szívesen meg is jegyeztem volna; talán aranyosnak tálalom, tetszik, s amint ez tudatosult is bennem, elfordítottam fejem.

Megint azon gondolkodtam, hogy tetszik Taehyung. S nem az zavart, hiszen nem érdekelt, hogy velem egynemű, hogy ilyen helyzetbe keveredünk, annyira mindegy volt már mit csinálunk, hiszen semmi nem volt természetesnek mondható a környezetünkben, de ez nem hagyott nyugodni. Beteg volt, és én nem akartam egy beteg ember lelkivilágával foglalkozni, de nem bírtam a véremmel. Hiszen minden egyes kettesben töltött alkalom után, megcáfolódott bennem ez a jól felépített, falnak titulált gondolat.

Lehet csak én gondoltam túl ennyire, hiszen ha belegondolok, az sem normális, hogy leszopattam magam Hisevel, vagy hagytam hogy Jimin is smároljon velem, de sosem éreztem azokat ennyire másnak. Ennyire nem mozgattak meg, nem indítottak el bennem mélyebb gondolatokat, csak olyan kalandosan, bulisan jó volt, és testem élvezte, vagy nagyon maximum csak az agyam.

De Taehyungért lelkem is sajdult. Nem szerelmesen, csak szorongatott, hogy eddig ő az aki a legjobban érdekel. Vajon mit gondolhat? Mi járhat a kis fejében? Velem teszi csak ezt, vagy esetleg másokhoz is így áll? És másokból is olyan reakciót vállt ki mint belőlem?

Megijedtem, hiszen még az is megfordult összezavarodott fejemben, hogy ez teljesen elvonja a figyelmemet az összes szarról, vagy a hatalmas ügyről anyámmal szemben. Nem szabatott, de volt egy halvány sejtésem, hogy a kék valamilyen szinten kulcsfigura lesz, vagy nagyon is kelleni fog ehhez az egészhez.

-Jössz? -ahogy talán kicsit hosszúra nyúlt merengésemből mély hangja zökkentett ki, felpillantotta rá. Ártatlanul pislogott, és egyik kezével már a vörös függönyöket tárta szét, -komolyan jelezte, hogy mehetnénk már. Azonban csak elhúztam számat, majd körbepillantottam. Az asztalon ott hevert a drogos tasak, és csikek, valamint Taehyung szétszabdalt felsője, megfőszerezve a látványt, cipők tapadósan piszkos nyomaival, s az üres Martinis pohárral is a színpad sarkán. Azt már meg sem mertem említeni, hogy valójában a kanapé ondós volt, és csak úgy ömlött a szex szag a levegoben. -Hagyd. A lányok elrendezik, ide úgy se jön senki. -tette hozzá, hiszen lehet pillantásaim alapján rájött, hogy ami aggaszt, az a magunk után hagyott kupleráj.

Kicsit megnyugodva bólintottam egyet, majd amint a másik függönyt is elhúzta, egymás mellett ballagtunk vissza egészen a bázishoz vezető folyosóig. Mikor már a bejárati ajtónál jártunk, Taehyunra néztem egy pillanatra. Nem gondoltam volna, hogy csak így visszasétál a többiekhez, nem is törődve semmivel. Bár nagyon is különleges látványt nyújtott, ahogy lábain az a magassarkú volt, azonban semmi más nem fedte testét csak a nagyobb pulóverem  -röhejes volt egyébként, még sem tettem szóvá, pedig még az is bökte a csőröm, hogy így, egy pár centivel magasabb volt nálam.

Beütötte a kódokat és megfelelő testrészeit is beolvasta a szkennerekbe, majd már is a tágas lakásban tálaltuk magunkat.

Nevetségesnek gondoltam, mintha csak semmi sem történt volna, olyan volt mintha egy mindennapi rutin, vagy edzés után újra a meleg otthonban találnánk magunkat, -s lehet, hogy a kékségnek így hathatott, hiszen rám sem hederített csak azonnal a konyhába ment, -de nekem abszolút nyomasztó volt.

Keféktünk, aztán jó fejek módjára ott hagytunk mindent mint eb a szarát. Furcsa volt ezt mondanom, de engem nem így neveltek, s a trehányság is egy olyan dolog volt, ami felett nem tudtam elnézni.

Halkan beljebb léptem, s cipőmet le is dobtam magamról, majd jobb ötletet nem tálalva, kicsit zakkant, megviselt agyamban, odaosontam Taehyung mögé -ki éppen zöldteát áztatott egy csészébe- s megfogva a pulcsit derekánál, kifeszítettem azt, majd úgy toltam arrébb szó nélkül. Furcsán pillantott rám, ahogy hozzá hasonlóan én is foglalatoskodni kezdek, de nem szólt semmit. Nem mintha akartam volna, hogy beszéljen, de még mindig érdekelt egy-két dolog vele kapcsolatban.

-Még mindig nem mondtad, hogy mibe segítsek. -fordultam felé, majd nagyot haraptam az idő közben elkészült tonhalas szendvicsembe.

-Ja. Nem is fogom mondani. -először vékonykásan nyújtotta el szavait, azonban arca felvett egy komisz mosolyt, melyet már jól ismerve elkönyveltem, hogy nem csak, hogy nem lesz egyszerű kommunikáció, de megint csak játsza is magát.

-Mi? Szórakozol? -horkantottam fel, majd kicsin dühömet szegény szendvicsemen vezettem le, ahogy nagyobbat haraptam bele.

-Most nem. Nem beszélni kell, hanem cselekedni. -mondta, s lezártnak tekintve az eszmecserénket, még mindig kesztyűs kezei között tartva a gőzölgő italt, elsétált mellettem. -Szedd össze magad, kérj egy fegyvert Yoongitól, és legyél kész a szobádban. Kilenckor érted megyek és elviszlek valahova. Ott fogsz nekem segíteni. -tette hozzá, s már el is tűnt a galéria lepőfurdulójában.

Segíteni, én segítek. Na de miben?

--------------------------

Na igen, itt lennék
Kicsit sok kihagyás után (ez csak amúgy nekem tűnik soknak)

Helyzetjelentés: nem kötőhártya gyulladásom van hanem valami sokkal komolyabb, sajnos a dolog félre lett nézve, és emiatt rosszabbodott is az állapotom. Kicsit le is betegedtem testileg, és a látásom is részlegesen veszített magából. Nem a világ vége, de sajnos emiatt meg van kötve a kezem bizonyos dolgokban -evidens az írásban is. Nagyon nem kellemes a kékfény, se a telefonon, se ha dolgozom, de a laptop tanulás közben sem, valószínűleg nem is segít az állapotomon, úgy hogy lassabb leszek egy időre. Nem hagyom abba, nem terveztem, nem is akarom, maximum kétnaponta hozom a részeket, igyekszem nem nagyon kiesni de ezt meg kell értenétek. Nem nagy kérés és tudom hogy még így is gyorsan haladok, csak ez most így összejött.

Azért remélem tetszett a rész, és emiatt nem nagyon fogtok megijedni, vagy elhátrálni.

Sok sok puszi mindenkinek és kitartás, mert én is azt teszem. 💜💜💜💜🙋🏻‍♀️