_______Ω_______

Vajon egy zátonyra futásnak ítélt hajó, képes egy pillanat alatt űrhajóvá változni, hogy aztán a szöges ellentétét csinálja annak, ami valójában a feladata? Nyilván nem. Badarság, azonban még is elgondolkodtam egy pillanatra. 

Ha én vagyok az a hajú, ami az eddig Taehyunggal való kapcsolatomat, a sziklás tengerpart szimbolizájla, mely mögött ott lapul a valódi, valószínűleg csodálatos sziget, akkor képes leszek magamból egy asztronautát faragni, csak azért, hogy elérjem a gyönyörű földrészt. Nevetséges hasonlat, de igaza volt mindenkinek, csak a forró fejem, nem akart kikelni abból a bizonyos zugból; Taehyunghoz máshogy kell hozzáállni! 

Ahogy újra a kilincsre szorítottam ujjaimat, s mosolyomat továbbra is arcomon hagyva benyitottam a szobába, le is fagytam. Na ennyit arról, hogy majd magabiztosan, máshogy állok hozzá. 

A kék hajú provokatív módon dobálta földre, háta mögé szekrényem tartalmát, s az egészben az húzott fel a legjobban, hogy táskám is össze volt túrva. Az irataim a padlón hevertek, s az a rengeteg köteg jen is, amit gondosan még mindig magamnál tartottam. 

Tisztán láttam, ahogy hajigálja ki a felsőket, nadrágokat, s elveszítve az eddig látszólag felépített türelmemet, nagyot sóhajtva szólaltam meg. 

-Te meg mégis mi az anyámat csinálsz? Egy órára hagylak magadra a szobámban, és ez elég indok, hogy kutakodj a cuccaim között? -kérdeztem, egyáltalán nem kedves hangnemben, s közben a kezeimben lévő epres löttyre nézte. Legszívesebben hozzá vágtam volna, hogy nagyot csattanjon az arcán, aztán pedig lefolyjon rajta. -Taehyung, be vannak kötve a kezeid. -csuktam be magam mögött az ajtót, majd frusztráltan közelebb sétáltam hozzá. 

-Ja, vágom. De fájdalmat eddig is bírtam. -mondta rám sem nézve, s közben egy nagyobb darab fekete, szaggatott pólót tartotta lefordított csuklóin. -Jimin elment, én felébredtem és fáztam. Gondoltam, ha már ilyen vendégszerető voltál, kiszolgálom magam. -végre méltatott irányba fordulni, mire egy pillanatra furcsán mértem végig. 

Olyan különös volt az aurája, hiszen a tegnap neki szánt ruhám voltak még rajta. Hülye nem voltam, ő sem hazudott, hiszen ahogy csupasz lábaira néztem, a mézes bőrön megjelentek a tényleges fázhatnék apró libabőr jelei. Halvány zavar futott végig tekintetemen, ahogy jól megnéztem combjait, s csak akkor tudatosult bennem, hogy egy szál boxeralsóban áll előttem, nem mintha bajom lett volna ezzel, főleg mert neki is lógó volt a lába között, csak olyan máshogyan hatott. Nagyon is máshogyan, s fejembe kúszott az egy hetes szaunás incidensünk, mikor is meztelenül láttam, még sem volt rám ilyen intenzív hatással. 

-Azt nekem hoztad? -kérdezte s, amint befejezte a szekrényem kibelezést, feltehetőleg találva magának valami megfelelő ruhadarabot, lepillantott jobb kezemben, amiben a valóban nekiszánt innivalója volt. 

-Aha. -csak ennyit nyögtem, ki hiszen teljes mértékben elvetettem az ötletet, hogy majd odaadom neki, aztán megpróbálok máshogy hozzáállni, aztán kitalálunk valamit. 

Valójában pár perccel ezelőtt az ajtóban még az volt a tervem, hogy kifaggatom, mihez is kéne az én segítsem neki, de már egyáltalán nem tartottam ezt fontosnak. 

-Köszike. -vigyorogta, s kacsintott egyet, majd az ágyamhoz sétált -mely még mindig ugyanolyan bevetetlen volt- s ledobta a fekete szaggatott felsőmet. Persze, időközben kitépte kezemből az epres italt, ami nem különösebben érdekelt, amúgy sem voltam oda az ilyen cuccokért túlzottan, maximum magáért a gyümölcsét. Törökülésben leült az ágyra, majd már-már gyanús gyermekded aurával kitépte a kartondobozt fogaival, s elkezdte szürcsölni azt. 

Annyira nem tudtam mire vélni a szituációt, hogy hirtelen szólaltam meg egy kis idő után. Nem tudom, hogyan jöhetett ennyire nem ideillő módon, ilyesfajta kérdés agyamba, s utólag kívánhattam volna, hogy csak fejemben szakadjanak betűre a gondolatok, de ahogy ajkaimat hangokkal nyitottam el egymástól, nem csak Taehyung, de még én is meglepődtem. 

-Este, nem dolgozol? -kérdeztem, s ugyan úgy szobroztam egy helyben, akár egy karó, megdermedve. Nem is tudtam volna nagyon mozogni. Bambán néztem rá, s ő is szintén így tett. Nem itta tovább a rózsaszín löttyöt, letette az ölébe, s egyik kezét háta mögé tette azon megtámaszkodva. 

-Parancsolsz? -kérdezett vissza, s nyilvánvaló volt arcán az értetlenség. Persze, hiszen magam sem gondoltam, hogy barmikor érdeklődni fogok felőle. -Mármint, bocsesz de nagyon nem értelek. -tette hozzá, s halkan el is nevette magát. 

-Este, a bárban. -mondtam, s nem akartam tovább ott szobrozni akár egy értetlen. Letettem a fekete mappát az íróasztalomra, majd elé álltam. Összefontam karjaimat mellkasom előtt, s úgy néztem le rá. Fölényesnek akartam tűnni, még akkor is ha látszólag a kékséget ez nem érdekelte. 

Úgy gondoltam, ha kicsit komolyabb tervem, már így is feledésbe merül, s Seokjin a mai nap folyamán már nem tudott volna vele valami értelmes, vagy tovább haladó kontaktust létesíteni, miért ne kapcsolódhatnák ki valahogyan. 

Persze abban a pillanatban sok minden az eszembe jutott. Például megkérhettem volna Hoseokot, hogy segítsek a főzésben, vagy esetleg magányomban feltalálhattam volna magam, olvashattam volna a hülye szerződést, esetleg csak bámulhattam volna a TV-t, de valami sokkal izgalmasabbat akartam. 

-Mit akarsz, nyúl fejű? -féloldalas vigyor festette meg ajkait, mire én is kicsit elmosolyodtam. -A bár csak hat után nyit, nekem még mindig be vannak kötve a kezeim, és éhes is vagyok. Nem értem miket hordasz itt össze, légy oly kedves és legyél konkrétabb. -mondta tovább, mire csak megforgattam szemeimet, majd elvéve öléből a kis dobozt, letettem lábam mellé a földre, ügyelve, hogy ne ömöljön ki, és ne kelljen takarítani. Lehajoltam hozzá kicsit, s vártam volna, hogy meghökkenjen kicsit, de nem így lett. Még csak hátrébb se húzódott. 

Szemtelen dög. 

-Mit szólnál hozzá, ha kaja után megkérnénk Hoseok Hyungot, hogy nyissa ki nekünk egy kicsit, úgy sem láttam még mindent, és csiripelték a madarak, hogy te és Jimin nagyon is otthonosan mozogtok odafenn. -két kezemmel támaszkodtam meg oldala mellett, s gyilkos csillogással pillantottam szemeibe, ahogy közelebb hajoltam hozzá. Egy pillanatra átsuhant szemeim az a fajta döbbent félelem, amit nem a szorongás, hanem a kíváncsiság vált ki az emberből, de tartotta magát. Drámaian hátrébb dőlt, immáron két könyökén támaszkodva meg, s egy tincset is füle mögé tűrt, ami még a így bekötözött kezeivel is máshogyan hatott. Talán dögös volt kicsit, talán tetszett a látvány, vagy inkább csak a helyzet, s ugyan Taehyung lénye alapjáraton az első perctől mást váltott ki belőlem, mint akárki ebben a házban, még sem törődtem vele.

Azt hiszem, pont az ilyen helyzetekre mondják, hogy sodródni kell az árral, s mivel nem találtam ellenvetést jelenlegi helyzetemben, miért is ne tettem volna így? 

-Ha dugni akarsz, akkor azt csak közölnöd kell. Én keresek neked fent egy prostit, azonban ha randira akarsz híni, akkor el kell, hogy keserítselek. Nem randizok, csak ölök. -mondta, majd játékosan, már-már erotikus módon teljesen levette testét az ágyba, s úgy nézett fel rám. -Nem érdekelnek a vörös rózsák, sem a bókok, nem indít be a gyertyafényes vacsora sem, sokkal inkább egy kislány sikolya, akinek éppen a nyakát metszem ketté, és a vér tökéletesen szimbolizája a vörösbor látványát. -húzogatta szemöldökét, mire azt éreztem, hogy most rávetem magam. 

Rá kellett jönnöm, s sokadjára is rájöttem, hogy Taehyung tökéletesen fel tudta húzni az embereket. Vagy a beszólásaival, vagy idióta tetteivel és gesztusaival, vagy egészen máshogy. És most nem az a fajta feszültség járt át, amit haragból közvetítek felé, hanem sokkal inkább egy olyan vonzalom, ami miatt széttépném, hogy aztán újra összerakjam, mint egy kirakós játékot. Egy kibaszott játékot, amivel egész nap eljátszadoznék, csak azért, hogy csillapítsam a felé irányuló beteges gondolataimat. 

Foglalkozhattam volna a ténnyel, hogy miért érzek így. S nyilván ezek nem voltak mély, szívből jövő emóciók, de biztosan állíthatom, hogy nem csak agyam generálta, amolyan levezetés, vagy válaszképpen, hanem testem is. Belsőmnek az a kis zuga, amit ösztönök hajtanak, s ösztönösen vagy védekezel vagy támadsz. 

Én határozottan támadni akartam. 

-Nem erről van szó te vadmacska. Nem a romantika érdekel, hanem, hogy mire vagy képes igazán, olyankor ha nem gyilkolsz, és nem a kis világodban vagy elmélyülve. -húztam összébb szemöldökeimet, jól kifejezve a bennem tomboló dominanciát, s feltérdeltem dereka mellé két lábammal, majd teljesen képébe hajolva folytattam. -Ugye megérted, hm? Mutass valamit nekem. Barátkozzunk meg kicsit, úgy is sok időt fogunk még eltölteni. -utolsó szavaimat már szájára suttogtam, s legszívesebben szétharaptam volna őket. Vöröslően csillogtak, hiszen incselkedő módon dugta ki néha nyelvét, hogy benyálazza azokat, s ahogy vadul fénylő szemeibe néztem, alhasam megrándult. 

Furcsamód jött rám hirtelen a baszhatnék, s ugyan nem volt olyan erős, olyan intenzív, volt bennem annyi tartás, hogy ne itt helyben keféljem meg a kékséget, még is ott villogott agyamban a kis vészjelző, mely sípolta; tedd meg. 

Nem tettem, hiszen csak az agyát akartam húzni, s ez olyasfajta előjáték volt, ami sokat dobott egómon. Elöntötte mellkasomat a vágy, ahogy arcát kémleletem. Halkan felkuncogott, majd jobb szája sarkát felrántotta a vele megegyező szemöldökével együtt is, majd nagyot sóhajtott. Két kezét feljebb nyújtotta az ágyamon, s térdeit felhúzva egészen gyomromig, erősen nyomta őket bele hasamba. Csontos térdkalácsa furcsán jól passzolt rekeszizmom alá, s ahelyett, hogy ellöktem volna, -hiszen annyira nem volt kellemes-, egyik kezemmel megfogtam két csuklóját, s erősen odanyomtam a takaró zuhatagba. 

-Jimin már amúgy is elég sokszor a tudtomra adta, hogy mi a szándéka. Sokat lógsz vele. Neked nem hasonlóak? Nem vagy kíváncsi? -hangomat kicsit elmélyítettem, s úgy hajoltam oda ajkához, hogy beleharapjak. Nem csókoltam meg, nem is akartam nagyon, inkább csak azt a vadállatot akartam csillapítani ami jelenleg fojtogatott belülről. Hagyta, vagy közömbösen, vagy nagyon is tetszett neki, s látszólag színészeket megszégyenítő módon próbálta játszani a jégkirálynőt, de nem dőltem be. 

-Akkor nagyot kapnál a bátyámtól. -suttogta, s még jobban nyomta két lábát hasamba, mire kicsit felnyögtem. 

-Azt mondta hármasban is benne lenne. -válaszoltam, azonban éreztem forró leheletét párnácskáimnak csapódni, s ezzel csak még biztosabban akartam, hogy Hoseok végezzen a kajával, aztán jól meggyőzve őt végre tényleg megmutassa a kékség, hogy mi az amit akkor csinál, mikor nem a gyilkolós, pszichopata énje dolgozik benne. -Vagy négyesben. 

-Kösz, de nincs kedvem a vérfertőséhez. Testvérekkel nem kezdek ki. -mosolyodott el, s már unva a hülye helyzetet, fordítottam volna oldalra, hogy ténylegesen kimásszak józan eszem utolsó burkából is, azonban, kirántott karjait szorításomból, s meglendítve két bokáját, a szó legnemesebb értelmében lerúgott magáról, hogy aztán én is az ágyon végezzem. 

Kicsit felszisszentem, ahogy testem fájdalmasan találkozott lábszáraival, de nem volt olyan intenzív, hogy hisztériázzak. Szó nélkül felült, majd fel is állt, s először a fotelhoz lépett, elvette onnan tegnapi ruháit, majd saját felsőmmel is kezeiben, az ajtóhoz sétált. Némán figyeltem, minden mozdulatát, kicsit ugyan csalódottan, hiszen feltüzelt pillanat volt ez is, főleg nekem, de nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam ez a fajta nyámnyilaság. Felültem ágyamon, s hagytam hogy távozzon, de ebben a pillanatban még hátra fordult, s komisz félmosollyal szólalt meg. 

-Megfontolom. -halk volt hangja, s tudtam, hogy nem a félelemtől, inkább csak olyan hülye flörtnek tűnt, s ahogy beharapta alsó ajkát, majd becsukta maga mögött a vastag, fekete nyílászárót, csak megforgattam szemeimet. 

Eszelős ribancnak tituláltam, hiszen tényleg úgy viselkedett, s valamilyen szinten úgy is nézett ki. Valójában nem tudtam, hány éves, de biztos voltam benne, hogy nálam idősebb kicsivel, még is sokszor csak az jött le, hogy egy kibaszott picsa. Egy kisgyerek, és nekem ez valamiért megtetszett. 

Valószínűleg kezdtem beleőrülni az itt létbe, hiszen ki az aki vonzónak talál egy olyan embert, aki vele egynemű, beteg, szélsőséges személyiség jegyekkel, ráadásul még közveszélyes is az emberekre. Furcsa összképet vetített Taehyung gondolataimban, akárhányszor  csak elmélkedtem rajta, vagy megpróbáltam normálisan beszélni vele, vagy esetleg ha csak messziről szemléltem. Így visszagondolva, nagyon is különös, hogy Yoongi a kezdeteknél igen is tartotta magát ahhoz, s jól a tudtomra is adta, hogy tartsak tőle, kerüljem, vegyem komolyan; valójában a szöges ellentétét csináltam. Hiszen nem egyszer kerültem vele összetűzésbe, vagy bensőséges helyzetekbe, ha kalkulálnom kellett volna, szerintem a Namjoonon Hyungon kívül vele töltöttem a legtöbb időt, s ez gyanús volt. 

Nem akarta foglalkozni vele, hiszen úgy gondoltam, hogy ez a fajta tulajdonság amiatt hárul rám is, hogy ebben a házban mindenki nagyon is közel áll egymáshoz, agyilag és testileg is, megpróbálhattam én így állni hozzá, de késő volt. Rá kellett jönnöm, hogy tudat alatt viszonyulok közvetlenül mindenki -főleg Taehyunghoz- talán túl közeledően. 

Csak szexhiány, csak a sok stressz, a megmérettetések. Foghattam volna  erre, de ahogy a kékség bátya is mondta; TAehyungban van egy olyan bájos szimpátia amivel könnyedén csavarja ujjai közé az embereket. 

Engem is. 

Nem tartottam én ettől, csak furcsa volt. 

Komótosan, szemeimet megdörzsölve álltam fel az ágyamról, s egy papucsot húzva lábaimra, kisétáltam onnan. Éhes voltam, s ahogy orrjáratomba kúsztak a finom illatok a nyál is összefutott a számban. 

Azonnal megpillantottam Hoseokot, amint éppen hosszú, ínyenc szójatésztát ásztat, valamilyen szószban. Iszonyatosan sóvárogtam utána, s ahogy láttam nem csak én. Taehyung a pulton foglalt helyet a barna hajú férfi mögött, s úgy szürcsölte magába pálcikákkal az ételt. Odabattyogtam hozzájuk, majd minden szó nélkül kinyitottam az egyik szekrényt, s levéve onnan egy leveses tálkát, csillogó szemekkel álltam az idősebb elé. 

-Ennyire pokoli az éhséged? -pillantott rám egy kedves mosollyal, mire kutyásan bólogatva, figyeltem, ahogy felkacag, majd bólintva egyet, szed nekem is az ételből, minek gőze függönyként lebegett el tekintetem előtt. 

-Csukd be a szád, mert belerepül egy légy. -morogta Taehyung, s miközben tovább evett ő is, egyik lábát átdobta a másikon, továbbra is a fekete pulton csücsülve. 

-Nem hiányzik a tejecskéd? -vigyorogtam felé, talán kicsit szarkasztikusan, mire csak megforgatta szemeit, s nem reflektálva tovább evett. 

-Tej? -kérdezte Hoseok, majd ő is enni kezdett, ahogy saját adagját is kiszedte. -Ez elég kétértelmű. -ráncolta össze szemöldökeit. 

-Többértelmű. -sóhajtott Taehyung, s ahogy befejezte az utolsó falatokat, letette a kis tálat és a pálcikákat maga mellé, majd lepattanva az asztalról, közelebb jött hozzánk, s szorosan bújt oda Hoseokhoz. -Nagyon finom volt Hyung, köszönöm szépen. -mosolygott édesen. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy színészet az egész, vagy komolyan ennyire hálás a tésztás levesért. Ám ebben a pillanatban, mielőtt Hobi szájához emelt volna egy falatot, Taehyung gyorsan odahajolt arcához, s lágy puszit hintett rá. 

Bensőséges kapcsolat. 

Kicsit kitágultak szemeim, s majdnem félre is nyeltem, mire Hoseok, csak elmosolyodott, s ténylegesen enni kezdett, a kékség pedig kuncogva egyet hátrább lépett, s rám öltötte nyelvét. 

-Nincs mit TaeTae. 

-Látod Jungkook, ez az igazi gyógymód a kezecskéimnek. -sóhajtott drámaian, majd csípőjét megtámasztotta a pult élén, s karba tette kezeit. 

-Persze, hogyne. -válaszoltam, majd miután megrágtam, s lenyeltem az utolsó falatot is, a mosogatóba tettem a kiürült edényt, majd ugyanúgy karba tett kezekkel álltam meg. -Ha már így itt vagyunk, lenne egy kérdésünk Hyung. Ugye Taehyung? -pillantottam oldalasan rá, majd a barna hajúra is, mire megtörölte száját, s úgy bólintott egyet. 

-Hallgatlak. 

-Kinyitnád nekünk a bárt egy kicsit? Mármint most, még a tényleges nyitás előtt. -kérlelően csengett hangom, s úgy vártam válaszát. Tartottam, hogy esetleg szabadkozik, vagy kikötései lesznek, azonban kellemesen kellett csalódnom. 

-Persze. -nyelte le a falatot. -Mármint, a Tryptych a miénk, akkor megyünk be amikor csak akarunk. De miért, mi kéne? Ha inni akarsz, az van itthon is, Yoongi is néha megiszik ezt-azt. -pillantott rám kérdőn, s már válaszoltam volna, jelezve, hogy nem csak az érdekel, hanem a hangulat és más is, de Taehyung megelőzött. 

-Öltáncot akar. -mondta, mire legszívesebben felkentem volna a pultra. Persze tapogatózott a sötétben, hasonlóra vágytam, de nem így kijelentve, nem is teljesen ezt, pláne nem ebben a stílusban. Hoseok, majdnem félrenyelt és köhögött is egy kicsit, majd miután rendezte nyeléseit, harsányan szólalt fel. 

-Jó emberhez fordulsz, de azért ez elég erős, nem? Prosti kell? -kérdezte, majd elnevette magát. 

-Nem. Miért jön mindenki a prostikkal? -dörzsöltem meg orrnyergem, s frusztráltan sóhajtottam egyet. 

-Mert egy bárban sok a prosti. Nekünk van bárunk, evidens, hogy sok a prostink is. -mondta tovább a barna hajú, majd az evése végeztével, ő is utánam cselekedve félretette edényét, s pálcikáját. -Persze, hogy megkapsz ilyesmiket. Bár furcsállom, hogy Taehyung is akarja. Legtöbbször csak akkor keres ha cucc kell neki. De ha így, hát így. Amúgy sincs most dolgom. -vonta meg vállait, majd elsétált mellettünk, mire kérdőn néztem rá, majd Taehyungra. 

-Cucc? Mármint drog? -kérdeztem, s újra Hoseok, majd Taehyung arc. Arcok melyeken nem ütöttek ezek a szavak, természetesen vették, mire kicsit összezavarodtam. 

-Az bogárka. Mi a buli abban, ha csak a tested élvezi, az agyadnak is kell. -reflektálta a kék hajú, mire szemöldökeim még magasabbra szöktek. 

-Jajj, ez így nem helyes Taehyungie. -nevetett Hoseok, majd vissza fordult felém, s mélyen meghajolt. -Kedves Jungkook, Hopeline Miami, a Tryptich pultosa, és a szervezet legjobb dílere. Örülök a találkozásnak. -nevetett el magát, mire állam a padlót súrolta. 

-Díler. -motyogtam. 

-Az. A legjobb. De ne aggódj, nem tömlek semmivel. Ez csak biznisz. -somolygott továbbra is, majd kacsintva egyet, közelebb jött, s felemelve mutató ujját képembe hajolt. -Tele a tarsolyom ha valami kellene. Ne legyél így meglepődve Jungkook, ez természetes. 

Természetes. 

Bensőséges. 

-Azt a kurva. -mondtam szájába a szavakat, mire eddigi komoly arca egy pillanat alatt átváltozott, újra, a fénylő, sugárzó napos tekintetbe, s halkan biccentett egyet. 

-A prostik után következtethettél volna. -morogta Taehyung, majd ő is elsétált, teljesen elhagyva a konyha főzésre alkalmatos részét, mire egy kicsit még meghökkenve álltam egy helyben, de megembereltem magam, s egy nagy nyeléssel követtem őket. 

-De várj! Akkor mehetünk? -kérdeztem, s közben megragadtam a Hobi csuklóját. 

-Persze. -válaszolta. -Csak adj egy percet, összekészülődöm, bár... -állt meg egy pillanatra, majd Taehyungra nézett, ki kicsit türelmetlenül dőlt hogy egyik lábára, hol a másikra. -TaeTae, neked szükséged lesz egy kesztyűre akkor, meg másra is. A háromszöghöz mit szólsz? Az jó lesz? 

-Felőlem. -vonta meg vállait, mire csak elhűlt fejjel néztem őket. 

Háromszög? Kesztyű? 

---------------------------------

későn, ja de itt van

remélem beleéltétek magatokat az elejébe, Xd de nyugodjatok meg mert a kövi rész igen is forróbb lesz, azért remélem tetszett nektek 

vajon Kook mit sejt?