Cas az ablakból figyelte, ahogy Dean sietősen távozott az udvarba. Kétség sem fért hozzá, hogy hová is tart, mert köztudott volt mindenki számára az a bizonyos hely. A Deantől elvárt bizalmatlanság okozta azt, hogy a férfi senki másra nem tekintett lelki szemetesként, csak is az öreglányra, élete értelmére: az Impalára. Mindenki hozzászokott már Dean "játszom a férfit, pedig vannak érzéseim is" féle felfogásához, és nem is firtatják, hogy nyíljon meg jobban feléjük, ígyhát rá is hagyják és engedik, hogy elbeszélgessen a kocsijával.
A műhelybe tapintatosan lépett be, udvariasan, ahogy egy szentélybe szokás. Felkapcsolta a kattogva felizzó neonokat, amik hol sárgás, hol fehéres fényt vetettek autójára. Baby szebb volt, mint valaha. Dean mosollyal üdvözölte bizalmasát, és gyengéden járt rajta körül, újjaival a kasznin játszadozva.
- Szervusz, öreg barátom. - antennáját megigazítva letérdelt mellé. Suttogott.
- Tudod, restellem, amiért mostanában nem figyelek rád eléggé, de hallgass meg.
Várhatóan, semmilyen válasz nem érkezett. De mégis, sugárzott a megértő hallgatagság. Dean lehajtotta a fejét, nagyot nyelt.
- Nyugtalanít ez az egész. Talán még sem volt jó ötlet hazahozni ezt a fiókát. Mikor ránézek...olyan...- habogva válogatta szavait - ...mintha, nem egy angyalt látnék benne. Sokkal...emberibb, kézzelfoghatóbb. Valódibb. És egyre jobban kezdek attól tartani, hogy elakarnak valamit érni vele a fentiek. Van egy konkrét küldetése, Baby! Mint a hírhozó Gabrielnek, va-vagy akármelyik más arkangyalnak!
Sóhajtva a hajába túrt, felállt mellőle. A fényszórói elé guggolt, kezét elesetten helyezte a Chevrolet felirat mellé.
- Soha nem féltem még angyaltól ennyire. De sohasem éreztem ilyen mértékben fellángoló, különös borzongást, ha ránézek. Nem olyan, mint mikor Cassel teszem ugyanezt. Vagy a távolságtartás teszi, vagy napról napra egyre betegebb gondolataim támadnak, de Isten ments!
Mélyen nézett a fényszóróiba, akár nagy, kerek, kíváncsi szemekbe. Újjbegyeit végighúzta a logón, majd a krómozott lökhárítókon kötött ki. Végül homolokát a motorházon pihentette le.
- Baby, néha még magam is ámulok azokon a dolgokon, amiket hiszek. Tiszta paranoiás vagyok. Le kéne állnom azzal a sok cukorral. De előbb...- magaelé nézett és végigmérte azt a friss olajtócsát a lábai alatt. -...kitaláljuk, hol vérzik a torkod.
°°°°°
Késődélután lehetett már, mikor a két angyal és egy Winchester a nappaliba gyülekeztek. Sam a konyhapultnál kezdett ügyeskedni valami vacsit, közben Gabriel szöszmötölt a konyha és a nappali között ingázva, míg Castiel informálódott a tévén keresztül, egy halom takaró társaságában. Végre elég stabilnak érezték a kis angyalka léterejét, hogy magárahagyják. Arca kirózsásodott, szemei fáradtan, de annál élőbben fénylettek, és ha jól megfigyelték, láthatták a szája szélében mosolyogni is alkalomadtán.
- Nem hasonlít nektek valakire egy az kislány? - rikkantotta Gabriel szemérmetlenül, ahogy felkapott pár szobamamuszt és sündörögve a helyére vitte őket.
- El vagy tájolódva, Gabriel. - morogta Castiel. - Nem érzek semmilyen de ja veu-t...
- Pedig a vak is látja, öcsikém, hogy ez a kisangyal szakasztott te vagy! - integetett még az arkangyal egy pólóval, amit botorkálás közben rossz helyen talált.
- Gabe, a homlokomra írjam, hogy viseld a szemüveged? - tette hozzá egyhangúan Sam, miközben hagymát szeletelt.
Angyali mátkája inkább nem szólt semmit, mert tudta, hogy hiába bizonygatja, ugyan a kutya nem veszi komolyan! Castiel mégjobban bebújt a takaró alá, és látszólag elgondolkodott.
Könnyedén recsegve szólalt meg a parketta az emeleten. Elsőre nem is figyeltek fel rá, hanem akkor, mikor már lépkedés-szerű ritmusra kezdett el nyekeregni. Castiel lecsapta a tévét, Sam is megállt, csakúgy, mint Gabriel. Összerezzentek, mikor megláttak két mezítelen kis talpat, utána szeplős lábszárat megjelenni egy lépcsőfokon, méghozzá aprádonként haladt lefelé.
Gabriel azonnal odasietett a kis angyalnövendékhez, aki remegő végtagokkal indult meg világotlátni.
- Hát te meg, kis csirkefogó? - lépett elé. Két hatalmas, kerek szem nézett fel rá.
A fekete szárnyú angyal kiszabadult a kényelmes takarók alól és egyből Gabrielt kereste.
- Gabriel, minden rendben?
- Persze. Csak a mi kis Hófehérkénk vándorútra kélt!
Az arkangyal mosolyogva hozta karjaiban a mellkasára dőlt fiatalt. Sam nem állhatta mosoly nélkül a jelenetet, ahogy párja a kanapéig cipelte a gyermeket. Megjegyezte magának, hogy biza', jól áll a kezében a kisgyerek.
Castiel mellé leengedte potyautasát, és hagyta, hogy testvére gondosan egy plédet terítsen a hátára.
- Így ni. Csak hogy meg ne fázz. - jegyezte meg magának az angyal, alig hallhatóan.
A pici lány szótlanul ült, magakörül szorosan tartva a takarót. Üveges tekintettel nézett a semmibe ezalkalommal, még új lehetett neki ez az érzés: melegség. Az a melegség, amit lehet képletesen vagy szó szerint is érteni. Az a fajta, amit a puhaság árasztott, vagy a másik, amit az újonnan szerzett családjának törődése sugárzott. De volt egy.
°°°°°
A férfi szentségelve vágott magamellé le egy csavarkulcsot. Kicsusszant merő olajosan a Chevrolet motorja alól és felháborodtan morgott szüntelen azon, hogy honnan is származhat az előbb talált folt. Már mindent megpróbáljt, elvezetőcső, benzincsövek, de semmi említésreméltó hibát nem talált. Már izzadtságában fetrengett, mikor úgy döntött, hogy idegségére megiszik egy pattintós zsemlét és majd agyal tovább. Ahogy a söröshűtő felé kanyarodott, az órára pillantott: már fél nyolc múlt. Tudta, hogy sokat vesződött, de hogy majdnem öt óra hosszát, azt már ő se gondolta volna.
- Kijöttem a gyakorlatból, öreglány. - motyogta magaban. - Ennek pont te iszod meg a levét.
Mikor a sörrel visszafordult, már nem volt a műhelyben egyedül. Az angyalfióka ült szemtől szemben járművével, de olyan feszülten és rákoncentráltan, hogy alig pislogott. Hirtelen megjelenésére szinte majdnem a földön landolt az árpalé, ahogy Winchester szíve megszaladt, de erőtvéve magán, inkább csak jobban ökölbe szorította a kezét. Jobbnak látta mozdulatlannak maradni pár röpke pillanatra.
A kislány csak cövekelt ott, mint a szobor, csakúgy, mint Dean, ismétlet tisztes távolságban.
Megkockáztatva egy óvatlan lépést, csusszant közelebb a feltehetőleg transzba esett gyerek felé.
- Hogy kerülsz ide? - kézdezte frusztráltan, remegő hangerőn.
Válasz nem érkezett. Szaporábban közeledett felé.
- Mit akarsz itt!? - hangja mélyebb lett és erőteljesebb. - TŰNÉS INNEN!!
- TSS!! - hallatszott megelégelt hangnemben egy pisszentés. Mondhatni, most hallhatta a vadász először kommunkiálni az angyalcsemetét.
Remegve megállt, pár lépésnyire tőle. A szíve zakatolt, az agya kattogott a menekülési útvonalon. Sok lény rémítette már meg, de ez a különös félelem még soha nem járta át.
- A harmadik hengerben alacsony a légsűrítő kapacitás, az olajtartály pedig túl van telítve. Egy tömítőgyűrű lazult meg. - számolt be egyenesen, gyermeteg, de egyszerre határozott hangon.
Dean elszörnyedt. Nem volt elég neki, hogy ez az angyal láthatóan csak úgy jár kel, ahol és ahová akar, ráadásul beszél és beszámol arról, hogy a motor miben hibádzik.
- Ez csak egy rossz vicc!? Kitől hallottál ilyesmit? - mást nem tudott kinyögni.
Az angyallány rászegezte hideg, kifejezéstelen arcá és nem is tekintve oldalra, emelte mutatóújját a kocsi felé.
- Ő mondta.
- Ki?!
- Hát ő. - mostmár Babyre vetette tekintetét és talpraállt.
A férfi mostmár teljesen sebezhetőnek érezte magát ezek után, hogy még egy ártatlannak titulált szörnyporonty is képes őt az idegösszeomlás peremére rémíszeteni. Gyanakvó tekintettel szemlélte a kislányt, még ki nem sétált a műhelyajtón, aztán ő is kimerészkedett. A kislány fehér, ringatózó palástja mutatta, hogy bicegve jár. Ugyan az nem látszódott, hogy miért, hiszen a lepel néhol a földet súrolta.
A férfi sem habozott tovább, követni kezdte az angyalt, be a házba. Sietős lépteivel vágott végig a folyosón a nappaliig, amikor meglátta Castielt vele háttal állni, az angyalgyereket dajkálva. A kicsi békésen símult a vállára.
- Cas, mi a fasz!? - tört ki méltatlankodva Dean, közelebb lépett. - Mi a francot keres az a torzszülött a kezedben!?
- Odette.
- Mi?
- A neve Odette.

Ennyi lett volna mára, plusz szólok, hogy mostmár egyre ritkábban lesznek részek a suli miatt (igen, nekem idáig még téli szünet volt x3)... Remélem mindenkinek eddig tetszett, és stay tuned! ;) Nixaa is ouuuut~ 🖖