Prológus
Egy lány, aki unalmas, észrevehetetlen....ám de valaki mégis észreveszi.
Zuhogó esőben, visszahúzódva figyelem az embereket.
Mindenki dühös lesz amiatt, hogy eleredt az eső, csak azt lehet látni, hogy mindenki siet, mert senki sem szeretne bőrig ázni. Hogy engem miért nem érdekel az eső? Azért mert már meghaltam....Egy bolyongó lélek vagyok, ki soha nem tudja elhagyni ezt a helyet. 17 évesen lettem öngyilkos, azóta itt vagyok. Unalmasan telnek a napjaim, általában ha érdekesnek tartok egy embert, akkor elkezdem követni.
Mondhatni ez a szórakozásom. Ha már nincs életem, ezért másoknak az életét követem figyelemmel...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top