Lassan és egyenként szeltem a lépcsőfokokat. Izgatottságtól volt fűtőtt a testem. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy ott lehetek Liam és Phoebe nagy napján, méghozzá Niall oldalán. Niall rám pillant, csillogó kék szemeivel. Közelebb lép hozzám, puha ajkait arcomhoz érinti, hogy puszit adhasson. Eljátszadozik a begöndörített hajkoronám egy fürtjével, mindezt vadul vigyorogva teszi.
- Kicseszettül szerencsés vagyok - dönti homlokát az enyémnek. - Ne haragudj az ostobaságomért. Nem érdemelted meg.
- Srácok, ezt tartogassátok máskorra rendben? - szakítja meg pillanatunkat édeskés mosollyal Sidney. - Menjetek és érezzétek jól magatokat.
- Úgy lesz - mosolygott rám Niall, majd maga elé engedve távozunk.

Egy olyan fajta boldogsághormon kerített hatalmába mindössze pár másodperc alatt, amely szinte megmagyarázhatatlan. Kezeink mágnesként vonzották egymást, szemem folyamatosan az utat gondosan figyelő páromon van. Ha valaki most látna, biztosan bolondnak titulálna, pedig csak repesek a boldogságtól. Niall látványa a szívem eszeveszett dobogását vonta maga után. Ez nem csoda, mert valami észveszejtően nézett ki. Fehér inget viselt, amire egy sötétkék öltönyt húzott. A rajta lévő mindössze két gombot begombolta, a haja jól beállítva, a lábán természetesen egy fekete lakkcipő.  Ez a látvány mindenképpen szemet gyönyörködtető.

Egy pavilonhoz érünk, ahol kisebb csoportokban álldogáltak a vendégek. A vőlegény vidáman köszöntötte a vendégeket, majd mikor ránk került a sor, az ölelésébe vonta legjobb barátját. Megveregetik egymást hátát férfiak módjára, majd Liam engem két puszival, és egy öleléssel üdvözöl.
- Legyetek nagyon boldogok - mosolygok őszintén.
- Ezt majd akkor mond, ha Phoebe már igent mondott - nevet Liam.
- Igent fog mondani, hidd el nekem - nyugtatom őt.
- Legyen igazad. Kértek valamit inni? Pezsgőt esetleg?
- Most nem, majd később - utasítja vissza az ajánlatot Niall. - Te, szívem?
- Én sem kérek, köszönöm. Hol lesz az esküvő?
- Innen nem messze egy templomban - válaszol Liam. - A fogadás meg a rögtön mellette lévő pincészetben.
- Ez szuper!

A násznép egyre csak nagyobb lesz, Liam elmondása szerint a vendégsereg közeli barátokból, valamint Liam és Phoebe rokonaiból áll, mindketten szerény esküvőt akartak. Ekkor egy körülbelül 26-os éveiben járó srác ugrik Niall mellé nagy örömmel. A két srác egymás nyakába borul.
- Rose, bemutatom neked Louis Tomlinson-t, ő is a banda tagja - fedi fel a számomra idegen kilétét Niall.
- Niall annyit áradozott már rólad, hogy parancsba adtuk neki hogy hozzon el téged az esküvőre - nevet Louis.
- Valóban? - sandítok Niall-re nevetve.
- Már a könyökünkön jöttél ki - közölte Louis, amitől még jobb lett a kedvem.
- Elég lesz, Louis - csitítja barátját Niall.
- Harry-t nem láttátok? - érdeklődik.

Niall arcizma megfeszül, hallván Hazz nevét. Végig simítok karján, jelzésképpen hogy most fejezze be.
- Itt lehet valahol - nézek körbe.
Louis vállat ránt, majd elvegyül a tömegben.
- Ugye  nem fogsz jelenetet csinálni? - motyogom.
- Ez Payno esküvője. Nem akarom elrontani.
- Helyes - mosolyodok el haloványan.

Ebben a pillanatban jelenik meg a menyasszony. A szemek csakis rá szegeződnek, ez nem is csoda, hiszen gyönyörű szép. Ragyogott a boldogságtól. A jövendőbeli férje lágy csókot lehel ajkaira, és megforgatja őt. Elindulunk a templomhoz, az ifjú pár vezetésével. A szertartás könnyedén lezajlott, igazán megható keretek között. Niall vállára hajtom a fejem, ő puszit nyom a hajamba.
- Szeretlek - suttogja a fülembe.
- Én is szeretlek - suttogom könnyezve.

Elérkezett az idő, hogy gratuláljunk a friss házasainknak. Még egyszer gratulálok Payno-nak, majd Phoebe-hez lépek, aki lassacskán már meg sem tud szólalni az örömtől. Így hát csak megölelem.
- Sok boldogságot nektek - vigyorgok.
- Ugye kibékültetek Niall-el? - állt elő egy meglepő kérdéssel.
- Honnan tudod, hogy összevesztünk?- nézek furcsán.
- Majd később elmagyarázom - legyint.

Nevetve helyet adok a következő gratuláló embernek. Harry lépett mellém. Niall-höz hasonlóan ő is fehér ing - fekete öltöny melkett döntött, csupán annyi különbséggel, hogy Harry egy barna cipőt párosított az összeállításához.

- Niall csak így magadra hagyott? - törte meg a csendet mély hangjával.
- Gondolom valakivel beszélget - mondom egyhangúan. - Különben sem kell egymás nyakán lennünk.

A gyanúm beigazolódott. Niall tőlünk nem messze beszélgetett buzgón egy sráccal.

Ha oldalra fordul, közvetlen rálátása van ránk...Niall könyörgöm ne fordulj meg!

- Én Niall helyében rajtad tartanám a szemem - helyezi hatalmas tenyerét derekamra. - Ebben a ruhában bárki felizgulna rád...Megjegyzem én is.

Erős alkohol szag szökik az orromba. Egyértelműen Harry-től származik az illat.

Hazz részeg.

Megsem tudom mondani, mikor láttam Harry-t utoljára ennyire részegnek. Amióta az eszemet tudom, mértékkel fogyasztott alkoholt, ebből kifolyólag csak a becsiccsentés határát súrolta. Nos, ez bőven átlépte a határt.
- Be vagy rúgva - állapítom meg. - Mennyit ittál?
- Csak egy kis pohárkával - majd kissé meginog.
- Istenem, Styles - sóhajtok fel. - Most mit csináljak veled?
- Nekem lenne pár ötletem, bébi - kúszik a fenekem felé keze.
- Hagyd abba! - szólok rá erélyesen.

Átkarolom őt, majd bebotorkálok vele a pincészetbe, és leültetem a neki szóló helyre, ami nem mellesleg pont az enyém mellett van. Miért érzem én azt hogy ebből még baj lesz? Kiveszek a táskámból hogy palack vizet, és azt Harry kezébe nyomom.
-  Kortyolgasd apránként - adom utasításba. - Szerzek neked valami kaját, ami felszív belőled valamennyi piát.

Elsétálok a pincészet konyhájáig, ahol minden bizonnyal az esküvői menüt készítik elő. Szoklan kéréssel fordulok hozzájuk.
- Csinálnátok egy szendvicset, kérlek?

Furán néznek rám. Gyorsan elmagyarázom a kérésem okát, ők bólintva teljesítik a kérésem. Styles már majdnem megitta a palack tartalmát, mire visszaértem.
- Miért teszed ezt? - veszi át a szendvicset. - Miért törődsz velem?
- Mert a barátom vagy, Harry - nézek mélyen a szemébe.
- Csak nem olyan értelemben, ahogy én azt szeretném...

Üzenetem érkezik.

Niall: Merre vagy?

Rögtön válaszolok, félve a reakciójától.

Rose: Harry-vel már bent vagyunk a pincészetben. Nem azért, amiért gondolod!  Megmagyarázom!

- Niall féltékeny típus? - faggat Hazz.
- Szó sincs róla. Csak nem túl megnyugtató számára a közös múltunk.
- Amiből lehetne jövő is - húzodnak huncut mosolyra ajkai.
- Harry, legalább most az egyszer kíméld meg magad attól, hogy beleéled magadat valamibe, ami nagy valószínűséggel nem fog bekövetkezni, és csalódni fogsz!
- Ennyire nincsenek már érzéseid irántam? - hervad le a mosolya.
- Szeretem Niall-t, Harry. Téged is szerettelek, de neked ez nem volt elég. Innentől kezdve nincs is miről beszélni - csak úgy dőlnek belőlem a szavak.

Szótlanul lehajtja fejét, és a földet pásztázza. Egy mázsás súlytól szabadultam meg, ami már régóta nyomta a lelkemet. Most ezzel belülről összetörhettem Harry-t, de legalább megakadályozhattam, hogy hamis álmokba ringassa magát. A helység megtelik emberekkel, szorongva keresem Niall-t. Mimikátlan arccal mered rám. Szó szerint semmit nem sikerül leolvasnom az arcáról. Nem várt tettet hajt végre. Gyengéden belecsókol a hajamba, két karomat megsimogatja. Harry inkább feláll az asztaltól, és kimegy a teremből.
- Nem vagy dühös? - lepődöm meg.
- Louis látta, Harry milyen állapotban érkezett ide - tűr egy rakoncátlan hajtincset a fülem mögé. - Édes vagy, hogy segítettél neki.

Még jobban megkönnyebbültem, ha ez még lehetséges. Hála az égnek, és Louis éles szemeinek. Az említett mellé egy gyönyörű, jelenleg hullámos hajjal megáldott lány ült.

Egymást figyeljük. Ő oda súg Louis-nak, én pedig Niall-el teszem ugyan ezt.
- Eleanor Calder, Louis barátnője - mutatkozik be a lány.
- Rose Moore, Niall barátnője - mutatkozom be én is.
- Nahát Niall, végre megtört a jég - örül. - Ne tudd meg mennyit rágtam a fülét, hogy szedjen fel végre valakit...
- Rohadtul idegesítő voltál - jegyzi meg játékosan Niall.
- De megérte!

Arcom piros színbe burkolózik, ahogy Niall büszkén pillant rám. Eleanor-nak elragadó személyisége van, ezek szerint jó kapcsolatot ápol Niall-el. Csörömpölést hallunk. A hang irányába fordulunk.
- Ez a nap a fiamé, és Phoebe-é - szólal fel ha minden igaz, Liam apja. - Emeljük hát poharunkat rájuk.

A két szerelmes egymásra néz, és megcsókolják egymást. Egyszer nekem is elérkezik az én nagy napom, reményeim szerint Niall oldalán,  a legnagyobb boldogságban. Egyenként koccintok az újjonan szerzett barátaimmal, majd egy aprót kortyolók a hűsítő pezsgőből. Idő közben Harry visszatért mellém. Egymáséhoz koccantjuk a poharainkat, és bólintunk. Elérkezett a vacsora ideje, ezt igazolták a sorban beigyekvő emberek, kiknek kezében egy - egy tál volt. Mindegyik nagyon finom volt, azt hiszem sikerült még felszednem pár kilót még karácsony előtt. A finom vacsorát meg nem álló táncolás követte, kétségtelenül az esküvő legjobb része. Hihetetlenül melegem lett, körülbelül az 5. táncolás után, így követem Harry példáját, és kimegyek levegőzni. Jól esik a kellemes hideg szellő. Üzenetem érkezik ebben a minutumban.

Thomas: Mi a helyzet? Ráérsz? Jack-nek sétálhatnéka van, és gondoltam ti is velünk jöhetnétek. :)

Mosolyogva pötyögöm vissza a választ.
Rose: Ami azt illeti, esküvőn vagyok. Majd máskor, jó?

Thomas: Rendben, jó szórakozást! Ha jobban belegondolok, jobb is ha most nem jöttök. Max egy félős kaszanova, pillanatok alatt beújít egy új csajt magának...

Rose: Ez hallatlan! Nyilvánvalóan Lady-t távol kell tartani Max-től...

Thomas: Max befog fordulni, ha ezt megtudja...

- Mit csinálsz idekint? - jelenik meg Hazz.
- Vágytam egy kis levegőre - mosolyogtam rá. - Na és te?
- Fülledt bent a levegő - válaszol Harry. - De itt legalább hideg van.
- Most komolyan ez a témánk? - nevetek fel kínosan.
- Másról akarsz beszélni? Jól van. Ki az a Thomas?
- Hogy mi? - szöknek szemöldökeim az égbe.
- Láttam, hogy valami Thomas-el beszélgettél - mered rám rezzenés telen arccal.
- Én is szeretném tudni, ki az a Thomas - köszörüli meg a torkát Niall.