- Chris - mordulok fel. - Kinyírom, esküszöm, kinyírom - kántálom.
- Mi áll benne - ugrik mellém Sidney, szemét végig vezeti a közép hosszú szövegen. - Elfogsz menni. Ne halljak ellenkezést.
- Csak azt fogsz hallani... Kizárt dolog, hogy találkozzak vele!
- Rose Moore - teszi csípőre kezeit Sidney. - Ez a srác megérdemli, hogy rá szánj pár percet az életedből. Ez elejétől fogva nem értem, mi bajod van Niall-el. Ha nem rád vetett volna szemet, istenemre mondom, hogy rá vetném magamat.
- Csak tessék - dobom el a levelet. - Szabad préda.

Sidney rosszállóan csóválja fejét, és a konyhába száműzi magát. Az agykerekeim megállás nélkül kattognak. Egy fajta taszítást érzek, mikor arra gondolok, hogy ismételten szembe kerülök Niall-el. De vízhangzanak a fejemben Sidney szavai. Ez a srác megérdemli, hogy rá szánj pár percet az életedből. Valóban?
Chris lép be az ajtón. Zavartan kerüli pillantásomat.

Jobb is, ha nem nézel rám Christian Foster. Ha a szememmel ölni tudnék, te már nem lennél életben.

- Rosie - makog.
- Kösz, hogy irányítod az életemet - fintorgok.
- Csak jót akarok neked - érinti ajkait homlokomhoz, tarkómnál fogva húz közelebb magához. - Nem lehetsz örökké szingli.
- Köszönöm - szólal meg helyettem Sidney.
- Borzalmasak vagytok - komornak mutatom magam, de a szám sarka mosolyra görbül.
- Imádsz - Chris vigyorogva karjaiba zár. - Valld be.
- Csak, ne intézkedj helyettem, fogtad?- motyogok.
- Fogtam.

Lehámozom magamról Chris karjait, s a szobámba vonulva vívom le magamban ezt a harcot. Mit tegyek? Egy találkozásba senki nem halt még bele, tudtommal. De nem is tudom. Mikor Niall közelében vagyok, erős késztetést érzek, hogy bemossak neki egyet. De bunkóság lenne részemről, ha faképnél hagynám az utolsó itt töltött napján. Vagy nem?

☆☆☆

Órák elteltével sem jutottam dülőre a problémámal. Ellenben, a két jó madaram már a közös jövőmet tervezgeti Niall-el. Chris-nek sikerült Sidney-nél is nagyobb kerítőnővé válnia, ami nem hittem, hogy valaha is megtörténik. Jelen pillanatban egy kanadai mintás meleg takaróba bugyolálva darálom le a Simlis Spinék újabb évadát, egyedül. Sidney-nek akadt egy új interjú alanya, Chris meg az egyik haverjának a kocsiját szereli meg. Még ha az emeleten is vagyok, tisztán hallom, hogy csöngetnek. Csiga lassúsággal megyek az ajtóhoz, és nyitom ki azt. A múltam egyik személye állt az ajtóban.

Styles...A mai nap folyamán komolyan  csak olyan emberekkel találkozom, akikkel nem akarok?!

- Helló, Rosie - szólít az ő szájából régen hallott becézésemen.
- Honnan tudtad hogy itt lakom? - kérdeztem idegességgel hangomban, a köszönést hátra hagyván.
- Sokat jártam ide, nem emlékszel? - húzza mosolyra száját.
- Hogy is felejthetném el... Mit akarsz itt? Nem kerestük egymást azóta amióta megdugtad az egyik ribancodat a sok közül. Tehát?
- Bejöhetek? - dől az ajtófélfának zsebre dugott kézzel, ahogy azt mindig tenni szokta. - Beszélnem kéne veled valamiről.
- Nincs kedvem beszélgetni veled.
- Kérlek, Rosie. Fontos lenne.
- Kapsz 5 percet - állok arrébb, hogy betudjon jönni. - Ha nem haragszol, nem kérdezem meg, hogy kérsz e valamit enni vagy inni. Jól kitudtad te magad szolgálni.
- Nem kérek semmit, köszi - helyezkedik el az ülőgarnitúrán.

Megvált hosszú barna hajától, amit én úgy szerettem bekontyozni, más esetben befonni. Jótékonyságra a szánta, ezt csodáltam benne. Ez a hajstílus ám kétségtelenül jobban állt neki az előzőnél. Zöld íriszei lyukat égettek belém.
- 4 perc - töröm meg a csendet.
-  Jól van - nevet alig hallhatóan. - Ezerszer hallhattad ezt a semmit érő dumát a számból, de ragaszkodom hozzá, hogy még egyszer elmondjam. Sajnálok mindent. Egy féreg voltam, te nem ezt érdemelted.
- Na és? - vonom fel szemöldököm.
- Megszakítottam a kapcsolatot Amelia-val. Az lebegett a szemem előtt, hogy elveszítettem azt a lányt, akinek napokkal ezelőtt az eljegyzési gyűrűjét keresgéltem.
- Tessék? - áll meg bennem az ütő.
- Megakartam kérni a kezed, Rosie. Még azon a napon, amikor megtörtént a dolog.
- Ezt nem bírom elhinni - temetem tenyerembe arcomat.
- Te voltál a nő, akivel elképzeltem az életem hátralévő részét.
- Akkor mi a francért csaltál meg?! - csapok mérgemben a combomra, könnyes szemekkel.
- Egyszeri alkalomnak indult. Egy felelőtlen éjszakának. Elakartam mondani, már az első alkalomnál, de nem tudtam hogyan.
- Valamikor hallottam már ezt a kifogást...Ezért jöttél? Hogy elmond újra és újra ugyanazokat a kifogásokat? Mert akkor mehetsz is, mert nem hallgatom meg újra.
- Hiányzol - néz mélyen a szemembe. - De cseszettül. Sok utolsó esélyt kaptam már tőled tudom, de most az egyszer nem szúrom el. Ígérem.
- Sajnálom, Hazz - törlöm le elefántkönnyeimet. - Túl sokszor okoztál nekem csalódást. Mégegyszer nem bírom ki azt a poklot.
- Értem - indul meg a bejárati ajtó felé, és utoljára még rám vezeti tekintetét. - Csak hogy tudd. Nem fogom feladni. Harcolok érted.
- Nem érdekel mit csinálsz. De a lelkem mélyén soha nem fogok tudni megbocsátani neked.
- A remény hal meg utoljára - somolyodott el.

A te esetedben már rég meg kellett volna halnia, Styles.

Kifújom a levegőt, a földre csúszom. Sok régi emlék tört fel bennem, egy pár perces találkozás alkalmával. Sikerült rájönnöm, hogy legbelül még nem gyógyultak be a sebeim, ennyi idő elteltével sem. Az érzéseim kihaltak iránta, kivéve az utálatot. Az soha el nem múló érzés. Ilyenkor jól jönne egy tábla csoki...Vagy kettő.

Sidney hamarabb érkezett haza az átlagnál. Vidám volt, de amint levezettem neki a velem történteket, döbbentség ült ki arcára.
- Ha jól értelmezem, Styles most is szeret téged, és vissza akar kapni? - összegzi Sidney. - Egy romantikus drámába csöppentél, drága Rosie-m. Ez kétségtelen. Harry és Niall vágyakozik utánad, de neked mindkét fiúhoz dobban a szíved.
- Te hallod magadat ilyenkor? - röhögök. - Ez vicc. Niall-t 2 napja ismerem, abban sem vagyok biztos, hogy nem valami körözött bűnöző. Hazz felől meg nem akarok soha a büdös életbe többet hallani. Elég volt belőle.
- Jól van, antiszockám - vesz ki a hűtőből két joghurtot Sid, az egyiket elém tolja, mellé egy kanállal. - Mihez akarsz kezdeni?
- Azt hiszem, megadom Niall-nek azt az örömet, hogy utoljára beszélek vele. Ha utána garantáltan felőle se kell hallanom.
- Ez már haladás - vigyorog Sidney.

☆☆☆

Ez a te formád, Rose. Találkozni fogsz valakivel, de nem tudod mikor, meg hol...Ez a logika egészen követhető. Chris segítségével megkapom Niall számát, akit keserű szájízzel, de felhívok.
- Nem szex telefonálok senkivel - köszönt az általam hallott legfurább köszönéssel.
- Jó számot hívtam? - zavarodok meg.
- Te vagy az, Rose? - ismeri fel hangomat. - Atya ég, ne haragudj! Sorozatosan hívnak, hogy telefon szexeljek velük, és jézus. Azt hittem te is valaki olyan vagy.
- Ki kell ábrándítsalak Horan. Se telefon szexelni, se semmi ilyesmit nem akarok tőled!
- Miért hívtál fel? - kérdi.
- Te akarsz látni engem...
- Eljössz? - hallható meglepődöttség hangjában.
- Én sem hiszem el.
- Megleptél, de komolyan. Chris vett rá?
- Többek között. Na és, mikor és hol akarsz találkozni?
- Érted megyek 5-re. A többi meglepetés.
- Ki kell öltöznöm?
- Nem nuszály. Gyere olyan ruhába, amiben kényelmesen érzed magad.
- Rendben.

Sidney bezsongott a gondolattól, hogy Niall és én a mai nap további részét együtt töltjük. Én már kevésbé...Percek óta várakozom Horan-re, teljes hadi díszben. Ahogy a férfiaknál tapasztaltam, biztosan késni fog. 17:00-et üt az óra. Kopogtatás hallatszik.

Plusz pont, Horan.

Lenyelem a fagyi gombócot, s ajtót nyitok. Niall egy fehér inget viselt, egy fekete térdnél kivágott farmerrel. Elismerem. Jól nézett ki. Nagyon is jól.  Arcomhoz hajol, ajkait hozzá érinti. Hagyom, nem hajolok el.
- Csinos vagy - néz végig rajtam.
- Te is jól nézel ki - mosolyog.

Sziasztook! :)
Ne haragudjatok, hogy ez a rész ilyen rövidre sikeredett. :( A következő rész ennél hosszabb, és eseménydúsabb lesz, ezt megígérhetem!  Jó olvasást nektek, várom a visszajelzéseket! :)