Előveszem a legszélesebb vigyoromat, hiszen a rajongók a legtökéletesebb képet érdemlik. Az őzike szemű, angyali arcú lánynak kissé remegni látszik a keze, ezért inkább elkérem tőle a telefont, s lővünk egy képet. A lány magához ölel, melyet örömmel viszonzok. Szeretek a rajongókkal lenni, ha nem esnek túlzásba. Értem ezalatt a túlzott ölelgetést, és az elvetemültebbnél elvetemültebb selfie-ket. Egy kis papírt nyújt felém, valamint egy alkoholos filcet, félénken nézve rám.
- Hogy hívnak? - kérdezem mosolyogva.
- Lizzie - árulja el nevét.
- Nagyon szép neved van - majd aláfirkantom a papírt. - Tessék, Lizzie.
- Nagyon köszönöm - folynak le könnycseppek az arcán, melyeket ujjammal letörlök. - Cuki az akcentusod.
- Köszönöm - fogadom a dicséretét egy mosollyal. - Örülök hogy találkoztunk!
- Köszönöm a képet és az aláírást! - és egy nála 20 évvel idősebb nőhőz fut, akinek nagy boldogan mutogatja a telefonját.

Jó érzés, hogy így a szoló karrierembe vágva is támogatnak a rajongók. Valóra válthattam az álmot, amiért az X Factor-ba jelentkeztem. Imádtam a One Directionben lenni, de mind az öten megakartuk már ízlelni, milyen is egyedül zenélgetni. Persze tartjuk a kapcsolatot egymással, de ha úgy vesszük, külön utakon járunk tovább. Beülök a kocsimba, s bekapcsolom a rádiót, hisz a csenddel engem olykor az őrületbe lehet kergetni. Rátaposok a gázra, majd a mai koncertem helyszínéhez megyek. Egy üres tér fogad, ami majd estére remélhetőleg megtelik emberekkel. Ámulatomból a mobilom csörgése zökkent ki.
- Csá, Payno - üdvözlöm vidáman Baby Daddy-t, akit az idő során sikerült megrontanunk a srácokkal.
- Cső, Ni - szólít a jól ismert becézésemen. - Holnap este told oda a seggedet a legénybúcsúmra!
- Rendben, főnök - nevetek. - El sem hiszem, hogy házasságra adod a fejed...Phoebe melletted hamar megfog őszülni.
- Ha ilyen asszonyod van mint nekem, nem tudod elég hamar elvenni - nevet Payno. - Ajánlom hogy hozz magaddal valami csajt az esküvőre. A kis Horan-nek újra csatasorba kéne állni, ha érted hogy értem.
- Nem ígérem - fojtom vissza a nevetést.
- De ígéred. Különben kénytelen leszek a kezembe venni az irányítást.
- Te inkább foglalkozz azzal, hogy Phoebe ne nyújtsa be az esküvő után egy nappal a válókeresetet - csipkelődöm.
- Nem vagy vicces, Horan - próbálja komolynak mutatni magát, de a hangjából könnyen kivehető hogy mosolyog. - Akkor holnap gyere. Egy legénybúcsú nem legénybúcsú Horan nélkül.
- De hízelgősbe vágtad magad -- röhögök. - Akkor holnap ütközünk. Szia.
- Szia - majd bontja a vonalat.

Nevetve eldugom a készüléket, majd szét nézek kicsit a színfalak mögött. A színpad már majdnem készen áll, már csak az utolsó simítások hiányoznak. Az utam következő helyszíne, egy étterem volt. Nem szeretek kimerészkedni a saját konyhába, mert abból az esetek döntő többségében semmi jó nem sül ki. Egyszer egy lány feljött hozzám, hogy nálam vacsorázhasson. Romantikus módon próbáltam egyedül összedobni valamit, konkrétan spagettit. Kinézetre elment egynek, de az íze...inkább nem részletezem. A lány étel mérgezést kapott, és onnantól kezdve látni sem akart. Ezért bízom magam az éttermekre, mert akkor talán senkit nem mérgezek meg. Egy kiadós ebéd után a szállódába veszem az irányt, ahol a jelenlegiekben lakom. Levetődöm az ágyamra ami tele van a szét dobált ruháimmal. Bekapcsolom a tévét, de ahogy az lenni szokott, megbánom. A hírek tele vannak nagyobbnál nagyobb hazugságokkal, amikre mostanában a legérzékenyebb vagyok. A kedvenceim az állítólagos szerelmi életemről szólnak. Ellie Goulding úgy volt a barátnőm, hogy egyikünk sem tudott róla... Végül is, tök logikus, nem?

●●●●●●

A rajongók sikítozása betölti az egész stadiont. Nem fér a fejembe, hogy ennyi ember hogy jöhetett el, csak is kizárólag miattam? Ha lehetne, mindegyiküknek egyesével elmondanám, milyen hálás is vagyok neki mindazért, amit tettek értem 2010 óta. Nyakamba akasztom a gitáromat, majd nagy vigyorral köszöntöm a közönséget, akik egy sikítással válaszolnak.

- Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek - beszélek a mikronfonba. - Őszintén szólva, nem hittem volna hogy ennyien eljöttök. A legkirályabbak vagytok! Jó szórakozást a koncerthez. Szóljon a This Town!

Felcsendül az 1. Dalom, amit szólistaként éneklek. Nagyon közel áll a szívemhez ez a dal, mert rengeteg érzelmem van benne, és mégis csak ez volt az első dal, amit egyedül adok elő, a srácok nélkül. Üdvrivalgás fogadta az előadásomat. Következő dal, a Slow Hands volt, ami kissé pörgősebb az előző dalnál. Személyes kedvencem. A koncert közben nem győztem hangsúlyozni, hogy amiért most itt tartok, azért ők, és a családom felelősek. Nekik köszönhetek mindent. A koncertet a Too Much To Ask című dalommal zártam, amit nem olyan régiben klip formában is elérhetővé tettem. A visszatapsoltak, ami rendkívűl jól esett a szívemnek. Leülök a backstage-ben, majd Twitteren keresztül is megköszönöm a rajongóknak, hogy ilyen csodás közönség voltak. A telefonom kijelzője átvált, és anya nevét írja ki. Ajkaim széles mosolyra húzodnak.
- Szia anya - vigyorgok. - Mi újság? Minden rendben van otthon?
- Igen kisfiam, minden a legnagyobb rendben - meséli boldogan. - Az egész család látta a koncertet. Bámulatos voltál, drágám!
- El sem hiszed, milyen jó ezt hallani - somolygok. - Gregék jól vannak?
- Remekül. Theo alaposan lefárasztja őket.
- Tagadhatatlanul Horan - nevetek hallva az imádott unokaöcsémről.
- Az bizony. Már nagyon hiányzol neki. És persze nekünk is.
- Amint lesz időm, haza utazom megígérem - ígérgetem. - Egyenlőre még koncert koncert hátán van, szóval az az idő sajnos nem most lesz.
- Mi azért még mihamarabb várunk haza, Niall!
- Igyekszem.

Még pár szót beszéltem anyával, aztán bontom a vonalat. Meg sem tudom mondani, mikor láttam utoljára a szüleimet. Talán karácsonykor...Azóta csak telefonon keresztül tartjuk a kapcsolatot, esetleg webkamarázunk, bár az ritkábban fordul elő, mert anya nem az a modern anyuka, nem tudja önmagától elintézni a webkamerázást, csak ha Greg ott van. A családomról annyit, hogy a szüleim elváltak, szerencsére a legbékésebb módon. Még most is jóban vannak. A bátyámmal Greggel nőttem fel, akinek közben lett Denise a felesége, és a fia Theo, aki az én kiköpött hasonmásom. Összeszedem a cuccaimat, és a hotel felé vezetek az autómmal, ezekben a késői éjszakákban. Otthon fáradtan rogyok le az ágyam szélére, elkönyvelve magamban, hogy ennyire még nem voltam fáradt. Alapos zuhanyzás után álomra hajtom fejemet.

Éles zajok verődtek be az ablakomon. Kikecmergek az ágyból, majd megnézem pontosan mi vert fel álmomból. A hotel előtt csapatonként álltak a sikítozó lányok. Remek...Megtaláltak. De mit is vártam. A hírem futó tűzként terjedt, ahogy az lenni szokott. Nem telik el 5 másodperc, máris tudják hol szállok meg, hol ebédelek, stb. Az ajtó mögött állt valaki, s ezt pedig a kopogtatásból sikerül leszűrnőm.
- Szoba szervíz! - beszél magas hangon valaki. - Ön rendelt egy Shawn Mendes-t?
- Ez megmagyarázza a nagy tömeget - engedem be a mangaléta haveromat. - Nem tudsz úgy jönni, hogy ne okozz feltűnést?
- Hiába haver - ránt vállat. - Aki jóképű, az után a csajok ötvenesével jönnek.
- Jól van, kis tinisztár. Mi járatban vagy erre felé?
- A twitteren minden második poszt a te szállásodról szól, szóval úgy gondoltam meglátogatlak, ha már úgy is itt lépek fel.

Vállat rántok, Shawn meg csak az ágyamra vetődik. A tévét kapcsolgatja, de aztán valahogy az érdeklődését jobban leköti egy tábla, melyre vastag betűkkel rá volt írva: VEDD EL A SZŰZESSÉGEM SHAWN MENDES!
- Dögös a csaj, nem? - bök a fekete hajú, zöldes szempárral megáldott lány felé, aki a plakátot szorongatta a kezében.
Nevetve csóválom fejemet. Ez a srác nagy valószínűséggel sosem fog megváltozni, de ez nem éppen baj. Így vált ő a szakma nagy reménységévé. Maradjon is meg ilyennek. 5 év korkülönbség van köztünk, de ennek ellenére jól megértjük egymást, és nagyon jóban vagyunk. Mintha az öcsém lenne akire titkon mindig is vágytam. Elhúzom Shawn-t az ablaktól, akiben szemmel láthatóan túltengőben vannak a hormonok. Elhúzom a függönyt, a kint ránk várakozó tömeg bánatára, aminek hangot is adnak. Magamra kapom a farmer kabátomat, majd Shawn-al az oldalamon elhagyom a hotelt. Beülünk egy egyszerű kis kocsmába, ahol kérünk két csapolt sört.
- Tehát Liam legénybúcsújába mész - kortyol sörébe Shawn, aminek a vége egy habos csík a szája felett. Akaratlanul is elnevettem magam. - Mi az? Mit nevetsz?
- Szexi a hab bajuszod - kuncogok. - Garantáltan vonzanád vele a nőket. És igen, ott leszek este.
- Ha lesz sztriptíz táncos, videót kérek róla - parancsolja.
- Nagyon kis nőcsábász lettél, nem gondolod? - fojtom vissza a nevetést.
- Ugyan már - legyint. - Hogy mersz te rólam ilyet feltételezni?
- Az előbb elgondolkoztatott téged egy papír, amin valaki a szűzességét kínálta fel neked. Veled valami nem oké, öreg. És Isten ments, hogy magamra haragítsalak Mendes, te isten adta tehetség, de nekem  készülődnöm kell.
- Ez mit akar most  jelenteni?
- Azt hogy leléptem - állok fel az asztaltól. - A sörömet nyugodtan fizetheted, kösz.
- Most miért vagy velem ilyen? - szól Shawn tettetett felháborodással. - Én még hagytam volna, hogy felhúzd a csajozó boxeremet...
- Csajozó boxer? - bukik ki belőlem egy hangos röhögés. - Valami nem okés az elméddel, kölyök.
- Szerencsét hoz - kacsint rám, s felém nyújtja öklét. - Valamikor ütköznünk kéne megint.
- Akkor lehetőleg ne az a boxered legyen rajtad - öklözök le Shawn-al. - Pá, Mendes.
- Cső, Horan.

Egy legénybúcsúra felesleges kiöltözni, lezserre vettem a figurát. Fehér póló, sima farmernadrág, valamint az egyik fekete bőrdzsekim a sok közül. Payno meglepetésemre egy közeli kocsmát bérelt ki a legénybúcsújához. Többnyire tudom hogy mire számítsak. Berúgunk mint az atom, és olyan hülyeségeket csinálunk, amikre másnap valószínűleg nem emlékezünk majd, de az " ez volt életem legjobb legénybúcsúja " érzet meg marad. Így zajlik egy igazi legénybúcsú. Gondolom. Leparkolok a kis söröző előtt, ahová Liam navigált. Nagy a hangzavar, úgy érzem valakik már elkezdték a bulit nélkülem.  Liam egy whisky-s üveget szorítgatott a kezében. Rám kapja tekintetét, az arcára széles vigyor ül ki.
- Kérhetnék egy pohár Jimbean-t ennek az ír fazonnak? - szólt  pultosnak a vőlegény.
- Látom a pohár fenekére néztél - röhögök.
- Nem illik kiröhögni egy részeg embert, kisfiam - veregeti meg vállamat.
- Ezer bocsánat, uram - húzom le a pultra tett feles pohár tartalmát.

A kocsmából távoznunk kellett, mert Payno nem egész napra bérelte ki a helyet, hanem csak pár órára. Következőleg egy üres bár szerűségnél kötöttünk ki, ami tipikusan úgy nézett ki, mint egy sztriptíz bár. Lehet hogy az is. Az újdonsült férj jelöltet leültetjük egy székre, s hátul megkötjük a kezét. A fények leoltódnak, a rudat világítja csak meg némi fény. A semmiből elő jön egy szőke, kerek fenékkel, és megfelelő dekoltázzsal ellátott nő. Ujjongni kezdünk, miközben ő pár szexi mozdulatot lejt a műszerén. Nem tagadom, nagyon is tetszett a látvány. Szívesen hagynám, hogy alattam izzadjon. Benedvesíti duzzadt ajkait, amik vörös rúzzsal voltak kifestve. A gatyámon idő közben megjelenik egy dudor, de ahogy láttam, a többi srác sem reagált másképp. A csaj leugrik a színpadról, majd Liam ölébe veti magát.

A fene abba a mázlista fajtádba, Liam.

Vékony ujjaival a barátom hajába túr, nyakát csókolgatva. Liam nem ellenkezett. Sőt, szemmel láthatólag ínyére volt, hogy ez a szőke bombázó ajkaival kényezteti őt. Leválik Liamről, és áttér a társaság többi tagjára, engem hagyva utoljára.
- Látom tetszem neked - súsogja fülembe.

Oh, de még mennyire.

Érzékien megcsókol, keze már a pólóm alatt pihen. Végig simít hasamon, beszívva alsó ajkát.  Arc csontomra is csókot lehel, aztán a nyakamnál folytatja. Érti a dolgát, az biztos.
- Csinos kis fiúcska vagy te - suttogja. - Helyesebb, mint a haverjaid.

Abba hagyja a dolgot, ennek kellőképpen nem örültem, de hát nincs mit tenni.
- Most hová mész? - kiált Liam a nő után, látva hogy menni készül. - Szórakozhatnánk még egy kicsit!
- Picit furcsa ezt egy házasodni készülő ember szájából hallani, nem?- kuncogott. - Egyébként nem hinném, hogy bármi közötök lenne hozzá.
Ezzel a végszóval távozik. 

A mulatozást egy disco-ban folytattuk. Én voltam a társaság legvisszafogottabb tagja. Csak csendben piáltam, nevetve a többiek baromságain. Dan, Liam egy Wolverhampton-i barátja eszeveszettül fűzőgeti a pultos csajt, dicsérgetve formás kebleit. Hirtelen megjelenik egy magas, szekrény szélességű férfi, ki idegesen méregeti Dan-t. A lány elbújik a férfi háta mögött, válla rázkódik a nevetéstől. Dan arca elfehéredik, s inkább távozik a szórakozó helyről. Ezen természetesen szakadtunk a nevetéstől. A pulthoz csapódik egy szőke hajú lány, kérve 3 koktélt. Bennem nem kis mennyiségű alkohol tengett , a bátorságom ebből kifolyólag a duplájára nőtt. Elrugaszkodtam a pulttól, s a hölgy mögé álltam.
- Ha tudom, hogy ilyen bombázók járnak ide, többször jövök - hajolok füléhez. - Egyedül jöttél?
- Kösz a bókot - kerül velem szemkontaktusba. - A barátaimmal jöttem - bicent egy oldalsó asztal felé. - Csaklakozol?

Az asztaluknál ült egy srác, s mellette egy igen csak ismerős alak. A lány, aki még az előbb a szemeinket kápráztatta. Kétség nem férhet hozzá, hogy igennel bólintok. A háta mögé utasít, az asztalukhoz sétálva ringatta nekem csípőjét. Ő sem volt semmi, de engem a barátnője jobban felcsigázott.
- Na ne - képed el a lány, meglátva engem. - Ez nem lehet igaz...
- A sors útjai kifűrkészhetetlenek - vigyorgok.
- Te ismered Rosie-t? - lepődött meg a másik csaj.
- Szóval Rosie - kacsintok Rosie-ra.
- Csak Rose - javít ki.
- Rendben, csak Rose - viccelődöm.
- Chris vagyok - nyújtja felém kezét a társaságuk egyetlen fiú tagja, kezet rázva velem.
- Én meg Sidney - mutatkozik be az utolsó ember, akinek a nevével még nem voltam tisztában.
- Üdv srácok, Niall vagyok - fedem fel kilétemet. - És ha nem bánnátok, elrabolnám Rose-t. Van egy kis befejezetlen ügyünk, amit elvégezhetnénk a kocsimban.

Sziasztoook!
Remélem elnyerte tetszéseteket a 2. Rész. Ha igen, jelezzétek nekem VOTE vagy akár KOMMENT formájában! :)
A részben segítő kezet nyújtott sophiamuzlera , akinek emellett azt is köszönöm, hogy képes volt elviselni a nyavajgásomat! 😂😂
További szép napot, és jó szünetet kívánok mindenkinek! :)