TÖVISEK ÉS CSILLAGOK

·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·

- Minden rendben?- tette fel a kérdést a német férfi, amikor a nő mögé lépve átkarolta annak derekát.

- Mostmár minden a legnagyobb rendben.- jelentette ki a nő, miközben mosoly kúszott ajkaira, és fejét a férfi mellkasának támasztotta, erre a kijelentésre pedig a férfi csak nevetni kezdett, és lassan hintázni kezdett karjai között a nővel.

- Ennek igazán örülök.- nyomott a férfi egy csókot a nő nyakára, melybe belemosolygott, ezzel a karjaiban tartott nőt is mosolygásra késztette.

- Van kedvünk ma valamit csinálni?- tette fel a kérdést a nő fáradt hangon.

Mindkét fiatal a brazil tájat figyelte, amely a hétvége folyamán igazán nagy sikert hozott a német férfinak, és mivel már csak az Abu Dabi-i nagydíj volt hátra, ahová Médea ismét elkísérheti a pilótát, így úgy érezték joguk van egy kis pihenésre a Dél-Amerika-i országba.

A bejárati ajtó felől halkan két kopogás hallatszott, majd amikor erre senki sem reagált, akkor újabb kettő, immár valamivel hangosabban, mire már mindkét fiatla az ajtó felé fordult, majd egymásra vezették tekintetüket.

- Rendeltél fel valamit?- szólalt meg először a görög nő, mire a német csak hevesen rázta a fejét.

- Nem, éppen azért keltettelek fel, hogy együtt tudjuk lemenni reggelizni.- ingatta meg ismét fejét a szőke, majd elindult az ajtó felé- Ki az?- szólalt meg a szoba közepéhez érve, miközben a nő a korlátnak dőlve figyelte minden mozdulatát a férifnak.

- Ms Márvost keressük, Mr. Schumacher.- érkezett a válasz az ajtón túlról, így a férfi megállva mutatott két kezével az ajtó felé, amerre a görög nő csak bizonytalanul sandított.

- És mi van, ha megölnek?- tette fel oldalra döntött fejjel a kérdést a nő, egy incselkedő mosollyal, amikor a férfi mellé ért, aki erre csak óvatosan rácsapott a nő fenekére, aki emiatt döbbenten fordult a német férfi felé.

- Bosszút állok érted édesem, esküszöm.- figyelte a nőt lebiggyesztett ajkakkal Mick.

- Te nem hallottál még arról, hogy kocsmába és olyan helyekre, ahol székek repülhetnek, oda mindig a férfinak kell először bemennie, hogy ne legyen semmi baja sem a vele együtt érkező hölgynek?- tette fel a kérdést a nő, és ezzel egy időben ki is nyitotta az ajtót- Jó reggelt.- mosolygott az előtte álló férfira a görög nő.

- Jó reggelt, kisasszony. Önnek érkezett reggel, azzal az üzenettel, hogy csakis kézbe átadandó.- tartott maga elé egy fehér, olfa ágas viaszpecséttel ellátott borítékot a férfi, amit a nő át is vett tőle.

- Köszönjük a fáradozásait.- jelent meg a nő mögött a német pilóta, és egy bankjegyet tartott a férfi felé, aki azt hálálkodva vette át, majd ismét magára is hagyta az európaiakat- Fontos?- érintette fel meg a fehér borítékot a férfi, és mintha szövedtet érintett volna ujjbegyeivel.

- Nem hinném.- ingatta meg a fejét a szőke nő- A bátyám írta, gondolom. A boríték és a pecsét is az övé, még ezt sem tudja úgy csinálni, mint az összes többi normális ember.- a nő ledobta a borítékot az ajtó melletti kis asztalra, majd elindult, a hatalmas szoba belseje felé.

A férfi ujjai közé emelte a borítékot, majd forgatni kezdte azt, és minden oldalról megvizsgálta. A pecsétbe nyomott minta a Török nagydíjat idézte fel benne, amikor a nő hasonló fejdísszel méltatta teljesítményét, melyet csakis miatta vívott ki, ő motiválta, hogyan tette azt azóta is minden egyes versenyen, még akkor is, ha nem is mindig tudott róla, mert a férfi nem mindig avatta be motivációjának forrásába, habár a nő megérdemelte volna minden egyes pillanatban, amikor vele volt, hogy tudja, hogy mennyit segít neki már csupán jelenlétével is.

A nő már mesélt neki a családjáról, a szüleiről, akiknek sorsát nem ők, sokkal inkább merénylők pecsételték meg, akik féltek, féltek, attól, hogy Médea szülei erősebbek tudnak lenni, mint a köztársaság, így meg kellett halniuk, ezért a bátyja vállalta magára a család minden tagjának szerepét, aki nem volt hajlandó szárnyakat adni húgának, míg tizennyolc éves korában a sarkára nem állt, és ultimátum elé nem állította a saját testvérét, aki így még ha csak pár tollat is, de visszaadott darabokat a nő megérdemelt, hatalmas és gyönyörű szárnyából, de még ma is szinte mindennek úgy kell történnie, ahogyan azt ő eltervezi, mintha a sorsot szeretné irányítása alá vonni, rabigába...

Ezzel szemben ő... Médea csak annyit tud, amennyit a családja a médiának is láttatni enged, szinte semmit, vagy legalábbis azzal határos információkat.

- Kibonthatod.- jelent meg az ajtóban mosolyogva a nő, miközben a haját próbálta éppen feltűzni. A férfi tekintetét ismét a kezében tartott borítékra vezette, észre sem vette, hogy nem tette vissza eredeti helyére.

Mick óvatosan meghajlította a fehér papírt, és megtörte az arany viaszt, hogy fel tudja bontani a borítékot, melyben egy szintén arany színű apró papír foglalt helyet, egyetlen szóval a közepén, melynek betűi túl cicomáról és fellengzésről árulkodtak. A nő nem ilyen volt, mintha nem is testvérek lennének...

Jövök...

Állt ez az egyetlen szó fehér írásjelekkel a papírlap közepén.

- Mit jelent ez?- tette fel a kérdést a német, mely felőle már akkor a levegőben lógott, amikor a nő is odalépett, hogy elolvashassa a levelet, csak egy sóhajjal nyugtázta az egészet, miközben magához vette táskáját.

- Ott lesz az utolsó versenyeden. Gondolom azzal indololva, hogy a család mindennél és mindenkinél előbbre való.- forgatta meg óceánszín szemeit a nő, miközben összeszedte a szükséges dolgait az induláshoz.

Család.

- Mehetünk?- állt meg ismét a görög nő Mick előtt, immér teljesen felöltözve, amivel a német már az előtt készen volt, hogy felkeltette volna Médeát.

Eldöntötte. Az év utolsó versenye után elviszi Médeát, és bemutatja neki az egész és valódi Schumacher családot, minden köntörfal vagy ferdítés nélkül.

- Mehetünk.- válaszolt a német mosolyogva, mely egy csókot nyomott a nő homlokára, és ujjaikat összefűzve indult el vele, hogy végre reggelizhessenek.

A német férfi már végzett a csomagolással, amikor a nő kilépett a fürdőszobából egy törölközőt maga köré tekerve, a pilóta kikerekedett szemekkel nézett végig a nőn, aki morcosan nézett maga elé.

- Elfelejtettem, hogy minden ruhámat elcsomagoltam.- jelentette ki elszontyolodva a görög nő, mire a férfi csak nevetni kezdett.

- Csak valami melegítőt vegyél fel, amúgy is repülünk.- vont vállat a német, mire a nő megforgatta szemeit.

- Nem ismered te az én bátyámat, ő már ott fog várni bennünket a reptéren, és a legkisebb hibámra is ugrani fog.- ingatta meg a fejét a szőke nő- Nem hogy melegítőben, de még farmerban sem ülhetek fel a gépre.

- Nem lehetne akkor, hogy nem megyünk el?- tette fel a kérdést a német férfi, mire a nő csak nevetni kezdett.

- Tőlem lehet, de akkor neked kell felhívnod a főnöködet.- mosolyodott el a görög nőt, aki a férfi arcára vezette kezeit- De amilyen gyermeki szíved van Mick Schumacher, ugyan olyan jól nevelt is vagy, szóval öltözzünk.- nyomott egy lágy csókot a nő a férfi puha ajkaira- A bátyámat pedig majdcsak elviselme valahogyan, de azt, hogy neked is ártson, azt soha nem fogom engedni.- simította ismét meg a lágy arcot a nő, majd lassan eltávolodott a némettől.

A férfi tudta, hogy milyen tettek bújtak meg a nő szava mögött, soha nem volt szabad, míg ő mindig is az lehetett, feltételek és határok nélküli szabad, mint egy madár, míg a nő, mint egy szárnyaszegett galamb élt a kalitkájában, melynek rácsai aranyak, ajtaja pedig gyémánttal kirakott, mégis egy börtön apró testének, és ha valaki nem születik bezárva, akkor soha nem is fogja tudni elviselni azt teljesen.

- Ha pedig nem, akkor még mindig rá tudjuk uszítani Mazepin orosz maffiózó haverjait.- lépkedett be a nő után a német férfi, és figyelte ahogy kecses teste köré megköti a milliónyi anyagból készült pillangószánykönnyű ruháját.

- Megmondta, hogy nincsenek maffiózó haverjai.- nevetett fel a nő, amikor hátrafordult, hogy végigmérje a férfit, és csak egy szemforgatással nyugtázta, hogy a férfi még mindig nem készült el, pedig már rég indulniuk kellett volna.

- Te sem mondanád meg, ha lennének.- ingatta meg fejét a férfi mindenttudóan, majd az ágyra leterített ruhájáért nyúlt, hogy végre fel tudjon öltözni, és ne bosszantsa tovább a nőt késésükkel.

- Ennyire nem tud jól titkot tartani. Mindent kikotyog, mindig.- nevette el magát a nő, hiszen noha csak nemrég ismerte meg az oroszt arra már így is rájött, hogy imád beszélni, bármiről és bármikor, és mindent el is mondott neki, amire kíváncsi volt a némettel kapcsolatban- Ha jól emlékszem, akkor azt a fenomén posztot az Instagramon is neki köszönhetjük a virágkosaram után.- fordult el a tükörtől haját kefélve a nő.

- Nem is ő lenne, ha nem dicsekedett volna fele.- sóhajtott fel szemforgatva a német, miközben az utolsó gombokat gombolta be az ingén.

- Csak boldog, hogy te is az vagy.- lépett Mick mögé a nő és hajkeféjét a bőröndbe dobta, majd átkarolta a neki háttal álló férfi derekát- Mert ugye az vagy?- tette fel a kérdést remegő hangon a nő, mire a férfi határozottan bólintott egyet és kezeit a nő összekulcsolt kezeire csúsztette.

- Boldog. Felhőtlenül.- simogatta a férfi a köré kulcsolódó apró selymes kezeket.

- Ennek örülök.- nyomott egy csókot a férfi vállára a nő, majd lassan hátrált egy lépést, és magához vette farmer dzsekijét, bőröndjét pedig leemelte az ágyról, majd maga mellé állítva várta a férfit, aki fejét ingatva fordult a nő felé.

- Tönkre teszed az embert te nő.- jelentette ki alig hallhatóan a férfi, mire a nő csak hangosan nevetni kezdett, miközben szeretettől csillogó szemei csak még inkább díszítették a sugárzóan mosolygó arcát.

- Kívül és belül is, egyaránt.- mosolygott lágyan a nő- Gyerünk Mick, ideje indulnunk.- intette maga után a férfit a német, miközben ő maga elindult, hogy végre elhahygassák a hotelt, és elindulhassanak az év utolsó versenyének helyszíne felé.

A repülőút során a görög nő békésen aludt, aminek a német mellette kiváltképp örült, hiszen mint kiderült eddig együtt töltött idejük alatt a nő ritka rossz alvó, főleg amikor idegen országban kénylene éjszakázni, egy ismeretlen ágyban.

Mick lassan a nő combjára simította kezét, majd simogatni kezdte azt, ügyelve arra, hogy nehogy felkeltse ezzel a nőt.

A férfi lapozott az előtte heverő könyvben, amely a görög királyi család mindenkori balszerencsés életét járta körbe, melybe a férfi olyan könnyűszerrel tudja beleképzelni a nő családját, hiszen ő maga is tragikus módon elveszítette szüleit, testvére pedig éppen ezért próbálta őt még a széltől is óvni.

A férfi lassan emelte maga elé a puha takarót, melyet még a repülőút elején kaptak és takarta be azzal a nőt, aki erre mocorogni kezdett, de szerencsére nem ébredt fel, mindössze pozíciót váltott, és a férfi vállára hajtotta fejét, aki mosolyogva simított végig a nő arcán.

A férfi a laptopját felnyitva foglalta le az első gépre a két jegyet magának és a nőnek is Svájcba. Eldöntötte, ő is megmutatja a nőnek azokat a titkokat, amiket a nő már régen láttatni engedett neki. Elviszi lovagolni a nővérével és az édesanyjával, akinek bebizonyítja, hogy nem mindenkit határoz meg a foglalkozása. Bemutatja az egyik leghűségesebb barátjának, aki vele van már amióta az eszét tudja, és Angie a világot is jelenit neki. És amitől mindig is a legjobban tartott, bevezeti őt az édesapját övező mítoszok közül a valóságba.

- Mhm...- kezdett el ismét mozgolódni a nő, amikor a férfi azonnal lecsapta a laptop tetejét maga előtt- Kivel levelezel, hogy ennyire nem szabad tudnom róla?- tette fel a kérdést álmos hangon a nő, miközben megdörgölte szemeit, kezére húzva takaróját.

- Nincs olyan viselt dolgom, amiről te nem tudhatnál.- simította meg a nő arcát a német, mire ő csak elmosolyodott és maga elé tartotta telefonját, feloldva azt, és csak elfintorodott, amikor meglátta mi van a kezdőképernyőjén.

- Valami kellemetlen dolog?- tette fel a kérdést a férfi folyamatosan simogatva a nőt.

- Csak a bátyám. Azt akarja, hogy haza utazzak hozzájuk az ünnepekre, töltsem vele és a menyasszonyával.- ingatta meg a fejét a férif.

- A menyasszonya ő?

- Mahpeyker. Ő volt ott akkor is, amikor Max, Yuki és te is ott voltatok a kúriában, Görögországban. Nincs vele bajom, sőt egy nagyon jó barátnőm, hiszen ugyan úgy volt kénytelen nevelkedni, mint én, de az idén valahogy nincs kedvem a giccses ünnepekhez.- ingatta meg a fejét a nő, ami éppen kapóra jött a férfinak.

- Akkor,- nyitotta fel az ezüst színű laptop tetejét a német- mit szólnál ehhez?- fordította a nő felé a gépet, amin egy kis ablakon a jegyfoglalás volt megnyitva, míg nagyban a családi telelő képe töltötte be szinte az egész képernyőt.