RÓZSA ÉS GYÖNGY

·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·

- És mi lesz akkor, ha ez a Mick Schumacher megembereli végre magát, és érdeklődni kezd felőled?- dobott egy újabb szem epret szájába a vörös hajú nő, és úgy fordult a vele szemben ülő felé. 

- Ugyan mi lenne?- kérdezett vissza a szőke, és megmozgatta lábait, melyeket a kék tenger habjai mostak- És amúgy sem kell olyanon gondolkodjak, ami nem fog megtörténni.

- Ugyan miért ne történne meg? Csak engedd neki, hogy közeledjen, nem olyan, mint az előzőek voltak, neki nem a cím vagy a családi vagyon kell. Neve neki is van, és ugyan úgy pénze is. És csak gondolj bele milyen zabálnivaló gyerekeitek lennének. Aranyszőke haj, gyönyörű smaragd és zafír keverék szemekkel, és gyönyörű arcocskák, ici-pici gödröcskékkel.- ecsetelte a vörös nő, miközben a szőke a nyugodt tengert figyelte, mely őt is meg kellett volna, hogy nyugtassa.

- Mahpeyker.- szólalt meg kissé indulatosabban a nő, mint talán kellett volna, de ennek hatására szerencsére a török nő szinte azonnal abbahagyta az ábrándozást a görög hercegnő életéről- A saját életedet tervezgesd így, ha lehet, és ne az enyémet. Nálam ezek a dolgok még azt hiszem odébb vannak. Jóval odébb...- legyintett egyet a nő, majd ismét a lassan mozgolódó tenger felé vezette tekintetét.

- Médea kisasszony.- értintette meg valaki a nő vállát, mire ő azonnal arra kapta tekinteté- Három úr keresni, és kérik, hogy beszélhessenek önnel.

- Három férfi?- kérdezett vissza a nő, az érkezett férfi pedig csak bólintott egyet- Te vársz valakit?

- Én férfit? És amúgy is, akkor szerinted nem nekem szóltak volna, hogy engem keresnek?

- Nem feltétlenül, mert amilyen mindenlében kanál vagy te, ki tudja mit találtál már megint ki.- állt fel a nő, majd köntösét maga köré tekerve indult el a hatalmas kúria belseje felé. 

- Én is megyek!- kiáltott fel a török nő- Egy alkalmat sem vagyok hajlandó kihagyni, hogy jót nevessek rajtad.- csapta össze kezeit a vörös nő, mire szőke társa csak megforgatta szemeit, hiszen az utána igyekvő még csak egy köntöst sem kapott magára, úgy indult utána. 

- Hercegnőnk.- hajolt meg a három férfi a hatalmas előtérben. Már csak ez hiányzott a nőnek Mahpeyker mellé, mintha nem lett volna neki ennyi éppen elég a mai napből.

- Max Verstappen, Mick Schumacher,- mutatott egyenként a két férfira, majd a harmadik felé fordulva vonta össze szemöldökét a np- és talán Yuki Tsunoda.- a barna fürtös férfi pedig csak fülig érő mosollyal kezdett el hevesen bólogatni.

- És végre én is megtudok valamit időben!- tapsolt egyet a japán, mire a vörös nő nevetni kezdett, és csak akkor hagyta abba, amikor a szőke nő összehúzott szemekkel fordult felé. 

- Ezt mégis hogy kellene értenem?- tette fel a kérdést a nő, és végigvezette tekintetét a díszes társaságon.

- Yuki nehezményezni szokta, hogy mivel ő az egyik legfiatalabb, így mindig mindent ő tud meg utoljára.- vont vállat a holland férfi- A futam után említetted, hogy itt leszel a héten, és ha szeretném, akkor csatlakozzak, a barátnőmmel. Ő sajnos nem tudott itt lenni, de helyette ez a két gyertyatartó már akkor bejelentkezett az útra, amikor még azt sem tudták hová készültünk. Így nem hagyhattam ott őket, hatalmas kiskutya szemekkel tudnak nézni, ha akarnak valamit. 

- Luka!- kiáltotta el magát a nő, mire ismét megjelent az a férfi, aki fogadta is a három váratlan látogatót- Kérlek megmutatnád az uraknak, hogy merre találják a vendégszobákat, a többit elintézem én, csak elő kell készítenem a vacsorát is.- mosolyodott el a nő lassan, mire a férfi csak bólintott egyet, és már mutatta is merre kell meninük- És Luka, utána menjen haza, az unokáihoz, töltsön velük minél több időt.

- De kisasszony, én

- Semmi de, és nem a bátyám vagyok, nem fulladok bele a saját nyálamba éjszaka, meg tudok oldani egy itt eltöltött hetet egyedül. Jelentkezzen, mielőtt megy el, csomagoltam süteményt, remélem a gyerekeknek tetsznei fog.

- Kedves öntől.- bólintott lassan a férfi, és elindult az emelet felé.

- Van süti?- csillanatak fel a japán pilóta szemei, és pupillái is kitágultak, mintha ez lett volna a héten az első olyan hír, melynek valóban tud örülni.

- Na itt is az első gyerek.- morogta az orra alatt a holland férfi, és meglökdöste az előtte megálló britet- Told már felfelé a hátsódat, mert nem kapsz a sütiből. 

- Ilyenkor irigyellek, és szomorú vagyok, hogy én már menyasszonyként jutottam csak el veled ide, görög honba.- szólalt meg a szőke nő akkor, amikor már egyik férfi sem vol látó- és hallótávolságon belül. 

- Te csak senki ne irigyelj.- nevetett fel a szőke nő, majd a konyha felé indult- Inkább indulj öltözni, vacsorát kell csinálnunk!

- Nem szeretek főzni.- jelentette ki makacskodva a vörös nő.

- Kapsz bort.- ejtette el az egyetlen használható félmondatot a férfi, amivel tudta, hogy maradásra bírja barátnőjét. 

- Tudod te mivel lehet lekenyerezni egy ártatlan lelket.- jelentette ki a nő, és már el is indult felfelé.

- Ártatlan, az akkor voltál esetleg, amikor megszülettél.- legyintett Médea- És nem úgy volt, hogy a törökök nem isznak alkoholt?

- De nem ez a török!- mutatott végig magán a nő, majd lassan lépkedve indult el saját szobája felé.

A nagy fefordulásban a nőnek ideje sem volt átgondolni milyen hallgatásos egyezményt fogadott el azzal, hogy belement, elszállásolja magánál ma éjszakára a három férfit, a saját nyugalmát bolygatta fel ezzel.

- Szép hely.- szólalt meg valaki a szőke nő mögött, miközben ő a márványpulton támaszkodott. Hirtelen fordult a hang irányába, és felvont szemöldökkel nézett végig a szőke férfin. 

- Szerintem is az.- bólintott egyetértően a nő- Luka!- szólította meg az ajtó előtt elhaladó férfit, aki erre azonnal meg is dermedt. Médea egy máanyag ételtárolót vett kezei közé, mely tele volt pakolva süteménnyel, és az idős férfi felé nyújtotta azt- Mondtam, hogy ez az öné. Vigye el, és figyeljen az unokáira! Legyen gyönyörű hete!- mosolygott rá a nő.

- A kisasszony szemei, még mindig éppen olyanok, mintha egy-egy zafír csillogna egy tökéletes görög szobor arcába faragva, akár gyermekként. És mit sem veszített a gyermeki kedvességéből és kíváncsiságából.

- Dícsérő szakaknak tekintem ezeket magától, hiszen gyermekkorom óta mellettem van, most itt az ideje, hogy én legyek maga mellett.- simította meg a szőke nő a férfi vállát- Menjen, és legyen a családjával.- intett mosolyogva az ajtó felé a nő.

- Kisasszony, legyen gyönyörű hete.

- Szóval ha kiskori ballépésekről szeretnék hallani, akkor a kedves férfit kell keressem?- szólalt meg ismét a szőke férfi, pedig a nő már éppen készült elfelejteni azt, hogy ott van mögötte.

- Gombás tésztára gondoltam, egy firss görög salátával előételnek, és a süteménnyel desszertenk, mit gondolsz?- fordult végre teljesen az őt vizslató Schumacher felé Médea, ezzel teljesen figyelmen kívül hagyva a fréfi kérdését, mely csak a levegőben lógott utána. 

- Segíthetek benne valamit?- tűrte fel ingének ujját a német, és két kézzel a márványpultra nehezedett, melyek a hatalmas panorámaablakokkal húzódott szemben.

- Ezt fel kellene aprítani.- vette ki a nő a hűtőből a gmbát, majd a férfi elé tette a nagy tálat, a késsel és vágódeszkával- Nem kel pucolni, csak mosd meg, és a tönkjével együtt szeleteld fel. Én addig megcsinálom a salátát, és felszeletelem a többi süteményt. 

A két fiatla szótlanul dolgozott egymás mellett a hatalmas helyiségben, még akkor sem szólalt meg egyikük sem, amikor a nő bort töltött mindkettejüknek. A nő hang nélkül pakolta le a dolgokat a férfi felé, aki bár többször végigmérte a nőt, de egyszer sem szólalt meg, csak csinálta, amilyen feladatot a csend legnagyobb homálya alatt neki osztottak ki. 

- Ilyen nagyra dagadt volna az emelt, amíg nem voltam itt? Talán eltévedtek azok fent?- fordult hirtelen a német felé a görög nő, így a férfi is azonnal abbahagyta a munkáját, és lusta mosolyra húzta ajkait.

- A barátnőd lecsapott rájuk.- hajtotta le fejét a pilóta, hiszen ezeket a szakat nem bírta volna nevetés nélkül, majd poharát kezébe fogva kortyolt egyet az italából. 

- Mahpeyker.- nevetett fel a nő- Bármikor eléri, hogy a férfiak hódoljanak neki.

- És ez téged nem idegesít?

- Kellene?- vezette tekintetét sajátjához hasonlószín szemekig a nő, majd ott is ragadt- Amíg ezt én is el tudom érni mindennál, aki számít, nekem, addig cseppet sem zavar az egész, sőt szórakoztat is.

- Szóval én lennék az, aki számít?- tette fel a kérdést kíméletlenül a férfi, és a nő kezében ezzel az egy mondattal sikerült is megállítani a kést. 

Médea nem szólt, egy árva szót sem, mégis, a levegőbe az összes ki nem mondott ott lógott, mintha bármikor ki tudnának törni, azok a kis gondolatfoszlányok, és kárt tudnának okozni a két fiatlaban, egyaránt kívül és belül is.

- Azt hiszem ez a kérdést tárgytalan, Her Schumacher.- ejtette ki a nő a szavakat egymás után, de mintha azok felsétették volna ajkait és torkát is egyaránt. 

- Legalább magadnak ne hazudj Médea.- lépett azonnal a nő mögé a férfi, és a márványra csúsztatta kezeit, a nő két oldalán, és ujjait a hideg kő köré szorította- Na hazudj magadnak.- fordította oldalra a fejét a férfi, és ajkaival szinte súrolta a nő bársonyos bőrét, és haját a válla felett előre dobva nyomott egy csőkot a nő gerincoszlopának kezdetéhez. 

- Miért tenném?- tette fel a kérdést a nő nehézkesen, miközben a hideg futott végig egész testén. 

- Mert félsz, csakm ég azt nem tudom, hogy kitől. Tőlem, vagy inkább magadtól hercegnőm?- lépett hátra egyet a férfi, és a nő erre felnyögött, mintha hiányérzete lenne, mintha valaki kitépett volna belőle egy darabot. 

- És ha én sem tudom a választ?

- Akkor segítek megtalálni, csak engedd!

- Mick Schumacher, mégis mit lábatlankodtál te itt végig? - jelent meg az ajtóban Max, és minden körültekintés nélkül lépkedett be a helyiségbe, és dobta fel magát a márványpultra.

- Segített nekem főzni.- vont vállat egy lágy mosoly kíséretében a nő, és ismét a sajáta alkotóelemeinke szentelte minden figyelmét. 

- Ő?- mutatott, stílusosan egy banánnal a német felé a holand, majd a gyümölcsöt be is tömte a szájába, amivel párhuzamosan nevetni kezdett, így az egész egy drámai fuldoklássá fajult el, mire a szőke nő hátbavágva érte el, hogy a Red Bull-os pilóta a le helyett a ki irányt válassza a már félig megrágott banánnak.

- Ne fulladj meg itt nekem Max! Én nem megyek tanúskodni!- tettetett felháborodást a nő, és vissza is fordult a vágódszka felé- És amúgy is emeld le azt a nagy segged a pultomról Verstappen, attól hogy világbajnok vagy még nem jogosított fel semmi sem arra, hogy feltedd magad a felső polcra.

- Boshánt.- motyogta tele szájjal a holland és le is lökte magát onnan.

- Az nem az én reszortom, azt a feljebbvalók teszik meg Verstappen. A felső polcon, balról a második ajtó mögött bent vannak a tányérok, lennél szíves kint megteríteni?- sokkalinkább hangzott ez egy utasításnak, és nem egy szívélyes kérésnek, de ennek ellenére a férfi kedélyesen bólogatva indult el, hogy elvégezhesse a neki kiosztott feladatot.

- Olyan vagy, mint egy hadvezér.- nevetett fel a német, amikor már messze kint járt a holland férfi, és szorgosan terített a teraszon.

- Tudta, hogy ha valaki az uralkodócsalád része, akkor kötelező katonai szolgálatokat teljesítenie neki a fizikumához mérten?- tette fel a kérdést a nő- Ott csak annyi a lényeg, mindenkinek, hogy túléljen, és ezért bármire is képes.- fordult a nő a szőke férfi felé, aki csak döbbenten nézett rá- Kiviszed az ételt vagy felmész és összeszeded a fentieket?- döntötte oldalra a fejét a nő, a szőke férfi csak felfelé mutatott mutatóujjával.

A lépcsőfokokat maga mögött hagyva lépkedett ki az éjszakába a férfi, és vette az irányt azonnal a nyugodtan kint ülő nő felé, aki bár észrevette, hogy közeleid valaki, de egy pillanatra sem szakította el tekintetét a viharos tengerről, amely olyan szabadon hullámzik, mintha óceán lenne, nem ismerve a partok meredekségét, és saját akadályait. Viharos az éjjel, a tengeren báris az, így a hullámok olykor-olykor már a nő lábait is megnyaldossák, azonban őt sem sem zökkenti ki nyugalmi állapotából.

- Olyan szép és nyugodt ilyenkor itt.- jelentette ki a nő a semmiből, amikor a férfi megállt mellette, aki erre azonnal le is csapta a fejét, hogy jól lássa a nő.

- Valóban az. Szabad?- mutatott a szabad napozóágyra a német, mire a nő arra sem fordulva intett az üres hely felé, ahová a férfi lassan le is ereszkedett.

- Mit szeretnél, Mick?- tette fel a kérdést a nő, de még mindig nem nézett a német felé.

- Mondtam, segítek, hogy megtaláld magad, a katyvaszban, amiben most vagy.

- Nem vagyok katyvaszban Mick Schumacher, vagyis nem vagyok nagyobban, mint eddigi életem során bármikor is lettem volna.

- Akkor engedd,- csúsztatta a férfi kezét a nő térdére, várva, mégsem remélve az elutasítást, amely nem érkezett meg, így a férfi nyugodtan folytatta, amit elkezdett- vagy akár bárki másnak is, hogy segíthessen neked abban, hogy ne érezd magad ennyire ott a katyvasz mélyén. Ilyen fiatalon mégsem kerülhetsz ilyen helyzetbe.

- És mi van akkor, ha mégis?- fordult először a német férfi felé a nő, de csak arcának körvonalát engedte láttatni az éjszaka, így a férfi semmit sem tudott leolvasni a nő arcáról, hiszen hangja színtelen volt, mintha félne kimutatni mit is gondol magáról vagy a vele tartózkodó másik félről.

A két fiatal szemben ült egymással, és egymás arcát vizslatták, még úgy is, hogy az éjszaka homálya miatt, szinte teljesen rejtve maradtak a másik elől. A csillagok glóriát emelte a görög nő feje fölé, ezzel is felmagasztalva azok viselőjét, kit a vele szemben tartózkodó is hasonlóan magasztalni kívánt, még ha ezt nem is engedte neki a nő, vagy legalábbis nem akarta engedni. Lassan hajolt előre a szőke pilóta, miközben kezeit a nő csípőjére csúsztatta, még mindig várva az elutasításra, ami ezen esetben sem érkezett meg, így a német lassan a nő ajkaihoz hajolva nyomott lágy csókot ajkaira, majd lassan közelebb is húzta őt magához, amiben ismét semmilyen nemű ellenkezésbe nem ütközve folytatta, amit elkezdett. Lassan hajolt el a nő a férfi édes ajkaitól, amelyektől mintha elszakította volna valaki, világi kegyetlenséggel, mert ez nem lehet igazság, hogy ilyen hiányt okozzon valami, amit az ember első ízben tapasztal meg.

- Nem lehet.- lehelte halkan a nő, miközben jobb kezét a férfi arcára simította- Nem lehet.- ejtette ki ismét szavait a nő, s mintha ezzel saját szívének egy darabját tépte volna ki, hiszen maga is jól tudta, hogy talán már így is több minden köti ehhez a férfihoz, mint kellene.

- Miért ne lehetne, hercegnő?- fogta tenyerei közé a nő bársonyos arcát a férfi, és keresni a korom sötétben azokat az oly igéző kékeket, hogy fogjul ejtse azokat, vagy éppen azok őt, még mindig nem tudja, melyik is a számára kedvezőbb helyzet. Mert ő már legyőzettetett a nő által, már régen...

- Pontosan tudod, Mick.- lehelte a szavakat a nő, miközben kiszabadította arcát a férfi kezei közül sajátját pedig elvette az ő arcáról, és ismét kényelmesen elhelyezkedett a nyugágyon, és a csillagokban kereste saját békéjét- Én már beletörődtem ebben a helyzetbe Mick, a bátyám. A bátyám már azt sem nézte jó szemmel, hogy egy újságnak dolgozom, még akkor sem, ha tudja, hogy csak olyan helyekre kell mennem, ahol a sport társaság elitje van jelen.

- De azt már végképp nem nézné jó szemmel, ha egy sportoló venné el a kishúgát, nem igaz?- tette fel a kérdést a férfi, annyi gúnnyal a hangjában, amennyit csak ember bele tud sűríteni egyetlen mondatba.

- Nem, Mick. Nem igaz.- ingatta meg a fejét a nő, miközben egy könnycsepp gördült végig arcán, amit szerencsére a mellette ülő férfi nem láthatott, hiszen az éjszaka kegyes fátyla mindent, mi nem lényeges, eltakar- Neked nem lenne ez kegyes helyzet. Megfelelés, szorongás, stressz, ha egy rossz lépést teszel, arról az egész világ tud, negyed óra leforgása alatt.- a német férfi hisztérikusan nevetett, fel, hiszen nem is értette, hogyan jutott ilyen eszében a nőnek vele kapcsolatban.

- Kérlek, Médea, hiszen ebben nőttem fel! A pelenkás képeimtől kezdve, addig, amikor nyilvánosan fújtam az orrom, mindent lehoztak az újságok, minden megjelent egy cikkben, amit újabb, és újabb követett. Nincs olyan, hogy tökéletes, Médea.Sem tökéletes élet, sem tökéletes ember, de még csak két tökéletlen személy között sem lehet tökéletes kapcsolat. Ne állíts magad elé olyan akadályokat, amiket lehetetlen megugrani.

- Nem mondta, hogy a tökéletességre törekszem.

- Nem, de pontosan tudom, hogy a ki nem mondott szavaid mit takarnak.

- Az őrületbe tudod kergetni az embert Mick Schumacher, mondták már neked? - sóhajtott a nő, és ismét a férfi felé fordult, amikor a fény megvilágította arcát, mely fényt a dörgés is követett, de a nő erre sem rebbent meg- Futás.- a kijelentés inkább hangzott parancsnak, mintsem bármi másnak. A nő pedig már fel is pattant, és őt hűn követte a szőke férfi is.

Bár nem várták meg, míg elkezd esni, mégis, mire a hatalmas ház belsejébe értek mindketten olyan vizesek lettek, mintha szánt szándékuk lett volna ma eláztatni magukat. A hatalmas üvegajtó hangosan csapódott be mögöttül, de ezt teljesen elnyomta az ismét megszólaló dörrenés, melybe az ember, ha nem készül bele is remeg.

- Állítólag a nyári záporok sok mindent megoldanak.- simítja el a nő arcából vizes haját a férfi, mire ő először csak mosolyogni, majd nevetni kezd, kezét pedig szája elé kapja- Csak mondd el, mi vicceset mondtam.- ingatta meg fejét a férfi, és már lassan ő is a nevetés szélére sodródott.

- Nyári zápor, októberben?- tette fel a kérdést a nő, és lassan az ő nevetése is csak mosollyá lankadt, de az nem olvadt le ajkairól. 

- Mindig csak a részleteken lovagolsz, te nőszemélyzet!- nevetett fel a férfi, és saját haját próbálta eligazítani ujjaival, a nő pedig le sem vette mozdulatairól tekintetét, mintha félne, hogy ha nem figyeli, elillan, mint egy délibáb- Mi ilyen érdekes, amit látsz?- tette fel a kérdést a férfi, és most már saját kékjeivel ejtette rabul a nő két óceán szín szemét.

- Érdekes? Semmi.- mosolyodott el lassan ismét a nő, majd az emelet felé vezette tekintetét, ezzel elszakadva a férfitól- Sipirc! Tüdőgyulladást fogsz kapni, ha megfázol!

- És ha te fázol meg?- a kérdésre a nő felnevetett. Még soha senki nem tette fel neki ezt a kérdést, senkinek sem volt ő a fontos, hiszen a bátyja volt az idősebb, ő csak egy kellék, akit elő lehet rántani, ha kell, ha pedig nincs a színen, nos akkor kevesebb bajuk van, az éppen szereplőknek.

- Nem fogok.- ingatta meg a fejét, majd elindult, hogy megszabadulhasson a vizes ruháitól, és végre aludjon is.

A napok, főleg a Balkánon, mindig gyorsabban telnek, ha vendég van a háznál. Az étel soha nem fogy el, a hangulatra pedig mindig nagyon kell figyelni, ha az ember vendéget fogad. Ezt már egészen apró kora óra kezdték el a nőbe nevelni, főleg az anyja, ha valaki nem tökéletes, akkor nem is legyen semmilyen, ha pedig valaki nő, akkor tudja tökéltesen ellátni a háztartást. 

Eme okok után pedig mindig is nyilvánvaló volt, ha a vendégek időnap előtt szándékoznak távozni a házigazdától, akkor az valamit nem csinált jól. Ez az érzés pedig a nőben is ugyan úgy megragadt, mint megragadt volna ez minden kisgyerekben, bármennyire szerette is volna kiirtani mindent magából, amit az anyja tanított neki.

- Biztos el kell mennetek?- ölelte ismét magához az apró japán pilótát a nő, aki készségesen viszonozta az ölelést, és mosolyogva vált el az őt szeretgető nőtől.

- Muszáj! Mennünk kell Médea.- jelentette ki Max, és elhúzta a nő elől a japán pilótát, mivel ha ismét karjai közé zárja őt a nő, akkor már valóban elkésnének a gépről, és valóban már így is kicsúsztak az időből, mivel a holland férfi nem figyelte megfelelő odafigyeléssel a naptárakat.

- De jöttök még, igaz?- nézett végig hatalmas szemekkel a nő a három férfin.

- Ha most nem engedsz el bennünket, akkor nem tudunk visszajönni.- nevetett fel ismét a holland, majd utoljára magához húzta a nőt- Jövünk még, hacsak te meg nem előzöl bennünket, és nem jössz te előbb hozzánk.

- Max Emilian Verstappen, készülsz valamire, amiről tudnom kellene?- tette csípőre kezeit a nő, és úgy figyelte a velem szemben álló pilótát, aki csak nevetni kezdett a nő kiállásán.

- Mikről is kellene írnod neked? Történelmi sporteredményekről?- vonta fel a szemöldökét a holland, végszóra pedig megszólalt a ház elől a taxi hangja, amely a három férfit hivatott elszállítani a reptérre.

- Először Mahpeyker hagyott itt engem, most pedig ti is.- konyultak le a nő ajkai. Bármit el tudott érni, amit szeretett volna, már gyerekkorában is, de azt is nagyon jól tudta, hogy mikor vesztett el egy háborút.

- Senki nem hagy itt, Médea.- ingatta meg fejét nevetve a holland- Neked is szükséged lehet néha egy kis magányra, vagy én időre, amikor senki sem zavar. Mi csak zavaró tényezők lennénk most. Gyerünk, díszes társaság.- intett kifelé a férfi és ő maga el is indult arra.

A japán pilóta ismét a nő elé lépett, és szorosan ölelte meg a törékeny szőke nőt, aki örömmel fogadta ezt a gesztust.

- Én szívesen jövök ám bármikor sütit enni.- suttogta a nő fülébe, mire ő hangosan felnevetett- Szia Médea.- intett mégegyszer hatalmas mosollyal a férfi, és ő is követte társát a rájuk váró taxi felé.

Csak Mick és Médea maradtak a hatalmas fogadótermeben, de mintha egy óceán választotta volna el őket. A német férfi lassan széttárta karjait, és elindult a nő felé, hogy ölelésébe zárja törékeny testét. Hang nélkül ölelték egymást, mert a csend, mely oly megnyugtatóan szállt közéjük, mintha a ki nem mondott szavakat is tolmácsolni tudta volna.

- Remélem még látjuk egymást, Médea.

- Viszlát, Mick.

A nő óvatosan fejtette le karjait a férfiról, és lépett egyet hátra, ahogy tette azt a német pilóta is, és vissza sem fordulva indult el a kijárat felé. Talán jobb is ez így, jobb, hogy nem látták egymás szemében a ki nem mondott, mégis érzett hiányt, amit nem szabadna érzenie senkinek sem, gondolja a nő, ilyen fiatalon főleg nem.

Egy sóhaj kíséretében, miután végignézte, ahogyan a taxi elhajt a benne kedélyesen társalgó férfiakkal, Médea elindult, hogy valóban legalább valami talán számára is fontos dologgal töltse az idejét, és írjon.

A szobába benyitva azonnal az ágyon heverő rózsára és gyöngysorokra siklott a tekintette, hiszen azokat nem ő hagyta ott, sőt nem is az őd dolgai.

A nő olyan, mint a gyöngy. (...) Néha évekig, néha egy egész életen át egy osztrigában rejtőzik. De amint egyszer napfényre kerül, gyorsan elfelejti a múltját. Amennyire rejtőzködött a múltban, annyira meg akarja magát mutatni; amennyire zárkózott volt, annyira ki akar majd nyílni. És amikor eljön ez a pillanat, már senki nem tarthatja vissza. Ő maga sem.

(Elif Safak)

A levelet, ami a virág alatt fogadta, hatalmas mosollyal ejtette vissza az ágyán szépen bevetett takaróra, majd kiemelte a még a virág alatt heverő papírokat, mire már csak nevetve tudott reagálni.

Az emberi elme sokszor sokkal kiszámíthatatlanabb lépésekre képes, mint amennyit és ahány variációt az első figura elmozdítása után a sakktáblán megengedhetünk magunknak.

Kedves olvasóm!

A kultúra minden embernek mást jelent, de talán a leginkább amely népben egységesen megfogató eme gyönyörűen groteszk szó teljes jelentése, az a mexikói. A Todos Los Santos és a Día de Muertos ünnepektől szebbet keresve sem találhat az ember, bárhol éljen is a nagyvilágban. Halottainkat mindig tiszteletben kell tartani, főleg ha már nem lehetnek velünk, és ezt nem csak azzal tehetjük meg, hogy elmondjuk mennyi szomorúsággal is tölt el bennünket az, hogy már nincsenek velünk, ha nem azzal is, hogy megmutatjuk mennyire is örülönk annak, hogy mi még élünk, és emlékezünk rájuk...