A történet allergic_girl és noemisolerofficial nélkül soha nem jöhetett volna létre, így innen is hatalmas köszönet ennek a két csoda csajszinak, hát mindenért is!❤️

Remélem minden ide tévedt olvasónak tetszeni fog a történet! Kellemes olvasást!❤️

PÚDER SZÍN ÉS KÁVÉ ZACC 

·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·

A fehér, néhol rózsaszín márványlapon úgy kopogtak a fehér magassarkú sarkai, mintha valaki azzal a feladattal bízta volna meg őket, hogy hívják fel mindenki figyelmét viselőjükre. És pontosan ezt is tették, ugyanis ahol csak elhaladt a nő az impozáns épület dolgozói mellett, azok mind felé kapták fejüket, ő pedig mindig jóbban és jobban szorította magához halvány rózsaszín mappáját, miközben a barátságosan mosolygó dolgozók felé bólintott, reményei szert hasonlóan barátságos arckifejezést magára öltve, és hát, nos ez nem biztos, hogy most annyira sikeres volt, mint ahogy ő azt gondolta...

Miközben pedig a szőke férfi ujjaival az asztalon dobolva már vagy negyedszer görgette végig az Instagramot, és ugyan ennyiszer ért el a megtekintetted az elmúlt napok bejegyzéseit című feliríthoz sóhajtva felállt, és a hatalmas ablakokhoz sétálva kezdte el a várost figyelni. Mintha rajta kívül éppen mindenki sietne valahová, ám neki a gondolatai cikáztak úgy, mint a lábai előtt heverve haladó autók sokasága.

Elfordult az ajtógomb, így a férfi nagy hévvel fordult a terem bejárata felé, és döbbenten figyelte a, hozzá hasonlóan, ott lassan belépő szőke nőt, aki hasonló arckifejezéssel figyelte az őt vizslató férfit, hiszen nem szokták várni, mindig ő érkezik először, de most...

- Késett!- vágta át a férfi számokérő, vagy inkább nyűgös hangja úgy a termet, mint ahogy a forró kés átszalad a vajon.

A nő csak egy bólintással vette tudomásul a férfi mondatát, majd lassan helyet foglalt az asztal közelebbi oldala felől helyet kapó egyik széken, és kihelyezte a hatalmas üvegasztalra a diktafonját, miközben a férfi is közelebb somfordált hozzá, és helyet foglalt vele szemben.

- Ahhoz ennyire ragaszkodik?- mutatott a még mindig szorosan a nő mellkasához simuló mappára a szőke, mire a nő is lenézett az említett tárgyra, de még mindig nem szólt egy árva szót sem- Esetleg elvitte a cica a nyelvét? Csak mert az előbb szaladt el itt egy az erkélyen.

A nő csak megforgatta a szemét, de mappáját még mindig nem engedte el, sőt ujjait még szorosabban fűzte a púder színű fényes anyag köré, mintha félne, a férfi bármelyik pillanatban kiránthatná előle az utolsó védelmi bástyáját, pedig a férfi semmi ilyesmire nem készült, csupán arra volt kíváncsi, mi az, amit a nő ennyire védeni akart.

Nő? Nos valójában, szinte még csak lány volt, aki a férfival szemben foglalt helyet, mintha éppen csak kilökték volna az egyetemi padból, hogy menj, próbálj szerencsét. Na de hogy éppen az ő ajtaján kellett ezzel egyidejűleg belökni is.

A szőke sóhajtva fonta össze ujjait, és dőlt előre, miközben szemeit mélyen a nő óceánhoz hasonlóan haragos tekintetébe próbálta fúrni, de az, mintha visszaverte volna, és erre ő nagyon is büszke volt, hiszen nem dől csak úgy be akár kinek, és éppen-e miatt van ott jelenleg, ahol.

- Szóval!- köszörülte meg a torkát a nő, és először szólalt meg, amióta a szobába lépett, amivel sikeresen meg is lepte tárgyaló felét, akinek szemöldöke, ha lehetett volna, homloka közepéig szalad.

- Szóval?- kérdezett vissza a férfi, de még mindig a sokk alatt volt, miszerint talán valóban egy határozott nő, és nem egy kislány ül vele szemben.

- Maga,- mutat a férfi felé a nő a kezében lévő impozáns töltőtollal- történelmet írt. Megszerezte történelme során az első Pole pozícióját az Uralkali Haas Forma 1-es csapatának, sőt ezzel egyidejűleg, az ön legelső Forma 1-es első rajtkockája is ez. Ez szinte hihetetlen és csodálatos egyben. Mit érzett, amikor elmondták önnek, hogy az első rajtkockából indulhat a másnap esedékes versenyen?- felettébb ostoba egy kérdés, ugyan mégis mit gondolt volna...?

- Elmondom.- egyezett bele a férfi egy bólintás kíséretében, de persze mint semmi, ez se történhet csak ilyen egyszerűen, hiszen a férfi azonnal a nő előtt lévő mappa felé mutat határozottan mutatóujjával- Ha végre leteszi a mappáját, az asztalra.- nyomta az ujját határozottan az asztalra a férfi.

- Nem!- felvont szemöldökkel, és egy elfolytott mosollyal dőlt hátra a székében a szőke pilóta, és szinte meg sem próbálta titkolni, hogy szórakoztatja őt a nő.

- Mi az, hogy nem?!- a nő először meg sem tudott szólalni, majd végül felhúzott orr-ral figyelte a férfit. Mi az, hogy ő mondja meg neki, hogy mit csináljon azért, hogy válaszoljon neki, hiszen nem ő van a férfi miatt, sokkal inkább a férfi van miatta, hiszen neki nem kell még nagyobb hírverés, neki van munkája a pilóta nélkül is, és az ő csapata hívta fel az újságot, nem fordítva.

- Csak nem, és kész...- fonta össze szorosan maga előtt karjait, persze még mindig magához szorítva a mappát, és ő is hasonló testhelyzetet vett fel, mint a vele szemben lévő személy.

- Akkor nem válaszolok.- húzta féloldalas mosolyra ajkait a szőke, mire a nő felnevetett. Nos nem csak a férfi ismeri a nem szót.

- Ha nem, akkor nem.- nevetett fel a nő, majd felpattant eddigi helyéről, de vele egyidejűleg a férfi is ugyan ezt tette.

Nem hagyhatta, hogy csak így elmenjen a nő, hiszen tudta jól, egy jobb csapat ülése múlik ezen az interjún, hiszen nem szeretik azt a sajtót, ami most terjeng körülötte, és a csapattársa körül, és ő sem igazán van oda érte, mert ez nem az ő stílusa, ezzel pedig tisztában van, és most akár bele is vághatna annak végrehajtásába, ami miatt most ott van, ahol. De ehhez a legfontosabb jelenleg a pozitív sajtó.

- Oké, ennyire nem fontos komolyan venni az egészet.- nevetett fel a szőke, mintha az eddigiek komolyan csak egy előre eltervezett vicc részei lettek volna, pedig nem azok voltak, csak a saját bőrét akarta menteni.

- Pedig én komolyan veszem a munkám.

- Rendben.- bólintott a férfi, és lassan lépett egyet a nő felé- Nem kell azonnal felkapni a vizet ilyen ki semmiségen.- lépett ismét a nő felé, amikor valaki kopogott az ajtón, így a fiatal nő arra kapta a fejét, de amikor meglátta a be szándékozni jövő kik is vannak bent, azonnal ki is lépett, majd ugyan ebben a pillanatban egy hirtelen és ugyan annyira váratlan mozdulattal húzta el a nő elől az annyira féltett mappáját- És ezen sem kellett volna annyira izgatnia magát.- húzta mosolyra ajkait a férfi, majd ismét tetőtől talpig végigmérte a nőt, és tekintete ismét a nő mellkasán állapodott meg, amin egy nem túl nagy, de könnyen észrevehető kávéfolt rajzolódott ki.

- Az egyik munkatársa leöntött, nekem pedig már nem volt időm semmire.- sziszegte a nő, és összeszűkített szemekkel figyelte a vele szemben álló férfit- Üljön le!- intett szigorúan a férfi előző helye felé, ő pedig helyet is foglalt ott, hiszen nem mert ismét szembe szállni a láthatóan már így is mérges nővel, akit valóban leöntött valaki reggel, és ez sem segített azon, hogy könnyen túl tudjon lendülni a mai, amúgy sem könnyű napon.

Amikor mindketten leültek az asztal mellé, eredeti helyükre, a férfi felidézte magában a nő által feltett kérdést.

- Azt hiszem, arra gondolta, amikor elmondták, hogy enyém az első kocka, hogy vajon az apámnak is ilyen jó érzés volt-e ez a pillanat, és ha egyszer lesz fiam, akkor én át tudom-e majd adni neki ezt a felülmúlhatatlan érzést, de úgy, hogy én ott legyek mellette, és én lehessek rá a legbüszkébb a világon.

A szőke nő csak lassan bólintott, majd minden szót le is jegyzett füzetébe, hiszen diktafonját érkezete sem volt újra elővenni, amit most meg is tett, hogy a következő választ már ne csak görcsösen leírja, de meg is jegyezze és fel is fogja annak tartalmát.

- És milyen érzés volt, hogy ezzel történelmet írt mind a csapat, mind a saját részére?- a férfi már éppen megjegyezte volna, hogy ez egy elég sablon kérdés, amikor a nő mégis folytatta, ezzel ismét meglepve a férfit- Mert sajnos vagy nem, de senki nem gondolta volna, hogy a tavalyi év után egy ilyen csapat, ezzel a kocsival és ezzel a mentalitással egy ilyen impozáns helyet foglalhat majd el a rajtrácson.

A férfi nem gondolta volna, hogy a vele szemben ülő személy ennyire tisztában van a sporttal, amit űz, és hogy ezek szerint még saját véleménye is van az egészről, nem csak egy előre betanult szöveget nyammog el neki.

Vagy pontosan azt csinálja...- szólalt meg a férfi vállán helyet kapó kisördög, és nagy valószínűséggel neki van igaza.

- Történelmet írni soha nem könnyű, mert senki nem engem, az embert lát a dolog mögött, csak egy újabb statisztikát, és ez csak még nagyobb nyomást helyez rám, hiszen ha csak egy statisztikai adat vagyok, akkor még csak hibát sem véthetsz, hiszen a statisztikai adatok nem lehetnem hibásak. Mindenki elvárja, hogy olyan példát mutassunk, amit szívesen adnánk át a saját gyerekünknek, de honnan tudnám mit akarok átadni a gyerekemnek, amikor még csak huszonhárom éves vagyok, és nem hogy gyerekem, de még párom sincs, aki azt mondhatná, hogy igen, büszke vagyok rád.

A két fiatal hatalmas szemekkel nézett egymásra, és hirtelen egyikük sem tudta eldönteni, hogy a férfi lepődött-e meg jobban, hogy mindezt megosztotta egy idegennel, vagy a fiatal nő, hogy a szőkét ennyi minden feszélyezi, és ezekkel semmit sem tud kezdeni.

- Oké.- köhintett egyet a nő, és megigazította szemüvegét orrán- Ezt azt hiszem kicsit lesarkítom, mondjuk arra, hogy mindig felemelő érzés, ha az ember beírhatja magát néhány történelem könyv oldalaira.- szorította össze ajkait a nő, mosolyra húzva azokat és nyomatékot adva szavainak bólintott is egyet.

- Köszönöm.- nyelt egy hatalmasat a szőke, hiszen tudta, hogy a nő minden szavát lehozhatta volna úgy, ahogyan ő elmondta azokat, és mégsem teszi meg. 

De miért nem teszi meg?- jelet meg ismét a kisördög a férfi vállán, aki már amióta a spot az élete része erősen a mindennapjai részévé vált, hiszen megtanulta, hogy tudnia kell kételkedni az emberekben, még akkor is, ha nem is mindenki érdemli ezt meg.

Jobb előbb letisztázni a miért, hogyan és ki miatt kérdéseket, mint utóbb ezeken rágódva forgolódni az ágyban.

És ezt a nő is pontosan tudta, és éppen ezért segített a férfinak, mert tudta, hogy milyen az, amikor a saját szavainkat fordítják ellenünk, pedig mi még csak véletlenül sem úgy értettük azokat, amikor a gondolatok megszülettek a fejünkben.

- Mennyire, hm,- a nő megállt, és elgondolkodott a következő kérdés előtt, hogy később olvasva az senki számára ne lehessen sértő- mennyire volt megosztó ez az eredmény csapaton belül?

A férfi önkéntelenül elnevette magát, hiszen akaratlanul is visszagondolt a csapaton belül uralkodó hangulatra, miután megszerezte a Pole pozíciót, a garázs egyik fele majd ki csattant, míg a másik fele...

- Természetesen a csapat egy emberként örült annak, hogy végre ott lehetünk a csapatok élvonalában, hiszen ez még sajnos soha nem adatott meg nekünk ilyen értelemben.

A szőke nő szemét fogatva írta le a szavakat, amiket egy percig sem hitt, hiszen jól tudta mi húzódik a garázs két oldala között a falon kívül.

- És mindek volt köszönhető, hogy ott vannak most a csapattal, ahol?- pattintotta ki a toll hegyét ismét a nő, hiszen ez már egy berögződés, ha ideges, akkor pattogtatja a tollat, vagy babrál valamivel...

- A szerencsének! Ha a sprintkvalifikáción nincs az a hatalmas kavarodás, akkor még véletlenül sem lennék jelenleg ott, ahol. Nyilván javult az autónk, de ennyit? Lehetetlen egy év alatt, és ezt mindenki tudja, még véletlenül sem vagyunk egy szinten sem a Red Bullal sem a Mercedesszel, de még csak az anya csapatunkkal a Ferrarival sem.

- Akkor ezt a sors is így akarta?

- És az összes létező és elképzelt istenség.- fogatta meg a férfi mosolyogva szemeit. Talán egy kicsit kezd szimpatikussá válni számára a nő, de a kávéfolt a mellkasán még mindig közel a legtekintetvozóbb eleme volt az öltözetének.

- Ennyire feltűnő?- sóhajtotta a nő, levezetve saját tekintetét a ruháján éktelenkedő foltra.

- Ha a folt nem is lenne az, akkor a zacc darab biztos, hogy elviszi a showt!

- Nagyszerű!- nyöszörögte a nő, majd lapozott egyet a jegyzetfüzetében, és a következő felírt kérdései közül szemezgetett- Szóval, milyen hatása lesz ennek a Polenek a további karrierjére? Hiszen mindenki számára világos, hogy Binotto huszonháromban már a nagy csapatnál látná szívesen, ahogy mindenki más is.

- Nem tudom.- vont vállat a szőke, és sajnos ez valóban így is volt, hiszen nem is került még szóba az esetleges ülés váltása. Sajnos ő nem volt olyan szerencsés ezzel, mint George Russell a második helye után. A nő csak bólintott, miközben ismét sóhajtva lapozott egyet. Unalmas és sablonos kérdések.

- És milyen fogadtatása volt a családjban ennek az impozáns helynek a rajtrácson, hiszen önöknél hatalmas múltja van mindenkinél az autósportban, és gondolom a családi albumban is szép helye lesz ezeknek a képeknek.

- Szerintem már régen valahol a kandalló felett vannak a képek.- forgatta meg szemét a férfi, hiszen nagyon is jól ismerte édesanyját, de az igazat megvallva cseppet sem bánta, hogy anyja ennyire szentimentális, mivel ő maga is hasonlóan imádta családját, és amikor csak tehette velük töltötte szabadidejét.

- És a mentora mit szólt ehhez? Sebastian Vettel úgy karolt fel téged, mint egy keresztapa, amikor bekerültél a sport berkei közé.

- Valóban rengeteget köszönhetek neki, és még annál is többet. De hogy mit mondott pontosan ez után az eredmény után? Azt hogy hajtsam le a fejem, tanuljak meg alázatosnak lenni, mert ha nem így végzem a dolgom, akkor ezen a bizonyos első lépcsőfokon fogok hasra esni, ami valljuk be, nem lenne túl szép.

- Nos, lehet valóban így van, az alázat sok mindennek az alapja, és sosem rossz, ha az ember alázatosan áll valamihez, mert utána bárhová is kerüljön, tud mihez viszonyítani.- jegyezte meg a fiatal szőke jegyzetelés közben, majd csak ezek után nézett fel ismét a férfira, aki hatalmas szemekkel figyelte őt, hiszen nem értette, hogyan lehetnek a nőnek olyan gondolatai, mintha már maga is legalább az ötven környékén járna, holott talán még azt is meg merné kockáztatni, hogy tőle sem idősebb, vagy ha mégis, akkor nem sokkal.

- Azt hiszem, ez így van rendjén.- bólintott ő is, és óvatosan maga felé fordította órája számlapját, amire nyilván a nő is felfigyelt, talán untatja, ős viszont nem szeret senki untatni, akkor feleslegesnek érzi magát. Viszont nem mindenki száguldozhat háromszázhússzal, van, akinek csak ilyen munka jut.

- És mit gondol, ez az út vezetheti önt közelebb a hatvannyolc Pole pozíció megszerzéséhez?- nos ha eddig untatta, most biztos, hogy betalált, ugyanis a férfi kikerekedett szemekkel nézett rá, talán pár pillanatig levegőt is elfelejtett venni, a nő azonban kíméletlenül fúrta haragosan kék szemeit, a férfi szinte kétségbeesett, ugyanakkor felháborodott kékjeibe, és így meredtek egymásra pislogás nélkül, várva ki törik meg előbb...