Magasan fent járt a nap, de Amora még mindig az ágyában feküdt. Nem volt kedve semmihez, még szépítkezni vagy illatos fürdőt venni sem. Pedig az ott várta, talán már ki is hűlt a vize. Kimerült volt, és csalódott. Nyugtatta magát, hogy Loki nem várt senkit, talán lehet őt akarta elcsalni a hálótermébe, neki készítette el az ágyat, csak Odin keresztülhúzta a számításait. Igen. Biztosan ez volt. Csak megjátszotta a közönyt, hogy nem jön, csak, hogy nagyobb legyen a meglepetés. Kiéheztetni akarja, hogy aztán nagyokat kortyoljon a szerelméből, ahogy a szomjazó az elé tartott vízből. A tegnap esti bál más volt, mint az eddigiek. Talán mindenki érezte, hogy ez lehet az utolsó, talán mások is megérezték a háború szelét. Senkinek sem volt kedve hazamenni, pedig Amor már Hellheimbe kívánta mind.

Skurge megdorgálta, de olyan unottan tette, hogy az asszony nem vette komolyan.

– Meghívod a vendéket, aztán elmész kocsikázni?

– Igen. Elmentem. Amit mondtál, azt meg kellett emésztenem.

– Mit? Hogy a herceged nem jött el? – mondta ezt Skurge gúnyosan, mintha mókának szánta volna, de közben véresen komoly volt.

Mikor egyedül maradt, a palota kiürült, a zene elhallgatott és a férje sem zavarta, arra gondolt, újra elhajt, meglátogatja Lokit. Örülni fog neki, az éjszakába nyúló tanácskozás után, ha hozzá bújik. De a büszkesége erősebb volt. Majd jelentkezik, ha akar... igen, majd jön, és bocsánatot kér...

Aztán mást gondolt. Milyen haditanács lehet az, amire a férjét nem hívták el?

Zajra riadt, kopogtak. A szolgája lépett be, és legszívesebben hozzá vágott valamit, de még arra is fáradtnak érezte magát.

– Úrnőm, egy fiatal lány akar önnel beszélni.

– Ki az, hogy hívják?

– Loki herceg szolgája, Sigyn.

Meglepettségében felült az ágyon, és szinte gondolkodás nélkül vágta rá: Engedd be!

Gyűlölte a lányt, de mikor meglátta az ajtóban megjelenni, megesett rajta a szíve. Még nem nézte meg tüzetesebben egyszer sem, így fel sem tűnt apró termete és szinte fiús alakja. De most volt ideje, és nem túlzott, mikor arra gondolt, hogy nem ellenfél a számára.

– Bocsásson meg asszonyom.

– Gyere csak, és mesélj. Mi hír uradról? Tegnap este vártam a bálban, de nem jött el. Igaz, hogy egész éjjel Odin haditanácsában volt?

– Ott volt, igen. Hajnalban tért haza, és nagyon kimerült volt.

– Akkor nem értem... – súgta maga elé Amora. – Te miért nem vagy mellette?

– Elzavart asszonyom. Látni sem akar, pedig nem csináltam semmi rosszat.

– Tőlem mit akarsz?

Könnytelen, égő szemét Sigyn ráemelte, és Amora egy pillanatra megrettent attól, amit a lány arcán meglátott elsuhanni.

– Segítsen bosszút állni.

– Kin? Lokin? Megőrültél? – Fel akart ugrani, hogy kidobja a szemtelen lányt, de az leborult előtte. Átölelte Amora lábát. – Eressz el te dög. Mit merészelsz? Lokit szeretem.

Ahogy kimondta a szót: szeretem, felsikoltott. Az igazság felismerése úgy nyilallt bele, hogy fájdalmat érzett. – Ha ártani mersz neki, lovakkal szakíttatlak ketté, és most takarodj, vagy beárulnak neki!

– Félreért úrnőm. Lokit én is szeretem. Az életemnél is jobban. Ő a mindenem, és elvették tőlem. A szeme újra villant és Amora azt érezte, nem szeretne a lány ellensége lenni. A gyilkos tűz, ami a kivörösödött szemekben villant megrémítette. – Öntől is elvették úrnőm. De ne aggódjon. Bosszút állok ön helyett is. – Azzal felugrott, eszelősen felnevetett, a haját hátra dobta, és kifutott a szobából.

Szökellve futott végig a folyosón, kacagva, és a szolgák riadtan húzódtak félre az útjából. Amora sokáig nézett maga elé, aztán megvonta a vállát: Hát ez megbolondult!

Aztán meg lerogyott az ágyára, és a kezét az ölébe ejtette. Végignézett rajta, megfordítva a kézfejét kezdte bámulni, a karját, összecsípte a bőrt, és felzokogott. Loki szerelmes. Mégsem haragudott rá, hanem magában csalódott. Eddig azt hitte, hogy ha ő ott van, egy férfi sem képes más nőre nézni. A gondolatra is felsajdult a szíve, hogy míg várta őt, epekedett utána, Loki mást ölelt, más adta oda magát neki.

„Miért nem szakított velem, ha szerette ezt a lányt? ... Ha pedig szerette a lányt, akkor én miért kellettem neki mégis? ..." Átgondolta az elmúlt időszakot. Loki, ha tehette, minden alkalmat megragadott, hogy vele legyen, pontosan ott volt, a megbeszélt helyen és időben, szerelmesen, szenvedélyesen.... Utána pedig hazament, és ott várta Sigyn. Talán vele is olyan volt? Vagy a lány olyat is tudott, amit ő nem? Képtelenség... Mi az, amit nála nem kapott meg? Alázat? Lehet. Sosem alázkodott meg egy férfi előtt sem. Amora minden gyűlölete az iránt a harmadik nő iránt lobbant fel. Őrá irányult anélkül, hogy tudta volna, kicsoda. Bosszút akar állni rajta! Felsejlett előtte az apró szolga villámló pillantása, az is azt mondta: bosszút áll!

Nyílt az ajtó, és a kis Lolla jött be.

– Anyukám elkísérsz az istállóba? Tudod, ahol apa van. Vár rám a kiscsikóm.

Amora összecsókolta a kislányt és az ölébe húzta. Hirtelen valami melegséget érzett, aztán az anyai szeretet hulláma forrón csapott át rajta, és nem volt már fontos sem Sigyn fenyegetése, sem Loki árulása, csak a kislány, aki ebben a pillanatban nem is tűnt olyan csúnyának.

– Milyen kiscsikó?

– Apától kaptam. Kell majd rá nyereg, meg kantár, és mehetek apával meg veled lovagolni. Csak még nem hozhatta el, mert még az anyukájával kell maradnia. De én már úgy szeretném látni... – Sovány kis kezét összerakva kérlelte az anyját. – Ugye elkísérsz anyukám?

Boldogan simult a kis meleg kéz anyja markába. Gyalog mentek a laktanyáig, ahol Amorát ezúttal nem érdekelték az éhes férfitekintetek. Csak a gyermekére figyelt, hallgatta, hogyan csacsog. Piros nyerget szeretne, alá puha takarót, Csillag nehogy feltörje a hátát. Anyja nagy örömet akart szerezni neki, megígérte, mindent megkap tőle. Nem sejtette még, hogy amikor valaki nagyon jót akar, akkor cselekszi a legrosszabbat. Nem tudhatta, hogy a háborún kívül más próbatétel elé is állítja őt majd a sors.

Sigyn akkor állt meg csak, mikor már nem bírták a lábai. Zihálva kapkodta a levegőt, és a szívdobogása a fülében visszhangozott vissza. Egész éjszaka sírt, mikor Loki hajnalban megérkezett, és ő elé futott, eltolta magától, hozzá sem szólva. Miután a férfi mögött becsukódott az ajtó, és Sigyn magára marad, a leglehetetlenebb tervek fogalmazódtak meg benne. Amora csalódott dühét látva rájött, nem nála van Loki, ő is várta, csak máshol. Aztán hogy elvesztette a türelmét, képes volt eljönni hozzá. Látta a jottuni asszonyt maga előtt, ahogy boldog mosollyal adta át neki mosásba a ruhát, azt, amiben ott volt Loki illata.

„Elmegyek hozzá, és térden állva könyörgök neki. Megkérem, adja vissza nekem. Ha van szíve, akkor megkönyörül rajtam..." – Neki is iramodott az éjszakában, de megtorpant. – „Mi lesz, ha kidob, ha kinevet? „

Akkor nincs más hátra, mint a bosszú, és a bosszúja kegyetlen lesz. Ha Loki nem lehet az övé, akkor azé az asszonyé se legyen! Hát milyen dolog az, elvenni mástól, mikor neki van valakije? Hirtelen vad bosszúvágy fogta el. Nem fog könyörögni senkinek, főleg annak a senkiházi jottüni jégóriásnak. Megvárja, hogy elkotródjon innen, és akkor Loki tárt karokkal fogja várni. Ez a nő csak kaland, semmi más.

Úgy érzete megfullad. Mi van, ha nem kaland? Ha a nő sosem megy el? Ha Loki nem engedi? Úgy érezte megőrül. A szobájába visszaérve a párnájába fúrta a fejét, és álomba sírta magát.

Mindeközben a férfi, akiért mindkét nő epekedett álmatlanul hevert az ágyán. Angrboda elment, és valószínű sosem jön vissza. Aggasztó hírek jöttek Muspellheimből, hogy Surtr nem nyugszik, és hogy a támadás Jottunheim ellen, csak egy kis fricska volt Odin orrára. Loki keze ökölbe szorult. Az ő apját nem alázhatja meg senki. Pillanatra elbóbiskolt, és álmodott is ez idő alatt.

Jottunheimen járt, újra. Asszony hajolt fölé, szomorú szemű nő, és egészen közelről látta az arcát. Beszélt hozzá, de nem értette egy szavát sem. Szeme olyan volt, mint a fagyott hó, szürkés, majdnem fehér. Haja is világos, mégsem ősz. Aztán az arc lassan átváltozott, és őt látta maga előtt. Angrbodát. Hirtelen fényesség támadt, és forróság, és a nő felsikoltott, majd a szeme láttára égett szénné.

Felugrott az ágyban, és a melléhez kapott. Körbetekintett, és alig hitte el, hogy otthon van, az ágyában, és nem a jeges világban ég halálra a nővel együtt, akit szeret. Érezte, hogy hideg veríték lepte el a testét, amitől megborzongott. A ruhája tapadt a testére.

– Angrboda – nyögte. Felhúzta a csizmáját, inget öltött magára, és nem törődve vele, hogy a haja összeállt a nedvességtől, nekiiramodott.

Azon bosszankodott, hogy lehet fényes nappal álmodni, ráadásul ilyen borzalmas rémálmot. Nem jutott azonban messzire, mert az ajtóban majdnem összeütközött Thorral.

– Testvérem! De örülök, hogy látlak. Úgy tűnik te sem aludtál sokat az éjjel.

– Sokat? Semmit. Egy szemhunyásnyit sem. – Közben eszébe jutott az álom. Vagyis mégis aludt egy keveset, de az is csak arra volt elég, hogy felzaklassa.

– A kis barátnőd visszajött már?

– Thor! Ehhez most igazán semmi kedvem – horkantott fel Loki.

Thornak volt néhány rossz tulajdonsága, ebből egyik a kíváncsiság volt. Minden érdekelte, de főleg a nőügyek. Tudott róla, Amora milyen patáliát csapott, hogy személyesen jött el a múlt éjjel Lokiért, és kicsit felelősnek érezte magát ebben az egészben, mert ha ő nem mutatja meg Lokinak az asszonyt, talán észre sem veszi. Ráadásul, ahogy hallotta a kis Sigynt is kidobta miatta. Vajon megéri mindezt? Erre volt nagyon kíváncsi.

Őt akarta meglátogatni, és nagyon megörült, mikor szembejött vele a folyosón.

– Be na kapjál már! Az éjjel még semmi bajod nem volt. Legalább örülj, hogy megúsztuk Amora bálját, és hazugságot sem kell kitalálnod, miért nem mentünk el. De atyánkat nem értem. Megdorgálni azért, mert szerelemes vagy...

– Nos igen. De szóra sem érdemes. Beláttam igaza van. – Thor nem hitt a fülének. Loki igazat ad másnak? Sosem hagyta, hogy beleszóljanak a dolgába. – De mindegy is már. Elment, és nem látom többé. – Mosolyogni próbált, közben úgy fájt a szíve, hogy azon csodálkozott, nem omolt még össze, és halt bele a bánatba.

– De legalább előtte... – vigyorgott rá félreérthetetlenül a bátyja.

– Ide hallgass, Thor! Ha még egyszer előjössz nekem ezzel a témával, én soha többé nem állok veled szóba. Megértetted?

– Az elég nehéz lesz, főleg, hogy testvérek vagyunk.

– Akkor meg pláne.

– Szóval azért vagy felháborodva, mert megvolt, csak nem olyan volt, mint gondoltad, ugye igazam van? Mondj már valamit! Megéri a nő, hogy hanyagold miatta Amorát és hogy hogy mint egy kutyát, kidobd Sigynt?

Loki először arra gondolt, bevág egyet a testvérének, vagy legalább is sarkon fordul és többé tényleg nem áll szóba vele, aztán beletörődőn sóhajtott egyet, és megragadta a másik erős vállát.

– Semmi nem volt. de már az is megérte.

– Akkor te bolond vagy! Más magyarázat nincs.

– Vagy szerelemes. Mint már mondtam neked. De nem hiszel nekem, pedig igazat mondok.

– Pont azért nem hiszem el, mert te mondod. Nem ez lenne az első eset, hogy hazudsz.

– Thor, értsd meg, szeretem Angrbodát.

– Legalább végre tudom a nevét. Na és ő is szeret téged, vagy ez csak amolyan egyoldalú dolog?

Ebben a pillanatban nyílt a kapu, és a beáramló fényben ott állt ő. Magas, karcsú alakját glóriába foglalta a kinti fény. Felkacagott, és ölelő karokkal rohant Loki felé. Az ifjú elkapta, és forró csókjukba még Thor is belepirult.

– A válasz a kérdésedre bátyám.

– Nem is zavarok... – köhögött zavartan és beletúrt hosszú, szőke hajába.

Mintha súlya sem lenne, úgy kapta Loki karjába az asszonyt, és meg sem állt vele a hálóterméig. Letette az ágyra, a szirmok közé, aztán csak nézte, majd hirtelen ecseteket kezdett előszedni, és festéket nyomott palettára.

– Meg ne mozdulj, kedves! Csak meg ne mozdulj! ­– Angrboda még nevetni sem mert, pedig szeretett volna. Loki olyan volt, mint egy gyermek, nyelvét kinyújtva kezdte vászonra vázolni a körvonalakat, néha rá pillantott, de a nő biztos volt benne, fejből is le tudná festeni.

Egész éjjel festett, akkor is, mikor Angrboda elaludt a nagy csendben. Nem akarta ébreszteni, néha rápillantott, és akkor hosszú másodpercekig nem volt képes mozdulni, csak ámulni a szépségén. A szerelmes férfi érzései és a tehetséges festő ecsetvonásai kellettek ahhoz, hogy a vásznon megszülessen egy álomkép, ami most valóság, egy elérhetetlen, mégis kézzelfogható, az egyetlen asszony....

Amikor Odin megtudta, hogy Loki szabadidejében fest, először tiltakozott ellene. Nem tartott elég méltónak a fiához ezt a fajta szórakozást. Aztán mikor meglátta a róla titokban készült képet, olyan büszkeséget érzett, mint még soha. A képen látszott fia mennyire egekig magasztalja. Fiatalnak festette meg, győztes csata után, miközben Sleipnir hátán bevonul Asgardba. Loki annyira izgult, mielőtt leleplezte a képet, hogy dadogott össze vissza. Ettől kezdve támogatta a herceg ambícióit, és mindig neki mutatta meg először, az ő véleménye számított csak.

De ezt a képet nem fogja senkinek sem megmutatni. Ha apja megtudja, hogy az asszony itt van, és hogy semmiért sem hajlandó lemondani róla, azt nem értené meg, és félő, hogy erőszakkal küldi vissza Jottunheimbe. Angrboda éppen ezért nem hagyhatja el a szobát. Angrboda ettől a naptól fogva fogoly. Loki fogja, és ha kell, az ágyához láncolja.

Erre az azonban nem volt szükség. Mikor hajnalban a nő felébredt, és Loki elmondta a kétségeit, ő maga ajánlott fel, hogy el sem hagyja a szobát. Itt biztonságban érzi magát.

Forró csókot váltottak, és Loki ment. Szobájába rendelte a reggelit, és sietett ki a palotából. Angrboda személyes holmiját el kellett hoznia, és erről senki nem tudhatott. Sajnos azonban nem kelt elég korán, és a parkban összefutott Amora-val. A nő éppen lovagolt, és mikor meglátta, hozzá ügetett. Nem ugrott le a nyeregből, egyenes derékkal ülve köszöntötte.

– Örülök, hogy összefutottunk – szólt kimérten, és Loki tudta, rá várt. Elképzelte, hogy korán hajnalban felöltözött, és ide lovagolt, csak hogy beszélni tudjon vele. Vajon mióta várt rá?

– Jó reggelt! – köszönt udvariasan, közben magában a háta közepére sem kívánta ezt a találkozást, sőt most senkivel sem akart összefutni. Már megszokta, hogy mások előtt teljesen máshogy viselkedik, betartva az etikettet, és megtanulta azt is, hogy amit belül gondolt, az ne látszódjon az arcán, egy árnyalatnyit se. Amikor Amora-val mások előtt beszélt, olyan hangnemet használtak, hogy senki még csak nem is sejthette, hogy közöttük más is van, mint barátság.

Az asszony legugrott a lóról.

– Mikor végeztél a haditanáccsal? – kérdezte.

– Amora, kérlek. Mielőtt bármit mondasz, ne haragudj, hogy nem tudtam üzenni. Annyira gyorsan jött az egész.

– Igazad van, biztosan annyira gyorsan jött, hogy egy nyamvadt szolgát sem tudtál elszalajtani hozzám, hogy ne várjalak!

– Nézd Amora, nem akarok veszekedni veled. Szépen kérlek, ezt a szerelmet zárjuk le szépen. Kár lenne, ha veszekedéssel érne véget...

– Szerelmet, Loki? Te miről beszélsz? – nevetett fel gúnyosan. – Lehet, hogy te szerelmes voltál belém... Tudod, nekem van egy olyan rossz szokásom, hogy sosem vagyok szerelmes a szeretőimbe. Csak szórakozom velük, játszom, aztán ha megunom, akkor elküldöm. Ennyi.

– Sosem érdekeltek a szokásaid Amora. Elköszönök, a mi útjaink ezennel elválnak.

– Én is ezért jöttem ide. Hogy ezt bejelentsem. Általában üzenni szoktam, de téged tisztellek annyira, hogy szóban mondjam el. De előtte még elmondom neked, hogy ki járt nálam tegnap.

Loki megvonta a vállát, és elindult, hogy elhozza Angrboda csomagjait. Részéről behelyezettnek tekintete a beszélgetést, de Amora nem adta fel.

– Nem vagy rá kíváncsi?

– Nem tartozik rám. Ég veled.

– Pedig nagyon izgalmas volt ám, meg is lepődtem amikor Sigyn kért kihallgatást.

A lépések megálltak, de Loki nem fordult an ő felé, ő futott oda, hogy szemtől szembe álljanak egymással, és mesélni kezdett. Vagyis inkább hazudni.