– Sigyn nálad járt? – kérdezte döbbenten.

– Hogy tehetted vele Loki? Kidobtad azt az ártatlan kislányt. Te egy szívtelen alak vagy. Nem is gondoltam rólad.

– Mit akart? – Elengedte a füle mellett a sértést, közben érezte, hogy a nőnek igaza van.

– Nos, téged akar visszakapni! Térdre borulva könyörgött nekem, esedezett, megígért mindent, ha szakítok veled, és visszaküldelek hozzá.

– Sosem tenne ilyet. Sigyn nem olyan.

– Olyan vagy nem, megtette. Megesett rajta a szívem, majdnem el is sírtam magam. Aztán közöltem, hogy nem én vettelek el tőle. Milyen szenvedélyes kis teremtés. Gondolom az ágyban is nagyon szórakoztató lehet. Ezért siettél hozzá tőlem annyira.

– Hogy beszélhetsz így... szégyelld magad.

– Szóval én szégyelljem maga! Te aztán nem semmi vagy. Cinikus és szívtelen. Te szégyelld magad, vele csaltál engem. Egy szolgával. Közben azt hazudtad, csak festegeted – sorolta jéghidegben csengő gúnnyal a hangjában. – Egy kis cafattal, ki tudja kikkel feküdt előtte le, hogy bekerüljön a palotába?

Már nem érzett a lány iránt semmit, mégsem hagyta, hogy megalázzák. Loki keze ökölbe szorult, arca eltorzult a dühtől, és Amora egy pillanatra azt hitte, megüti. De Loki tudta türtőztetni magát, ezt is megtanulta.

– Ne beszélj így! Annak a lánynak én voltam az első, de nálad... Nálad vajon hányadik?

Amora elsápadt, és hátralépett. Kissé meggörnyedni látszott, de azonnal visszanyerte a fölényét.

– Nem szoktam számolni a kalandjaimat, nem tartozom számadással még a férjemnek sem, nemhogy neked! Sosem szégyelltem egy viszonyomat se, eddig. A gyomrom fordul fel tőled Loki! De lehet, megkeserülöd még ezt!

– Te fenyegetsz engem? – emelte fel a hangját a férfi, mert kezdte elveszteni a türelmét. Amora elfelejti, kivel beszél.

– Én ugyan nem. Sigyn annál inkább, és amilyen vadul csillogott a szeme, én a helyedben nem lennék nyugodt. – Jéghideg mosolya gúnyos kacagásba fordult át, és Loki gyűlölte ebben a pillanatban. Hagyta a csomagokat, és a nőt, futott Angrboda-hoz vissza.

Nem elég, hogy a háború a nyakukon, még Sigyn bosszújától is tartania kell. Még jó, hogy Angrboda nem akar kimozdulni a szobából. Sigyn nem mehet be, így elkerülik egymást. De vajon honnan tudta meg Amora? Aztán rájött, hogy a reggelinél – mikor ostobán nem titkolta az érzéseit – bárki megláthatta. Akkor még nem gondolt erre, igazából nem gondolt semmire, csak az asszonyra.

Úgy gondolta, legjobb lesz, ha beszél a lánnyal. Sigynt magához hívatta, és addig Angrboda az erkélyen várakozott.

Sigyn éppen királynője hálótermét takarította, mikor a szolga érte jött, és semmit nem szólt, csak közölte, kövesse. A lány rettenetesen megijedt.

„Az a gonosz asszony biztos beárult" – gondolta, és a foga is vacogott félelmében. Aztán, ahogy közeledtek Loki hálóterme felé, úgy tért vissza belé az élet. Megálltak az ajtó előtt, és a szolga magára hagyta. Érezte, hogy most dől el minden. Talán Loki mégis visszafogadja, és olyan lesz minden, mint volt. Aztán elszomorodott. Loki már úgyis mást szeret...

De hátha nem? Az hogy idekérette, talán azt jelenti, hogy nincs is semmi baj, Loki magához öleli, megcsókolja és a boldogság tovább folytatódik...

Belépett, becsukta maga mögött az ajtót, és mikor megfordult, visszahőkölt. A képe eltűnt a falról. Szétnézett, és ekkor meglátta a másikat. Egy félkész portrét, amin egy nő volt megfestve. Arca már majdnem készen volt. amikor közelebb lépett, akkor látta meg, ki is van a vásznon. Az asszony, a jötunni hadvezér felesége. A ruha, amit vele tisztíttatott ki, Loki illata a ruhán... összeállt a kép.

Legszívesebben összekarmolta volna a vásznak, mind a tíz körmét belemélyesztette volna, és apró cafatokra tépné az egészet.

– Köszönöm, hogy eljöttél. – szólalt meg a háta mögött szelíden Loki.

– Nagyon szereted? – kérdezte Sigyn bátortalanul. – És engem egy kicsit még?

– Sig. Ide figyelj! – mondta Loki gyöngéden. – Arról nem tehet senki, ha szerelembe esik. Az jön, és kész. Nem lehet ellene küzdeni. Te ugye szeretsz engem... – A lány halványan elmosolyodott, karjait Loki felé nyújtotta, de az elfordult tőle. – Hagy mondjam végig. Ha most jönne valaki, és azt mondaná neked, hogy ne szeress, mit felelnél neki? Engedelmeskednél?

– Tudod, hogy nem – fakadt csendes sírásra a lány.

– Látod ez az. Az érzéseknek nem lehet parancsolni.

– Akkor szereted. Igaza volt a hadvezér feleségének.

– Sigyn, hogy tehetted ezt? Hogy mehettél el hozzá megalázkodni? – A lány felkapta a fejét. Mondani akart, hogy ő ugyan senki előtt nem alázkodik meg, de nem tette.

– Azt hittem, ő vett el tőled...

– Egy férfit nem lehet elvenni, de ezt te még nem tudhatod. – Ellágyult a hangja.

– Persze, mert ostoba vagyok. Nem tudok semmit... De jobban szeretlek mindennél, jobban magamnál, az életemnél. – Térdre borult Loki előtt.

– Ezt azonnal fejezd be! Előttem ne térdelj! Áll fel, és fogadd el a döntésem.

– Nem tudom! Szeretlek uram, ne tedd ezt velem. A szolgád akarok lenni, azt teszel velem, amit akarsz, megverhetsz, kínozhatsz, tégy bármit, csak ne küldj el! Ne nézz rám úgy, mintha semmit sem jelentett volna neked, ami volt.

– Sosem tudnék úgy tenni. De most kérlek, menj! Abba hagyattam veled a munkát, még anyám megharagszik rád. Aztán, ha megnyugodtál, akkor talán visszaveszlek. Szolgálhatsz nálam. – Lokit egészen meghatotta a lány ragaszkodása, a könnyek a szemében, a remegő kis ajka, amit olyan áhítattal csókolt régen.

Hirtelen felugrott a kőről, és egy mozdulattal vált meg a ruhájától. Az ágyhoz szaladt, és végigfeküdt rajta. Ha most Angrboda bejönne, vége lenne mindennek. De Loki a lelkére kötötte, hogy addig maradjon az erkélyen, míg ő maga nem megy érte. Sigyn vágyakozva nyúlt végig a fehér ágyneműn, majdnem beleolvadt bőre sápadtsága.

– Fess meg újra uram. Így... így jó lesz?

– Jó lesz – nyögte a férfi, és elindult felé.

– Szeress!

Suttogására, a hangjára, a könyörgésére és a vágyra, amit a lány szeméből kiolvasott, teljesen elvesztette a fejét. Odalépett hozzá, és ráhajolt. Sigyn majdnem felsikoltott örömében.

„Győztem..." – gondolta, és szenvedélyesen megcsókolta Lokit. Ha nem szereti már, akkor is az övé. Érzi, tudja, az övé. Ebben a pillanatban robbanás messzi hangja rázta meg a nyugodt levegőt, és hirtelen elcsendesedett minden. Loki felugrott. Angrboda! Kint az erkélyen. Biztosan halálra rémült.

– Azonnal menj innen! – ripakodott a lányra, és magát okolta. Hogy veszthette el a fejét ennyire? – Kérlek, öltözz és menj!

Sigyn azonnal nem mozdult. A robbanás megrémítette, de az is, hogy Loki elhúzódott tőle. Loki nem törődött vele, rohant ki az erkélyre, és karjába zárta a rémült nőt. Az erkélyről lenézve látta, hogy einherjarok csapata kap lóra, és elindulnak. A messzeségben tüzet látott fellobbanni, magasat, az égig kapaszkodót. Még sosem látott ekkora lángokat.

– Maradj itt, még egy kicsit. – Eszébe jutott, talán Sigyn még mindig nem ment el. Beszaladt a hálóterembe, és igaza volt. Ruháját már felvette, de remegve még mindig az ágy előtt állt.

– Még mindig itt vagy? Mit mondtam neked?

– Megtámadtak?

– Meg, Ezért kérlek...

– Melletted akarok lenni... uram... – Hisztérikus sikoltozásba kezdett, mert Loki a karjánál fogva lökdöste ki. A folyosón visszhangzott a kiáltozása, és Loki olyat tett, amit még soha. Csattanós pofont adott a lánynak, aki megalázva és összetörve rogyott a kőre. Az ütés nem volt nagy, épp hogy érintette a sápadt arcot, mégis elég volt ahhoz, hogy Sigyn elcsendesedjen. Loki becsapta az ajtót, és rohant az erkélyre.

Sigyn felállt, ruháját leporolta, és megfordult. Testőrök rohantak el mellette, volt, aki belé ütközött, és majdnem fellökte. Nem szólt, fel sem nyögött, ment tovább, ijesztő vad tűz lobogott a szemében. Aki látta volna, talán azt gondolja, a támadás miatt támadt fel benne valami, valami bosszúra vágyó ösztön.

Ő közben nem gondolt háborúra, sem a hazájára, csak egyet hajtogatott: Meg fogom ölni.

A királynő hálótermébe érve nekiesett az ágyneműnek, úgy verte fel a párnát, hogy a huzat keserves reccsenéssel adta meg magát.

„Bosszút állok azon a fagyos némberen. Megölöm. Nekem már úgy sincs vesztenivalóm." – Aztán felzokogott, és arcát beletemette a párnába, és csókolta, mintha őt látná rajta. Csóktól kipirulva kiáltozta: Te voltál a mindenem uram, és elvesztettelek!

Loki – miután Angrboda-t biztonsága tudta – futott a trónterembe. Már sokan voltak ott, és ez bosszantotta is. Mérges volt magára, mérges volt Sigynre is. Apja és bátyja mellé futott, akik már nagyban tárgyaltak. Odin szeme megvillant, de nem szólt egy szót sem, nem korholta a késésért. Vagyis ez azt jelenti, nagy a baj, nincs idő semmire.

– Azt tette, amit Jottuheimben is. Megmutatta magát.

– Akkor tegyük mi is ezt, apám. Vágjunk vissza. Mutassuk meg magunkat mi is. – Loki ismerte Thor meggondolatlanságát, de ebben a pillanatban ő is hajlott ár, hogy vágjanak vissza.

– Nem! Messze elkerülte Asgardot a tűz. Nem támadunk addig. Különben is Laufey nélkül nem tehetünk semmit. A Szelencét csak Jottunheim királya tudja használni. Más kezében csak hóesést produkálna.

Valóban, az Örök tél szelencéje. Loki hallott róla, egyszer látta is, mikor kiskorában apja levitte a fegyverterembe. De nem tudott róla igazán semmit, hiszen Odin nem beszélt róla.

– Akkor hívjuk el őt... Apám! Ne késlekedj, mint legutóbb. Még azt hiszi, gyenge vagy.

– Higgyék csak! – Emelte fel a hangját Odin, és Thor válaszolni akart, de Loki megszorította a karját.

– Apám. Mégsem hagyhatjuk, hogy azt tegyen Surtr, amit csak akar. Ugye van terved?

Ez a beszéd már sokkal jobban tetszett Odinnak, és hálásan simította végig kisebbik fia arcát.

– Látod Thor? Loki nem ugrik neki fejjel a falnak. Ő gondolkodik előtte.

– Ezért nem lesz belőle soha igazi férfi. – Vágott vissza Thor, és ez Lokinak nagyon rosszul esett.

– Atyám. Meg kell nyitnod Jottunheim felé a Bifrösztöt, szükségünk van a szövetségesünkre. Csak a jég képes megfékezni a tüzet.

– Pontosan ez a szándékom fiam. Jól jár az eszed, éppen ezért téged kérlek meg, hogy menj, és tárgyalj Laufey-val. Bízom benned. Indulj. Ne késlekedj. A főparancsnok, Skurge ad melléd néhány einherjart, mégse menj egyedül. Nem bízom Laufey-ban.

– Ahogy én sem. – Loki meghajolt és indult is, de előtte visszahúzta a szíve szerelméhez. Nem fogja elmondani neki, hová indul, és ahogy nem csak királyát, de a nő férjét is fel fogja keresni. Ha kell, minden vagyonát odaadja érte.

A hálóteremben csend fogadta, és Angrboda nem volt ott. Loki riadtan futott körbe, a fürdőbe is benézett, de sehol nem találta. Kiszaladt az erkélyre, és az asszony ott aludt, a padon. Összekuporodva, sarkát maga alá húzva, kezeit összekulcsolva szuszogott. Leguggolt mellé, és halkan ébresztette.

– Kedvesem, ébredj. Itt hagylak pár napra.

– Hová mész?

– Atyám elküldött, a támadás miatt, a szövetségesekhez. Ne aggódj, csak tárgyalok.

– Vigyázol magadra, ugye?

Az aggódásért simogatás volt a válasz. Angrboda hálásan hunyta le a szemét, hogy a férfi hűvös ujjai végigsiklottak az arcán.

– Ezt itt hagyom neked. – Szinte a semmiből varázsolt elő egy aprócska tőrt. – A kedvenc fegyverem. Legyen nálad.

– Minek ez nekem?

– Ha ez nálad van, úgy érzem, vigyázok rád, még ha messze vagyok is tőled. Ígérd meg, hogy mindig nálad lesz.

Szenvedélyesen, tele féltéssel, megcsókolták egymást, és ahogy Loki a nőre és a tőrre pillantott, amit kifehéredő ujjakkal markolt, más is eszébe jutott. Talán csak egy kósza kétség, vagy egy sejtelem. Elrohant, egészen le az alagsorig, a szolgák szállására. Sigyn az ágyán ülve reszketett, és jöttére felkapta a fejét. Repült a férfi karjaiba, bizakodón kínálta fel az ajkát, de Loki nem fogadta el. Két kezébe fogta a lány arcát.

– Sig, kicsi Sigynem, egyetlen kis hűséges jószágom. El kell mennem.

– Visszajössz.

– Hogy kérdezhetsz ilyet?

– Hozzám, uram. Hozzám visszajössz?

– Sig, ne kezdjük megint.

– Ha szeretnél... el sem mentél volna. – Úgy bújt hozzá, hogy Loki nem tehetett mást, ölelte, és szorította magához. Megnyugvást akart, hogy míg odalesz, legalább Sigyntől ne kelljen Angrdbodát féltenie. Hazudni kell, igen.

„Hazudni megint. De hiszen menni fog, sosem okozott gondot." – Felemelte a lány fejét. – Ezt te nem érted. Háború van, azért megyek el, hogy ha megakadályozni nem tudom, legalább enyhítsem a népek szenvedését. – Nagyon jól tudta, a lányt most egy cseppet sem érdekli a háború. – Ha mindennek vége, ő visszamegy. Visszamegy Jottunheimbe, és akkor vége.

– Vége? – kérdezte kissé megnyugodva, reménnyel telve.

– Sigyn ígérd meg nekem, hogy nem teszel semmi meggondolatlanságot. Ne gondolj bosszúra, ne lovald bele magad semmilyen őrültségbe. Megígéred? Légy türelmes. Imádkozz buzgón, hogy vége legyen a háborúnak, és amint vége lesz, minden úgy folytatódik, mint régen.

Megcsókolta a lány homlokát, akinek az izmai a csókra ellazultak.

– Megígérem... – mondta, és minden erejével visszatartotta feltörni készülő sírását. – Megcsókolnál uram, csak hogy kibírjam addig nélküled.

Loki nézte a kék szemeket, a szépen ívelt világos szemöldököt. Látta magát visszatükröződni a könnyek között, és mélyen sóhajtva a lány ajkára hajolt. Hosszú volt a csók, és még jól is esett neki. Amikor elváltak Sigyn már mosolygott.

– Indulok. Magammal viszem a csókod. Ugye nem felejted el az ígéreted? Egy nap visszahívlak majd...

– Visszahívsz uram... – ismételgette magában a lány még akkor is, mikor Loki már régen Skurge palotája felé vágtatott.

Nem akart sok harcost maga mellé, tartott tőle Laufey félreértené. Talán kettő elég lesz. Csak Amora ne legyen otthon, kerülni szerette volna vele a találkozást. Szerencséje azonban elhagyta. Ahogy a szolga bekísérte a parancsnokhoz, ott ült mellette az asszonya is. Büszkén, majdnem megvető pillantással fogadta Lokit. Aztán férjét követve felállt, és mindketten meghajoltak.

– Herceg. Királyom már üzent, mi látogatásod célja. Hány harcost adjak melléd?

– A két legrátermettebbet.

– Saját magam kísérnélek el Jottunheimbe, de Odin itt tart rám igényt.

– Elég lesz kettő – ismételte meg Loki, és a gesztusért nem mondott köszönetet.

– Szóval Jottunheim? – szólalt meg Amora, mikor a két férfi befejezte.

– Igen asszonyom.

– Csak nem lánykérőbe megy? – kérdezte, és ez a kérdés annyira nevetségesnek és bizalmasnak tűnt egyszerre, hogy ura felnevetett. Hallotta ő is a pletykákat, miszerint a herceg beleszeretett a jötunni követ feleségébe, és Amora-val a románc ezért szakadt meg, de most már tudta, a pletyka igaz.

– Háború van asszony. Hogy jut ilyen ostobaság az eszedbe. Aki nősül, amúgy is megbolondult, én azt mondom. Loki, ha elfogadod egy öreg barát jó tanácsát, sosem adod be a derekad.

Loki nem sértődött meg a nyilvánvalóan bizalmaskodó stílus miatt, sőt, még szórakoztatta is, ahogy Amora arca lángba lobbant.

– Talán megfogadom, bár azt hiszem a házasság remek dolog. Látom a szüleimen.

– Nos igen. – Skurge alig várta, hogy olyat szólhasson, ami asszonyát szíven döfi. – Igen, a házasság jó is lehet. Csak hű feleség kell hozzá! – mondta, majd gúnyosan Amora-ra nézett.

– Meg sok pénz, hogy a hű feleség mellett jusson szeretőkre is, akiket kilóra vesz meg a jó férj.

A kezdeti jó kedv kezdett Lokiból elillanni, és inkább végtelenül kínosnak kezdte érezni kettejük harcát. Alig várta, hogy végre megjöjjön a két harcos, és elmehessen innen. Nem volt már ínyére, hogy azt hallgassa, ezek ketten milyen leplezetlenül sértegetik egymást. Pedig még nem volt vége.

– Hát igen. A férfinak is kell valami szórakozás, ha az asszonynak az egész regiment után nincs már ereje és ideje rá.

Ez volt a végszó talán, mert egy egész sereg masírozott be a terembe. Skurge eléjük lépett, és intett kettőnek, akik előálltak. Aztán elfogadta Loki kezét, aki köszönetképpen nyújtotta azt. Megrázták, majd a férfi meghajolt hercege előtt, és a többi harcossal együtt kiment. Loki még köszönt Amora-nak, aki kézcsókra nyújtotta a kezét, de a férfi nem fogadta el. Megrázta, és tűrte, hogy a hegyesre reszelt körmök – mik oly sokszor szántották végig a hátát – belevágódjanak a kézfejébe.

– Jó mulatást Jottunheimben. – mondta a nő fölényes mosollyal, és Loki arra gondolt, milyen gyorsan tud átváltani a forró szerelem izzó gyűlöletté.