*gyorstalpaló: Most lép be a legújabb tag az ajtón, Nam után*

A legalacsonyabb fiú megborzongott, karjain az apró szőrszálak az égnek meredtek. Nem tudott megmozdulni, az érkező jeges kisugárzása óriási kígyóként tekeredett körbe Jimin egész testén. Nem először találkoztak, ez nyilvánvaló volt, mégis... A kisebbik szíve mégis ki akart ugrani mellkasából.

Taehyung oda-vissza kapkodta tekintetét Jimin és a belépő között. A kettőjüket összefűző furcsa köteléket egyértelműen érezte, mégsem tudta megmondani, ellenségek-e vagy éppen közeli ,,barátok". Egyikőjüket sem ismerte még eléggé... Főleg nem a most jöttet.

A levegő mintha fullasztóan megsűrűsödött volna körülöttük. A padló nyikorgása, amit az idegen lépései eredményeztek volt az egyetlen hang, amely megtörte a vérfagyasztó csendet. Megfontolt, súlyos mozdulatokkal közeledett, csuklyáját még mindig arca előtt hagyva. Taehyung nem sokkal állt Jimin mögött, így nem tudta eldönteni melyikőjük felé tart a jövevény. Szíve a torkában kezdett dobogni és hátrált egy kicsit. Jobb félni, mint megijedni... Bár már szinte úgyis mindegy volt...

Jimin hatalmasat nyelt, ahogy a csuklyás megállt egyenesen előtte. Nem tudott nem fejet hajtani a nyers dominancia előtt, amely a fiúból áradt. Soha nem tudta kiismerni teljesen... Képtelen volt megjósolni mi lesz a következő lépése, ráordít vagy csupán némán otthagyja. A másik falai összetörhetetlenek voltak számára.

- Yoongi... - suttogta halkan, miközben hideg ujjait idegesen fonta össze maga előtt.

Nem mert felnézni a másikra. Az illető nem a türelméről és kedvességéről volt híres, ezt már régóta az eszébe véste. Tehetetlenségében félszemmel Taehyungra sandított, akinek Jimin nagy meglepettségére figyelmét most valami egészen más kötötte le.

A fiú elnyílt ajkakkal meredt az ajtó felé, arca fehérebb volt a friss hónál is. Jimin nem értette, mit láthatott meg, ami ilyen hatást gyakorol rá. Megmozgatta elgémberedett ujjait és erőt véve magán felnézett. Direkt kerülte az előtte álló tekintetét és mindent, ami csak hozzá kapcsolódott. Nemes egyszerűséggel átpillantott a másik válla fölött.

- Jimin... Tudod, hogy utálom, amikor figyelmen kívül hagynak - a mély, reszelős hang gazdája idegesen lépett közelebb hozzá - És te most pontosan ezt teszed...

A fiú kényszeredetten kapta el tekintetét a küszöbön állóról és egyenesen belenézett a sötét csuklya alá. A szíve kihagyott egy ütemet... Yoongi hideg, érzelemmentes pillantása mintha helyben felnyársalta volna. Úgy érezte, ha nem adja a másik tudtára, hogy figyel rá, az bármelyik pillanatban felfalhatja, akár egy vadállat a zsákmányát.

- Sajnálom, Yoon-

- Most csak Suga! - szakította félbe indulatosan az említett.

Taehyung meg sem rezzent a Jiminnek intézett dühös szavak hallatán. Teljesen leblokkolt az újabb személy láttán, aki nemrég lépte át a küszöböt. Az ismerős köpeny, a vállán lévő címer, az összeszorított ajkak. Hiába állt messze tőle, tökéletesen ki tudta venni a másik arcának látható vonásait. Szemtanúja volt, ahogy az érkező szája is elnyílik egy pillanatra, ahogy észrevette a nem várt itt tartózkodót, vagyis magát Taehyungot. Egy pillanatig tartott csak a meglepettség, a fiú ajkai ismét érzelemmentesen záródtak össze, mintha mi sem történt volna. Megindult Namjoon és Jin irányába, de csuklyáját még véletlenül sem hajtotta hátra. Idegenként kezelte őt...

Taehyung tekintetével végig követte minden egyes mozdulatát, amíg a másik meg nem szólalt.

- Mit keres ez itt?

A szívbemarkoló, durva kérdéstől megremegtek a lábai. Megismerte volna ezt az ellenszenves hangot akár ezer közül is, ez pedig már önmagában megijesztette. Hogyan éghetett bele a teljes lényébe ennyire?

- Jimint kérdezd... - sóhajtott sokadszorra is a mai nap folyamán többedszerre is Jin.

Az említett időközben visszanyerte hangját és a hirtelen érkezett erővel sikerült elszakítania szemeit a még mindig vele szemben álló fagyos íriszeitől.

- Olyan, mint mi... - lépett ki Yoongi takarásából a többiek elé és tette szét a karjait.

- Chh...

A halk felhorkanás szinte hallhatatlan, azonban Taehyung így is tökéletesen meg tudta állapítani ki a gazdája. Az illető a lehető legtávolabb húzódott tőle, megforgatva a tőrt a fiú szívében.

A többi hang szinte be sem jutott a fülébe. Az iménti láthatatlan kötelék, amit Jimin és Yoongi között érzett... Hasonlított ahhoz, ami most a másikhoz kapcsolta őt. Ahhoz, akinek nem is tudta a nevét...

A szobában állók először egyöntetűen Taehyungra, majd egymásra pillantottak. Egyedül Jin súgott oda valamit a legnagyobbnak, akinek a szemei elnyíltak egy pillanatra. Miután rendezte vonásait, lassan megindult felé. Mikor megállt előtte, kifújta a levegőt és gondterhelten a hajába túrt.

- Figyelj... Fogalmam sincs ki vagy és mit keresel itt, de nincs köztünk a helyed.

- Nam! - emelte volna meg Jimin rögtön a hangját, viszont a hideg ujjak, amelyek csuklójára fonódtak figyelmeztetés gyanánt rögtön elhallgattatták.

Újabb gondterhelt sóhajtás a legmagasabbtól.

- Egyetlen éjszaka... - morogta az orra alatt, miközben oldalra fordította a fejét - Holnap reggel eltűnsz innen és örökre elfelejtesz minket...

Taehyung szíve fájdalmasat dobbant. A rengeteg keserű emlék, amikor az emberek, ha szótlanul is, de a tekintetükkel elüldözték... És most is, most is pontosan ugyanezt érezte... Nem tartozik ide. Nem tartozik sehova sem...

Sötét szemei öntudatlanul is lyukat mélyesztettek a padlóba, teste elnehezült a sötét gondolatok súlyától. A csimbókos tincsek rakoncátlanul hullottak arcába, eltakarva a többiek elől érzelmeit.

Namjoon, aki a legközelebb állt hozzá egy pillanatra megborzongott. Kirázta a hideg a másikból áradó tömény valamitől, amit nem tudott értelmezni.

A levegőt mintha elnehezítették volna a fiú érzései. A végeláthatatlan kör, amelybe megkeseredett tudatalattija rángatta bele, igazi kínzást jelentett nem csak Taehyung, de a szobában lévők számára is.

Yoongi volt az első, aki hosszú percek után megmozdult végre. Fejét dühösen megrázva kezdte húzni a mellette állót ki a szobából, annak apró ujjaitól fogva.

- S-Suga... - tiltakozott Jimin erőtlenül.

A hideg ujjait azonban nem eresztették el, a másik talán még jobban rájuk is szorított.

- Nincs kedvem hallgatni a rinyálást...

Yoongi nem szerette az érzelmeket. Sem kimutatni, sem látni. Úgy érezte, sebezhetővé válik tőlük, gyengévé, amit szívből gyűlölt. Nem, őt nem láthatta senki védtelennek, a hatalmas falat, amelyet a keserű évek alatt épített szíve köré senkinek nem engedte áttörni.

Mindenkinek csak Suga volt, a kegyetlen, hidegvérű gyilkos. Éppen ezért gyűlölte azt is, hogy a szobában lévő társai tudják a régi nevét. Sebezhetővé tette...

A faajtó hangosan csapódott be a két fiú mögött, már csak négyen maradtak egy légtérben.

- Nam, én megyek... - köszörülte meg a torkát Jin -, nem akarom Jimin visítását hallgatni.

A legmagasabb ezredszerre is felsóhajtott, fejében már rengetegszer lepörgette az elkövetkező eseményeket, mégis nyugtalan volt miattuk.

Fejét a csuklyás, hátul meghúzódó fiú felé fordította, aki karjait hanyagul összefonva támaszkodott a piszkos, fehérek nem nevezhető falnak.

Már szóra nyitotta volna ajkait, amikor a másik hirtelen ellökte magát a betontól.

- Ne is nézz rám, én nem alszom vele... - fordított hátat és indult volna a harmadik szoba irányába.

Az eddig csöndben álló Taehyungot újra kirázta a hideg a mély, elutasító hangtól. Reszketett minden porcikája a félelemtől és az elkeseredettségtől.

- Ko-... - kezdte volna a legidősebb, azonban a csuklyás még időben megpördült a tengelye körül és ráordított.

- Ne merd kimondani a nevemet előtte!

Namjoon halványan elmosolyodott, tudta, hogy megnyerte a harcot. A másik természetesen nem mondta ki, viszont az indulatai és vadsága éppen önmaga belső bizonytalanságáról és legyőzöttségéről árulkodott.

Taehyung sokkoltan meredt a hideg kilincset szorító ujjak gazdájára. Úgy érezte, pár pillanat és a fém ketté törik az irdatlan erőtől, amivel fogták.

Egyedül fog aludni, már elfogadta... Olyannyira gondolataiba zárkózott, hogy nem is vette észre, ahogy a távolabb álló felé fordította a tekintetét.

- Jössz már, vagy itt akarsz megfagyni éjjel?!

Na, rengeteg kihagyás és itt vagyok :D Igyekszem hozni a kövit... Ha látja ezt még valaki, akkor kérlek csillagozzátok és kommenteletek, hogy milyen :DD

Shiro~chan