Marinette szemszöge:

Másnap rettegve ébredtem. A hasam görcsölt, a fejem hasogatott, szóval elég szarul voltam.

Marinette! Ez biztos csak azért van, mert tegnap kiderült, hogy ki is vagy valójában!-próbáltam nyugtatgatni magam kevés sikerrel.

Tikki a párnáján aludt békésen szuszogva. Nem volt szívem felébreszteni, pedig szükségem lett volna a tanácsára. Helyette inkább bekapcsoltam a telefonomat és ráírtam Alyára. Vajon még mindig haragszik rám?

Mari: Hé csajszi! Mérges vagy még rám?

Alya: Igen. Nem mondtad el, hogy te vagy Katica! 

Mari: Nem tehettem, bocsi.

Alya: Mindegy. Most már egész Párizs tudja. Na várj csak! Ha te vagy Katica, akkor Adrien Macska?

Mari: ... Honnan veszed? 

Alya: Hát te jársz Macskával és Adrien-nel is, és mivel ismerlek, és tudom, hogy te sohasem csalnál meg senkit, ezért kilogikáztam. :)

Mari: Basszus. Nem csak én vagyok pácban! Már Adrien is... De ne mondd el senkinek!

Alya: Ha én is rájöttem, az emberek is rá fognak. Nem olyan hülyék. Már a többség.

Mari: Látod mekkora slamasztikában vagyok?

Alya: Hát nem irigyellek!

Mari: Én se magamat!

Alya: Mennem kell reggelizni. A suliban talizunk. Ugye?

Mari: Öööö...

Alya: Marinette! Szembe kell nézned a következményekkel! Nem rázhatod le csak úgy, mint ha mi sem történt volna!

Az utolsó üzenetre nem válaszoltam. A legjobb barátnőmnek igaza volt. Muszáj lesz iskolába mennem.

Ránéztem az órára. A fenébe! Késésben vagyunk

-Tikki, ébresztő! 

-Mi? Hány óra van?

-Háromnegyed nyolc!

-Ajjaj!

-Még beérünk! Gyere!

-Anya, apa, elmentem!

Ahogy rohantam az utcán, az az érzés kerülgetett, hogy mindenki engem bámul és ujjal mutogat rám, összesúgva mögöttem: nézd ott fut Katica! Ezért hát gyorsabbra vettem a tempót és sprintelve vágódtam be a terembe, ahol már tartott az óra.

-Elnézést... a... késésért... Miss Bustie!

-Miért nem lepődöm meg... Ülj le, Marinette!

A helyemet elfoglalva korántsem a reneszánsz építészeten merengtem, ami az óra anyaga lett volna, hanem azon, hogy a csudába bírom így eltökölni az időt. Egy hősnek példát kell mutatnia! Tudják, hogy ki vagyok! Nem tehetek meg csak úgy dolgokat!

-Dupain-Chang kisasszony, ha már elkésett, legalább figyeljen ide!

-Ne haragudjon tanárnő, de valahogy ma nem tudok itt lenni fejben az óráján!

-Ennek köze van ahoz, amit tegnap Chloé feltöltött rólad?

-Igen.

-Nézd Marinette, lehet te vagy Katica, a város hőse, Párizs védelmezője és többezer gyermek példaképe, de itt a Dupoint-ban csak egy átlagos diák. Aki számíthat egy rossz jegyre, ha nem tudja felelésnél a válaszokat. Vagy aki kaphat elégtelen osztályzatot, mert nem tanult a dolgozatra! Értelem szerűen, most már egy kicsit engedékenyebbek leszünk, mi tanárok veled szemben, de nem hagyom, hogy elbambulj az órámon!

-Értettem és elnézést. Most már figyelni fogok.

Szerintem Miss Bustie a legjobb tanár az iskolában. Mindig megérzi, ha valakinek baja van, és próbál neki segíteni.

A kicsengő vetett véget a töménytelen unalomnak, ami az osztálytermet uralta. Hirtelen azt vettem észre, hogy a tanár nincs sehol, és a fél suli a padom köré gyűlt.

-Katica, kaphatok autogrammot? Légyszi, légyszi!-kérte egy kisebb fiú.

-Sajnálom, de nem osztok aláírást! Én csak egy átlagos lány vagyok, nem értem miért kértek autogrammot tőlem. Teszem a dolgom, azt amit kell. Félre ne értsetek, imádok szuperhős lenni, de szeretném, ha amikor nem a fekete-pöttyös ruhában láttok, akkor nem jönnétek oda hozzám, kérnétek aláírást, selfiet stb. Nekem is van magánéletem, szeretnék azzal törődni, hisz amióta Katica vagyok, ezt eléggé elhanyagoltam. Ígérem lesznek dedikálások, fotózások, találkozók, ahol Macskával és velem is beszélgethettek, de a magánéletembe légyszíves ne szóljatok bele, ne zargassatok itt a suliban, mert ilyenkor csak a tanulásra fókuszálok!

A tömeg elillant és már csak egy valaki maradt mögöttem. Adrien belepuszilt a nyakamba, átfogta a derekam és a fülembe suttogta:

-Ügyes voltál!

-Örültem volna, ha te is segítesz!

-Tudtam, hogy egyedül is megoldod! :)

Hát sziasztok! Azt mondtam, hogy csak szeptemberben kezdek neki újra a történetírásnak, de valahogy elfogott a régóta hiányzó ihlet. Remélem tetszik! :D