Marinette szemszöge:

-Adrien?-kérdeztem.-Mi lett veled?

-Semmi, csak meg akartalak védeni. 

-Nem sokra mész vele, ha ezzel plusz munkát csinálsz nekem!-suttogtam a fülébe.

-Ne smárolja le nekem egy jött-ment srác a barátnőmet!

-BA-RÁT-NŐ?-visított fel Alya.

-Oooo...

-Adrien, egy-két nappal ezelőtt Marit vigasztaltam, mert te nem mentél el arra randira, amit megígértél neki! Most meg a barátja vagy? Ne játssz nekem az érzéseivel! Marinette! Hogy lehetsz ilyen naiv! Hogy hiheted el neki, hogy szeret? 

-Alya... Nem értesz semmit! Ez a kettőnk dolga! 

-Igen? Hát hozzám ne gyere, ha összetöri a szívedet! Mert csak röhögni fogok és jól az arcodba mondom, hogy ÉN MEGMONDTAM!

Mi van most mindenkivel? Mi lelhette őket? Először Nathaniel, majd Adrien, most meg Alya... Mindenki ki van bukva rám???

Alya szavai rosszul estek. Nagyon. A legjobb barátok jóban-rosszban egymás mellett vannak... Habár logikus, hogy haragszik, mert neki panaszoltam el, hogy mit csinált akkor Adrien... Talán megbékél holnapra. Remélem...

-Jó én mentem. Nem hallgatom azt tovább, hogy engem szidtok! Sziasztok!-mondtam, és magam után bevágtam az osztályterem ajtaját.

-Marinette!-szólt utánam Adrien.

-Hagyj most! Kérlek! Majd hívlak meg minden... Légy készen, ha kellek üzenj! 

Befutottam egy sikátorba és átváltoztam.

-Tikki, pöttyöket fel!

A jól ismert bizsergés haladt végig rajtam. Marinette helyett Katica állt ott. Ez mind szép és jó, de a hátam mögül egy túl jól ismert sikítást hallottam.

-Ma-Marinette?

Bakker! Chloé. A francba!

-Figyelj, amit most láttál senkinek, de senkinek nem mondhatod el!

-Azt lesheted! Elloptad az én Adrienemet! Gondoskodom róla, hogy egy óra múlva egész Párizs tudja, hogy te vagy Katica! És felvételem van róla!-mondta gúnyosan és telefonját lóbálta a kezében.

Ez a nap nem is lehetne pocsékabb!-gondoltam és a könnyeimmel küszködve meglendítettem a jojómat és elszálltam.

Magam se tudtam mihez kezdjek. Talán hívjam fel Adrient? Vele nem akarok most beszélni. Más viszont nem is sejti még mekkora bajban vagyok... 

Mégis rácsörögtem Adrienre.

-Szia, van egy kis gond...

-Úristen, mi történt?-kérdezte nem kevés aggodalommal a hangjában.

És elmeséltem neki, hogy Chloé meglátott, és hogy utána mit mondott.

-Hát elég nagy gázban vagy!

-Köszi, ezt magamtól is tudtam...

-Hol vagy? 

-Eiffel-torony.

-Mindjárt ott vagyok!