5. rész
Marinette szemszöge:
- Adrien?
-Sejtettem, hogy összerakod...
Istenem, miért pont most kellett kiderülnie, hogy ki ő! Amikor Adrienként pikkelek rá, de Macskaként pedig egyszerűen imádom! Érdekes, pár nappal ezelőtt fordítva volt, de mindegy.
-Min gondolkozol?
-Se-semmin...
-Te is elárulod, hogy ki vagy? Hogy megtudjam, hogy ki az a lány, akit annyira szeretek?
- Nem fogom leleplezni magam! Felejtsd el!
-Kérlek!
-Nem!
-Jó, akkor azt mondd meg, hogy Adrienként ismersz-e!
-Ismerlek, de azt nem árulom el, hogy honnan!
-Civilként gyakran látjuk egymást?
-Igen, sajnos elég gyakran...-motyogtam.
Láttam, hogy a nem rég visszatért jókedve ismét eltűnt.
-Illetve nem úgy értem! Csak mérges vagyok most rád!
-Mert? Mit tettem, Bogaram?
-Cserbenhagytál, majd Macskaként megvigasztaltál. Bonyolult...
Adrien szemszöge:
-Sejtelmem sincs, hogy ki lehetsz. Ne haragudj!
-Addig örülj, ameddig nem tudod!-kacsintott rám.-Mert akkor már rég térden állva könyörögnél, hogy megbocsássak...
-A suliból ismerlek?
-Lehet. Vagy igen vagy nem.
-Ne szórakozz! Az igazat kell mondanod!
-Miért kéne? És amúgy is, hálás lehetnél, hogy egyáltalán szóba állok veled!
-De kérlek, legalább csak egy apró jelet küldj, ha legközelebb találkozunk civilben! Ha nem veszem észre, akkor békén hagylak!
-Jó! De most már mennem kell! Elkések a suliból!-mondta és elviharzott.
-Katica, a bűnöző! El kell kapnunk!-kiáltottam utána, habár tudtam, hogy úgy sem hallja, és a szökevény már rég elmenekült.
-Ideje lenne hazamenni! Így se érek már be az első órára.-gondolkoztam hangosan.
Otthon Plagg még mérgesebb volt, mint tegnap este.
-Békülj ki Marinette-el!
-Megígértem, hogy ki fogok nem? Az lesz az első dolgom, ha beértem az iskolába!
-Na azért. Adjál sajtot!
-Plagg!-szóltam és csúnyán néztem rá.
-Éhes vagyok, Főnök!
-Te mikor nem vagy az?
-Ez igaz...
A suliba egész hamar érkeztem. Azt hittem, hogy el fogok késni, de öt perccel csengő előtt beértem. Az udvaron Alya és Marinette beszélgettek.
-Sziasztok, lányok!
-Szia Adrien!- köszönt Alya.
-Mari! Köszönj Adriennek!-mondta és közben megbökte a gondolataiban merengő barátnőjét.
-Ja, szia!
-Alya, kettesben hagysz Marinettel?-kértem meg a lányt.
-Persze.
-Köszi! Szóval, figyelj én annyira sajnálom! Tényleg nem akartalak megbántani! Ne haragudj!
-Semmi baj, tudom, hogy mást szeretsz. Megbocsátok, Cicus!-mondta jól kihangsúlyozva az utolsó szót.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top