Hazamentem, és végighallgattam egy gyors szidást Plagg-tól, mert még nem békültem ki Marinette-el.

-Adrien, menj el ahhoz a lányhoz! Legyetek újra barátok!

- Majd a suliban elintézem! Hagyj már aludni, Plagg!

Ő csak megvonta a vállát és bebújt a fekvőhelyére, ami egy camambertes dobozka volt, egész pontosan annak a sajtnak a doboza, amelyet elsőnek vettem neki, amikor hozzám került.

-Jó éjt, Plagg!

-Neked is!-dörmögte.

Ez a kwami tényleg azt akarja, hogy béküljek ki Marinette-el. Vajon miért lett neki hirtelen ennyire fontos az én életem?

Marinette szemszöge:

-Mondd csak Tikki, mennyire értesz te a geometriához?

-Inkább ne firtassuk...-kuncogta.

-Ezzel sokra megyek... Hagyjuk, majd szünetben valakiről lemásolom.

Reggel:

-Jó reggelt, Marinette! Hogy hogy ilyen korán ébredtél?

-Miért, mennyi az idő?

-Hat óra.

-De jó! Most az egyszer nem aludtam el. Időben be fogok érni a suliba!

-Azért ne igyál előre a medve bőrére...

-Mégis mi történhet?-nevettem.

Ekkor szirénák hangzottak valahonnan a közelből.

-Na, Halálfej is korán kelt ma!- Tikki megjegyzésén jót derültem.

-Győzzük le! Tikki, pöttyöket fel!

A helyszínhez érve csak rendőröket láttam.

-Mi történt, biztos úr?-kérdeztem a mellettem épp parancsokat osztogató rendőrt.

-Katica, de jó hogy itt vagy! Egy nagyon veszélyes rab szökött meg a börtönből!

-Ne féljen, megoldjuk!-tette Fekete Macska a kezét a vállamra.

-Szia Cicus!

-Szia Drágám!

-Merre ment az illető?-folytattam a társalgást Roger rendőrrel.

-Fogalmunk sincs. De nagyon vigyázzatok vele! Azért ült most börtönben, mert megölte 3 évvel ezelőtt Gabriel Agreste feleségét.

-Hogy mi???

Macska kezéből kiesett a botja és lerogyott a földre. Sírva térdelt a latyakos úton.

-Köszönjük a segítséget, innentől megoldjuk. Ugye Macska?

Mivel nem akaródzott felállni a karjánál fogva magammal rángattam egy sikátorba.

-Elárulod, hogy még is miért sírsz?-kérdeztem tőle és melléültem.

Érzem, ez egy hosszú sztori lesz...

-Nem mondhatom el... Rájönnél, hogy ki vagyok!

-Kiscicám, én nagyon szeretlek téged! Ne félj, velem mindent megoszthatsz!

-Az úgy kezdődött, hogy anyám három éve eltűnt. Apa csak annyit árult el nekem, hogy egy darabig nem fog anya velünk lakni.-szipogta.-Aztán nem is törődött velem. Állandóan csak ruhát tervezett és hozzám magántanárt fogadott. Idén kezdtem az eset óta először iskolába járni... És most, hogy azt mondta a rendőr, hogy anyám nem is él, összetört bennem az a kicsi remény is, ami még megmaradt az évek során...

Újra zokogásban tört ki.

-Annyira sajnálom! Nem is tudtam, hogy ilyen szomorú a múltad!

-Nem sok ember tudja. Csak apa, én, gorilla és Natalie.

Ekkor esett le az, ami már régóta az orrom előtt volt.