13. rész
Nino szemszöge:
Épp hazafelé tartottam egy buliból, ahol DJ voltam, amikor egy idős bácsika összeesett előttem.
-Uram, jól érzi magát?-kérdeztem.
-Köszönöm szépen remekül vagyok, csak elbotlottam egy fránya kavicsban.-válaszolta.
-Akkor minden rendben?
-Persze, köszönöm, fiú!
-Ninonak hívnak.
-Viszlát Nino!
-Szép estét!
-Nino, drágám hazaértél?
Ó anyám...
-Igen anya!
-Kész a vacsora! Gyere majd enni. Ja és rakj rendet a szobádban, kész disznóól!
-Okés.
Amikor felértem a szobámba jó messze eldobtam a táskámat.
Végre itthon! De rég vártam már, hogy hazaérjek! Hirtelen megláttam egy dobozkát az asztalomon. Jé, ez vajon mi lehet?
Kinyitottam. Erős zöld? fény világított bele a szemembe.
-Hello, Wayzz a nevem és...
-Jesszus, mi vagy te?
-... mostantól a te kwamid.
-Az mi?
-Én egy olyan lény vagyok, aki szuperhőssé tud tenni téged. Vedd fel ezt a karkötőt, és többé ne vedd le! Az erőd a teknőspajzs, ami fél percig minden ellen megvéd. Ne feledd, csak fél percig. Miután felhasználtad öt perced van biztonságos helyre jutni, mert visszaváltozol. Ahhoz, hogy átváltozz annyit kell mondanod, hogy páncélt fel!
-Wayzz, páncélt fel!
Egy feszes kezeslábas tapadt rám és egy páncél volt rajtam.
Na ideje kipróbálni az újonnan szerzett képességeimet!
Tehát ismét nekiindultam az éjszakának...
Marinette szemszöge:
-Ssss Macska! Hallgass! Tudod, ha kukkol az ember, akkor csendbe kell lenni! Így még meghallanak!
-Jó van na... Különben én nem is akartam eljönni...
-Te nem vagy kíváncsi a barátainkra, mint szuperhősökre?
-De. Csak nem értem miért kell ezt most péntek este megnézni...
-Butus! Ma kapták meg a talizmánjaikat!
-Marinette, menjünk haza!
-Adrien, én egyedül is eljöttem volna, te akartál velem jönni!
-Nem akartam, hogy csak te gyere!
-Miért nem?-kérdeztem.
-Én féltelek! Sötét van, és...
-Te most komolyan azt hiszed hogy nem tudnám megvédeni magam?-vontam fel a szemöldököm.
-Én nem mondtam ilyet! Tudom, hogy bárkit le tudsz győzni, Bogaram!-mondta és megcsókolt.
-Most ne! Ott megy Nino!-toltam el magamtól.
-Jó láttad. Mehetünk?
-Menjünk. A szüleim már biztos aggódnak...
-Igen. Nekem is haza kéne mennem...
-Aludj nálunk!
-Nem lehet. Holnap korán van a fotózásom.
-Hát akkor majd a fotózásod után hívj fel! Jó éjt, Adrien!
-Szép álmokat Marinette!
Kész! Mér legalább két hete írom ezt a részt, de végre elkészült! Tegnap meglett az ötezer megtekintés! Nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek a sok votot, kommentet és a díjakat! A beígért különleges fejezet nem marad el, csak még átfogalmazom egy kicsit... Addig is sziasztok!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top