Egy órával később...

Fuu mester szemszöge:

-Wayzz, ideje indulnunk! Azért megbizonyosodok róla, hogy biztosan alkalmasak a kiválasztottak.

-Igen gazdám!

Chloé szemszöge:

Épp hazafelé sétáltam, amikor megláttam egy öreg bácsit, aki a földön feküdt. Gyorsan körbenéztem, hogy egyedül vagyok-e. Mivel senkit nem láttam, felsegítettem a bácsit.

-Nagyon köszönöm, Kisasszony!

-Igazán nincs mit!-kisasszony? Ki mondd ilyet manapság?

Egész jó néha jót tenni. Habár fogalmam sincs, hogy miért tettem, de mindegy megtörtént. A hotelbe belépve apu várt, mint mindig.

-Szia Chloé, milyen napod volt?

-Elment. De most megyek. Szia.-mondtam és a szobám felé indultam. 

Mire felértem nagyon elfáradtam, mert elromlott a lift, így gyalog kellett felmennem a lakosztályomba. Szólok majd apucinak, hogy csinálják meg, mert én többet biztos nem caflatok fel az ötödik emeletre.

Letettem a táskámat az íróasztalomra, és egy furcsa dobozkát pillantottam meg.

-Ki kéne nyitni...-mondtam ki hangosan a gondolatomat.

Hirtelen egy nagyon erős sárga fény árasztotta el a szobát. Majd egy kis sárga izé jelent meg.

-Szia Chloé!

-Te jó ég, egy beszélő, bazi nagy darázs! Apuuu!-kiáltottam.

-Nee, ne szólj apukádnak! Nem bántalak! Szóval először is én MÉHECSKE vagyok, nem darázs! Amúgy Pollen a nevem és kwami lennék. A segítségemmel lehetsz szuperhős.

-Mint Katica és Macska?-kérdeztem.

-Igen. Az erőd a méhcsípés. amivel mozdulatlanná teheted az ellenfeledet egy percig. De vigyázz, miután használtad öt perc múlva visszaváltozol. Mit is kell még mondanom? Ja Katica és Macska tudja, hogy ki vagy. Ez egy elővigyázatosság, ha már megbíznak benned, el fogják mondani a kilétüket.

-De én tudom, hogy kik ők!

-Lényegtelen, ne szakíts félbe! Ahhoz, hogy átváltozz, azt kell mondanod, hogy: Fullánkot fel!

-Rendben. Pollen, fullánkot fel!

Alya szemszöge:

-Sziasztok!-köszöntem el a szüleimtől.-Nemsokára jövök!

Sétálni indultam, mert a tanulás bizony kimerítő, és én egész délután törit tanultam. Elmentem a parkba, mert mindig ott szoktam levegőzni egy kicsit, amikor megláttam egy bácsit, akinek feldobták a botját egy fára. Legalábbis nagyon úgy tűnt.

-Segíthetek, uram?

-Köszömöm kedveském! Két komisz kölyök felhajította a botomat a fára. Nem tudok járni nélküle. Lehoznád nekem?

-Persze.-mondtam és felmásztam a fára.-Itt van.

-Nagyon köszönöm. Viszlát.

-Viszontlátásra!

Ennyi séta pont elég volt. Ideje hazamenni.

Amikor felértem a szobába egy fekete alapon piros mintás dobozkát láttam meg az ágyamon. Hmm vajon ki hagyhatta itt? Kinyitom.

Eleinte semmit nem láttam a fénytől, de mire újra felnéztem egy aranyos de egyben bizar lebegő róka nézett vissza rám.

-Mi a...?

-Szia Alya. Trixx vagyok és mostantól a te kwamid. Ez a talizmánod!-mutatott a dobozban lévő nyakláncra.

-Oké... Összegezzük: én vagyok az eredeti Volpina, ez a talizmánom és most én is egy szuperhős lettem, úgy mint Katica és Macska.

-Így igaz. Vág az eszed. Ahhoz, hogy átváltozz annyit kell mondanod, hogy: ravaszságra fel! A különleges erőd az illúzió készítés. A te talizmánod egy picit másképp működik, mint a többi. Öt illúziót hozhatsz létre, majd utána öt perc múlva visszaváltozol. Mindig számold az illúziókat! 

-Jó. Trixx, ravaszságra fel!