Követtük a sikolyok hangját,és elértünk arra a helyre,amelyre nem számítottam.Az első harcunk színhelyére.A stadionba,ahová megannyi emlék fűzött. Itt harcoltam először Katicaként,és itt kezdődött majdnem minden.

Az akuma neve Bűvölő volt,és akit megérintett a pálcájával,a befolyása alá került,ami annyiból állt,hogy az az ember a térdre rogyott,és sírni kezdett,majd felállt,és szeme pirosan izzott akár a tűz,akárcsak a ruhája,majd ha az akuma ráparancsolt,mindent felégetett.

Már épp elkaptam volna az egyik akumatizáltat,mikor egy másik ellökött,és így a földre kerültem.

Bűvölő már jött felém,amikor Macska elém ugrott,nehogy megérintsen.

Na,ekkor tört ki belőlem a sírás.

''Macska! NEEEEEE!''-kiabáltam,de már késő volt.