A Francba!
A nap további része számomra csak pletykák hallgatásáról(Alya végett) és Adrien nézegetéséről szólt.Az utolsó óra közepén felsóhajtottam,és azt gondoltam:''Ahh,Adrien!Miért nem veszel észre? Megőrülök érted! Annyira szeretlek!''
Hirtelen mindenki rámnézett.Először nem értettem,de aztán rájöttem:HANGOSAN GONDOLKODTAM!
''Marinette,ez igaz?''-Nézett rám az említett fiú kedvesen mosolyogva.
''A Francba! Akarom mondani...IGEN!''-erre felálltam,és cuccaimat összeszedve rohantam ki az osztályból.
Sírtam.Nem érdekelt,hogy igazolatlant kapok,csak meneküljek meg az osztály röhögésétől,és persze Adrien elől,mert nem tudtam,hogy ő is érez-e irántam valamit,magyarul féltem,hogy elutasít.
Már épp készültem volna kimenni az iskolakapun,amikor egy kéz elkapta a derekam,és egy személy magához szorítot,és azt mondta:
''Soha ne hagyj el,Marinette! Szeretlek!''-ismerős volt a hangja.Felnéztem.Adrien volt az.
''T-te sz-szeretsz?''-Kérdeztem a fiútól.
''Nem vetted észre?''-kérdezte meglepődve,és kicsit eltolt magától,hogy teljesen láthassa az arcomat.-''Ezért szerettem elmenni valahová,ahol vagy vagy ahová te is menni szeretnél.Hogy a közeledben lehessek,mert SZERETLEK.''
''Ezzel én is így voltam''-mondtam nevetve,és nagy meglepettségemre nem dadogtam.
''És ezzel is úgy vagy,mint én?''-kérdezte majd megcsókolt.
Mikor elváltunk ezt mondtam:
''Na szerinted?''-és visszacsókoltam.
Levegőhiány!Te átkozott! Na mindegy. Mikor megint szétváltunk,Adrien úgy nézett ki,mint egy paradicsom.Gondolom,én se nézhettem ki másképp.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top