Esős nap virradt Párizs városára.
A hatalmas cseppek minden felületet beborítottak, nyomukban minden elázott. Az osztályteremben mindenki álmos volt, bágyadt szemek meredtek a tanárnőre. Az óra lassan ketyeget a falon miközben a gyerekek egyre kétségbeesetten könyörögtek magukban, hogy hadd mehessenek haza. Néhány kín keserves perc után a csengő megszólalt 'minek következtében mindenki egyszerre sóhajtott fel.
A tanár lediktálta a házi feladatot majd útjukra engedte a diákokat.
Marinette fáradtan lépdelt az épületben, mellette Alya fecsegett minden féléről.
A kék hajú lány bólogatott, mint az autókban található kis kutya amely minden döccenőn kinyújtott nyelvvel jelzi bele egyezését. Gondolataiba volt révedve és észre sem vette, hogy Alya mondott még neki valamit.
- Akkor holnap. Szia csajszi. - integetett a szemüveges.
Esetlenül vissza intett Marinette is majd az esernyőt elő vette - amit még annó Adrien adott neki - majd sietve haza ment.
Nem hiányzott neki más csak egy forró fürdő és pár meleg sütemény. Igazán kimerítette a napokban folytatott harc és szeretett volna kiélvezni egy nyugodt délutánt.
Kis kwamija se vágyott másra csak, hogy kialudhassa magát. Szinte minden emberre ólom súlyként nehezedett a borús hangulat.
Kivéve egy valakit. Halálfej pontosan erre a napra várt. Ilyenkor az emberek sokkal több negatív érzést táplálnak, mint általában.

♪-♪

A szőke fiú mosolyogva pakolta el vívó cuccait majd trappolva sietett a kocsihoz ami érte jött. Rajta cseppet sem látszott, hogy fáradt lenne mégis minden ízülete azért könyörgött, hogy végre lefeküdhessen és soha fel ne keljen.
- Sok házi feladatot kaptál? - kérdezte meg az Adrien mellett helyet foglaló nő. Hiába volt rideg arca, igen is érdekelte mi történik a fiúval.
- Nem. Talán egy fél óra és kész is. - gondolkodott el a fiú.
Az út többi része csendesen telt. Eközben a város központjában valaki mérgében a földet ütötte. Utálta, hogy a szín megtévesztése miatt mindenki elítéli. Azt kívánta bárcsak minden ugyan olyan semleges színű lenne, hogy ne legyen semmi különbség.
Halálfej megérezte a férfi szenvedését és máris küldte a kis pillangót szívja magába az éltető kínt.
A kis lepke elfoglalta a szemüveget ami miatt pillangó formájú arc jelent meg az emberen.
- Üdvözöllek Színtelen, Halálfej vagyok. Felajánlom neked a hatalmat, hogy mindenből kiszívd a színt cserébe Katica és Fekete Macska talizmánjaiért. - zengte be az elméjét a sötét kecsegtető hangja.
Nem tétovázott.
- Örömmel, Halálfej. - vigyorodott el majd beterítette a testét a gonosz energia.

♪-♪

Marinette a plafont nézte és érezte, hogy a szemei csukodnak lefelé. Gondolatai hőn szeretett fiúja felé terelődtek, de a képbe betolakodott társa idétlen mosolya. Nem is mondanám idétlennek, mert a lányt megnyugtatta az a mosoly. Szíve mélyén tényleg kedvelte őt, még az életét is oda adta volna érte. Mégis a többi részt osztálytársa foglalta el. Adrien.
Szemei viszont azon nyomban kipattantak mikor meghallotta a nappaliban szóló tv pár hangfoszlányát.
"Minden ember sétáló hullára hasonlít színtelenségük miatt."
Ennyi kellett Marinette - nek máris fogta a törülközőt és ruháit majd villám sebességgel a szobájába capflatott. A szennyest kidobta majd egy hosszú nadrágot és fehér felsőt kapott ki a szekrényből. Magára vette míg a kwamija álmos tekintettel figyelte őt. Mikor realizálta, hogy bizony itt baj van, Marinette arca elé repült.
- Tikki, pöttyöket fel! - mondta a lány mosolyogva és érezte, hogy testét elfedi a ruha tapadós anyaga.
Kimászott az ablakon és yoyo - ját lendítve a köröző helikopterek felé tartott. Csak reménykedni tudott, hogy Macska nem késik. Baljós előérzete volt a mostani gonosszal kapcsolatban. Mint mikor az ember reflex szerűen érzi, hogy el kell kerülnie.
Szemei elkerekedtek mikor észre vette a színtelen embereket akik egymásba kötve lézengtek. A szemük üvegesen meredt a távolba, bőrük színe hasonlított egy halott élettelen testéhez. Ami még érdekesebb volt, hogy a ruhájuk színe sem különbözőtt a bőrüktől.
Ha meg sem mozdulnának tuti nem lehetne megkülönböztetni őket a sírban található testektől.
Katica szemei kutatva keresték a tettest, hogy megszabadíthassa őt az akuma fogságától.
Nem is kellett sokat tépelődni egy hatalmas csukját viselő férfi ugrott Katica felé. Épp, hogy ki tudott térni a támadás előtt. A férfi ujjai ahogy megfogták a beton kemény lapját rögtön kiszivárgott belőlük a sötét bordó szín, fel a gonosz karján.
- Színtelen a nevem, örvendek Katica. Szemre való a piros öltözéked. Megengeded, hogy közelebbről is szemügyre vegyem? - kérdezte ördögi mosolyt villantva.
Szóval Színtelen. Ízlelgette magában Katica az elhangzott nevet. Már értem miért ilyen minden ember körülöttem.
Színtelen ismét támadásra lendült, de egy bot megakadályozta benne.
- Nem szép dolog engedély nélkül taperolni. Főleg egy hölgyet. - pattant le a piros ruhás lány mellé, gúnyosan mosolyogva Fekete Macska.
Színtelen kikerülte a botot majd a két szuperhős közé ugrott. Két irányba terelte őket, szét akarta választani a csapatot, hisz külön - külön gyengék.
Nem volt hülye, tudta jól, hogy esélye sincs mindkettejükkel szemben. Halálfej önelégülten vigyorgott magában a rejtekhelyén.
Katica talán sejtette mit akar a csuklyás még sem jutott most semmi ötlet az eszébe. Nehéz ellenfél, ezt ő is be látta. Most az egyszer érezte, hogy fél.
Színtelen, Fekete Macska után ugrott aki egy jól irányzott csellel vissza szerezte a botját.

----------------------------

Vissza tértem. 🙊😎😁 Remélem elnyerte a tetszésetek az új Ladybug történetem első része.❤ Kommenteket és vote - kat nagyra értékelem/értékelném.❤❤❤❤❤