Másik város fogságában #6(The end)
Ladybug / Marinette:
Reggel kipihenten ébredtem. Ez már nem kezdődött jól így rá néztem az órára ami 8:49 - et mutatott. Basszus! Elkések!
Villám sebességgel kapkodtam magamra a ruhákat majd a kis táskámat fel kaptam amibe Tikki idő közbe elbújt.
Anyáék két napja el mentek a nagyihoz miközben azt hitték én Alya - nál vagyok. Legalább nem gyanítanak semmit.
Pont akkor kellett nekem is kifogni a tömeget mikor a suliba igyekszem. Idegesen vártam mikor vált át a kis szerkezet zöldre, hogy folytassam az utam.
Miután ez bekövetkezett ismét futásnak eredtem. A csengővel egy huzamba estem be a terembe.
- Marinette megtaláltad az iskolát? - nézett rám hitetlenkedve a tanár.
Elmormoltam az orrom alatt egy "bocsánat a késésért" szöveget majd a táskámat Alya mellé raktam.
- Hű, kislány mi van veled? - nézett rám a szemüvege mögül érdeklődve.
- El aludtam. - feküdtem végig a padon.
- Nem arra értem. Hanem, hogy három napig a suli közelébe sőt még otthon se voltál. Ahogy a szüleid se.
Basszus! Na most találj ki valamit Marinette!
- Hát... izé anyuékkal mentem a nagyihoz... és öhm... én hamarabb haza jöttem. Igen így volt. - bólogattam a saját hazugságomra.
Látszólag elhitte, mert a szünet többi részében a Katica blogjáról beszélt.
Már épp indultam volna haza mikor valaki a nevem kiáltotta. Ó, ne!
- Beszélhetünk? - ért elém.
Illata megcsapta az orromat ami miatt a térdeim egy kicsikét megrogytak. Basszus csak Adrien - nek van ilyen jó illata. Aztán össze szedtem magam hisz válaszolnom kellett a kérdésére.
- Persze.
- Oké. Most vívás órám lesz, de két óra múlva a parkba? - mosolyodott el.
Bólintottam. Megfordult és elment.
Csak akkor engedtem ki az eddig bent tartott levegőt mikor látó távolságon kívülre került.
- És most? - kérdezte a táskámból elő bújó kwami.
- Megyünk haza. - néztem rá.
Chat Noir / Adrien:
Alig vártam, hogy vége legyen az órának. Az öltözőből én mentem ki a leghamarabb pedig általában utolsó szoktam lenni. Siettem a megbeszélt helyre, mert már nem bírtam magammal. Erre várok már kitudja hány hónapja biztos nem fogom elszalasztani!
- Főnök akkor most mi lesz? - repült elő az ingem alól Plagg.
- Most? Most bevallom az érzéseim amit Valentin nap kellett volna. - lassítottam le, mert a park bejáratánál jártam.
A hőn emlegetett lány ott ült az egyik padon rózsaszín nadrágjába és egy fehér pólóba. Gondolataiba meredve bámult a távolba míg meg nem hallotta a lépteimet. Rám kapta a tekintetét, de azonnal le is hajtotta a fejét, hogy ne kelljen a szemembe néznie. Pedig olyan gyönyörű a szeme. Le ültem majd a szökő kutat kezdtem vizslatni.
- Tudom, hogy nem adtam a múlt nap elfogadható választ, de azóta gondolkodtam. Igaza volt Tikkinek. Nem tudlak külön választani a Katica énedtől. És nem is akarlak. Marinette. Te egy csodálatos lány vagy. Katicástól mindenestől beléd habarodtam már az első találkozáskor. Vagyis gabalyodtam. - nevettem el magam az emlék hatására. Ő is csatlakozott a jó kedvemhez.
- Tudnád szeretni Fekete Macskát és Adrient egyszerre? -néztem komolyan a szemébe.
Kék íriszeiben játékosság csillogott.
- Még kérdezed? - hajolt közelebb.
Kínosan el nevettem magam majd ajkaira hajolva csókba invitáltam.
Tikki :
- Emlékszel az előző társakra? - ültem le Plagg mellé miközben Marinette - éket figyeltem.
- Még kérdezed? - nevette el magát kínjába. - Ők még ennél a kettőnél is szörnyűbbek voltak.
- Teljesen. Nem vették észre egymást még azután se miután lekerült a maszk. Pedig elég rossz vége lett. - idéztem fel a múltat. Sok társ esett szerelembe mégis ők tudták meg fiatal korukba az igazságot. De a közép kori esettet soha nem lehet elfelejteni. Túlságosan bele égett minden kwami memóriájába.
--------------------------------------
VÉGE!
Na ennyi lenne a kis történet, de ne aggódjatok lesz még néhány szösszenet ami az én kis kobakomból pattan - nem is a szomszédéból :D - .
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top