(Johanna szemszöge)

Nem tetszett nekem ez a Tanya. Még csak most kaptam vissza a testvéremet, és máris megint bajba keveredett. Egy vámpírba szerelmes. Ez nem normális dolog, ez egészen biztos. Talán elbűvölte őt, vagy elkápráztatta, hogy állandóan minden csak erről a nőről szól. Már lassan nem is itthon él, hanem Denaliban, vagy ami még rosszabb Tanya kocsijában. Amikor meg itt vannak, akkor is elzárkóznak a bátyám szobájába, aztán én meg hallgathatom a morgás koncertet, és percenként rájuk akarok rontani, mert azt képzelem, hogy Tanya épp most uzsizik a bátyámból. Ez egészen biztosan nem lehet egészséges kapcsolat, hanem inkább valami fellángolás, esetleg kíváncsiság a bátyámban.

- Johanna, mi a baj? – szakított ki Billy a gondolataimból.

- Semmi – mosolyogtam rá.

- Oké, mit nézünk? – kérdezte gyanakvóan.

- Öhm… Tolvajtempót – vágtam rá. Igen, ezt a filmet tettem be.

- Azt néztük úgy két órával ezelőtt, ez már az Olasz meló – mondta Billy kissé rosszallóan. – Meséld el, hogy min töröd azt az okos kis fejedet, mert az egészen biztos, hogy nem a filmen gondolkodsz ilyen elmélyülten.

- Te nem hallod? – böktem az emelet felé.

- Dehogynem – rántotta meg a vállát.

- Akkor farkasként nem kéne felrohannod Justin szobájába, és letépni róla azt a nőt? Mi van, ha éppen most eszi meg? Folyamatosan morog – fakadtam ki csendben. Nem akartam, hogy az említett egyed is meghallja a beszélgetésünket.

- Tudod, édesem, ez nem kifejezetten morgás. Ez… hogy is kéne fogalmaznom kíméletesen. Egyfajta dorombolás – találta meg a jó szót.

- Dorombolás? – kerekedtek el a szemeim. – Miért dorombol egy vámpír? Nem macskáról beszélünk.

- Gyakorlatilag a ragadozóság összeköti őket egymással. A nagymacskák ugyanakkor dorombolnak így, amikor a vámpírok – közölte velem a tényeket.

- Várj, azt akarod mondani, hogy Justin és az a nő odafönn, most éppen…. Na nem, azt nem – ráztam meg a fejem.

Majd azonnal elindultam felfelé, hogy véget vessek ennek az egésznek. Justin egy szerető, kedves lányt érdemel, nem pedig egy ki tudja hány éves szukkubust. Eleget hallottam róla régebben egy-két embertől, vagyis vámpírtól.

- Kicsim, mire készülsz? – kapta el a karomat.

- Minek néz ki? – kérdeztem kicsit ingerülten.

- Te sem gondolod komolyan, hogy rányitsz a felnőtt bátyádra, aki éppen nagyon el van foglalva – mondta enyhén mosolyogva. Hát igen, a helyzet valóban elég komikus lesz, de nem hiszem, hogy rosszat tennék vele, hiszen a bátyám érdekeit szeretném szolgálni. – Te mit szólnál, ha Justin ránk nyitna szeretkezés közben? – kérdezte komolyan.

- Te nem vagy vámpír – csattantam fel.

- Tehát még mindig nem bízol meg a Cullenekben? – kérdezte kissé csalódottan. – Az esküvő után azt hittem, hogy már minden rendben.

- Velük minden rendben is van, de Tanya valamiért nem tetszik nekem. Úgy néz a bátyámra, mintha fel akarná falni – mondtam mérgesen.

Nem fogja belemélyeszteni a fogait, mert akkor puszta kézzel tépem szét, még akkor is, hogyha ez lesz az utolsó cselekedetem életemben.

- Nos, nem tagadom, hogy valóban úgy néz rá, de ez nem az a fajta éhség, amikor szó szerint fel akarja falni, hanem képletesen szólva, mint az egyre szebb szimfóniában hallható is az emelet irányából – bökött felfelé mosolyogva.

- Ez nem vicces – tiltakoztam hevesen.

- Dehogynem – csóválta meg a fejét Billy. – Ha látnád magad, hogy mennyire kipirultál a méregtől, és a hajad is milyen zilált lett attól, hogy félpercenként beletúrsz, akkor te is mosolyognál – kuncogott fel. – Halkan megjegyzem, hogy vadító látvány vagy – sétált hozzám egyre közelebb.

- Nem, ne merészeld. Ez most nem az a pillanat – tiltakoztam hevesen.

Pontosan ismertem már ezt a nézést. Ilyenkor három másodperc múlva a kanapén, vagy a szobámban találom magam egy szál bugyiban, és melltartóban.

- Dehogynem, legalább lenyugszol egy kicsit, és talán megérted Justin igényeit – kapott a karjaiba. Majd a következő pillanatban már le is tett az ágyamon.

- Billy, meghallanak minket – suttogtam halkan. Majd fogaimat összeszorítva próbáltam csendben tűrni, ahogy a fogai finoman végigkarcolták a nyakam érzékeny bőrét.

- Ami azt illeti, nem hiszem, mert sokkal jobban lefoglalja őket a saját szenvedélyük – simította egyik kezét a keblemre. – Követhetnénk a példájukat, akkor talán téged sem zavarnának a hangok – búgta a fülembe.

- Ez egy igen csábító ajánlat, de attól tartok, hogy nemet kell mondanom, drágám – kaptam el a kezét, ami már igencsak dél felé kalandozott.

- Miért? Tényleg ennyire zavarnak? – lepődött meg.

Tény, hogy amióta együtt vagyunk még sosem utasítottam el a közeledését, és most sem azért teszem, mert nem esik jól, amit csinál, hanem egyéb okokból.

- Igazság szerint női problémák nem engedik, hogy engedjek neked – sütöttem le a szemem. Még soha életemben senkivel nem kellett közölnöm nyíltan, hogy menzeszem van.

- Oh, akkor ezért ilyen intenzív ma az illatod – szippantott bele a nyakamba. – Éreztem reggel a változást, de arra gondoltam, hogy esetleg lecserélted a tusfürdőd, vagy ilyesmi - mondta határozottan, majd orrával végigcirógatta a nyakam vékony bőrét.

- Billy, ezt most nem lehet – toltam el magamtól egy kicsit.

- Egy szóval sem mondtam, hogy letámadlak, jelen helyzetben az nem lenne túl esztétikus, viszont nem kell elmennünk mindig a végsőkig. Csak engedd el magad, és élvezd, ahogy csókollak és simogatlak – nyomott puszit a számra. – Ígérem, hogy a jelenleg kényes részt messze elkerülöm – kacsintott rám pimaszul.

Na ilyet se próbáltam még. Az én életemben az az egyetlen férfi, akinek megengedtem, hogy hozzám érjen, jellemzően nem szokott megállni csókoknál és simogatásoknál. Bár így belegondolva, lehet, hogy nem lenne rossz kipróbálni, hogy milyen érzés, amikor csak egy kis előjátékig megyünk el. Talán tetszene. Végső soron Billyre eddig semmilyen okból nem panaszkodhatok.

- Neked ez nem lesz rossz? – kérdeztem bizonytalanul. Habár, én is tudok tenni néhány dolgot az érdekében. Garantáltan jól érezné magát ő is.

- Kicsim, nekem már az is egy élmény, hogyha mellettem fekszel – nézett mélyen a szemembe. – Na, ne nézz már rám ilyen kis hitetlen őzike szemekkel. Tudod, nem kell mindennek a testiségről szólnia. Bár nem tagadom, hogy az se baj, ha néha csak arról szól – vigyorodott el gonoszan. Majd újra a nyakamhoz hajolt, és finoman szívogatni kezdte, ezzel elégedett sóhajokat kicsalva belőlem.

- Nem vagyok hozzászokva az ilyen bánásmódhoz – sóhajtottam fel boldogan.

- Talán itt lenne az ideje, hogy hozzászokj, mert mellettem csak ilyenben lesz részed – mondta kedvesem határozottan.

- Na és mégis meddig tervezed ezt az időszakot? – kérdeztem kíváncsian. Jó az ilyesmit tisztázni.

- Amíg a halál el nem választ, és még azután is – nézett Billy mélyen a szemembe.

Hm… a halál. Ezen a helyzeten már sokat gondolkodtam kettőnk kapcsán. Neki nem feltétlenül kell megkapnia a halál csókját, hiszen megvan hozzá a képessége, a génjei, hogy mindig is ilyen fiatal és erős maradjon. Nem kellene miattam feladnia az öröklétet, és a boldogságot egy még ennél is szebb jövőben. Megvan az élet rendje. Az ember távozik, az alakváltó és a vámpír éli tovább az életét. A képlet egyszerű, csak ez a bevésődés bonyolítja meg a helyzetet. Ha ez nem lenne, akkor Billynek soha nem jutna eszébe, hogy megöregedjen velem, és elhagyja ezt a világot. Szerintem felesleges ez a végtelenül romantikus szemlélet. A világnak, és La Push-nak szüksége van Billy Blackre, az alfára. Viszont a kórház nagyszerűen boldogul Johanna Moore nélkül is.

- Mennyire vagy biztos benne, hogy én vagyok számodra a tökéletes nő? – kérdeztem halkan. Mire Billy megállt, és felnézett rám.

- Teljes mértékben biztos vagyok benne, de ezt már sokszor megbeszéltük – nézett rám kissé rosszallóan. – Egy farkassal csak egyszer történik ilyesmi az életben. A bevésődés tudja, hogy nekünk mi a jó, nekem pedig te vagy a tökéletes – mondta határozottan.

- Értem – bólintottam rá.

Tehát csak egyszer történik ilyesmi. A bevésődés hormonális lehet, és illathoz kötött. A tökéletes párok egymásra találása, az újabb farkasok születése érdekében, genetikai kód. Ergo, csak a génállomány a titka az egész helyzetnek. Ha viszont így van, akkor van rá lehetőség, hogy egy gyógyszert kifejlesztve változtassak a dolgok menetén, és megoldjam, hogy Billy a megfelelő nőt akarja maga mellé. Olyat, aki mellett kihasználhatja az egész örökkévalóságot egy emberöltőnyi élet helyet. A kérdés az, hogy van-e jogom megtenni ezt vele? Azért, mert azt hiszem, hogy nem én vagyok számára a megfelelő, jogom van manipulálni az érzékeit, és valaki máshoz küldenem, holott meg fogok őrülni már csak a gondolatától is annak, hogy nem az enyém már? Nem, nekem csakis az ő érdekeit kell néznem, és a családja érdekeit. Minden hozzátartozója halhatatlan, csak én nem. Vámpír azonban nem akarok lenni, az alakváltáshoz pedig nincsenek meg bennem a gének. Meg kell találnom a módját, hogy örökké a családjával maradjon, mert nem kívánom Billy hozzátartozóinak, hogy átéljék azt, amit nekem kellett átélnem a baleset után.

- Oké, most pedig hallgatom, hogy most éppen milyen tökéletesen értelmetlen, és buta dolgon jár a fejed, mert amikor ilyen koncentráló arcot vágsz, az számomra mindig valami elég szörnyű, és küzdelmes dolgot jelent. Szóval ne kímélj, ezúttal miért fogsz elhagyni? – kérdezte csalódottan.

- Nem akarlak elhagyni – tiltakoztam hevesen.

- Akkor miért vágtál olyan arcot, mint aki citromba harapott? – vont kérdőre.

- Csak eszembe jutott, hogy milyen rossz érzés elveszíteni valakit, és nem szeretném, hogyha miattam el kellene veszítenie téged a családodnak. Mind halhatatlanok – vallottam be. Előbb vagy utóbb úgyis kiszedi belőlem az információkat. Túlságosan is kiismer engem.

- A halál nem büntetés, hanem az élet rendje – rázta meg a fejét. – Jacob is belevésődött Gabriellába, pedig Gaby akkor még teljesen ember volt, és ha nem támadják meg, akkor Jake pont úgy, mint ahogy én is tenni fogom, boldogan vált volna ősz hajú aggastyánná, és aludt volna el a szerelme mellett örökre. A halál nem feltétlenül rossz dolog. Megtérsz őseidhez, akik várnak már a túloldalon. Megpihensz a hosszú, fáradságos életed után, hogy a testi korlátok közül felszabadulva a lelked szabadon szárnyaljon, és talán egyszer visszatérjen a földre egy új kezdethez. Én nem látom sötéten az elmúlást. Akárhogy is nézed a föld jelentős százaléka még mindig emberekből áll, és nézz csak rájuk. Boldogok. Még akkor is boldogok, hogyha egyszer távozniuk kell. Láttam a nagyapámat mosolyogva távozni az élők közül. Utolsó szavaival a feleségét szólította, mert ott várt rá a túloldalon, ebben biztos vagyok. Láttam apámat kis híján beleőrülni, mert a bevésődése, édesanyám azt akarta, hogy maradjon fiatal és éljen nélküle tovább, de apa nem volt rá képes. Ne gondolkozz butaságokon. Nem mi döntjük el, hogy minek születünk, de azt eldönthetjük, hogy hogyan távozunk, vagy nem távozunk – magyarázta hevesen. – Hidd el nekem, hogy nincs semmi baj a mi párosunkkal. Kivárom, míg Jacob újra alkalmas lesz vezetőnek, az még néhány év, és utána boldogan fogok megöregedni, és meghalni veled. Úgyhogy hagyd abba a buta gondolatok gyártását, és legyél az, ami lenni akarsz. Légy az én gyönyörű kedvesem egy életen át, anélkül, hogy azon rágódnál, hogy ez vajon rossz-e nekem. Ha bármi rossz lesz, akkor ígérem, hogy te leszel az első, aki megtudja – kuncogott fel.

- De én… - kezdtem volna megint tiltakozásba.

- Nem, te egyszerűen csak félsz attól, ami kialakult köztünk, és megpróbálsz elméleteket gyártani, hogy bebizonyítsd, hogy nem vagy hozzám való – mondta szerelmem komolyan. – Kezdj el hozzászokni a gondolathoz, hogy tőlem soha többé nem tudsz megszabadulni, és fogadd el, hogy szeretlek téged. Nem csak azért, mert beléd vésődtem, hanem azért, mert tökéletes vagy, és ez mindenképpen így lenne. Intelligens vagy, csupa szív, szeretetteljes, csak nem hagyod, hogy az emberek azt lássák, aki igazából vagy, de előttem már lehullottak az álcáid, akármennyire is próbáltad újra és újra felépíteni a falakat. Szóval, lehetne, hogy csak élvezd, hogy az én társam vagy? Én mindent el fogok követni, hogy a világ legszerencsésebb asszonyának érezd magad – mondta komolyan.

- Hát a meggyőzőképességeddel nincs hiba, az biztos – jelent meg egy halvány mosoly az ajkam szegletében.

- Ez azt jelenti, hogy meggyőztelek? – jelent meg diadalittas vigyor az arcán.

- Ami azt illeti, talán egy kicsit győzködnöd kéne még – fordítottam el a fejem, hogy tökéletesen hozzáférjen a nyakamhoz.

- Rajtam ne múljék – nevetett fel, és lecsapott a nyakamra.

Imádtam ezt a fajta kényeztetést, és ezt Billy is pontosan tudta. Teljesen elernyedve hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar, és csak élveztem a közelségét. Talán igaza van, és mindig túlragozom a dolgokat. Viszont ez a hormonális elmélet még érdekes lehet, akkor is, ha esetleg nem próbálom ki, elkészítem a szérumot, ez biztos. Most viszont, inkább élvezem a közös perceket. Kezeim közé vettem kedvesem arcát, és visszahúztam magamhoz egy csókra, amit szerelmem készségesen viszonzott. Miközben óvatosan a combjaim közé helyezkedett.

- Nem görcsölsz? – simított végig a hasamon.

- Nem, jól vagyok – vágtam rá azonnal. Mire Billy óvatosan rám nehezedett. Milyen kis figyelmes.

- Szólj, ha mégis nehéz lennék – mondta komolyan.

- Ígérem, hogy szólni fogok, nem kell aggódnom mindig miattam – mosolyodtam el. – Inkább szeress – gördültem fölé. Majd szenvedélyesen csókolni kezdtem. Azután pedig lejjebb vándoroltam a nyakára, amikor hirtelen nekem feszült a férfiassága. Az ajkamat beharapva emeltem fel a fejemet, mire életemben először kedvesem zavart szemeivel találtam szembe magam.

- Bocsi – mosolyodott el idegesen. – Nem tehetek róla, hogy ilyen nagy hatással vagy rám.

- Azt hiszem, hogy a hatás ellenkezője lenne váló ok – kuncogtam fel.

Majd egyik kezemet a férfiasságára simítottam, ajkaimmal pedig harapdálni kezdtem a nyakát, mert tudtam, hogy attól szinte megőrül.

- Johanna? – nyögött fel kérdőn.

- Hol van az a doromboló morgás? – simított végig hegyes kis nyelvével a nyakamon.

- Én nem vagyok vámpír – sóhajtott fel.

- Na és egy farkas mit csinál, amikor tetszik neki a játék? – kérdeztem kíváncsian.

- Egyre többet akar a lányból, aki kiváltja belőle ezeket az érzéseket – markolt a fenekembe. – Meg is mutatom, majd hogyha már aktuális lesz – nyögött fel újra, amikor kiszabadítottam vágyát a börtönéből.

- Szavadon foglak, de addig is, megmutatom, hogy mit tud tenni egy szerelmes nő, hogyha a kedvesének kell egy kis segítség – céloztam egy igen fontos teendőre.

Először lassan és gyengéden mozgattam a kezemet, miközben hol az ajkait, hol a nyakát, hol pedig a kulcscsontját tüntettem ki figyelmemmel. Majd fokozatosan egyre gyorsítottam a tempón, hogy néhány kínzóan hosszú perc után Billy elégedetten kiáltson fel, amit én tompíthatok az ajkaimmal. Minden tökéletes volt, már megint. Úgy tűnik, hogy amíg ide tartozom, addig soha semmi nem lesz unalmas, vagy rossz. Gondolataimból szerelmem heves csókja szakított ki, aki hálásan falta ajkaimat, kezeivel pedig kéjesen végigsimogatta a testemet. Egészen addig csókolóztunk, amíg teljesen ki nem fulladtunk mindketten. Azután pedig Billy mellkasához bújtam, és elégedett vigyor tört fel a szám szélén, amit kedvesem bárgyú mosolya váltott ki belőlem. Akármennyire is próbálom magam néha meggyőzni, hogy Billy jobbat érdemel, és jobb lenne neki nélkülem, mégis én vagyok a legboldogabb, hogy magaménak tudhatom őt.

(Justin szemszöge)

Tanya és én már megint egymásba feledkezve feküdtünk az ágyamon egy fergeteges szeretkezés után. Kedvesem a mellkasomhoz bújt, és ismeretlen kinézetű mintákat rajzolgat rá. Míg én azon gondolkozom, hogy jó-e a kapcsolatunk egyáltalán. Mármint, nem mondható éppen normálisnak, ami mondjuk természetes, de biztosan kezdd már unatkozni mellettem. Mást sem csinálunk, csak szeretkezünk, amit én nagyon is élvezek, de lehet, hogy ő inkább szeretne világot látni, jól érezni magát valahol, moziba menni, vagy bármi ilyesmi. Nekem pedig még csak pénzem sincs igazán, hogy elkényeztessem.

- Mi a baj? – nézett rám kérdőn. – Úgy elkomorodtál, és olyan szótlan vagy – ráncolta össze Tanya a szemöldökét. – Meguntál engem, igaz? – kérdezte kissé csalódottan. Majd egy szempillantás alatt felült, és a fehérneműje felé nyújtózkodott. – Csak egy perc, és itt sem vagyok, nem kell azon törnöd a fejed, hogy hogyan küldj el kíméletesen. Megyek én magamtól is.

- Te meg miről beszélsz? – húztam vissza magamhoz.

- Mindenkinek csak egy ideig kellek – vonta meg a vállát.

- Na és miből gondoltad azt, hogy nekem is csak ennyire kellettél? – kérdeztem döbbenten.

- Azért, mert elgondolkozva néztél, éppen a szeretkezésünk után. Ez általában nem jelent jót – hajtotta le a fejét.

- Kicsim, én szeretlek téged – simogattam meg az arcát.

- Szeretsz? – kapta rám a tekintetét kétkedőn.

- Már hogyne szeretnélek? Gyönyörű vagy, okos, és humoros. Ráadásul minden jel szerint engem választottál. Sosem foglak elhagyni, ne is törd ilyen butaságokon a fejedet – mondtam határozottan.

- Akkor megtudhatom, hogy min gondolkoztál ennyire? – ráncolta össze a szemöldökét.

- Azon, hogy hogyan pezsdíthetnénk fel egy kicsit az életünket. Mármint csodálatos minden veled, de talán több programot kéne szerveznünk – magyaráztam lelkesen.

- Több programot – elemezte a szavaimat.

- Igen, azt – bólintottam rá.

- Mire is gondolsz pontosan? – kérdezte kíváncsian.

- Arra, hogy szeretnélek rendesen randira vinni, ajándékokkal elhalmozni téged, és minden olyasmit, amit egy férfinak illene megtenni – magyaráztam hevesen.

- Oh – kerekedtek el Tanya szemei. – Ez roppant romantikus, és nagyon tetszene, de igazán nincs rá szükség, hogy költségekbe verd magad miattam. Egyébként sem tudunk étterembe menni, hiszen hogy venné ki magát, hogyha én soha nem eszek semmit. Hogyha boldoggá akarsz tenni, akkor azt már most nagyon jól csinálod, és igazán nem érdekel az elkápráztatás, amit néhány férfi csinál. Én már el vagyok kápráztatva – simított végig a mellkasomon.

- Oh, valóban? – gördültem fölé. – Na és mondd csak, mi kápráztatott el bennem pontosan? – haraptam a nyakába, mire felnyögött. Szerettem ezt a fajta hatalmat a teste felett.

- Nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg a dolgot. A teljesítményed azt hiszem, hogy az élet minden területén kifogástalan – nevetett fel pimaszul.

- Áh, szóval csak a testem kell? – kérdeztem tettetett felháborodással. – Szóval így állunk. Kénytelen leszek megbünteti téged, te pimaszt nőszemély – rántottam le róla a takarót. Majd hirtelen ötlettől vezérelve elvettem az éjjeliszekrényről a sálát, és kedvesem kezeit óvatosan az ágykerethez kötöztem.

- Ilyen se volt még – kuncogott fel Tanya.

- Milyen? – néztem rá elégedetten. Végre én is tudok valami újat mutatni neki. Na nem, mintha ez számomra nem lenne új. Mindenesetre izgalmas kikötözni őt az ágyhoz. Tény, hogy bármelyik pillanatban kiszabadíthatja magát, a rögtönzött börtönéből, de tudom, hogy nem fogja, mert ő is kíváncsi egy effajta élményre.

- Hogy valaki engem kötözött ki – villantak meg a szemei.

- Na és, hogy tetszik? – kérdeztem vigyorogva. A kezemet pedig combjai közé fúrtam.

- Azt hiszem, hogy egyre jobban – tárta fel az utat előttem.

- Helyes – nyomtam gyors csókot a szájára. Majd ajkaimmal felfedeztem kecsesen ívelt nyakát, tökéletes kebleit, majd egyre lejjebb haladtam a köldökéig, ami körül apró, nedves köröket rajzolgattam, mire szerelmem felkuncogott. Mindig is érzékeny rész volt a hasa, ami nekem kifejezetten tetszett. Viszont nem akartam még megállni. Gyengéden széttártam a lábait, és ösztönöztem, hogy húzza fel a térdeit, én pedig kényelmesen elnyúltam szerelmem legrejtettebb pontjánál, hogy hozzáférhessek ajkaimmal.

- Mit csinálsz? – kapta fel a fejét, mikor hozzáértem.

- Kényeztetlek – húztam fel a szemöldököm. – Nem jó?

- De… én csak… - kezdett bele, és egyértelmű volt, hogy zavarban van.

- Neked ez az első – kerekedtek el a szemeim.

- Mert neked a sokadik? – sütötte le a szemét szégyenlősen. Na ilyen se volt még. Van olyan érintkezés, amit Tanya még nem próbált ki. Ez igazán hízelgő.

- Nem, nekem is ez az első. Úgyhogy engedd el magad, és szólj, ha nem jó – mondtam határozottan, majd visszatértem az előző tevékenységemhez.

Tanya pedig azonnal felnyögött a kéjtől. Azt hittem, hogy bonyolult dologba vágom bele a fejszémet, de a jelek szerint erősen tévedtem. Akárhol értem szerelmemhez ő felnyögött, vagy megvonaglott alattam. Elégedetten figyeltem az arcát, majd amikor teste megfeszült, és hangos sikoly hagyta el a torkát. Ösztönösen tudtam, hogy mi a dolgom. Lassabb ütemre kapcsolva folytattam, egészen addig, amíg le nem nyugodott kedvesem légzése.

- Úgy látom, hogy ezt bevesszük a repertoárba – kúsztam vissza szerelmem mellé elégedetten. Majd egy határozott rántással kiszabadítottam a kezeit.

- Mindenképpen – bújt hozzám azonnal. – Bocs az ágykeretért. Majd keresünk egy határozottan tartós ágykeretet, ami mondjuk acélból van – nézett rám ártatlanul. – Ne haragudj.

- Ugyan, semmi baj – legyintettem. – Szóval, holnap elvihetlek egy rendes randevúra? – kérdeztem reménykedve.

- Örömmel veled megyek, hogyha megígéred, hogy ennem nem kell – mosolygott rám szerelmesen.

- Erre akár szívesen meg is esküszöm – nyomtam egy lágy csókot az ajkaira. Majd akármennyire is harcoltam ellene, csak kiszaladt a számon egy ásítást.

- Pihenőidő az emberi lényeknek – mosolyodott el Tanya. – Reggel találkozunk – fűzte még hozzá, és betakart, hogy hűvös testével mellkasomhoz bújhasson, nem sokkal később pedig elnyomott az álom.