Nem veszi fel a telefont. Nem jön be dolgozni. Nem nyit nekem ajtót és nem jön át. Anonymusként sem válaszol. Taehyung teljesen eltűnt a térképről. Bosszút akarna állni, amiért én is ezt tettem? De miért most? Olyan jól telt ez a hét.

A kollégák folyton kérdezgetnek, hogy miért nem jön be a főnökük. Csak a feladatokat küldi el mindenkinek, többek között nekem is, de ha írok neki, nem válaszol. Mi a franc történhetett egyik napról a másikra? Pár napja még nem volt semmi baj.

Az irodában ücsörögtem, mikor valaki kopogás nélkül nyitott be. Reménykedtem, hogy Taehyung lesz az, és végre leteremthetem, de helyette Rina, majd rögtön utána Jimin lépett be.

- Hát ti? - vontam fel a szemöldököm.

- Ő nem tudja a te számodat, te nem tudod az ő számát. Ő ismeri legjobban Taehyungot, és összetalálkoztunk az utcán, szóval felhoztam ide, hogy... Beszéljetek. Mentem - emelte fel a jobb kezét, és sietett ki az irodából. Tanácstalanul bámultam Jiminre, aki az ajtóhoz sietett, és bezárta azt. Kulcsra. Hátradőltem, és a ruhám ujja alá nyúltam, ahol a késem volt. De ő ezt rögtön kiszúrta.

- Nem akarlak bántani - emelte fel megadóan a kezeit. - Csak biztosítottam, hogy ne fuss ki rögtön az irodából, hanem hallgass végig.

- Mit szeretnél? - vontam vállat.

- Tudom, mi történt Taehyungal. Már az elején tudtam, de parancsba adta, hogy ne szóljak neked. De nem bírom tovább.

- Miért engedelmeskedsz neki, mikor már nem is a főnököd?

- Gyerekkorom óta követem, és segítem. Nekem akkor is a legjobb barátom és főnököm marad, ha nem is maffia tag már - felelte félig mosolyogva. - Tegnap viszont átlépett egy határt.

- Ugye nem haldoklik?

- Nem tudom - ült le elém, hogy közelebb lehessen. - Elment az öccséhez. Elmondta neki, ki vagy.

- Hogy mi van? - csaptam az asztalra. Jimin lehunyta a szemét, én pedig próbáltam türtőztetni magam. Elvégre, nem tudom mi történt.

- Nem akarta, hogy félelemben éljetek. Az öccse sokkal jobban kézre akart keríteni téged, mint Taehyung valaha. Számára te célpont vagy, és égen földön kerestetett a bátyjával. De Taehyung azt akarta, hogy mondjon le rólad. Mert már nem vagy rájuk veszélyes.

- Gondolom nem tetszett neki az ötlet. - Bár tény, hogy még élek, és semmi gyanús alakot nem fedeztem fel, aki követett volna. - Hol van most?

- Otthon. Még nekem sem nyit ajtót. Aznap én vittem haza. Harcba bocsátkozott az öccsével. Addig verekedtek, amíg padlóra nem kerültek, de ő tisztességtelenül játszott. Lelőtte Taehyungot. Illetve csak akarta, a golyó a vállában kötött ki.

A szám elé kaptam a kezem, míg a másikkal a hegemet szorongattam a hasamon. Ő jobban tudja, milyen érzés, biztos nem ez volt neki az első, mégis elszorul a szívem ha belegondolok, hogy ez mind miattam.

- Végül az öccse elájult, így Taehyung jött ki győztesként. Mondanom sem kell, majdnem félholtan. De a maffia szabályait mindenkinek tisztelnie kell, így az öccse nem jelent már rád fenyegetést többé. Ha mégis, azonnal megölik, és új vezért választanak. De ebbe már nem kell belefolynod. Taehyung addig nem akart mutatkozni, amíg jobban nem lesz, de még orvost sem enged magához. Bekötöttem a sebét, de napok óta nem enged be, félek, hogy baja lett.

- Mit tehetnék? Kússzak be a kulcslyukon?

- Ha te kérsz rá, berúgom az ajtót.

- Miért nem tetted ezt eddig - vontam vállat.

- Mert azt mondta, nem mehetek be. Ha megtettem volna, szankciókat vont volna maga után. De te más vagy. Téged beengedne.

- Voltam már a háznál - sóhajtottam. - Arra se méltatott, hogy válaszoljon, otthon van.

- Nem akarja, hogy így lásd. Én mégis arra kérlek, nézz rá, és hozd rendbe. Elviszlek hozzá.

- Dolgozom - mutattam az asztalom felé, ahol a papírhalom várt.

- Elintézem. Ez most fontosabb, nem gondolod? - Egy percig sem kellett gondolkodnom, hezitálás nélkül álltam fel és cuccoltam össze. A ház előtt nagyot sóhajtottam, Jimin pedig olyan lazasággal rúgta be az ajtót, mintha már ezer ilyet csinált volna. Persze nem mondom, hogy nem nézem ki belőle, de ő majdnem akkora, mint én. Úgy tűnik, rajta tényleg csak csont és izom van. Taehyungot nem kell féltenem, amíg vele van.

Bementem a sötét házba, míg Jimin visszatette az ajtót. Bár becsukni nem tudta, mégis nem kéne, hogy a szomszédok gyanút fogjanak. Minden csendes volt, mintha nem lenne itthon senki. Ahogy viszont a nappaliba értem, ledobtam mindent a kezemből, és a kanapéhoz siettem. Taehyung vére beborította a padlót, csukott szemmel feküdt, keze lelógott a földre.

- Ne... Tae! - mellkasára hajtottam a fejem, éreztem, hogy még dobog a szíve. Nagyon rossz állapotban volt, a válla vérben úszott, az alsó ajka felrepedt, a szeme be volt dagadva és a szája széléről is szivárgott a vér. A pólója és a nadrágja is csupa folt volt. Nem tudom, hogy ez az ő vére, vagy az öccséé.

Megragadtam a pólóját, és lassan, nehogy felsértsek valamit elkezdtem a feje felé húzni. Ám amint egy kicsit is feljebb értem, a másik kezét előkapva egy fegyvert fogott a halántékomhoz.

Kiáltani akartam, de csak tátott szájjal néztem, amint fejét felém fordítja, és lassan, kinyitja a szemét. Nem volt teljesen magánál, tisztán látszott rajta.

- Nem rémlik, hogy hívtalak volna.

- Nem rémlik, hogy kérdeztem volna - válaszoltam ugyan olyan gúnyosan, ahogy hozzám vágta a szavait.

- Jimin engedett be ugye?

- Engem nem tiltottál ki a házból, csak basztál szólni, hogy itt vagy. Tudod, egy szimpla ,,ne zavarj pár napig" vagy egy ,,jól vagyok" is elég lett volna. Nem kellene eltűnnöd így.

- Mert azt csak te teheted meg, ugye?

- Miért kanyarodsz vissza hozzám, mikor rólad van szó? Fogd be, és engedd, hogy megnézzem - elütöttem a kezét, amiből kiesett a pisztoly a kanapéra. Levettem róla a pólót, és a vállához hajoltam. Nem kezelte le, begyulladt neki, és nem néz ki túl jól. - Várjunk csak.. - néztem meg jobban. - Benne van még a golyó?!

- Lehet - fújtatta elhaló hangon, ismét csukott szemmel.

- Miért nem hívtál orvost? Baszki - túrtam a hajamba és álltam fel.

- Ha orvost hívsz, lelövöm. Nem akarok magyarázkodni, hogy kötött ki bennem egy csempész árúból származó golyó.

A konyhába siettem és lemostam a kezemen levő vért. Nem haragszom rá, nincs magánál. Újra a régi bunkó önmaga. Szerintem azt se tudja, kivel beszél a fájdalom miatt. Nekem kell tennem valamit, különben összeforr a válla a golyóval együtt. De basszus eddig ilyet csak filmekben láttam.

Kivettem pár altatót a nagy nehezen megtalált gyógyszerek közül. Pár rongyot, fertőtlenítőt, alkoholt egy csipeszt, valamint tűt és cérnát. Röhejes? De még mennyire. Elképzelésem sincs, mit csinálok, de valamit muszáj. Nagyobb bajt csak nem okozhatok. A karja mozgott, elvégre volt annyi ereje, hogy fegyvert fogjon rám. Még most is megremegek, ha visszagondolok arra a jeges tekintetre, amivel rám bámult. Ezek szerint nem ért semmilyen ideget, szóval elvileg könnyedén ki kell tudjam venni.

Miután beadtam neki, ő pedig szépen lassan elaludt, nekiláttam. Életemben nem voltam még annyira ideges, mint abban a tíz percben. Meg se moccant, a fájdalom és az altató szerencsére megtette a hatását. Nem is bírtam volna ki, ha itt nyöszörgött volna mellettem. Nézni és csinálni is fájdalmas volt, nem akarom tudni, milyen átélni.

Végül felitattam a vért, összevarrtam a sebet, de a pólóját nem adtam vissza rá, csak betakartam. Pár óra, és át fogja vérezni a kötését, nem kéne még több ruhát összepiszkolni. Kihúztam a kanapét, és mellé feküdtem. Írtam Rinának, hogy ha esetleg találkozna Jiminnel mondja meg neki, hogy Tae jól lesz. Miért nem kértem el a számát?

Reggel Taehyung szorítására ébredtem. Teljesen rám volt fonódva, az este kétszer is átkötött karja megint véres lett, mégse érdekelte. Csak ölelt, még a lábaival is. Úgy éreztem magam mint egy polip áldozata.

- Mi a baj? - simítottam az oldalára. Hideg volt a teste, pedig a takaró alatt meleg volt.

- Ne hagyj el. Hogy tudnálak magam mellett tartani? - suttogta.

- Tae, hiszen itt vagyok.

- De meddig? Mikor fogok csinálni valamit, amit félreértesz, vagy megijedsz, és megint elhagysz? Nem akarom.

- Tegnap fegyvert fogtál a fejemhez - böktem ki. Kicsit elengedett, és lenézett rám. Láttam rajta az őszinte meglepettséget. Tényleg nem tudta, mit csinál. - Mégis itt vagyok - ujjammal végighúztam az arcélét, és tenyeremmel beleptem, hogy csókot tudjak hagyni az ajkán.

- Hogy hihetnék neked?

- Ahogy én hittem neked még az erkélyen. Én miért bíztam volna meg benned? Csak mert kérted? Hisz ismersz - nevettem fel. - Annyi mindenen mentünk már keresztül. Különben is, ha eltűnök, te megkeresel, és visszaszerzel. Ha eltűnsz, összefogok Jiminnel, és megkeresünk. Nincs menekvés Taehyung, egyikünknek sem.

- Ebben van valami - mosolyodott el.

- Egyezzünk meg - folytattam. - Mostantól, mindent, de tényleg MINDENT megbeszélünk. Jót és rosszat is. Senki se háborodik fel, vagy menekül el a másik elől, hanem végighallgatjuk egymást. Nincs féltékenykedés, és indokolatlan bunkóság.

- Ezt kifejezetten nekem szántad mi? - sandított rám, mire bólintottam.

- Igen. Te képes vagy két perc alatt olyan mogorva lenni, mintha egy teljesen másik személy lennél.

- Te pedig ha nem tudsz valamit pánikba esel, és menekülsz - vágott vissza,m jogosan.

- Így van. Ezért kell ez a szabály. Ha mindent megbeszélünk, sose lesz semmi gond.

- Nekünk - komolyodott el. - Mindig is lesznek gondjaink. A múltunk miatt..

- Nem számít. Megoldjuk. Eddig is megoldottuk. Két ekkora tökkelütöttet nem hozhatott volna jobban össze a sors. Most pedig ülj fel, átkötöm a vállad, és hozok reggelit.

- Mint egy takaros kis feleség - vigyorgott, miközben nagy nehezen feltápászkodott.

- Megmondtam, szó sem lehet esküvőről.

- Ugyan Nina drágám. Eddig is rá tudtalak venni mindenre. Csak idő kérdése, és teljesen az enyém leszel. Mondjuk megejtem itt a leánykérést, és elmegyünk Hawaii-ra nászútra. Nem felejtettem ám el. Akkor pedig már a világ túlsó végére is menekülhetnél, lélekben ott lennék veled mindenhol.

Te mindig is ott voltál velem Taehyung. Már az első munkanapom után... Ott voltál. Haraggal, félelemmel, örömmel, bánattal, jókedvvel. Odaadtad mindened nekem, és elérted, hogy újra tudjak bízni valakiben.

Sosem lehetek elég hálás neked ezért. Kiszakítottál az álomvilágból.

VÉGE|

Betekintő

Rina pov's

- Köszönöm, hogy segítettél - tettem le a nagy szatyrot a kezemből. Jimin is így tett, a pult teljesen megtelt. Mire ezeket kipakolom, lemegy a nap.

- TeoJin hol van?

- Ninánál. Tartjuk magunkat az egy hetes váltáshoz.

Aprókat bólintott, de láttam rajta, hogy mást akar. Nagyon is tudtam, mit, de tudat alatt imádkoztam, hogy ne hozza fel.

- Figyelj, amit a múltkor beszéltünk - kezdett bele. Lehunytam a szemem, és felemeltem a kezem, hogy leállítsam.

A múltkor... Mikor visszaértünk Koreába, kicsit felöntöttem a garatra. Felejteni akartam, jól érezni magam. Fogalmam sincs Jimin, hogy talált meg, és miért vitt haza. Csak arra emlékszem, hogy bőgtem neki, mint egy kisgyerek.

,,Mindenkinek csak a testem kell, de én senkinek. Utálom a férfiakat, de én se vagyok jobb, hisz kihasználom őket. Egy kis örömért. Akkor miért zavar, hogy ők is engem? Miért vágyok egy olyan férfira aki mellettem marad?"

Szégyellem magam, hogy pont neki kellett ezt végighallgatni. Hisz nem is ismer. Nagy valószínűséggel Taehyung állította rám, hogy pár hónapig ellenőrizhessen.

- Sajnálok mindent. Oké? Részeg voltam.

- De én nem. Az se számít?

Na igen. Az a csók. Azt hittem csak álmodtam, de ezek szerint mégse. Nem tudom, hogy csak le akart nyugtatni, vagy más miatt, de mikor leparkolt a ház előtt percekig csak faltuk egymást. Vele mégis másmilyen. Érzéki volt, de sokkal több, mint egy szex előtti bemelegítő körös smárolás.

Azóta kerültem, ma mégis rám talált.

- Érzékeny neked a téma, igaz? Megértem, idegen vagyok, és nem kedvelsz.

- Ez nem igaz! - kiáltottam fel. - Nem, nem igaz. Tudod hány férfi állt volna meg mellettem és segített volna ezeket felhozni fizettség nélkül? Egy se! Ha nincs szex, meg se kérdezik, hogy vagyok, nem törődnek velem. De te... Ez egyszerűen csak furcsa nekem. Sose kellettem még senkinek úgy igazán.

- És ha - a pultra fogott, így karjával elvágta a menekülésem útját. Felnéztem rá, ajkunk vészesen közel ért a másikéhoz. - Most elhívnálak egy esti randira, benne lennél?

- Az mit takar?

- Rendelek valamit, pattogtatunk kukoricát, és megnézünk pár filmet.

- Szex?

- Nincs - jelentette ki határozottan.  - Jól mondtad, velem más. Amíg nem ismerjük meg egymást jobban, nincs szex. Nem foglak kihasználni, nekem nem csak a tested kell. És ezt éreztetni akarom veled azok után, milyen aggasztó dolgokat kiabáltál nekem részegen. De ehhez tudnod kell rólam pár dolgot.

- Semmit se mondhatsz már, ami elijesztene. Maffia, vér, fegyverek. Volt idő, mikor én is ebben voltam. De nem félek - húztam ki magam. - Szívesen meghallgatom bármelyik kalandodat, de nem fogod elérni, hogy féljek tőled. - Pláne azok után, hogy értem jött Londonba.

- Akkor? - biccentette oldalra a fejét. Lágy puszit nyomott a homlokomra, és végigsimított a vállamon.

- Rendben - mosolyodtam el. - Áll a randi. De azért egy csókot kaphatok? - lehunytam a szemem, de még így se tudtam megállni, hogy a könnyeim felszínre törjenek. Örültem. Nagyon is. Végre éreztem, hogy érek valamit. Nem tudom niért, de hittem neki, hogy ezek nem csak üres szavak.

- Többet is.

VÉGE||

Azt hiszem mindenképp meg akarom magyarázni, miért pont La-La-Land lett a címe. A jelentése ennek a szónak: Álomvilág, vagy egy ideális állapot, vagyis nem a való világ. Menekülés. Nina egész életében menekült, miközben írtam a részeket nem éreztem, hogy a világ része lenne. Benne élt, a benne élő emberekkel beszélt, de sosem fogadta el, hogy ő is a világ része lehet. Számára akkor még csak egy világ létezett, az, ahonnan el kell menekülnie, amitől félnie kell. Szerintem ez a szó nagyon jól leírja őt. És talán kicsit Taehyungot is, elvégre ő sem volt egyszerű eset.

Köszönöm, hogy olvastad! Megint lezártam egy olyan sztorit, ahol a kommentekben szőtt találgatások izgalmasabbak voltak mint maga a történet😂💜