Taehyung pov's

- Szállj le rólam! - sziszegte fogai között az az elmebeteg. Még azelőtt, hogy meglépett volna, rátérdeltem a hátára, és lenyomtam a földre. Rina eszméleténél maradt, csak súrolta a golyó, de nagyon vérzik. Ninából pedig egyenesen ömlik a vér, amit Beka próbál elállítani. Tökös lány azt meg kell hagyni. Elvettem tőle a fegyvert, mielőtt a félelemtől még lelőtte volna ezt a mocskot.

- Fogd be vagy kikaparom a másik szemed! Miért akarsz neki ártani? Csak lekoptatott, miért ért neked ennyit? - kérdeztem közel hajolva hozzá. Minél kevesebbet hallanak a többiek, annál jobb. Különben is, tudtam, hogy itt valami bűzlik, rá akartam venni, hogy ő mondja el.

- Nem az, akinek mutatja magát.

- És te ezt honnan tudod?

- Rendőr voltam, rémlik faszfej? - nevetett fel. - Az a kis ribanc nem mondta, hogy jártunk, ugye? Nem hát, mindig letagad, pedig én védtem meg a széltől is.

- Nem vagyok rá kíváncsi. Miért hívod Laurának?

- Mert ez a neve. Laura Corter.

- Nem - ingattam meg a fejem hitetlenségemben. - Ő Nina Malley.

- Higgy, amit akarsz. Mindenkit rászedett.

A rendőrség berontott az ajtón, a mentősökkel együtt, hála az égnek. Leszedtek Han-ról, de mielőtt a főkapitány hozzám szólhatott volna, a Ninát hordágyon hordó pasas után futottam. Be kell mennem velük a kórházba. Tudnom kell, hogy van, hogy lesz. Elég sok vért vesztett.

A mentőre nem szállhattam fel, így kocsiba ültem, és szorosan mögöttük haladtam. Közben felhívtam Jimint, hogy nem érdekel, milyen módon vagy áron, de tudjon meg nekem MINDEN információt Nina Malley-ról, és Laura Corter-ről.

A kórházban való várakozás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Pláne úgy, hogy még a mosdóba se jutottam el lemosni a kezem. Han, és a saját vérem szennyezi az öklöm. Ha nem állítom le magam, összevertem volna. És... Ha ezt Nina nem éli túl, amíg élek, Han szenvedni fog a kezem által. Ezt garantálom neki.

Több órás várakozás után a doki végre kidugta az arcát az ajtó mögül. Bólintott, én pedig rögtön megkönnyebbültem.

- Túlélték mind a ketten, de Malley kisasszony állapota súlyos volt. Szerencsére nem tartozik a ritka vércsoportúak közé, ezért az életveszélyen túl van. Choi kisasszonyt a harmadik emeletre vitték, hatos szoba. Ébren van, ha meg akarja látogatni.

- És Nina?

- Őt ma még az intenzíven tartjuk, aztán a mellette levő szobába viszik át. Hallgasson rám, ma úgyse fog felkelni. Ne háborgassa, menjen és pihenjen.

- Köszönöm - mormoltam az orrom alatt, és elindultam a liftek felé. Ha őt nem is, de Rinát meg tudom látogatni. A dokinak igaza volt, ébren várt engem. Feje kissé kómás volt, arca sápadt, szemei fénytelenek. De mosolygott.

- Az, hogy ilyen arcot vágsz, és nem rontottál rám azt jelentheti, hogy Nina jól van - sóhajtotta megnyugodva.

- Te, hogy vagy?

- Fáj - vallotta be. - Szerencsére engem csak súrolt.

- Nagyon ügyes voltál az irodában - sandítottam felé, miközben leültem mellé a székre.

- Tetszett? - nevetett fel. - Régebben imádtam dartsozni. Késeket is dobáltam, íjászkodtam, a célzás mindig nagyon jól ment. Mindig is azt mondtam neki, hogy ha máshol nem is tudok majd elhelyezkedni, de cirkuszi bohócnak beállhatok. Nina pedig paranoiás, ezért tart szinte mindenében valamit.

- Most tényleg jól jött - bólintottam.

- Megtennél nekem valamit? El kéne menni TeoJin-ért - kezdett bele olyan mérhetetlen sajnálattal, amit nem tudtam tolerálni. Számomra nem teher az a kiskölyök, mégis úgy akarja rámsózni, mintha az lenne. Pedig Nina elmondása szerint, Rinának nagyon sokat jelent a fiú.

- Már üzentem Jiminnek. Ma nálam alszik. És addig, amíg a helyzet megkívánja.

- Nem is tudom, hogyan köszönhetném meg.

- Te tudod - vágtam rá rögtön. Hátha a hála ráviszi, hogy igazat mondjon. Ha már felajánlotta. - Hogy Han miért hívja Laurának Ninát? - arca hűvös maradt, mint eddig, de nem felelt. Habozott.

- Ninát érzékenyen érinti ez az ügy. Ha jól emlékszem, ezt a nevet hazudta neki, mikor le akarta koptatni.

- Nem jártak? - Rina megforgatta a fejét. Nem tudom miért, de úgy érzem, hazudik nekem, és kivételesen Han mondott igazat. Mit rejtegethetnek ennyire. - Jól van, köszönöm. Hagylak pihenni. Holnap is jövök.

***

Nehezemre esett elmagyarázni a síró TeoJinnek, hogy mi történt a két lánnyal. Megpróbáltam mesébe körítve tálalni neki, de nem díjazta. Azt viszont nem mondhattam neki, hogy lelőtték őket. Végül elfogadta azt, hogy dolguk akadt, és most pár napig nem jönnek haza. Az irodában mindenki Nina felől érdeklődött, amit meg is értettem. A mai nap minden volt, csak nem eredményes. De nem is bántam. Mindenki próbált erősnek látszódni, de semmire se tudtak odafigyelni. Ami azt illeti, én se.

A kórházba érve betakartam az alvó lányt, és leültem mellé. Megfogtam a kezét, és lekezdtem mesélni neki. Rináról, TeoJinről az irodáról. Pár óra múlva mocorogni kezdett, és kinyitotta a szemét.

- Nina - álltam fel és kezdtem közeledni hozzá. Az első dolgot, ami a keze ügyébe került hozzám vágta, és fájdalom ittas arccal felállt. Azzal a lendülettel össze is esett, és a hasához nyúlt. A seb átvérzett, de nem foglalkozott vele.

- Már megint mi a fasz ez? - kiáltott fel. - Ki vagy te és hol vagyok?

- Nina, a kór-

- Ki az a Nina? - vonta fel a szemöldökét. A szavak a torkomon akadtak. Ez nem lehet véletlen. - Rina! Segíts Rina! - üvöltözött. Biztos vagyok benne, hogy a másik szobában levő lány most teljesen sokkot kapott. Szerencsére a nővérek is meghallották. Berontottak, de mikor Nina nekik sem engedte megérinteni magát, benyugtatózták. Visszakerült az ágyba, kóma közeli állapotban.

A nővérek kitessékeltek a szobából, hogy át tudják kötözni a sebét. Rina ajtaja megmozdult, és kilépett ő is hasonló állapotban, mint Nina. Mielőtt azonban ő is összeeshetett volna, elkaptam, felemeltem, és visszavittem az ágyába.

- Mi történt? Miért kiabált?

- Öntudatra ébredt, de nem emlékezett semmire. Még a nevére se. Azt kérdezte, ki az a Nina.

- Basszus - sziszegte. - Ne haragudj.

- Miért kéne?

- Engem csak súrolt, és ilyen gyenge vagyok, hogy összeesek - mosolyogva lehajtotta a fejét, de elejtett pár könnycseppet. Mesteri vagy Rina. Tudod, mi folyik itt, igaz? Ez csak elterelés, hogy ne kérdezzek rá. Rendben, játszatok csak továbbra is így. Majd én megtudom a saját módszereimmel.

- Igazán semmi gond nincs azzal, ha valakinek alacsony a fájdalomküszöbe.

***

További két eredménytelen nap után, Nina végre fészkelődni kezdett. Az orvos folyamatosan nyugtatgatott, hogy csak az erős fájdalomcsillapítók miatt nem ébred fel. Azonban az aggodalmam csak akkor múlt el, mikor végre rám nézett. És nem félelemmel.

- Te vagy az, Nina?

- Ki lennék? - válaszolta. Lassan megérintette a homlokát, de felszisszent, és benézett a takaró alá. - Mi történt?

- Átment rajtad a golyó - adtam konkrét választ.

- Te jó ég! TeoJin és Rina? - megpróbált felülni, de még időben elkaptam a vállát, és visszatoltam az ágyra.

- Ne mocorogj, még nem vagy jól. Rina a melletted levő szobában olvas, jól van. TeoJin-ra pedig jelenleg Jimin vigyáz otthon, nálam.

- Köszönöm - nézett mélyen a szemembe. Még nem volt teljesen magánál, látszott rajta, ezért csak bólintottam. - És... Han?

- Elfogták. Remélhetőleg már börtönben ül.

Megfogtam a kezét, felemeltem magamhoz, és egy csókot nyomtam az ujjaira. Abban a pillanatban, szemei kitágultak, és visszahúzta magához a kezem.

- Mi ez? - simított végig lágyan, gyengéden a bütykeimen.

- Én.. - nagy levegőt vettem. El fogom ijeszteni? Talán. De el kell mondanom neki. - Meg akartam ölni. Már nem is emlékszem, hogy kerültem le róla. Ütöttem, amíg tudtam.

- Tae-

- Én csak - képtelen voltam a szemébe nézni. A szívem különös ritmusban vert. - Féltem. Két percre hagylak magadra és ez történik. Azt kérem bízz bennem, de... Ez történik. Ezek után hogyan is kérhetnék bármit?

- Ez nem a te hibád volt. Han egy őrült, aki nem bírta feldolgozni, hogy lekoptattam.

- Azt mondtad, csak egy randi volt - néztem le rá. - De jártatok. Tudom Nina, ne is próbáld tagadni.

Nem tetszett neki, hogy tudom. Lehunyta a szemét, és pár pillanatra visszatartotta a légzését.

- Igen, jártunk. De nem szerettem. Akkoriban csak menedéket, biztonságot kerestem.

- De mi elől, Nina? Mitől félsz ennyire? - forgattam meg a szemem. El sem tudom képzelni, mitől lehet így rettegni.

- Bár elmondhatnám. De más szemmel fogsz nézni rám. És megfogadtam magamnak, hogy senkit se rántok le magam mellé.

- Akkor hadd kérjek mást - folytattam. - Költözz hozzám.

- M... Mi? - bökte ki nagy nehezen.

- Nem kell véglegesen. Megértem a vonakodásod, mert még mindig nem bízol bennem. De ezek után valakinek segítenie kell otthon. Rina azt mondta, a pasija megoldja őt, így neked én maradok, remélem.

- Taehyung, ez... - A teljes nevemet használja. Vonakodik, menekülni próbál.

Nem fogom engedni.

- Szeretlek.

Tekintetét elkapta rólam, és a takarót bámulta, elnyílt ajkakkal. Szemei megteltek könnyekkel, de nem hiszem, hogy érezte. Mintha sokkolta volna, amit mondtam.

A telefonom megrezdült, én pedig lenéztem a kijelzőre.

,,Megvannak az adatok a csajról. De ezt személyesen kell elmondanom, különben nem fogod elhinni"