Mit ad isten, hogy pont azon a napon romlik el a lift, mikor a legnagyobb szükségem lenne rá? Nem tudom, Taehyung eddigi barátnői milyen cirkuszi artisták voltak, de én nem érek fel egyikükhöz sem. Olyan pózokba vágott, és olyan dolgokat kért tőlem, amitől most sírni tudnék, pedig még csak a harmadik lépcsőfokon állok.

Persze neki nem volt semmi baja, vígan, szinte már túlságosan is vígan szökkent fel előttem a lépcsőn. Na várj csak Kim Taehyung, ezt még visszakapod!

- Szerinted hogyan tudnék visszavágni a főnökömnek?

Anonymus143: Attól függ, mit csinált. Megbántott?

- Nem. Izomlázam van tőle.

Anonymus143: Ooh, akkor megdugott :D A férfiakat könnyű felhúzni, csak guggolj le eléjük és fogd össze a hajad. Kezd el izgatni, és hagyd ott a francba.

- Nem hiszem, hogy ez menne nekem.

Anonymus143: Akkor meg minek kérdezed? XD

Igazat adtam neki, és hagytam. Felkúsztam Bekáig, és leültem mellé, hogy ott kezdjem a napi teendőimet. Csakis utána mentem fel Taehyunghoz, akitől épp akkor jött ki Jimin. Meghajoltam, és illően köszöntöttem, ő viszont aggódva és inkább nyűgként pillantott vissza rám. Nem értettem, mi baja van velem.

Taehyungnak viszont semmi gondja nem volt. Bár szemüvegben volt, nem ráncolta a homlokát, nem ütötte vadbaromként a billentyűzetet, és nem sóhajtozott minden tized másodpercben.

- Áh, Miss Malley, jó, hogy jön. Segítsen - hunyorított rá a képernyőre. Odaléptem mellé, de a kártyajátékon kívül, amit mindjárt elveszít nem láttam mást. Ekkor megragadta a karom, és lehúzott az ölébe, majd elzárva a menekülésem útját, visszahúzódott az asztalhoz.

- Mit csinálsz?

- Parancsol? - vágta rá felháborodva.

- Mit csinál? - javítottam ki magam, szemem forgatva. - Bárki benyithat, nem zártam be az ajtót.

- Nem igazán érdekel a dolog.

- És így én mégis, hogy fogok dolgozni?

- Öt perc szünetet tarthat, nem?

- Két órája se vagyok itt.

- Két órája nem láttam, úgyhogy fogja be, és hagyja nekem, hogy feltöltődjek.

***

Kegyeskedett elengedni, bár gondoltam, hogy nem öt perc lesz belőle. Amint leültem, nekiláttam a munkámnak, mivel ma nem akartam bent maradni túlórázni. Viszonylag gyorsan haladtam, mikor úgy döntöttem, ebédszünetet tarthatnék.

Taehyungot pont abban a pillanatban hívták, ezért visszaültem. Vele szeretnék enni, mert tudom, ha nem hozok neki éhen hal. És olyankor koncentrálni se tud, mert előtör belőle a gyerek.

Azonban a férfi szemei elsötétültek. Arca elkomorult, sőt, el is sápadt. Tudtam, hogy baj van. Szétnézett a gépe környékén, és leült. Nagyon keresett valamit, az egeret ide-oda vagdosta az asztalon, mintha attól gyorsabban működne.

- Tartsd fel. Lemegyek - közölte az illetővel, majd bontotta a vonalat.

- Mi a baj? - biccentettem oldalra a fejem, hogy rálássak az arcára, ő viszont rögtön felpattant, és az asztalom elé sietett.

- Itt az egyik megrendelő személyesen, és én még nem készítettem elő a szerződését. Átküldtem, de van mit javítani rajta! Maradj itt, addig én feltartom valahogy.

- Értettem - bólintottam.

Azzal fogta magát, és kiment. Túlságosan sietett, nem szokta ennyire lázba hozni egy megrendelő. Látszik, hogy ez más. Biztos befolyásos ember.

Több percen keresztül bámultam a szerződést, de a kép nem állt össze. Ez egy szar. Nem tudok rá mást mondani. Össze vissza van minden, nincsenek pontokba szedve a kívánalmak, ráadásul annyi benne a helyesírási hiba, mint egy elsős nyelvtan dolgozatába. Szerintem még láttam is valahol ezt a szerződést évekkel ezelőtt.

Míg kibogarásztam, mit tehetnék, elfeledkeztem az időről. Éppen ezért ijedtem meg olyannyira, hogy fel is álltam a székből, mikor egy idegen hangot hallottam lentről. Túl jól ismertem ezt a hangot. Elsütöttek egy pisztolyt.

Nem törődtem semmivel, feltéptem az ajtót, és lefutottam. Ám a lépcsőfordulóban, ahonnan még nem láthattak, megtorpantam.

- Elmondom még egyszer, te csökkent értelmű! Ha nem hozod elém Laurát, megölöm a kölyköt, és a kurváját is!

TeoJin és Rina! Baise moi! Baszd meg!

- Itt vagyok! - gondolkodás nélkül léptem elő. Mindenki a földön hevert, az a maréknyi férfi kolléga, aki ma be volt osztva a nők előtt guggoltak, ezzel is védelmet adva nekik. TeoJin és Rina Han előtt álltak, Taehyung pedig közvetlenül előttem. Mikor meghallott, hátrálni kezdett, amíg el nem ért engem, és maga mögé húzott.

- Idióta, mondtam, hogy maradj!

- Mit akarsz Han? - szólaltam fel, figyelmen kívül hagyva Taehyungot, és a helyzetet. - Ártatlanokat ölni?

- Téged akarlak! - mutatott felém a pisztollyal. - Elvetted a munkámat, és most a fél őrs köröz. Ezért megfizetsz.

- Csak magadnak köszönheted, amiért nem tudtad befogni, és hagyni engem!

- Fogd be, és gyere ide, vagy agyonlövöm! - megragadta TeoJin gallérját, és a fejéhez szegezte a pisztolyt. Kiléptem Taehyung mögül, és felemeltem a kezem.

- Ez nem így működik. Először engedd neki, hogy odamenjen Taehyunghoz. Aztán engedd el Rinát is. Vele egy időben elindulok én is. Aztán - nagyot nyeltem. - Megkaphatsz.

- Ha átbaszol, mindenkit kinyírok, kivéve téged. A te lelkeden fog száradni! Húzz innen! - lökte meg TeoJin-t, aki fejvesztve rohant Taehyunghoz. A férfi leguggolt hozzá, és szorosan átölelve felállt. Fejét leszorította, hogy ne lássa a továbbiakat.

- Most Rinát!

- Ne próbálkozz! - mondta még utoljára, és elengedte a lány karját. Rina tanácstalan fejjel indult meg felém, lassú léptekkel, ahogy én is. Halálra volt rémülve, mégis kénytelen voltam a segítségét kérni. Még ebben az állapotban is ő az egyetlen megoldás.

A munkásruhám nem csak pendrive-ot rejt a melltartómban. Mindig is felkészültnek kellett lennem mindenre. Ezért átszabtam minden ruhadarabomat, amit viselek. Sajnos nem nyúlhatok le a nadrágomban levő késért, de Rinának elég lesz az a pár centis tőr is, ami az ingem ujjában lapul.

Szememmel folyamatosan jeleztem neki, imádkozva, hogy Han ne vegye észre. És, hogy Rina megértse.

Megvártam, míg mellém ért, kioldottam a tőrt tartó szíjat, és Rina kezébe nyomtam. Mind a ketten megvágtuk a kezünket, én akkor, mikor kihúztam az ingujjamból, ő pedig akkor, mikor rámarkolt a pengére, hogy el tudja venni.

Nem tétovázott. De elvétette.

A kés Han jobb szemébe fúródott, aki felüvöltött, és lehajolva a szeméhez kapott. Fájdalmában megpróbálta lelőni Rinát, amit nem hagyhattam, így elé álltam. Olyan közel volt hozzánk, hogy mikor elsütötte a fegyvert, mind a ketten összeestünk. Melegség öntötte el az oldalamat, nem bírtam megtartani magam még térdelve se. Euforikus állapotban dőltem a földre. Nem fájt semmim. Lebegtem.

Láttam, ahogy Han megpróbálja kihúzni a tőrt, de a fegyver már nem volt a kezében. Beka a félelemből felbátorodva mögé lépett, felkapta a pisztolyt a földről, és hangosan ordítva követelte, hogy Han feküdjön a földre. Be kellett hunynom a szemem. A hangok, a fények, minden fájdalmat okozott a fejemben. Lassan elveszítettem az eszméletem. 

Boldog Új Évet!!😘💜💜
Hátha ez kevésbé lesz fos