+18

- És most mi lesz?

- Ezt én kérdezhetném! - vágtam vissza, de utána rögtön folytattam. - Mondjuk leszállhatnál rólam.

- Azt már nem - vigyorodott el. - Sokkal befolyásolhatóbb vagy így.

- És mit akarsz befolyásolni?

- Hmm - biccentette oldalra a fejét. Valójában láttam rajta, hogy már rég tudja, mit akar, csak húzta az agyam. - Mondjuk van mára programod? Átjöhetnél. Ha jól tudom holnap nem dolgozik egyikünk se.

Nagyot nyeltem és képzeletben elástam magam egy jó mély gödörbe. Én tényleg képes voltam úgy kikönyörögni a dokitól szabadságot, hogy holnap be se kellett volna mennem? Mégis hova tettem az eszem?

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - feleltem végül halkan. Igyekeztem nem tartani a szemkontaktust, csak rá- rápillantani.

- Miért?

- Például, mert még mindig izomlázam van! - keltem ki magamból önkéntelenül is. Nem akartam az orrára kötni, mert tudtam, hogy az a beképzelt és elégedett mosoly fog kiülni az arcára, ami most is. - És még mindig nem tudok mit kezdeni a helyzettel - vallottam be őszintén.

- Ígérem, ma csak alszunk - leszállt rólam, felállt és kinyújtotta felém a kezét. - Holnap pedig megbeszéljük, mit akarsz.

- Miért csak az én részem?

- Mert én pontosan tudom, mit és kit akarok. Bízz bennem egy kicsit. Csak egy kicsit. Kérlek.

Olyan mérhetetlen kedvességgel és törődéssel tette hozzá, hogy kérlek, hogy nem volt választásom. Elfogadtam a kezét, hagytam, hogy felhúzzon, aztán beültessen a kocsiba, és elhajtson a házához. Újra itt vagyok. A szívem ugyan úgy ver, mint az első alkalommal. Pedig akkor csak ápolni voltam azt a beteg fejét.

Út közben rájöttem, hogy írnom kellene Rinának, miért nem megyek vissza. Nehogy azt higgye, bajom esett.

-,,Taehyung meglátogatott. Most jelenleg nála dekkolok. Gondolom nem kell részleteznem, mit akarok ezzel mondani."

-,, Nahát! Nem mondod? Megtalált? Baszki, mégis honnan tudhatta, hogy pont arra a másfél órára mész haza? Micsoda véletlen egybeesés!" - Hallottam. Szinte magam előtt láttam a lányt, és hallottam azokat a cinikus hanglejtéseit. Ő volt az.

-,,Rina én egyszer megöllek."

-,,Szívesen."

Egyikünk se zuhanyozott még, ezért a sort én kezdtem. Tudtam, valahol mélyen, hogy be fogja tartani a szavát, mégis ráfordítottam a zárra a kulcsot. Utánam ő következett, ám velem ellentétben tárva nyitva hagyta az ajtót, és még énekelt is közben. Meglepően jó hangja van. Ha nem tudnám, hogy egy ember énekel, azt mondanám, legalább három. Iszonyúan tud játszani a hangjával.

A kanapé üres volt, csak az ő ágya volt megágyazva. Két takaró, két párna, hogy ha akarok, el tudjak különülni. Akaratlanul is elmosolyodtam, és bebújtam a baloldalra. A párna az ő illatát viselte. Szinte belefúrtam a fejem, hogy kiélvezzem.

Lekapcsolta a villanyokat, és bemászott mellém. A sötétet nem tudta olyan gyorsan megszokni a szemem, mint ahogyan azt akartam volna. Taehyung mögém mászott, és kihasználva, hogy neki háttal feküdtem, átölelt. Csinált már ilyet, nem is egyszer. Jó rézés volt nem is akármilyen, mégis megfeszültem. Nem bírtam elengedni magam, még a levegőt is máshogy vettem. Mintha égetett volna a keze.

- Nina, lazíts - simított a hasamra. Lágyan lenyúlt a derekamra, és megfordított, hogy vele szemben legyek. Combomra fogva felemelte a lábam terpeszbe, majd az ő lábára igazította. Így a lehető legközelebb kerültem hozzá. - Tudjuk, hogy illünk egymásba, miért félsz? Nem érhet fájdalom. Megígértem, hogy ma este csak alszunk, ráadásul sose tennék olyat, amit te nem akarnál.

- Én attól is tartok, hogy mit akarok

- Ezt úgy mondod, mintha akkora gond lenne, hogy kívánsz - mondta lemondóan. Arcára fogtam és egy puszit nyomtam a homlokára. Örömét hatalmas öleléssel fejezte ki, és egy jóleső sóhajjal. - Kérdezhetek valami személyeset?

- Fájni fog?

- Nem hiszem - rázta meg a fejét.

- Akkor igen.

- TeoJin tényleg az öcséd? - meglepett ez a kérdése. Először azt se tudtam, mit mondhatnék. - Nem egyezik a családnevetek. És kétlem, hogy féltestvérek lennétek.

Felsóhajtottam. Végül is, meg akarta tudni, miért mentem el akkor olyan zaklatottan az irodából. És már nincs jelentősége. Ez is csak egy olyan teher a vállamon, amit egyedül cipelek, de most talán ő segíthet feloldani.

- Mikor elküldtél, mert kaptam egy telefont - Tae bólintott, jelezve, hogy tudja, miről beszélek. - A kórházból hívtak. Teo apukája meghalt. Eddig kómában volt, csak az én kérésemre nem altatták el. Sose látta a fiát.

- Honnan tudod?

- TeoJint az út szélén találtam meg kiskorában - ezt kimondani legalább olyan nehéz volt, mint akkoriban realizálni, hogy ő egy élő, érző gyermek. - Járni alig bírt, egy kóbor macska után mászott. Hazavittem mindkettejüket, miután meggyőződtem róla, hogy az utcán senki se keresi a kisfiút. A macska másnapra elpusztult én pedig eltemettem a kertben. Aztán elkövettem mindent, bejelentettem mindenhova, tanácsot kértem, ilyenkor mit tudnék csinálni, de semmi. Senki se kereste. Hónapokkal utána szóltak, hogy DNS minta kéne a kisfiútól, mert találtak egy személyt, aki lehet a családtagja. Az is volt, de akkorra már kómában feküdt a kórházban. Azt hiszem, az orvosok azt mondták, elüthette egy nagyobb kocsi - bár, mivel nem voltak nála a papírjai, és őt se keresték, nem tudták biztosra megmondani.

- És utána?

- A rendőrök végül lenyomozták, ki ő. Hagyott hátra egy végrendeletet, amit aznap át is adtak nekem. A fiának nyitott egy számlát, amihez ha nem nyúl hozzá senki, nem vonnak belőle semmit, így elég tetemes összeg halmozódott fel. De Teo nem kaphatja meg, amíg tizennyolc nem lesz. Már elintéztem mindent de.. Ez nagyon nehéz - temettem a tenyerembe az arcom. Taehyung próbált nyugodt maradni, a hajammal játszadozott.

- Miért?

- Mert nem vagyok az anyja, se a nővére. Még csak gyereket se akarok. Hisz valahol még én is az vagyok. Inkább számítok annak, mintsem felnőttnek.

- Főzöl, mosol, takarítasz és társasági életet is élsz. Meg nemit - nevetett fel. - Persze velem. Mindenben felnőtt vagy már.

- Neki inkább Rina kellene. - Elgémberedett a kezem, ezért a hátamra fordultam, és felemeltem fejem fölé a karjaimat. Taehyung lejjebb mászott, és a hasamra hajolt. Kezével átölelte az oldalam, és nagyot sóhajtott. - Neki nem lehet gyereke, ezért ragaszkodik annyira Teohóz. Amiért nem tudok neki soha elég hálás lenni.

- Szerintem jól nevelted eddig. Nagyszerű anya lennél. Okos vagy gondoskodó, és kissé túlaggódó. De megértem, miért gondolkodsz így. Én imádom a gyerekeket, és remélem ők is engem, mégse akarok még apuka lenni. Előbb még élnék egy kicsit. Meg komolyodnék - tette hozzá, én pedig bólintottam, és imádkoztam, hogy ne vegye észre. Nem akartam megbántani, de a jelenlegi Taehyungot úgy tudnám elképzelni, mint aki vesz egy biciklit karácsonyra a fiának, aztán elgurul vele az orra előtt. - És ehhez most találtam valakit - tette hozzá. Hangjában érződött a mosolya. Tincsei közé csúsztattam az ujjaim, és játszadozni kezdtem velük úgy, mint ő az előbb.

Ezek után csak feküdtünk csendben, és simogattuk egymást. Én a fejét és a nyakát, ő pedig a combom és az oldalam. De lassan mind a ketten elaludunk.

A reggel viszont már egy teljesen más kategória volt. Álmomban nagyon furcsa érzések kerítettek hatalmába, és ahogy kezdtem ébredezni, egyre csak erősödtek. Végül rájöttem, hogy Taehyung miatt vannak, aki már a nyakamat ostromolta ajkával. Nagy sóhajt eresztettem ki, mikor fogával finoman megharapta az érzékeny bőrömet, és feltolva magát mélyen a szemembe nézett.

- Nina - suttogta szinte az ajkamra, de nem csókolt meg. - Akarlak. Az este alig aludtam tőled - megragadta a csípőm, és lejjebb ereszkedett, hogy érezzem a vágyát. - Akarhatlak?

Reszketett. Visszafogta magát értem, és tudtam, ha most azt mondanám neki, hogy nem, nem erősködne. Mindig megtartja, amit ígér. És tudom, még anélkül is, hogy mondaná, hogy sosem okozna fájdalmat.

Azt hiszem ideje lesz lebontanom a falaimat. Ő már bevallotta, hogy engem akar, és azt hiszem, én is őt. Szeretnék egyszer megbízni benne, érezni azt, amiről Rina mesélt nekem. De a félelem miatt ezeket a dolgokat mindig is messzinek éreztem magamtól. Egészen idáig.

- Ne reszkess. Ha nem akarod csak-

- Én is akarlak - vágtam közbe. Szemei nagyra nyíltak, nem erre számított, és kellemes meglepetésként érte meg a kijelentésem.

Vele talán menne.

Megragadtam a tarkójánál, és lehúztam magamhoz. Egész közel az arcomhoz, ám mikor oda ért, hogy a szánk már majdnem összeért, a fejem mellé támaszkodott, és megtartotta magát.

- Nina!

- Csak próbáljuk ki - suttogtam közénk. - Én akarom. Csak egy kicsit.

Taehyung nagyot nyelt. Az én aggódásom tükröződött a szemében. Elmosolyodtam, és teljesen lehúztam. Először moccanni sem mert, mikor az ajkunk végre találkozott. Aztán mivel észrevette, hogy próbálom erősen lent tartani a fejét, felbátorodott, és mozgatni kezdte a száját. Lassan, ráérősen. Kellemetlen volt, mint ahogy eddig is, de nem vártam mást. Kezét a karomra emelte, és nyelvét végighúzta az alsó ajkamon.

Szóval ilyen érzés az, mikor a saját magad boldogságáról lemondasz valaki más kedvéért.

Taehyung egyre jobban belelendült. Próbálta nedvesen tartani a szám, ám mikor nyelve már nem csak az ajkam, hanem az én nyelvem is megtalálta, eltaszítottam magamtól, és elfordítottam a fejem.

- Értettem - nevette a fülembe, majd megcsókolta a nyakam. - Akkor innentől más testrészed kapja a figyelmem. Beindultál már?

- Miért kérdezel ilyet? - a fejem lángolt, a tudatomban pedig a pokol tüze borított be mindent. Tae nem válaszolt, felült és lassan felhúzta a hálóingemet. A bugyimtól könnyűszerrel megszabadult, ahogy a nadrágjától is, majd rövides időn belül ismét magamban érezhettem. Ám éreztem, hogy akar valamit. Valami teljesen mást, mert ahelyett, hogy mozogni kezdett volna, biztos pontot keresett a felsőtestemen, ahol megkapaszkodhatott.

Egy pillanat alatt húzott fel, és rántott úgy magára, hogy az ölében kössek ki. Hatalmas nyögés szakadt fel belőlem. Még nem álltam készen arra, hogy így elmerüljön bennem. A hátába martam, és a vállára hajtottam a fejem.

- Olyan, mint az irodában? - megráztam a fejem. - Helyes. Mert most mélyebben vagyok. És végre mindketten meztelenek vagyunk

- Hagyd abba - csaptam a lapockájára.

- Mozogj. Indíts be, diktáld most te a tempót.

Mivel nem csinált semmit, csak tartotta a hátamat, megpróbáltam tenni, amit kért. Ám amint feljebb tornásztam magam, és leültem belé, olyan vágyhullám söpört végig rajtam, ami teljesen elzsibbasztotta mindenem.

- Nem megy. Ez túl sok még - feleltem már szinte zokogva. Akartam, mindennél jobban akartam, mégse bírtam egyszerre mozogni, és élvezni azt az örömöt, ami épül bennem. Mégis, hogy képesek erre ők minden alkalommal?

Taehyung a fenekemre ragadt, morgásszerű sóhajjal kezdett bele rohamos iramába. Csípőmet jobbra-balra ringattam, mikor észrevettem, hogy tetszik neki. Segített közelebb hozni az orgazmusunkat. De a végén annyira leszorított, hogy nem tudtam moccanni se. Csak annyira, amit ő hagyott. Nyelve megtalálta a mellem, izgatta szopogatta az érzékennyé keményedett mellbimbómat. A fenekemet szüntelenül markolgatta, és az utolsó pillanatban rá is csapott egy nagyot.

Felsikoltva élveztem el, megdöbbentően előtte. Nagyokat pislogott, mikor követett.

- Te most elélveztél attól, hogy megcsaptam a hátsódat?

- Ne firtassuk - lihegtem. Elengedtem magam, hátra akartam dőlni pihenni, de ő megtartotta a hátam, és visszahúzott magához.

- Nem-nem. Ezt még gyakorolni kell. És tetszik, hogy így reagáltál. Ráadásul, irdatlanul rábaszott, Miss Malley, mivel egész nap ezt fogjuk csinálni. Remélem holnapra az irodámban való ücsörgésen kívül nem tervezett semmit, mert járni is alig fog tudni. Ennek pedig folytatása következik öt perc múlva a zuhanyzóban.

- Megnyugtató - fújtattam. - Nem telhetetlen egy kicsit, főnök úr?

- Ez teljes mértékben a maga hibája. Amiért ennyit váratott magára. Ha rólad van szó, mindig készen állok egy menetre.

- Csak bírd szusszal - bukott ki belőlem, mire ráfogtam a számra, és zavaromban elfordultam.

- Ez felhívás volt keringőre? - emelkedett meg a szemöldöke. - Most se nekem lenne szükségem pihenőre.

- Majd én is feldugok valamit a hátsódba, és meglátjuk, neked utána hány percre lenne szükséged ahhoz, hogy észhez térj!

Válaszul megint rávágott a fenekemre, én pedig megugrottam az ölében.

- Tényleg tetszik.

- Nem tudom. Nem akarom, hogy egy perverz legyek.

- Mellettem nehéz másnak lenni - nevetett fel. - Na menjünk. Ott majd kiderítem, mennyire indít be ha csapkodják a formás hátsódat. - Leemelt magáról, de mielőtt elindult volna, ismét elmosolyodott. - És ha igen, nagy bajban leszel, ugyanis a nagy szád miatt folyton el kéne fenekeljelek.

- Olyan magabiztos vagy, de elfelejtesz egy fontos dolgot - húztam ki magam. Jó is, hogy felhozta a témát, újra nyeregben éreztem magam.

- Igen, és mit?

- Mindegy, mit mondasz, mennyire vagy beindulva, mennyire akarsz büntetni. Ha én azt mondom, hogy nem, akkor a farkad nem kerülhet a lábam közé.

- Téved, Miss Malley. Akkor még ott van a keze, a csinos szája, a melle és a feneke.

- A fenekemről ne is álmodj - húztam magamra a takarót.

- Nem az análra gondoltam, bár az is csábító, ha rólad van szó - nyalta meg az ajkát.

- Na jó elég! Menjünk, kell neked az a hideg zuhany!

Nem, nem lesz minden rész ilyen csöpögősen nyálas szar, csak ezekhez kellett ez a hangulat és ez a ,,semmi történés".