- Nina! Hé! - lágy ringatózásra ébredtem, de amint megláttam Taehyungot, kipattantak a szemeim. Felültem és kicsit arrébb araszoltam tőle. - Ha arra vágysz, hogy rád másszak, miért nem mondtad?

- Miről beszélsz? - dörzsöltem meg a szemem. Alig aludtam valamit, de az ébresztése előtt sikerült mély álomba zuhannom, így most cseppet sem esik jól fent lenni.

- Egész éjjel a nevemet nyögted, alig bírtam tőled aludni.

- Pff - nevettem fel gúnyosan. - Na persze.

- Öltözzön, Miss Malley - mosolyodott el és mászott le a kanapéról. - Még a végén elkésünk.

- Hát, azt a főnököm nem tolerálná. Képzelje, egyszer lebaszott azért, mert késtem egy percet!

- Nahát, hogy mik vannak!

- Ugye? - kérdeztem vissza immáron nevetve.

- Nem lehet, hogy csak éhes volt?

- Nem lehet mindig mindent a kajahiányra fogni - vontam vállat. Taehyung megértően bólogatott, majd bevonult a szobájába. Percekkel később, mikorra én is elkészültem jött csak ki, öltönyben. Most már a főnököm, úgyhogy figyelnem kell, mit mondok.

- A főnökömnél aludtam, mert kerget egy pszichopata! Mégis miféle élet ez? - írtam rá Anonymusra. Azonban ő nem válaszolt.

Az irodába érve mindenki meglepetten érzékelte, hogy gyanúsan egyszerre érkeztünk. Legalább annyi eszem lehetett volna, hogy kicsit várok, miután Tae felment a lifttel. Nem maradtam velük, inkább beültem az irodába és úgy csináltam, mint aki el van havazva addig, amíg a főnök át nem küldte az első átnézendő emailt.

Anonymus143: Fasza :D És milyen vele az ágyban?

- Honnan veszed, hogy szexeltünk?

Anonymus143: Én csak azt kérdeztem, milyen vele az ágyban, nem mondtam, hogy a szexre gondolok. Milyen mocskos kislány vagy te :D

- Menj a fenébe, tudom, hogy erre gondoltál!

Anonymus143: És a válaszom?

- Nem feküdnék le vele. A főnököm, és a munkahelyi kapcsolatoknak sosincs jó vége.

Anonymus143: Ha már egyszer belementél, hogy ott alszol nála, biztos van közöttetek valami vonzódás. Miért nem adsz neki egy esélyt? Nem akarok beleszólni, de mióta beszélgetünk egyszer se mondtad, hogy randira mennél. Ezek szerint nem találkozgatsz senkivel, a főnököd meg pont kapóra jön, nem? ;D Biztos szívesebben vagy vele, mint a pszichopata barátoddal.

- Hát ezt eltaláltad.

***

- Menjünk - nyújtózott ki Taehyung a székében.

- Én.. Gondolkodtam kicsit - fordultam felé. Nem nézett rám, csak bólintott, jelezve, hogy hallgat. - Haza kéne mennem. Nem tudom, meddig tart ez a dolog, mikor fogják elkapni, és nem akarok addig a nyakadon élni.

- Ott veszélyben vagy - fordult felém és nézett rám.

- Mert melletted nem? - bukott ki belőlem az első gondolat. - Te is-

- Oh, de még mennyire - sóhajtott fel halk kuncogás közepette, miközben nyelvével megbökte belülről az arcát. Felállt, ahogy én is, és közeledni kezdett, zsebre dugott kézzel. Először hátráltam, de beleütköztem a székbe, ezért elfordultam, és tettem egy jó nagy lépést hátra. Amivel csak azt értem el, hogy az ablaknak támaszkodtam. - El sem tudod képzelni, mennyire veszélyes vagyok, ha akarok valamit, és nem kaphatom meg.

Taehyungnak rengeteg arca van, biztos van olyan is, akit még nem mutatott meg nekem, ám azt tudom, hogy ettől, aki most itt áll előttem félek. Ha vele találkozom, ki kell találnom valamit, amivel kihátrálok a helyzetből, mert tudom, mi lenne a vége. A vágy bennem is fellobbant, akárhányszor úgy nézett rám, akárhányszor úgy ért hozzám, de nem engedhetek. Tudom mit akar, de nem adhatom meg neki.

- Menjünk innen - fogtam meg erősen a karját.

- Miért?

- Tériszonyod van, rémlik? - felvont szemöldökkel oldalra akart nézni, ám én egyik kezemmel felnyúltam az arcához, és az állánál fogva visszahúztam oda a fejét, ahonnan nem tud másfele nézni, csakis rám. Kezem a mellkasára csúsztatta, és végig tartva a szemkontaktust, hátratoltam őt. Az asztalnak ütközött, és leült rá, engem pedig magához vont.

- Aggódsz is értem?

- Miért, te nem? - vágtam vissza a nyilvánvalót.

- Ne hátrálj ki a válasz elől!

- Ne tegyél fel olyan kérdéseket, amire nem akarok válaszolni! - ugyan azzal a hangnemmel és stílussal mondtam neki, ahogyan ő is nekem. Felsóhajtott, és talán el is mosolyodott. Mintha hallottam volna.

- Szóval pizza?

- Aha, jöhet.

***

Anonymus143: Na és, megcsókoltad már?

Anonymus143: Maga alá gyűrt, azért nem válaszolsz?

Anonymus143: Jól van, értem én.

- Jesszus, kimentem pisilni, szabad?!

Anonymus143: Oh, hogyne :D De csak miután válaszoltál.

- Akkor se csókolnám meg, ha járnánk.

Anonymus143: Miért, kacsaszája van? :O

- Gyűlölöm a csókokat. Undorító.

Anonymus143: Még sosem hallottam ilyet. Olyanról már igen, aki a szextől undorodott, de a csóktól... És egy puszi? Szájra, vagy máshova?

- Talán.

Anonymus143: Biztos volt már barátod. Hogy oldottátok meg? Ha valakit nagyon szeretsz, és ő nagyon akarja, akkor sem menne? Érte?

Mielőtt válaszolhattam volna, elgondolkodtam. Deja vu érzésem volt. Taehyung is ugyan ezt akarta kihúzni belőlem.

Anonymus143: Ti nők ennyit pisiltek?

- Nem csak.. Egy ismerősöm, azaz pont, hogy a főnököm, akinél most is dekkolok ugyan ezt kérdezte tőlem.

Anonymus143: Mert ez fontos. Az, hogy fel tudod e áldozni a saját boldogságod másért.

- Hagyd abba! Kísértetiesen ugyan azokat mondod, mint a főnököm!

Anonymus143: De én jobb fej vagyok, valld be ;D

- Bevallom XD

***

A munkámból a telefonom csörgése zökkentett ki. Rápillantottam a kijelzőre, ám a szám magán volt, ezért nem foglalkoztam vele. Ma Taehyung megint ideges, nem akartam még jobban felhúzni azzal, hogy munkaidőben telefonálgatok. Ám ő megelőzött, mintha hallotta volna a gondolatom.

- Vegye fel nyugodtan, én is tartok öt perc szünetet.

- Köszönöm - nyögtem ki zavartan. Tulajdonképpen nem kéne erre engedélyt adnia, hisz ha haladok a munkámmal akár videojátékozhatnék is itt, én mégse vettem volna fel a beleegyezése nélkül.

- Jó napot Nina, Dr. Kim vagyok. Elnézést, hogy más számról hívom, de elromlott a kórházi telefon.

- Oh, Jó napot! - csaptam a homlokomra. - Semmi gond, akkor elmentem.

- Azt hiszem, erre nem lesz szükség - vágta rá rögtön. Hátradőltem a székben, és vártam, mit akar. - Ön kérte, hogy értesítsük azonnal, ha lesz valami Lee úrral. A mai napon távozott közülünk. Próbáltuk őt visszahozni, de eredménytelenül. Őszinte részvétem az egész családnak.

- Köszönöm - sóhajtottam fel. Egész család? Micsoda vicc! Csak én vagyok és TeoJin. Utolért az, amiben bíztam, hogy sosem fog. Most mégis mit tegyek?

- Az utolsó kívánsága értelmében a végrendeletet még ma postázzuk. Így, hogy meghalt, és a fia még kiskorú Önnek kell átvennie és intézkednie.

- Átküldöm az iroda címét ahol dolgozok, inkább ide küldjék kérem.

- Rendben, ahogy akarja. Akkor viszlát!

- Gond van? - jött rögtön a kérdés. Taehyung könyökével az asztalon támaszkodva figyelt engem.

- Nincs. Ki kell mennem a mosdóba - olyan mérhetetlen indulat volt a hangomban, hogy csak azt csodáltam, hogy nem vágott hozzám valamit, mikor kisétáltam. Valójában nem a mosdóba mentem, hanem le a többiekhez. Ha tovább maradok abban az irodában, a csendben, biztosan elsírom magam.

Mielőtt leértem volna, leültem a lépcsőre, és tárcsáztam Rinát.

- Mond csajszi.

- Meghalt. Az egyetlen ember, akire TeoJinnek szüksége lett volna ma meghalt.

- Bassza meg! Sajnálom, reménykedtem benne, hogy felébred. És, most mi lesz?

- Nem tudom - fogtam a fejemhez. - Én erre képtelen vagyok egyedül.

- Nem vagy egyedül, itt vagyok én is!

- Tudom, én csak.. Mindegy, megyek dolgozni.

Lebaktattam a lépcsőn, és Beka asztala elé léptem.

- Nina! De jó, hogy lejöttél! - csillant fel a szeme, mikor meglátott. Felém nyújtotta a karját, és a tenyerembe adott egy üvegcsét, valami lila löttyel. - A bátyám visszajött Amerikából. Azt mondta, óvatosan bánjak ezzel a kicsikével, mivel két korty ki tudja annyira ütni az embert, hogy hallucináljon. Gondoltam szétosztom, mert nekem nem kell ennyi - felemelte az ölében levő dobozt, amiben volt még vagy húsz ilyen. Ahogy láttam, mindenki kapott belőle.

- Köszönöm.

Bár nem erre volt szükségem, mégis úgy néztem arra a kis alkoholra, mint a megváltásra. Még sosem voltam berúgva. Itt az ideje, hogy kipróbáljam, mit nyújt nekem.

Boldog Karácsony Mindenkinek, azoknak meg főleg, akik velem együtt reggel munkába indultak😆kitartást💜💜🎄