- Nagyon örülök, bár nem szimpatizálok azzal az emberrel. Talán jobb lenne máshol dolgoznod. Nehogy rád szálljon, amiért ki akart rúgni - ültem le a kanapéra, miközben Bekával beszéltem.

- Ne aggódj, kezeljük a helyzetet. De nagyon nem találunk semmit - nevetett fel. - Taehyung folyton Yumi-t kérdezi, mi hol van, de szegény ő se tudja. - Na igen, az én rendszerezésemben csak én találom meg azt, amit keresek. De nem baj, ennyit azért ki fog bírni az egoista feje. - És még tollat se találok - sóhajtott fel.

- A második fiókban van leghátul.

- Oh, tényleg. Visszajöhetnél. Találtál másik munkát?

- Igazából nem kerestem - vallottam be. - Mivel nem tudom, hogy mikor akarja az elszámolásomat elküldeni.

- Beszéljek vele?

- Nem kell - vágtam rá. - Ez az én gondom, majd megoldom valahogy.

A telefonbeszélgetés után, bár elutasított, tudtam, be kell mennem. Nem hagyhatom úgy ott a céget, hogy csak én vagyok kiigazodva a papírhalmokban. Csak beugrok, elmagyarázok mindent Bekának, és már jövök is. Nem lesz húsz perc se. A főnököt pedig messziről elkerülöm. Olyan típusnak tűnt, aki inkább az irodában van, mint kint lófráljon. Ezt most kihasználom.

TeoJin-ért Rina fog menni az iskolába, bőven van időm. Felszálltam egy buszra, és megkértem a recepciós csajt, hogy ne szóljon a főnöknek. Felismert, így felengedett bejelentés nélkül. Beka majdnem a nyakamba ugrott, mikor meglátott. Tudtam én, kellek ide.

- Meg akartam keresni a mostani app elszámolását, de sehol se találtam. Se a véleményeket. Még beiktatva se!

- A talk show-ra gondolsz? - bólintott. - Annak még a prototípusa sincs kész. Nem volt még aki kipróbálja, ezért nincs róla semmi. A költségvetést az elszámolással együtt a nagy mappában találod a számítógépen.

- Basszus - csapott a homlokára. - Én meg a fiókban kerestem kinyomtatva.

- Tudhatnád, hogy semmit se nyomtatok ki amit nem kell, vagy nincs teljesen kész.

Elővettem mindent, amit csak tudtam. A többit egy papírra írtam le, mivel nem volt kedvem bemenni a főnök irodájába értük. Még a főoldalt is lerajzoltam nekik, amivel először találkoznak, ha megnyitják a benti gépet. Komolyan úgy érzem magam mint az oviban. Ennyire átláthatatlan a rendszerem, amiben én jól elvagyok?

- Miss Malley! - hallottam meg a nevem, egy baljósló hangszínen. Még a hideg is végigfutott rajtam. - Kérem jöjjön velem az irodámba. Most - tette hozzá, mikor látta, hogy vissza akarok szólni. Ő elindult, de engem Beka visszarántott, le az asztalához.

- Kérlek, csak most az egyszer viselkedj. Mióta elmentél tök rendes.

- Nem fogok nyalizni neki. Ez egy bunkó!

- Lehet, de... Csak viselkedj Nina - nézett fel rám kiskutya szemeivel. Nagyot sóhajtva megadtam magam, és bólintva elindultam a férfi után, aki megvárt, és becsukta mögöttem az irodája ajtaját. Keresztbe fontam a karom, és az ajtóhoz sétáltam, hogy ha kell, gyorsan ki tudjak innen futni. Taehyung azonban leszegett pillantásokkal kezdett közeledni felém, amitől automatikusan hátrálni kezdtem.

- Mi a.. - csúszott ki a számon. Olyan közel jött, hogy az orrom majdnem beleütközött a mellkasába. Mit etettek ezzel az emberrel? Kár, hogy nem a magas sarkú cipőmet vettem fel. Akkor legalább pipiskedés nélkül felérnék a nyakáig.

Tae a fejem két oldalához illesztette a kezét, és megtámaszkodva egyre lejjebb ereszkedett, míg végül hajlott derékkal ugyan, de homloka a vállamon kötött ki.

- Nem bírom - suttogta elhaló hangon.

- M.. Mit? - Szedd már össze magad Nina! Csak szívat. Fogadjunk, hogy magában jót röhög.

- Ezek itt kint nem normálisak - folytatta. Két sóhaj között hallottam valami morgást, ami pont felőle jött. Először nem esett le, de mikor a mellkasára emeltem a kezem, hogy hátrébb nyomjam - ami nem sikerült - rájöttem, mi a baj. Korog a hasa. - Egész nap nem esznek.

- Még csak dél lesz - nevettem fel.

- És én semmit se ettem. Torkig vagyok. És fáradt.

- Nos... Van erre egy jó pizzázó, ahol egész gyors a kiszolgálás.

- Meggyőztél - engedett el. Egy pillanat alatt tért vissza az ereje, amivel megragadta a karom.

***

Nem így terveztem a délutánomat. Nagyon nem. Itt ülök a főnökömmel... Bocsánat a volt főnökömmel egy pizzázóban, és nézem, amint jóízűen eszi a negyedik szeletjét. Tényleg nagyon éhes lehetett, a krumplinak már hűlt helye sincs, és még mindig fér belé. De valami akkor is bosszant vele kapcsolatban. Ez az egész bosszant bassza meg.

- Miért bámulsz? Mégis kérsz? - nyújtotta felém, mire újból megráztam a fejem. Már a rendelésnél leszögeztem, hogy nem akarok enni.

- Neked van egy ikertesód? - bukott ki belőlem. Hatalmasra nyílt szemekkel méregetett, értetlen fejjel.

- Miért lenne?

- Mert most normális vagy - vontam vállat. Nem féltem, bár tudom, hogy van, aki elutasítja a nyers őszinteséget, és bunkóságnak hívja. Ő ilyen. - Két napja felrúgtalak volna.

- Ez is én vagyok, és az is én voltam - biccentette oldalra a fejét. - Biztos rossz napom volt.

- Tutira nem vagy százas - könyököltem fel az asztalra, hogy közelebb legyek hozzá. - De azért baszd meg - tettem hozzá magyarul. Bíztam benne, hogy nem fogja érteni, mit mondtam, és úgy is lett.

- Mit mondtál?

- Csak annyit, hogy te jó ég - kamuztam.

- És milyen nyelven? - emelkedett meg a szemöldöke.

- Ne akard tudni. Káromkodni minden nyelven tudok - legyintettem. Komolyan is gondoltam. Egyszer mikor ráértem, rákerestem az összes létező káromkodásra, amit ismerünk, és megtanultam belőlük párat más-más nyelveken. De a magyar tetszett a legjobban. Ott aztán annyi volt, mint égen a csillag, és amilyen nehéz, elég kevesen értik.

- Viszont most, hogy így együtt vagyunk - mélyült el a hangja egy pillanat alatt. Jeges pillantásokkal nézett rám, miközben ő is felkönyökölt az asztalra. Megint érzem. Elsötétült szemek, és kemény arc, ahol már nyoma sincs az iménti férfinak. Mi történt? Hogy csinálja? - Gyere vissza a céghez, és legyél a titkárnőm.

- Eleged lett a ,,kupimban" való keresgélésből? - nevettem fel, és megkavartam a szívószállal a limonádémat.

- Mondhatjuk így is.

- Nem miattad - szögeztem le. - De elfogadom. Szeretem azt a munkát, és jó is vagyok benne. Úgyhogy holnap mire bemegyek kérem a beosztásomat.

- A szerepek nem cserélődtek meg - háborodott fel. - Én vagyok a főnök.

- Nekem pedig van egy dirigáló jellemem, amit nem tudok elnyomni. Na edd meg azt a pár szeletet, és menjünk vissza mielőtt ezek felgyújtják az irodát.

Tetszett neki az ötlet. Amint a kajára nézett, ismét visszaváltott normális emberré, aki lágy tekintetével szinte simogatja a lelkem, és az előtte levő ételt. Mikor megette, visszamentünk az irodába - én is mivel sikeresen otthagytam a táskámat. Nem volt szándékomban tovább maradni, az ajtóban mégis visszafordultam.

- Ne haragudj Nina - lihegett Ju, a fejlesztők vezetője, aki egykor nagy haverom volt. Mikor megtalálta élete szerelmét mindenkitől eltávolodott. Kis gondjai vannak a túlsúllyal, ezért nem is nagyon szoktam látni futni, most mégis úgy veszi a levegőt, mint aki maratont futott. - Tessék - adta oda a pendrive-omat. - Gondolom tudod, miért adom.

- Persze, és kösz - lengettem meg. Még az idekerülése környékén adtam oda az okosoknak, hogy ha bármikor tesztjátékosokra lenne szükség, én legyek az első, akit megtalálnak. Imádom a cégünk által kiadott játékokat, de legjobban a szabaduló szobásakat favorizálom. Ott azért gondolkodni is kell, nem csak mászkálni ide-oda.

Azonban tudtam, hogy ez most nem játék. Egy ideje tervezünk egy randi-oldalt, ami kicsit hasonlít az anotalk-hoz, de mégse olyan egyszerű és barbár. A felhasználó maga állíthatja be, hogy a partnere tudjon neki obszcén szavakat illetve képeket küldeni, vagy ne. Ezen kívül minden online használó be tud kapcsolni egy kamerát, ahol kiválaszthatja, hogy torzítással vagy anélkül akarja látni a partnerét. Így ha esetleg valami kínos szitu alakulna ki, nem fogják a való életben felismerni egymást, elvégre nem látták a másik arcát rendesen. Alig várom, hogy kipróbáljam. Pláne azért, mert nem csak a mi irodánk kapta meg ezt a verziót, hanem a többi partnerség is.

A cégünk évek óta kisorsol pár törzsvásárlót, akihez eljuttatjuk a tesztjátékot. Valamint a társcégek dolgozói is megkapják amennyiben van hajlandóságuk segíteni. Így a vélemények hozzám kerülnek, amit én rendszerezek, és továbbítom a fejlesztőknek. Mára már nagyon sokan lettünk, ezért remélem, kifogok pár értelmesebb felhasználót. Nem áll szándékomban párt találni, de mindent ki akarok próbálni belőle. Otthon el is kezdem!